SIKERSZTORIK
A Rovatból
hirdetés

A nagy Fördős Zé-sztori

Sokan rajonganak az ételeiért, de vajon ki ő és honnan jött? Ismerjétek meg a nem mindennapi történetét.

Link másolása

Egy ország ismeri az arcát, sokan rajonganak az ételeiért. De kicsoda Fördős Zé? Honnan jött és hová tart? A nagy Fördős Zé sztori következik.

unnamed (4)

- Már gyerekkorodban is a konyhában lógtál?

- Mielőtt rákattantam volna a főzésre, azelőtt kattantam rá a vendéglátóiparra. A nagymamám és az édesapám közösen vitték a 11. kerületi Alba Régia éttermet még a 70-es években. Én ide már kisgyerekkorom óta bejárkáltam, és megtetszett az az üzemi tevékenység, amit ott láttam. Nem a szakácsok munkájába, és nem is a pincérekébe, hanem magába a rendszerbe szerettem bele. Engem egy étterem menedzsmentje szippantott be, és bár ezt most csak felnőtt fejjel tudom így elmondani, akkor csak annyi történt, hogy öt évesen álltam ott, és bámultam, hogy ez mennyire csodás.

- A főzés akkoriban nem is érdekelt?

- Csak egy kicsit később. Édesanyám igazi háziasszony a mai napig, aki elmegy bevásárolni és hétköznap-hétvégén ebédet tesz a család elé. 8-9 évesen ez már engem is érdekelt, azt hiszem, ekkor írtam kézzel az első receptkönyvem. Persze, abban még kevés recept volt, de nagyon fontosnak tartottam, hogy a kókuszgolyó receptemet megörökítsem.

- Mi volt a legérdekesebb gasztroélmény a gyerekkorodból?

- Az egyik jellemző élmény a nyárhoz kötődik, amiket gyerekkoromban nagyszüleim balatoni nyaralójában töltöttünk. Az anyai nagymamám nyaralójába sokszor kettesben mentünk el, és tojásos nokedlit ettünk salátával. Ez az, amiből bármennyit, bármikor.

unnamed (2)

- Akkor inkább a magyaros vonal áll hozzád közel.

- Abszolút. Nem lehetett, de pénzünk sem volt arra, hogy utazzunk, így a gyerekkorom a Balcsiról és az éttermünkről szólt. Paprikás csirke, tojásos nokedli, hentes módra készülő kaják - a klasszikus magyar ételek a mai napig megdobogtatják a szívem. Nagy szomorúsággal tölt el például, hogy ezeket a kajákat se a menzákon, se a közétkeztetésben nem találod meg úgy, hogy megszeresd.

- Az iskola alatt azért csak dolgoztál pincérként is, nem?

- Idegenforgalmi középiskolába jártam, ami közel áll a vendéglátáshoz. A Xantusban komoly hangsúlyt fektettek arra, hogy a vendéget tiszteld. Azt tanították, hogy a vendéget meg kell érteni ahhoz, hogy ki tudd szolgálni, ez sokat gyúrt a szemléletemen. Ugyan volt itt is egy kevés főzés, de nem itt tanultam meg főzni. Ez volt az első alkalom, hogy nem édesanyám, hanem egy séf terelgetett a konyhában. Innen vendéglátó főiskolára mentem, ahol menedzsmentet kezdtem el tanulni, itt pedig beigazolódott az, hogy amire ötévesen rákattantam, az egy jó dolog.

- Mégsem lett éttermed.

- Sőt, nem is ezzel foglalkoztam. A kilencvenes évek közepére édesapámnak lett egy cateringes cége, ez a műfaj éppen ekkor kezdett beindulni. A multik kezdtek megerősödni, az ügyfeleknek és a dolgozóknak pedig sok bulit rendeztek. Apám eleinte 100-200, a vége felé már 1000-1500 fős bulikat szervezett. Én csatlakoztam hozzá és kábé az a felállás jött létre, mint tíz évvel azelőtt a nagymamám és apám között az étteremben. Engem az ügyfélszerzés izgatott. A főzés csak hobbi volt, például a házibulikban akartam nagyot aratni azzal, hogy én főzök is valami jót, nem csak chips van. Viszont ha hétre hívtam őket, akkor nem akartam hat előtt kezdeni a főzést, de le akartam aratni a babérokat a végeredménnyel. Így gyors de menő kajákkal kellett előállnom.

- Akkor a gasztroblog-mánia a házibulikból indult?

- Szép sztori lehetne, hogy ebből nőtte ki magát, de hazugság lenne. Az igazság szomorúbb. A családi vállalkozásunk tönkrement, a család pedig nagyot bukott vele. Ez azért volt nagyon szomorú, mert

mi sosem jutottunk el oda például, hogy vegyünk egy házat, mert mindig minden pénzt a vállalkozásba fektettünk vissza. A végén pedig hitelek, tartozások és pánik maradt.

Úgyhogy én beálltam egy rendezvényszervező céghez, aminek a legfőbb partnere az Electrolux volt. Nekik én kezdtem koordinálni a gasztrós eseményeiket. Lényegében az volt a feladat, hogy amikor kijött egy új sütő, csináltunk egy hatalmas bulit, ahová meghívtuk az akkori sztárséfeket, akik bemutatót tartottak a gépekkel, vagy együtt főztek a vendégekkel. Volt egy rendezvény, ahol az egyik szakács beteg lett és volt egy üres pult, nekem meg mondták, hogy ez úgyis testhezálló, álljak be. Ott én sem gondoltam volna, de felszabadult bennem valami, és én élveztem az estét a legjobban.

A többi standon csak úgy lement a főzés, nálam meg egy közösen piázós, szelfizős buli lett belőle.

Az öcsém is kallódott, ő egy multinak dolgozott, aztán egy hétvégén megváltozott minden. Lementünk a Balcsira, a naplementében két főnökre panaszkodás között egymásra néztünk, azt mondtuk:

“Ne már!” és elterveztük, hogy megcsináljuk a saját főzőműsorunkat. Ezt azóta a balatonvilágosi egyezménynek hívjuk.

- Ez a Szárnyas Ízvadász volt, nem? Ha jól tudom, nem abban a formában készült, mint eleinte terveztétek.

- Igen. Arra jutottunk, hogy önmagában, hogy én főzök nem elég, kell valami plusz, mint a külföldi hátizsákos, utazós műsorokba. Így becsatoltuk a hobbim, a siklóernyőzést is, amiből az lett, hogy minden rész elején felszálltam, valahol leszálltam, ahol főztem egyet, majd hazarepültem. Elküldtük egy csomó tévének. A Paprika TV-től nagy dicséretet kaptunk, de azt a választ, hogy nincs új műsorra pénzük. Feltettük tehát a netre, blog formájában. Aztán rögtön az első videót az Indexen kitették a címoldalra, mi meg csak kapkodtuk a fejünk, annyian nézték. Feltettünk még egy videót, majd egyszer csak jött egy e-mail, hogy mi lenne, ha együtt dolgoznánk az Index-szel.

unnamed (1)

- De ez még mindig ingyenmunka volt, nem? Hogy lett belőle hivatás?

- Az életben mindig egyszerre kell ügyesnek és szerencsésnek is lenni. Így voltunk ezzel mi is, amikor megkerestük az Electroluxot, hogy hátha finanszírozzák a videoblogunkat, mert az Index nem tudott fizetni érte. És láss csodát, pont akkor szóltak nekik Stockholmból, hogy minden országban kell gasztrovideós szponzorációkat kötni.

Kérdezték, lehetne-e hogy egy évet előre megvesznek? Hát, mondom… persze.

Win-win-win szituáció volt, az öcsémmel pedig felmondtunk és jöhetett a gyártás.

- Gondolom mindketten profi videósok voltatok…

- Az öcsém autodidakta módon tanult meg operatőrködni és vágni, de szépen lassan beletanultunk az egészbe. Mellesleg most ő gyártja az RTL-nek a Street Kitchent. Mi megnéztünk a rossz főzőműsorokat és megnéztük olyanokat, ami szerintünk jó. Kikockáztuk, visszatekertük, kielemeztük. Rengeteget dolgoztunk azon, hogy a képi világ menő legyen.

- Ez még mindig Szárnyas Ízvadász. Mikor lett Street Kitchen?

- Kitaláltuk, hogyha ez így működik az Electrolux-szal, akkor miért ne működne még más arcokkal és szponzorokkal. A Street Kitchen létrejöttéhez még csatlakoztak gasztrobloggerek; Havas Dóra, Jancsa Jani, Nagy Sanya, találtunk szponzort és az Index is segített, így létrejött egy közös brand.

- Ha a Street Kitchen az Index és a ti közös brandetek volt, hogy kerül a képbe az RTL Klub?

- 2014-ben történt meg az, amiért az egészet elkezdtük, és végre észrevett minket egy TV. Állítólag a tökös-lecsó videóm tetszett meg nekik, amin - mivel egy rendezvény miatt nem voltak otthon a késeim - bárddal vágtam fel a paprikát és a tököt. Személyesen Vidus Gabi és Hermann Pierre jöttek el tárgyalni, amit eleinte fel sem fogtam, mekkora dolog, hiszen ők a magyar televíziózás legbefolyásosabb tagjai közt vannak. Akire Pierre azt mondja, hogy menő, az menő. A beszélgetés során megjegyezte, hogy tök jó lennék az induló Konyhafőnök egyik zsűrijének, menjek be castingra. Két próbafelvétel volt, egy hónappal később már RTL-es műsorvezetőként forgattam a Konyhafőnököt. A forgatás alatt meg rögtön el is hívtak a Celeb vagyok, ments ki innen-be. Borzasztó gyorsan történt az egész.

- És arra rögtön igent mondtál, vagy azért volt benned némi kétség?

- Kicsit paráztam, hogy nagyon bulvár lesz, de igazából bíztam a készítőkben és nekem lett igazam. Ők nagyon profin építik a karaktereket, nem csinálnak olyat, hogy egy sikeres produkció arcát szétrombolják.

unnamed (3)

- És mi lesz ezután?

- A következő kihívás, hogy a Farm műsorvezetője leszek. Izgalmas lesz nagyon. Amúgy nagyon rá vagyok kattanva a műsorvezetésre, szeretném komolyabban és hosszabb ideig is csinálni, szerencsére a visszajelzések is pozitívak. A Konyhafőnökkel kapcsolatban az az érzésem, hogy hosszú élettartamú műsor lesz, a brit verzió például már 10 éve megy és még mindig imádják.

- Gyerekkori álmod az éttermi menedzsment, most már egy ország ismeri a neved. Nagyon adja magát a kérdés: mikor lesz éttermed?

- Ez a dolog már-már irritálóan adja magát. A kisagyamnak van egy nyúlványa, ami folyamatosan viszket, hogy legyen egy éttermem.

Ha nem lettek volna azok a kudarcok, amiket a családi vállalkozásunkkal átéltünk, már rég nyitottam volna egyet, de egyelőre azok visszatartanak. Akkor mindent elvesztettünk, még a nagymamám házát is be kellett dobni, emiatt óvatos vagyok. Jelenleg nagyon elhivatott vagyok, és szeretem a munkám, minden időmet lefoglalja a Street Kitchen és az RTL, meglátjuk, mit hoz a jövő, egyelőre beérem a saját szakácskönyvvel.

Ha érdekesnek találtad a cikket, nyomj egy lájkot!

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk


SIKERSZTORIK
A Rovatból
Az év elhivatott fiatal szakdolgozója: „12 órákat húztam le a Covid-osztályon, miközben Barbie-babának néztek”
Tisóczki Evelin édesapjánál egy ritka, idegrendszeri autoimmun betegséget diagnosztizáltak. Mikor Evelin 13 éves lett, meg akarta gyógyítani – ezért ment ápolónak.

Link másolása

A Békés megyei Gádorosról indult Tisóczki Evelin lett az idei év Elhivatott Fiatal Szakdolgozója. A Semmelweis Egyetem Egészségtudományi Doktori Iskolájának hallgatója, a Pest Megyei Flór Ferenc Kórház Kistarcsai Telephelyének osztályvezető főnővére. A gyönyörű, fiatal nő azért választotta hivatásának az ápolói szakmát, mert beteg édesapján akart segíteni. Ekkor még csak 13 éves volt. Egész életében keményen kellett dolgoznia. Sokszor hajnali 5-kor kelt, hogy a fóliában segítsen paradicsomot, salátát, babot, retket ültetni, miközben külseje miatt folyamatosan afféle "Barbie-babának" nézték, akinek biztos, hogy minden könnyen megy.

– Nem is gondolná az ember, hogy ennyire kemény élethelyzeteket él meg valaki, amíg eljut az év Elhivatott Fiatal Szakdolgozója címig. Honnan jött az ötlet, hogy erre a pályára lép?

– A vidéki élet már gyermekként megtanított a kitartásra, és arra, hogy soha ne adjam fel. Amit egyszer elkezdek, azt be is fejezem. Emellett már akkor is szívemen viseltem például a szenvedő kisállatoknak sorsát. Ha találtam egy törött szárnyú galambot, akkor hazavittem, és vigyáztam rá, amíg meggyógyult, vagy ha elpusztult, eltemettem a hátsó kertben.

Már gyermekként azt éreztem, hogy adni jó. És ez nemcsak annak ad örömet, akinek adom, hanem nekem is. Jó érzéssel töltött el, hogy segíthettem.

Azt is éreztem, hogy az igazi, őszinte szeretet hegyeket képes megmozgatni. Sokszor csak ültem az udvaron, és arra vágytam, hogy nekem is legyen egy nagy, fehér színű felhőm azon a gyönyörű azúrkék égbolton, ahonnan mindent látnék, és mindenkire tudnék vigyázni.

– Tehát nagy az empátiája. De amikor az ember gyerekként bekerül a kórházba, nem feltétlenül érzi magát annyira boldognak. Önnel másképp volt?

– Kiskoromban sokat fájt a hasam, emiatt sok időt töltöttem a szentesi kórház sebészeti osztályán. Végül kétszer megoperáltak vakbélgyulladással, három hónapos különbséggel. Emlékszem arra, hogy Dr. Molnár Gábor sebészorvos operált meg. Valósággal vártam a varratszedést. Magával ragadott az a kórházi légkör, ami ott fogadott. Imádtam a kórház és a fertőtlenítő illatát, a sebészet zöld színét, az orvosok és ápolók fehér köpenyeit, és azt a miliőt, ami akkor ott körbevett. Az ápolók olyanok voltak számomra, mint az angyalok, akik vigyáznak rám. Akkor döntöttem el, hogy én is az egészségügyi pályát fogom választani, ha egyszer nagy leszek.

– Az év elhivatott Fiatal Szakdolgozójának elhiszem, hogy várta a varratszedést, bár elég bizarrnak hat. Volt-e más motivációja is?

– Az, hogy édesapám egyik napról a másikra beteg lett. Ekkor 13 éves voltam. Egy ritka idegrendszeri autoimmun betegséget állapítottak meg nála. Három hónapot töltött a szegedi neurológiai klinikán, élet-halál között. Kettős látás, eltorzult arc, bénulás, egy külsőre megváltozott Édesapa. Ezek a képek jelennek meg előttem, mind a mai napig. Annyira belém vésődött az az időszak, hogy arra is emlékszem, édesapám milyen színű köntöst viselt a kórházban, az eltorzult hangjára, hogy a szegedi neurológián melyik ágyban feküdt. Megviselte az egész családot. De az a borzasztó időszak erősítette meg bennem azt, hogy az igazi erős szeretet, a családi összetartás és a hit mekkora varázserő, valamint az élni akarás. Az egyik orvos azt mondta nekünk, „készüljenek fel a legrosszabbra”. Emlékszem arra, hogy mikor meglátogattam apukámat, mindig megmasszíroztam a kezeimmel és arra gondoltam

meggyógyítalak, mert szükségem van Rád. Te vagy az apukám, és nagyon szeretlek, nem mehetsz az angyalok közé! Még nem. Nem lehet itt az ideje. Túl korán van.

– És miért nem lett orvos inkább?

– Először a szegedi orvosira jelentkeztem, ahová két pont híján nem nyertem felvételt. Ezt követően jelentkeztem újra, majd ismét két pont kellett volna a sikeres felvételihez. Harmadjára már nem adtam be (ekkor már egyetemista voltam), pedig abban az évben felvettek volna az orvosképzésre. Végül a Szegedi Tudományegyetem Egészségtudományi-és Szociális Képzési Karán végeztem diplomás ápolóként. Ma már úgy gondolom, hogy ápolónőnek születtem, és örülök annak, hogy akkor nem vettek fel az orvosira. Ápolónőként több időt tudok törődni a betegekkel, és hiszem, hogy a lélekkel is foglalkoznom kell. Abban hiszek, hogy minden betegség lelki eredetű, és akkor jelentkezik fizikailag is, amikor már nagy a teher, és a szervezet nem bírja el.

Az ápolói egy nagyon nehéz hivatás, de mégis a legszebb! Ha ma újrakezdeném, ugyanígy döntenék.

Évekig váltott 12 órás műszakban dolgoztam. Ez idő alatt megtanulja az ember, mik az életben az igazán fontos dolgok, és mik nem. Ápolónőként megismertem a halált, a szenvedést, az elmúlást és az élet kezdetét.

– Az elmúlt éveket, évtizedeket megnézve a hiányszakmák közé tartozott az ápolói, most a Covid-járvány idején azonban megtudhatta ország-világ, milyen helytállást is tanúsítanak Önök. Hogy tekint ma a szakmájára?

– Hiszek abban, hogy mindenkinek végig kell járnia a ranglétrát azért, hogy magába szívja a tudást, és hogy elsajátíthassa azokat a képességeket, melyek elengedhetetlenek ahhoz, hogy a következő lépcsőfokra léphessen. Nem építhetsz fel egy jó, stabil házat biztos alapok nélkül. Dolgoztam segédápolóként, beosztott ápolóként, főnővérként. Ez idő alatt sok pozitív és negatív tapasztalatot is szereztem. Nagyon fontos az emberi hozzáállás és a gondolkodásmód. Amikor egy negatív dolog ér, meg kell nézni azt, hogy mit tanulhatsz belőle, mit tud adni neked az az adott helyzet. Olyan ember vagyok, aki megbocsát, de nem felejt. Főnővéri teendőim mellett a Covid-fertőző osztályon 12 órás műszakokat vállaltam. Ápolónőként ott kell segíteni, ahol tudsz. Úgy gondolom nagyon fontos szerepe van az egészségügyi ellátórendszerben az orvosnak, az ápolónak, a betegszállítónak, a műtőssegédnek, a takarítónak, az aneszteziológus asszisztensnek, vagy épp az informatikai-műszaki és gazdasági dolgozóknak egyaránt. Mindenkinek óriási szerepe van, egymás nélkül nem tudunk működni! Ez egy láncolat. Egymást partnerként kell kezelni.

– Az elhivatottsága kézzel fogható, de biztosan sokan megkérdezték már, hogy ilyen külsővel nem gondolt az egészségügyi pálya helyett mondjuk a modellszakmára?

– Szerintem jó helyen vagyok, ahol vagyok. Amikor gyerek voltam, a családomnak volt fóliája. Volt, hogy hajnali 5-kor keltünk és mentünk ki dolgozni. Ahol megtanultam paradicsomot, salátát, babot, retket ültetni, csomózni, kacsolni. Fóliát vasalni, kerítést festeni, ásni. Mamám és anyukám megtanított főzni és sütni. Sokan soha nem gondolták volna rólam, hogy értek ilyesmikhez. Mert a „Barbie-baba” sztereotípiába ez nem fért volna bele. Amiért megdolgozol, annak édes az íze, ha valamit tálcán megkapsz, az nem ad ugyanolyan érzést. Én mindenért tisztességesen megdolgoztam az életben. A külsőm miatt sokszor éreztem magam beskatulyázva. Van az a tipikus „szőke hajú nő” sztereotípia. Én sokáig éreztem azt, hogy emiatt nekem duplán kell bizonyítanom.

Be akartam bizonyítani, hogy nem vagyok „tipikus szőke nő”. Ma már ez nem érdekel. Ma már senkinek nem akarok bizonyítani. Már senkinek nem akarok megfelelni.

Aki mindössze a külső alapján ítél meg valakit, meg egy hajszín alapján, az az ő szegénységi bizonyítványa. Emlékszem arra, amikor a gyakorlatomat töltöttem a szegedi intenzív osztályon, akkor egy reggeli vizit alkalmával egy kezdő rezidens orvossal álltunk egymás mellett. Majd megszólalt egy másik kolléga: „Ott van Barbie és Ken”. Ma már ezen csak jót mosolygok.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

SIKERSZTORIK
Második lett a magyar csapat a Bocuse d'Or szakácsverseny európai döntőjén
Fotókon láthatod, hogy milyen finomságokat készített a magyar csapat, akik ezzel az eredménnyel jövőre részt vehetnek a Bocuse d'Or lyoni világdöntőjén.

Link másolása

A dán csapat után és a norvégokat megelőzve

második lett a Dalnoki Bence séf és Nyikos Patrik commis alkotta magyar csapat a Bocuse d'Or szakácsverseny európai kontinensdöntőjén,

amelyet szerdán és csütörtökön rendeztek meg Budapesten.

A magyar csapat így jövőre részt vehet a Bocuse d'Or lyoni világdöntőjén.

A verseny legjobb commis-jának (segédjének) járó díjat a svéd Thilda Martensson kapta, a legjobb hústál szintén a svédeké, a legjobb tányértéma a brit csapaté lett.

A Sirha Budapest nemzetközi gasztronómiai szakkiállítás részeként megrendezett kontinensdöntőn 17 nemzet csapata készíthette el fogásait, a magyar csapat - Dalnoki Bence, a Michelin-csillagos Stand Étterem sous chefje és commis-ja, Nyikos Patrik - csütörtökön versenyzett. Széll Tamás coachként segítette a csapatot, melynek elnöke Szulló Szabina volt.

A magyar csapat ételeiről Dalnoki Bence ezt mondta:

"Téma egy tányéron": Krumpli & zöldségek a tiltott hozzávalókkal, szarvasgomba & kaviár. "A tiltott dolgoknak van egy titkos bája” - Cornelius Tacitus.

Ennek a fogásnak a megalkotásában az a kihívás, hogy a tavasz gyönyörű arcait harmóniában mutassuk meg az összes különböző textúrával. Az ébredés időszaka számomra a zöld színét, a friss hangulatot és az élénk, körülölelt ízeket jelenti. Örömömre szolgál, hogy olyan fogást készíthetek nektek, ami tud játszani az érzékszerveitekkel, mivel az elemek nem igazán azok, aminek kinéznek.

"Téma tálcán": Az erdő között, a természet közelében lenni életem egyik leginspirálóbb dolga. Minden hang és az erdő színek változatossága bennem van, arra várva, hogy újjászülethessek ebben a fogásban - a játék királynője, a szarvashús alapján. Büszkén mutatják be a magyar konyha emblematikus alapanyagait - Tokaji bor, túró és tejföl is. Kóstold meg Magyarországot, mint Európa fűszerét" - írják a közösségi oldalon.

Dalnoki Bence az eredményhirdetés után az MTI-nek elmondta, hogy szerinte a rengeteg munka ennek az eredmények a titka: "minden egyes tételt, amit kitaláltunk, próbáltuk a tökélyre fejleszteni, és a lehető legtöbbet kihozni az alapanyagokból, mindezt szépen. Rengeteget dolgoztunk rajta, belefektettünk mindent, amit csak tudtunk" - hangsúlyozta.

Mint hozzátette, az eredményhez hozzájárult az is, hogy a Stand Étteremben együtt dolgoznak Széll Tamással és Szulló Szabinával. "Nagyon sokat számított az, hogy összeszokott csapat vagyunk és természetesen az ő szakmai tudásuk, a Bocuse d'Orral kapcsolatos tudásuk. Rengeteg mindent köszönhetek nekik" - méltatta társait a magyar csapat séfje.

Az idei verseny alapanyagairól szólva elmondta:

az őz mindenféleképpen közel áll a szívéhez és a kezéhez is. "Az étteremben is sokat dolgozunk vele, nagyon szeretjük használni, hiszen nagyon jó minőségű a magyar őz".

A burgonya viszonylag könnyű alapanyag, de éppen emiatt nehezebb egy olyan arcát megmutatni, ami igazán érdekes - mondta Dalnoki Bence az idei tányértéma fő hozzávalójáról, hozzátéve azonban: úgy érzi, ez mégis sikerült.

Dalnoki Bence a 2023-as lyoni döntőre kitekintve kiemelte: ez a második hely csak még jobban motiválja, hogy még nagyobb erőbedobással és lendülettel készüljön arra, hogy még feljebb lépjenek.

Az előző, 2016-os budapesti kontinensdöntőn versenyzőként első helyet szerzett Széll Tamás az MTI kérdésére elmondta, biztosan sokat számított az, hogy Magyarország tíz éve jelen van a Bocuse d'Oron.

"Ezalatt rengeteg know-how-t sikerült összegyűjteni, és megtanultuk azt is, hogyan kell versenyezni. Nagyon sok múlik azon, hogy a konyhai munka, a kommunikáció hogyan van megszervezve" - jegyezte meg Széll Tamás.

A 2023-as lyoni fináléra a Bocuse d'Or Europe első tíz helyezettje kvalifikálta magát. Dánia, Magyarország és Norvégia mögött sorrendben Svédország, Izland, Finnország, Franciaország, Nagy-Britannia, Svájc és Belgium jutott ki a világdöntőre.

Link másolása
KÖVESS MINKET:


SIKERSZTORIK
Egy magyar fotós szuper „Vissza a jövőbe” fotókat készített egy LEGO DeLorean segítségével
Lampert Benedek fotós a LEGO újdonságát, a Vissza a jövőbe ikonikus autóját készítette el. Azt is megmutatta, hogyan.

Link másolása

Lampert Benedek fotós a LEGO ujdonságát, a Vissza a jövőbe ikonikus autóját készítette el.

Lampert Benedek magyar fotográfus gyönyörű fotósorozatot forgatott a Vissza a jövőbe című ikonikus sci-fi film autójáról. Megmutatta, hogy mindegyik képet LEGO DeLorean autóval és egyszerű gyakorlati effektusokkal hozta létre.

A fotós már több öt éve kezdett kísérletezni a figurafotó (toy photography) műfajában, az évek során pedig folyamatosan fejlesztette a technikákat, hogyan tud minél élethűbb, miniatűr világot megjeleníteni.

Fotóinak különlegessége, hogy az effekteket manipuláció nélkül a kamera előtt készíti el, így a ködöt, a hófúvást vagy a bemozdulást is a valóságban hozza létre.

VIDEÓ: A makett kicsomagolása

Egy videóban pedig elárulta, hogyan készültek a szuper fotók:

VIDEÓ: A makett készítése

A fotós képeket is mutatott:

Meg több érdekességet az Instagram- es Facebook-oldalán látni:

Lampert Benedeknek, a figurafotó hazai mesterének korábbi alkotását is megmutattuk már:


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SIKERSZTORIK
A Rovatból
Tudományos szenzáció: Magyar csillagász fedezett fel egy kisbolygót, ami két órával később felrobbant és a tengerbe zuhant
Ez volt az ötödik alkalom, hogy a becsapódása előtt észleltek egy kisbolygót. Az előző négyet Amerikából jelezték, így Magyarország a világon a második ország, ahol ez megtörtént.

Link másolása

Kisbolygó robbant fel a Föld légkörében, majd a darabjai az óceánba zuhantak Izland közelében.

A körülbelül 3-4 méteres aszteroidát a becsapódás előtt két órával fedezte fel Sárneczky Krisztián, a Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont munkatársa

- számolt be róla az RTL Híradó.

"Ez volt az ötödik az emberiség történetében abból a szempontból, hogy megtaláltuk a föld légkörét elérő égitestet, még mielőtt ez megtörtént"

- mondja a magyar csillagász.

Az előző négyet Amerikából észlelték, így neki köszönhetően Magyarország a világon a második ország, ahol ez megtörtént. A Piszkés-tetői obszervatóriumban dolgozó csillagász pénteken este a Földtől 100 ezer kilométerre, vagyis körülbelül harmad holdtávolságra vette észre a kisbolygót az égbolton.

Sárneczky Krisztián azt is elmondta, hogy mint minden ismert kisbolygó, vagy földközeli égitest, ez is a naprendszerben keringett sok millió évig, most azonban letért a pályájáról és elindult a Föld felé. A tudós szerint az ilyen égitestek általában már a levegőben felrobbannak, ezt a megfelelő műszerekkel mérni is lehet.

"Létezik egy infrahang detektáló hálózat, és annak a grönlandi, izlandi állomásán is észlelték azt a hanghullámot, amit ez a légköri robbanás okozott"

- mondta a magyar csillagász.

Izland északi részén pár másodperces villanást is láttak. Sárneczky Krisztián szerint ezt a robbanás okozhatta, ami után a törmelékek a tengerbe zuhantak. Az előző négy robbanás fele szárazföld felett történt, mind a kettő Afrika területén. Az azokból visszamaradó kőzetdarabokat megtalálták.

Az RTL Híradó riportja:

Link másolása
KÖVESS MINKET: