SIKERSZTORIK
A Rovatból
hirdetés

A magyar pilótanő, aki ott dolgozik, ahova mások nyaralni járnak

Malatinszky Anita az Air Asia pilótájaként Balin él, és elmondja, hogy telik az élete.

Link másolása

Malatinszky Anita egy törékeny lány, aki, amint beszélgetésünk első részében elmesélte: Budaörsön kezdte a repülést. A repülőmérnöki diplomát Nyíregyházán szerezte, majd Floridában további képzések után képesítést szerzett a keskenytörzsű Airbusra. Ki is használta az első lehetőséget, hogy első tisztként repülhessen: 2012-ben teljesítette első útjait az Air Asia pilótájaként.

Anita tehát elég időt töltött el ezen a távoli vidéken, hogy bőven legyen tapasztalata életről és repülésről Indonéziában.

Ázsiából visszatért, illetve ott dolgozó magyar pilóták mesélik: a meteorológiai viszonyok néha igazán komolyan megdolgoztatják a pilótákat.

A monszunidőszak kicsit nagyobb kihívást jelent, de különlegesen rossz élményeim még nem voltak. Azon kívül, hogy esetleg nagy eső van, semmi más extrém időjárási jelenséget nem tapasztaltam.

Azt is szokták mesélni, hogy a kabinban és a légitársaságoknál is egy kicsit más a légkör, mint az európai légitársaságoknál. Például nagyobb a tekintélytisztelet, a másodtisztnek nem mindig van beleszólása a dolgokba. Lehet, hogy egy nő jobban észreveszi ezeket a dolgokat...

Szerencsére nem vettem ezt észre, hogy nőként bármi hátrányt szenvednék. De tényleg van olyan, amikor bejön a mérnök a földi kiszolgálásból, és köszön, hogy "Good morning, Captain". És akkor mondom, helló, én is itt vagyok. Akkor köszönnek nekem is, de tényleg a kapitány...

...az atyaisten?

Ha ketten dolgozunk együtt, akkor nem. De mind a légiutas-kísérőknek, mind a kiszolgálóknak igen. Az indonéz Air Asiánál körülbelül tízen lehetünk lányok, ketten már kapitányok, én vagyok egyedül európai, a többi mind indonéz. Volt egy másik európai lány, de ő már egy közel-keleti cégnél repül. Egyszer a kapitány nem igazán érezte jól magát az út során, átadta nekem a felelősséget, és az utaskísérők ötpercenként csöngettek, hogy jól vagyok-e, és minden rendben van-e. A kapitányok bíznak bennem, elfogadják a tudásomat.

Merrefelé repülnek általában?

Bali az állomáshelyem, innen többnyire ezeken az utakon repülünk: Dzsakarta, Szingapúr, Kuala Lumpur, Bangkok, Darwin és Perth.pilota2

Ott van az állomáshelye, ahova mások üdülni járnak... Hogyan telik az élete Balin?

Kellemesen. A szabadnapokon mindig van egy-két ismerős, akivel ki lehet menni a tengerpartra, meginni egy sört, vagy elmenni futni - ez tényleg majdnem véget nem érő nyaralás. A munkanapok is viszonylag kellemesek, mert közel lakom a repülőtérhez, tíz perc autóval, reggel repülök, estefelé esetleg megnéznem a naplementét valahol.

Az Air Asia nem is olyan régen egy, a Jáva-tenger felett történt katasztrófa kapcsán szerepelt a világsajtóban.

Karácsony után volt, december 28-a 2015-ben. Az első tiszt nagyon jó barátom volt, szörnyű volt látni a híradásokat, amikor még csak keresték a gépet. Szabadnapos voltam, ismerősök kezdtek hívni, Facebookon írogatni, hogy: te jó isten, jól vagy, megvagy? Megrázó volt. De jó volt látni, ahogy a cég összefogott, és amivel csak lehet egy ilyen helyzetben támogatni az utasok családjait, mindent megtettek. Nem sokkal később, ahogy elindult a vizsgálat, átalakították a szimulátor-profilunkat. Az Airbus is kiadott bizonyos utasításokat, hogy szeretnék, ha a pilóták többet repülnének robotpilóta nélkül, ez is sokszor közrejátszik a balesetek elkerülésében.

És azóta tényleg többet repülnek így?

Én mindenképp.

Mikor kapcsolja le az automatát leszállás előtt?

Kapitány- meg forgalomfüggő. Talán olyan 3–5000 lábon. Bali is forgalmas repülőtér, Dzsakarta is, olyan sok mozgástere nincs az embernek.

Ha jól emlékszem, a baleset kapcsán felmerült a karbantartás hiányossága is.

Igen, aztán kiderült, hogy rossz döntések sorozata volt mind a karbantartás, mind a személyzet részéről. De én azóta is bízom a mérnökeinkben. A képzettségem alapján azért kicsit jobban belelátok a rendszerek működésébe, nem esem pánikba, ha esetleg valami történik. Van egy-két öregebb gép a flottában, de nagy átlagban nincs probléma. Késések néha előfordulnak, de utat megszakítani eddig csak kétszer kellett felszállás után.

Mi a perspektíva Ön előtt? Egy remek pilóta, repül, csodálatos helyen, de azért gondolom, a másodpilótának a fél szeme a bal ülést lesi. Másrészt ezzel a képzettséggel, meg amennyi repült órát összeszedett, nyilván gondolkodhat egy Európához közelebbi légitársaságban...

Még nem kristályosodott ki pontosan egy terv, amit követnék. Öt új gép érkezik a flottánkba, és a cég belülről próbálja kinevelni a következő húsz kapitányt.pilota4

És köztük lesz?

Nagyon remélem, hogy köztük leszek, de ez még nem biztos, mert az indonéz légügyi hatóság kicsit köti az ebet a karóhoz, hogy külföldieket ne léptessenek elő. Próbálják korlátozni a külföldi pilóták létszámát Indonéziában. Jelenleg 5-600 indonéz pilóta munkanélküli, akik kikerültek a pilótasuliból és a légitársaságok nem veszik fel őket, 160 órájuk van, sose repültek multi-engine-t. Mindig attól függ, hogy éppen ki a közlekedési miniszter, ki a hatóság feje. Azzal próbálunk érvelni, mert ketten vagyunk külföldiek, akik megfelelnénk óraszám alapján a kapitányi követelményeknek, hogy minket nehéz összehasonlítani egy 160 órás kezdővel, hiszen amíg belőlük kapitányt nevelnek, megint 5-6-10 plusz év. Én pedig nem szeretnék elsőtiszt lenni a nyugdíjazásomig.

Merrefelé keresne munkát? Nem vonzaná egy hagyományos légitársaság?

Egész jól megtaláltam a helyemet, meg a ritmust ezekben a fapados légitársaságokban, tehát nem feltétlenül. Klassz a beosztásunk, mert nincsenek ottalvós utak, minden este hazajövünk, ez nekem nagyon kényelmes, nem szeretnék szállodából szállodába menni. A huszonöt perces fordulóidő az elején elég őrültnek hangzott, most már van, hogy tíz percet unatkozunk, mert hamarabb elkészülünk, és csak az utasokra várunk.

És nem vonzza az, hogy a 320-ashoz képest egy kategóriával feljebb lépjen, nagyobb gépet repüljön, szélestörzsűt, interkontinentális járatokat?

Néha eljátszom a gondolattal, de még mindig inkább szeretnék naponta csinálni 3-4 leszállást, mintsem hogy egy hónapban ennyit. A nagyon hosszú utak nem vonzanak, bár érzem, hogy igazi presztízskérdés lenne egy 380-as első tisztje lenni.pilota3

Végül is egy nő esetében azt a kérdést is fel kell tenni, hogy a családalapítás is nagyon fontos része lehet a jövőképnek, amit nehéz lehet összehozni egy pilótanő esetében a hivatásával...

Ez tényleg így van. Jelenleg egyedülálló vagyok, úgyhogy most tudok csak a karrierrel foglalkozni. Az egyik kapitányunknak van egy kisfia, akit egydül nevel, ő volt az első pilótanő, akitől tudtam kérdezgetni, hogy milyen az anyaság és emellett repülni is. Szerencsére a családtól sok segítséget kap.

De ahhoz közelebb kell lenni a családhoz.

Igen, bár édesanyám sokszor mondta, hogy szívesen lesz nagymama Balin, ha erről van szó.

Hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik, kövesd az INDÓHÁZ oldalát!

Kattints a megosztásra, ha úgy gondolod, másokat is érdekelhet a cikk!

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk


SIKERSZTORIK
A Rovatból
Az év elhivatott fiatal szakdolgozója: „12 órákat húztam le a Covid-osztályon, miközben Barbie-babának néztek”
Tisóczki Evelin édesapjánál egy ritka, idegrendszeri autoimmun betegséget diagnosztizáltak. Mikor Evelin 13 éves lett, meg akarta gyógyítani – ezért ment ápolónak.

Link másolása

A Békés megyei Gádorosról indult Tisóczki Evelin lett az idei év Elhivatott Fiatal Szakdolgozója. A Semmelweis Egyetem Egészségtudományi Doktori Iskolájának hallgatója, a Pest Megyei Flór Ferenc Kórház Kistarcsai Telephelyének osztályvezető főnővére. A gyönyörű, fiatal nő azért választotta hivatásának az ápolói szakmát, mert beteg édesapján akart segíteni. Ekkor még csak 13 éves volt. Egész életében keményen kellett dolgoznia. Sokszor hajnali 5-kor kelt, hogy a fóliában segítsen paradicsomot, salátát, babot, retket ültetni, miközben külseje miatt folyamatosan afféle "Barbie-babának" nézték, akinek biztos, hogy minden könnyen megy.

– Nem is gondolná az ember, hogy ennyire kemény élethelyzeteket él meg valaki, amíg eljut az év Elhivatott Fiatal Szakdolgozója címig. Honnan jött az ötlet, hogy erre a pályára lép?

– A vidéki élet már gyermekként megtanított a kitartásra, és arra, hogy soha ne adjam fel. Amit egyszer elkezdek, azt be is fejezem. Emellett már akkor is szívemen viseltem például a szenvedő kisállatoknak sorsát. Ha találtam egy törött szárnyú galambot, akkor hazavittem, és vigyáztam rá, amíg meggyógyult, vagy ha elpusztult, eltemettem a hátsó kertben.

Már gyermekként azt éreztem, hogy adni jó. És ez nemcsak annak ad örömet, akinek adom, hanem nekem is. Jó érzéssel töltött el, hogy segíthettem.

Azt is éreztem, hogy az igazi, őszinte szeretet hegyeket képes megmozgatni. Sokszor csak ültem az udvaron, és arra vágytam, hogy nekem is legyen egy nagy, fehér színű felhőm azon a gyönyörű azúrkék égbolton, ahonnan mindent látnék, és mindenkire tudnék vigyázni.

– Tehát nagy az empátiája. De amikor az ember gyerekként bekerül a kórházba, nem feltétlenül érzi magát annyira boldognak. Önnel másképp volt?

– Kiskoromban sokat fájt a hasam, emiatt sok időt töltöttem a szentesi kórház sebészeti osztályán. Végül kétszer megoperáltak vakbélgyulladással, három hónapos különbséggel. Emlékszem arra, hogy Dr. Molnár Gábor sebészorvos operált meg. Valósággal vártam a varratszedést. Magával ragadott az a kórházi légkör, ami ott fogadott. Imádtam a kórház és a fertőtlenítő illatát, a sebészet zöld színét, az orvosok és ápolók fehér köpenyeit, és azt a miliőt, ami akkor ott körbevett. Az ápolók olyanok voltak számomra, mint az angyalok, akik vigyáznak rám. Akkor döntöttem el, hogy én is az egészségügyi pályát fogom választani, ha egyszer nagy leszek.

– Az év elhivatott Fiatal Szakdolgozójának elhiszem, hogy várta a varratszedést, bár elég bizarrnak hat. Volt-e más motivációja is?

– Az, hogy édesapám egyik napról a másikra beteg lett. Ekkor 13 éves voltam. Egy ritka idegrendszeri autoimmun betegséget állapítottak meg nála. Három hónapot töltött a szegedi neurológiai klinikán, élet-halál között. Kettős látás, eltorzult arc, bénulás, egy külsőre megváltozott Édesapa. Ezek a képek jelennek meg előttem, mind a mai napig. Annyira belém vésődött az az időszak, hogy arra is emlékszem, édesapám milyen színű köntöst viselt a kórházban, az eltorzult hangjára, hogy a szegedi neurológián melyik ágyban feküdt. Megviselte az egész családot. De az a borzasztó időszak erősítette meg bennem azt, hogy az igazi erős szeretet, a családi összetartás és a hit mekkora varázserő, valamint az élni akarás. Az egyik orvos azt mondta nekünk, „készüljenek fel a legrosszabbra”. Emlékszem arra, hogy mikor meglátogattam apukámat, mindig megmasszíroztam a kezeimmel és arra gondoltam

meggyógyítalak, mert szükségem van Rád. Te vagy az apukám, és nagyon szeretlek, nem mehetsz az angyalok közé! Még nem. Nem lehet itt az ideje. Túl korán van.

– És miért nem lett orvos inkább?

– Először a szegedi orvosira jelentkeztem, ahová két pont híján nem nyertem felvételt. Ezt követően jelentkeztem újra, majd ismét két pont kellett volna a sikeres felvételihez. Harmadjára már nem adtam be (ekkor már egyetemista voltam), pedig abban az évben felvettek volna az orvosképzésre. Végül a Szegedi Tudományegyetem Egészségtudományi-és Szociális Képzési Karán végeztem diplomás ápolóként. Ma már úgy gondolom, hogy ápolónőnek születtem, és örülök annak, hogy akkor nem vettek fel az orvosira. Ápolónőként több időt tudok törődni a betegekkel, és hiszem, hogy a lélekkel is foglalkoznom kell. Abban hiszek, hogy minden betegség lelki eredetű, és akkor jelentkezik fizikailag is, amikor már nagy a teher, és a szervezet nem bírja el.

Az ápolói egy nagyon nehéz hivatás, de mégis a legszebb! Ha ma újrakezdeném, ugyanígy döntenék.

Évekig váltott 12 órás műszakban dolgoztam. Ez idő alatt megtanulja az ember, mik az életben az igazán fontos dolgok, és mik nem. Ápolónőként megismertem a halált, a szenvedést, az elmúlást és az élet kezdetét.

– Az elmúlt éveket, évtizedeket megnézve a hiányszakmák közé tartozott az ápolói, most a Covid-járvány idején azonban megtudhatta ország-világ, milyen helytállást is tanúsítanak Önök. Hogy tekint ma a szakmájára?

– Hiszek abban, hogy mindenkinek végig kell járnia a ranglétrát azért, hogy magába szívja a tudást, és hogy elsajátíthassa azokat a képességeket, melyek elengedhetetlenek ahhoz, hogy a következő lépcsőfokra léphessen. Nem építhetsz fel egy jó, stabil házat biztos alapok nélkül. Dolgoztam segédápolóként, beosztott ápolóként, főnővérként. Ez idő alatt sok pozitív és negatív tapasztalatot is szereztem. Nagyon fontos az emberi hozzáállás és a gondolkodásmód. Amikor egy negatív dolog ér, meg kell nézni azt, hogy mit tanulhatsz belőle, mit tud adni neked az az adott helyzet. Olyan ember vagyok, aki megbocsát, de nem felejt. Főnővéri teendőim mellett a Covid-fertőző osztályon 12 órás műszakokat vállaltam. Ápolónőként ott kell segíteni, ahol tudsz. Úgy gondolom nagyon fontos szerepe van az egészségügyi ellátórendszerben az orvosnak, az ápolónak, a betegszállítónak, a műtőssegédnek, a takarítónak, az aneszteziológus asszisztensnek, vagy épp az informatikai-műszaki és gazdasági dolgozóknak egyaránt. Mindenkinek óriási szerepe van, egymás nélkül nem tudunk működni! Ez egy láncolat. Egymást partnerként kell kezelni.

– Az elhivatottsága kézzel fogható, de biztosan sokan megkérdezték már, hogy ilyen külsővel nem gondolt az egészségügyi pálya helyett mondjuk a modellszakmára?

– Szerintem jó helyen vagyok, ahol vagyok. Amikor gyerek voltam, a családomnak volt fóliája. Volt, hogy hajnali 5-kor keltünk és mentünk ki dolgozni. Ahol megtanultam paradicsomot, salátát, babot, retket ültetni, csomózni, kacsolni. Fóliát vasalni, kerítést festeni, ásni. Mamám és anyukám megtanított főzni és sütni. Sokan soha nem gondolták volna rólam, hogy értek ilyesmikhez. Mert a „Barbie-baba” sztereotípiába ez nem fért volna bele. Amiért megdolgozol, annak édes az íze, ha valamit tálcán megkapsz, az nem ad ugyanolyan érzést. Én mindenért tisztességesen megdolgoztam az életben. A külsőm miatt sokszor éreztem magam beskatulyázva. Van az a tipikus „szőke hajú nő” sztereotípia. Én sokáig éreztem azt, hogy emiatt nekem duplán kell bizonyítanom.

Be akartam bizonyítani, hogy nem vagyok „tipikus szőke nő”. Ma már ez nem érdekel. Ma már senkinek nem akarok bizonyítani. Már senkinek nem akarok megfelelni.

Aki mindössze a külső alapján ítél meg valakit, meg egy hajszín alapján, az az ő szegénységi bizonyítványa. Emlékszem arra, amikor a gyakorlatomat töltöttem a szegedi intenzív osztályon, akkor egy reggeli vizit alkalmával egy kezdő rezidens orvossal álltunk egymás mellett. Majd megszólalt egy másik kolléga: „Ott van Barbie és Ken”. Ma már ezen csak jót mosolygok.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

SIKERSZTORIK
Második lett a magyar csapat a Bocuse d'Or szakácsverseny európai döntőjén
Fotókon láthatod, hogy milyen finomságokat készített a magyar csapat, akik ezzel az eredménnyel jövőre részt vehetnek a Bocuse d'Or lyoni világdöntőjén.

Link másolása

A dán csapat után és a norvégokat megelőzve

második lett a Dalnoki Bence séf és Nyikos Patrik commis alkotta magyar csapat a Bocuse d'Or szakácsverseny európai kontinensdöntőjén,

amelyet szerdán és csütörtökön rendeztek meg Budapesten.

A magyar csapat így jövőre részt vehet a Bocuse d'Or lyoni világdöntőjén.

A verseny legjobb commis-jának (segédjének) járó díjat a svéd Thilda Martensson kapta, a legjobb hústál szintén a svédeké, a legjobb tányértéma a brit csapaté lett.

A Sirha Budapest nemzetközi gasztronómiai szakkiállítás részeként megrendezett kontinensdöntőn 17 nemzet csapata készíthette el fogásait, a magyar csapat - Dalnoki Bence, a Michelin-csillagos Stand Étterem sous chefje és commis-ja, Nyikos Patrik - csütörtökön versenyzett. Széll Tamás coachként segítette a csapatot, melynek elnöke Szulló Szabina volt.

A magyar csapat ételeiről Dalnoki Bence ezt mondta:

"Téma egy tányéron": Krumpli & zöldségek a tiltott hozzávalókkal, szarvasgomba & kaviár. "A tiltott dolgoknak van egy titkos bája” - Cornelius Tacitus.

Ennek a fogásnak a megalkotásában az a kihívás, hogy a tavasz gyönyörű arcait harmóniában mutassuk meg az összes különböző textúrával. Az ébredés időszaka számomra a zöld színét, a friss hangulatot és az élénk, körülölelt ízeket jelenti. Örömömre szolgál, hogy olyan fogást készíthetek nektek, ami tud játszani az érzékszerveitekkel, mivel az elemek nem igazán azok, aminek kinéznek.

"Téma tálcán": Az erdő között, a természet közelében lenni életem egyik leginspirálóbb dolga. Minden hang és az erdő színek változatossága bennem van, arra várva, hogy újjászülethessek ebben a fogásban - a játék királynője, a szarvashús alapján. Büszkén mutatják be a magyar konyha emblematikus alapanyagait - Tokaji bor, túró és tejföl is. Kóstold meg Magyarországot, mint Európa fűszerét" - írják a közösségi oldalon.

Dalnoki Bence az eredményhirdetés után az MTI-nek elmondta, hogy szerinte a rengeteg munka ennek az eredmények a titka: "minden egyes tételt, amit kitaláltunk, próbáltuk a tökélyre fejleszteni, és a lehető legtöbbet kihozni az alapanyagokból, mindezt szépen. Rengeteget dolgoztunk rajta, belefektettünk mindent, amit csak tudtunk" - hangsúlyozta.

Mint hozzátette, az eredményhez hozzájárult az is, hogy a Stand Étteremben együtt dolgoznak Széll Tamással és Szulló Szabinával. "Nagyon sokat számított az, hogy összeszokott csapat vagyunk és természetesen az ő szakmai tudásuk, a Bocuse d'Orral kapcsolatos tudásuk. Rengeteg mindent köszönhetek nekik" - méltatta társait a magyar csapat séfje.

Az idei verseny alapanyagairól szólva elmondta:

az őz mindenféleképpen közel áll a szívéhez és a kezéhez is. "Az étteremben is sokat dolgozunk vele, nagyon szeretjük használni, hiszen nagyon jó minőségű a magyar őz".

A burgonya viszonylag könnyű alapanyag, de éppen emiatt nehezebb egy olyan arcát megmutatni, ami igazán érdekes - mondta Dalnoki Bence az idei tányértéma fő hozzávalójáról, hozzátéve azonban: úgy érzi, ez mégis sikerült.

Dalnoki Bence a 2023-as lyoni döntőre kitekintve kiemelte: ez a második hely csak még jobban motiválja, hogy még nagyobb erőbedobással és lendülettel készüljön arra, hogy még feljebb lépjenek.

Az előző, 2016-os budapesti kontinensdöntőn versenyzőként első helyet szerzett Széll Tamás az MTI kérdésére elmondta, biztosan sokat számított az, hogy Magyarország tíz éve jelen van a Bocuse d'Oron.

"Ezalatt rengeteg know-how-t sikerült összegyűjteni, és megtanultuk azt is, hogyan kell versenyezni. Nagyon sok múlik azon, hogy a konyhai munka, a kommunikáció hogyan van megszervezve" - jegyezte meg Széll Tamás.

A 2023-as lyoni fináléra a Bocuse d'Or Europe első tíz helyezettje kvalifikálta magát. Dánia, Magyarország és Norvégia mögött sorrendben Svédország, Izland, Finnország, Franciaország, Nagy-Britannia, Svájc és Belgium jutott ki a világdöntőre.

Link másolása
KÖVESS MINKET:


SIKERSZTORIK
Egy magyar fotós szuper „Vissza a jövőbe” fotókat készített egy LEGO DeLorean segítségével
Lampert Benedek fotós a LEGO újdonságát, a Vissza a jövőbe ikonikus autóját készítette el. Azt is megmutatta, hogyan.

Link másolása

Lampert Benedek fotós a LEGO ujdonságát, a Vissza a jövőbe ikonikus autóját készítette el.

Lampert Benedek magyar fotográfus gyönyörű fotósorozatot forgatott a Vissza a jövőbe című ikonikus sci-fi film autójáról. Megmutatta, hogy mindegyik képet LEGO DeLorean autóval és egyszerű gyakorlati effektusokkal hozta létre.

A fotós már több öt éve kezdett kísérletezni a figurafotó (toy photography) műfajában, az évek során pedig folyamatosan fejlesztette a technikákat, hogyan tud minél élethűbb, miniatűr világot megjeleníteni.

Fotóinak különlegessége, hogy az effekteket manipuláció nélkül a kamera előtt készíti el, így a ködöt, a hófúvást vagy a bemozdulást is a valóságban hozza létre.

VIDEÓ: A makett kicsomagolása

Egy videóban pedig elárulta, hogyan készültek a szuper fotók:

VIDEÓ: A makett készítése

A fotós képeket is mutatott:

Meg több érdekességet az Instagram- es Facebook-oldalán látni:

Lampert Benedeknek, a figurafotó hazai mesterének korábbi alkotását is megmutattuk már:


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SIKERSZTORIK
A Rovatból
Tudományos szenzáció: Magyar csillagász fedezett fel egy kisbolygót, ami két órával később felrobbant és a tengerbe zuhant
Ez volt az ötödik alkalom, hogy a becsapódása előtt észleltek egy kisbolygót. Az előző négyet Amerikából jelezték, így Magyarország a világon a második ország, ahol ez megtörtént.

Link másolása

Kisbolygó robbant fel a Föld légkörében, majd a darabjai az óceánba zuhantak Izland közelében.

A körülbelül 3-4 méteres aszteroidát a becsapódás előtt két órával fedezte fel Sárneczky Krisztián, a Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont munkatársa

- számolt be róla az RTL Híradó.

"Ez volt az ötödik az emberiség történetében abból a szempontból, hogy megtaláltuk a föld légkörét elérő égitestet, még mielőtt ez megtörtént"

- mondja a magyar csillagász.

Az előző négyet Amerikából észlelték, így neki köszönhetően Magyarország a világon a második ország, ahol ez megtörtént. A Piszkés-tetői obszervatóriumban dolgozó csillagász pénteken este a Földtől 100 ezer kilométerre, vagyis körülbelül harmad holdtávolságra vette észre a kisbolygót az égbolton.

Sárneczky Krisztián azt is elmondta, hogy mint minden ismert kisbolygó, vagy földközeli égitest, ez is a naprendszerben keringett sok millió évig, most azonban letért a pályájáról és elindult a Föld felé. A tudós szerint az ilyen égitestek általában már a levegőben felrobbannak, ezt a megfelelő műszerekkel mérni is lehet.

"Létezik egy infrahang detektáló hálózat, és annak a grönlandi, izlandi állomásán is észlelték azt a hanghullámot, amit ez a légköri robbanás okozott"

- mondta a magyar csillagász.

Izland északi részén pár másodperces villanást is láttak. Sárneczky Krisztián szerint ezt a robbanás okozhatta, ami után a törmelékek a tengerbe zuhantak. Az előző négy robbanás fele szárazföld felett történt, mind a kettő Afrika területén. Az azokból visszamaradó kőzetdarabokat megtalálták.

Az RTL Híradó riportja:

Link másolása
KÖVESS MINKET: