SIKERSZTORIK
A Rovatból
hirdetés

A magyar, aki 480 kilométert futott a Himalájában – és nem ez a legdurvább eredménye

Szőnyi Ferenc 53 éves, de egyetlen versenyén nagyobb távokat tesz meg, mint sokan egész életükben. Előfordult az is, hogy egyhuzamban leúszott 76 kilométert.

Link másolása

A legtöbben csak Racemachine-ként, vagyis versenygépként emlegetik Szőnyi Ferencet, nem véletlenül. A komáromi férfi teljesítményére nem sokan lennének képesek: bár alig tíz éve sportol versenyszerűen, már többet is maga mögött tud a világ legkeményebb erőpróbái közül. Ráadásul ezek nagy részén győztesként ért célba.

Legutóbb a Great Himalayan Ultra Running nevű versenyen tett meg közel 500 kilométert szélsőséges viszonyok között, de túl van már több mint 100 Ironmanen, amelyek közül 30-at egymás utáni napokon teljesített.

Arról beszélgettünk, mi motiválja nem mindennapi életformájában, hogyan tud túllendülni egy verseny során a holtponton, és mit tanácsol azoknak, akik követnék a példáját.

– 40 éves kora felett kezdett el aktívan sportolni. Mi adta meg a kezdőlökést?

– Negyven felett bizony elkezd nyikorogni az ember... A munka által okozott stressz, illetve a pocakosodás egyaránt olyan jelek voltak, amikre oda kellett figyelnem. Ráadásul vidéken élek, és az ottani életmódnak a táplálkozásomra is erőteljes hatása volt, nem feltétlenül pozitív értelemben. Ez volt az egyik első dolog, amin változtattam, miután sportolni kezdtem, és nagyon hamar meg is látszott az eredménye, például a testtömeg-indexemen.

– Fokozatos átmenet nélkül szinte azonnal a legkeményebb versenyeken indult. Próbálták lebeszélni róla? Illetve önben voltak kétségek, jó döntés-e ez?

– Hogy eloszlassam a félreértéseket: azért volt benne fokozatosság, bár hozzátartozik a dologhoz, hogy eleve elég magasra tettem az alapszintet. Még mielőtt nagyjából 10 évvel ezelőtt komolyabbra fordult volna a dolog, foglalkoztam távolsági kerékpározással, valamint egy maratont is teljesítettem.

Tulajdonképpen a hozzáállásom változott meg: korábban kimondottan nehezemre esett a mozgás, eléggé szuszogósan teljesítettem a távokat. Aztán a baráti társaságom, akikkel elkezdtünk egyre gyakrabban futni járni, valahogy feladattá tette számomra az egészet.

Elindultam egy 12 órás versenyen, majd egyből jött egy dupla Ironman. Kezdésnek ez valóban húzós, de azután szépen felépített és valóban progresszív sportkarrier lett a dologból. Azonban ha be kell sorolni magam valahová, még mindig inkább csak lelkes amatőr vagyok.szonyi1

– Mennyire van lehetőség regenerálódni (akár alvás, akár csak pihenés formájában) egy több napon át tartó verseny alatt?

– Szigorúan beosztott napirendet kell követni, gyakorlatilag 0-tól 24 óráig. Egy tízszeres Ironman során ugyebár zsinórban tíz napon át kell teljesíteni az előírt távot. A rajt háromnegyed 8-kor van, ekkorra túl kell lenni a bőséges reggelin, de úgy, hogy emésztésre is maradjon idő. Az úszás az első szám, 3,8 kilométer a táv, ezalatt csak minimális folyadékpótlásra van lehetőség. Ezután jön 180 kilométer kerékpározás, eközben szerencsére lehet táplálkozni, főleg banán, müzliszeletek és izotóniás italok formájában. A maratoni futás alatt megint inkább csak a folyadékpótlás van előtérben, esetleg egy-egy gyümölcs beleférhet.

A célba beérve nagyon fontos időszak veszi kezdetét, ugyanis azonnal el kell kezdeni enni. Levest, pörköltet, sajtot, mindent. Ez a táplálkozási szakasz eltart legalább este 10-ig, sőt 11-ig is, a célvonal után a szállodában is folytatva. Ha jut alvásra nagyjából 5 óra, az már jónak számít. Majd az egész kezdődik elölről.

– Csak az nyerhet Ironmant, aki egyformán jó mindhárom versenyszámban, vagy enélkül is lehetséges, ha valamelyikben kiugróan el tud húzni?

– Ez sem egyszerű kérdés.

A klasszikus Ironman legjobbjai hazánkban is 9 órán belül vannak. Mi, akik ultratávokon indulunk, ezen bőven túl vagyunk. Valahogy épp ezért, sokkal fontosabb a sebességnél az állóképesség.

Pláne az életkor előrehaladtával. Nekem például már a 170-es pulzus is gyilkos, ezt napokon keresztül tartani jóformán lehetetlen. Itt jön képbe az állóképesség és a vitálkapacitás. Ezek a legfontosabbak ebben a sportágban.

– Minek van nagyobb szerepe, az állóképességnek, vagy hogy fejben ott legyen az ember?

– Az előbbi kérdésben ott a válasz erre is: ha van állóképesség, vitálkapacitás, és megfelelő tápanyagbevitel, onnantól fejben dől el a dolog. De ez túl általános. A lényeg, hogy valóban úgy néz ki, minél hosszabb egy verseny, annál inkább a vezérlés a döntő.szonyi4szonyi2

– Hogy zajlik a felkészülése, átlagosan mennyi időt vesz igénybe egy-egy verseny előtt?

– Egy barátom mondta: ebben a korban már nincsenek pihenőhetek. Ha megállsz, nem indulsz el. Valójában egy állandó szinten tartás van, tekintsük alapozásnak, majd egy-egy versenyre "hegyezés". Utóbbi általában 2 hónap intenzív szakasz, heti 15-20 óra edzésmunkával.

– Mikor jön el a holtpont egy ilyen versenyen, és hogy lehet átlendülni rajta? Előfordult olyan, hogy nagyon elege volt, és azt fontolgatta, inkább feladja?

– Ilyen bármikor előfordulhat. Hogy mikor és mitől, nos, ez a nehéz kérdés. Sok mindentől függ, nem vagyunk gépek: alvás, légnyomás, étel-ital, és még sorolhatnám. Legtöbbször a tempó túlfeszítése, illetve hidratációs probléma okozza a problémát. Sérülés miatt csak nagyon ritkán száll ki valaki idő előtt. A feladás egy nagyon intelligens és logikus döntés, természetesen az én esetemben is volt már rá példa, főleg a pályafutásom kezdeti szakaszában.

– Melyik eredményére a legbüszkébb az eddigiek közül?

– Mindegyik győzelemre jólesik visszaemlékezni, de

a legbüszkébb talán a 2010-es dupla dekára vagyok, ami 20 Ironmant jelentett zsinórban, tehát 76 kilométer úszást, 3600 kilométer kerékpározást és 844 kilométer futást.

Nagyon komoly kihívás volt számomra, és hatalmas élmény. Egy másik alkalommal pedig 30 Ironmant teljesítettem 30 nap alatt, ezen a versenyen második lettem. Aztán az indiai Himalájában 480 kilométert lefutni, hát igen... Jól esik visszagondolni erre is.

– Mennyivel volt nehezebb a Himalájában futni extrém körülmények között? Hogyan emlékszik erre a versenyre?

– Még friss az élmény. Az évszakok váltakozása akár egy napon belül is, aztán az az elképesztő látvány, ami szinte 4 dimenziós díszletként átölel... Borzongató érzés. Ezen a versenyen aztán nagyon ott kellett lenni fejben. Könnyen elszállhat az ember: nem a táv, inkább az időbőség az, ami csalfa. Valójában épphogy szűk az időkeret. Ergo, nyomni kell végig. Jövőre már könnyebb lesz!szonyi6szonyi7

A Híd televízió anyaga a himalájai versenyről:

– Hogyan tudja összeegyeztetni a civil munkáját a versenyzéssel és az erre való felkészüléssel?

– Kezdetben nehéz volt. Egy teljesen új életvitelt kellett megszoknom, megtanulnom. Mostanság, mióta kvázi felszámoltam a két működő vállalkozásomat, azért több az időm. Talán kicsit pótcselekvéssé is vált a sport. Igen, belegondolva határozottan hiányzik a munka által elérhető gazdasági siker. Azelőtt ment, most ezt keresem épp...

– A gyerekei hogyan élik meg az életmódját és a sikereit? Tervezi valamelyikük, hogy a nyomába lép?

– Négy lányom van, 31, 29, 18 és 14 évesek. Nem mentegetőzök, hisz mi sem voltunk követői szüleinknek, sőt büszkén váltunk mássá.

Nyilván a sportra szánt időm több másik dolog mellett a család rovására is ment, ezért érthető, ha számukra ez a dolog főként negatív éllel van jelen. Talán ami hiányzik, az az elismerés tőlük. De hát az élet már csak ilyen.

– Mit tanácsol azoknak, akik még csak kacérkodnak az Ironman, illetve az ultratávokon való indulás gondolatával?

– Sosem késő elkezdeni: ultratávokon még az is könnyen szép sikereket érhet el, aki a rövidebbeken labdába se rúghatna a tempója miatt. Egyáltalán nem a kor a legfontosabb, sokkal inkább az elhivatottság. És a sport az egész életet megváltoztathatja pozitív irányban, a táplálkozási szokásoktól kezdve a társas kapcsolatokig. Ha engem kérdeznek, mindenképp érdemes belevágni.szonyi3szonyi8

– Van kitűzött határidő, ameddig folytatni szeretné, vagy nem gondolkodik ezen előre?

– Amíg vannak, és lehetnek célok, addig megyünk az úton.

Egy barátom épp a napokban teljesítette a tizedik (!) tízszeres Ironmanjét. 69 éves most.

Mondjuk épp visszavonul, de így is nagyszerű példa! Ha valami, ez követendő számomra is.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk


SIKERSZTORIK
A Rovatból
Az év elhivatott fiatal szakdolgozója: „12 órákat húztam le a Covid-osztályon, miközben Barbie-babának néztek”
Tisóczki Evelin édesapjánál egy ritka, idegrendszeri autoimmun betegséget diagnosztizáltak. Mikor Evelin 13 éves lett, meg akarta gyógyítani – ezért ment ápolónak.

Link másolása

A Békés megyei Gádorosról indult Tisóczki Evelin lett az idei év Elhivatott Fiatal Szakdolgozója. A Semmelweis Egyetem Egészségtudományi Doktori Iskolájának hallgatója, a Pest Megyei Flór Ferenc Kórház Kistarcsai Telephelyének osztályvezető főnővére. A gyönyörű, fiatal nő azért választotta hivatásának az ápolói szakmát, mert beteg édesapján akart segíteni. Ekkor még csak 13 éves volt. Egész életében keményen kellett dolgoznia. Sokszor hajnali 5-kor kelt, hogy a fóliában segítsen paradicsomot, salátát, babot, retket ültetni, miközben külseje miatt folyamatosan afféle "Barbie-babának" nézték, akinek biztos, hogy minden könnyen megy.

– Nem is gondolná az ember, hogy ennyire kemény élethelyzeteket él meg valaki, amíg eljut az év Elhivatott Fiatal Szakdolgozója címig. Honnan jött az ötlet, hogy erre a pályára lép?

– A vidéki élet már gyermekként megtanított a kitartásra, és arra, hogy soha ne adjam fel. Amit egyszer elkezdek, azt be is fejezem. Emellett már akkor is szívemen viseltem például a szenvedő kisállatoknak sorsát. Ha találtam egy törött szárnyú galambot, akkor hazavittem, és vigyáztam rá, amíg meggyógyult, vagy ha elpusztult, eltemettem a hátsó kertben.

Már gyermekként azt éreztem, hogy adni jó. És ez nemcsak annak ad örömet, akinek adom, hanem nekem is. Jó érzéssel töltött el, hogy segíthettem.

Azt is éreztem, hogy az igazi, őszinte szeretet hegyeket képes megmozgatni. Sokszor csak ültem az udvaron, és arra vágytam, hogy nekem is legyen egy nagy, fehér színű felhőm azon a gyönyörű azúrkék égbolton, ahonnan mindent látnék, és mindenkire tudnék vigyázni.

– Tehát nagy az empátiája. De amikor az ember gyerekként bekerül a kórházba, nem feltétlenül érzi magát annyira boldognak. Önnel másképp volt?

– Kiskoromban sokat fájt a hasam, emiatt sok időt töltöttem a szentesi kórház sebészeti osztályán. Végül kétszer megoperáltak vakbélgyulladással, három hónapos különbséggel. Emlékszem arra, hogy Dr. Molnár Gábor sebészorvos operált meg. Valósággal vártam a varratszedést. Magával ragadott az a kórházi légkör, ami ott fogadott. Imádtam a kórház és a fertőtlenítő illatát, a sebészet zöld színét, az orvosok és ápolók fehér köpenyeit, és azt a miliőt, ami akkor ott körbevett. Az ápolók olyanok voltak számomra, mint az angyalok, akik vigyáznak rám. Akkor döntöttem el, hogy én is az egészségügyi pályát fogom választani, ha egyszer nagy leszek.

– Az év elhivatott Fiatal Szakdolgozójának elhiszem, hogy várta a varratszedést, bár elég bizarrnak hat. Volt-e más motivációja is?

– Az, hogy édesapám egyik napról a másikra beteg lett. Ekkor 13 éves voltam. Egy ritka idegrendszeri autoimmun betegséget állapítottak meg nála. Három hónapot töltött a szegedi neurológiai klinikán, élet-halál között. Kettős látás, eltorzult arc, bénulás, egy külsőre megváltozott Édesapa. Ezek a képek jelennek meg előttem, mind a mai napig. Annyira belém vésődött az az időszak, hogy arra is emlékszem, édesapám milyen színű köntöst viselt a kórházban, az eltorzult hangjára, hogy a szegedi neurológián melyik ágyban feküdt. Megviselte az egész családot. De az a borzasztó időszak erősítette meg bennem azt, hogy az igazi erős szeretet, a családi összetartás és a hit mekkora varázserő, valamint az élni akarás. Az egyik orvos azt mondta nekünk, „készüljenek fel a legrosszabbra”. Emlékszem arra, hogy mikor meglátogattam apukámat, mindig megmasszíroztam a kezeimmel és arra gondoltam

meggyógyítalak, mert szükségem van Rád. Te vagy az apukám, és nagyon szeretlek, nem mehetsz az angyalok közé! Még nem. Nem lehet itt az ideje. Túl korán van.

– És miért nem lett orvos inkább?

– Először a szegedi orvosira jelentkeztem, ahová két pont híján nem nyertem felvételt. Ezt követően jelentkeztem újra, majd ismét két pont kellett volna a sikeres felvételihez. Harmadjára már nem adtam be (ekkor már egyetemista voltam), pedig abban az évben felvettek volna az orvosképzésre. Végül a Szegedi Tudományegyetem Egészségtudományi-és Szociális Képzési Karán végeztem diplomás ápolóként. Ma már úgy gondolom, hogy ápolónőnek születtem, és örülök annak, hogy akkor nem vettek fel az orvosira. Ápolónőként több időt tudok törődni a betegekkel, és hiszem, hogy a lélekkel is foglalkoznom kell. Abban hiszek, hogy minden betegség lelki eredetű, és akkor jelentkezik fizikailag is, amikor már nagy a teher, és a szervezet nem bírja el.

Az ápolói egy nagyon nehéz hivatás, de mégis a legszebb! Ha ma újrakezdeném, ugyanígy döntenék.

Évekig váltott 12 órás műszakban dolgoztam. Ez idő alatt megtanulja az ember, mik az életben az igazán fontos dolgok, és mik nem. Ápolónőként megismertem a halált, a szenvedést, az elmúlást és az élet kezdetét.

– Az elmúlt éveket, évtizedeket megnézve a hiányszakmák közé tartozott az ápolói, most a Covid-járvány idején azonban megtudhatta ország-világ, milyen helytállást is tanúsítanak Önök. Hogy tekint ma a szakmájára?

– Hiszek abban, hogy mindenkinek végig kell járnia a ranglétrát azért, hogy magába szívja a tudást, és hogy elsajátíthassa azokat a képességeket, melyek elengedhetetlenek ahhoz, hogy a következő lépcsőfokra léphessen. Nem építhetsz fel egy jó, stabil házat biztos alapok nélkül. Dolgoztam segédápolóként, beosztott ápolóként, főnővérként. Ez idő alatt sok pozitív és negatív tapasztalatot is szereztem. Nagyon fontos az emberi hozzáállás és a gondolkodásmód. Amikor egy negatív dolog ér, meg kell nézni azt, hogy mit tanulhatsz belőle, mit tud adni neked az az adott helyzet. Olyan ember vagyok, aki megbocsát, de nem felejt. Főnővéri teendőim mellett a Covid-fertőző osztályon 12 órás műszakokat vállaltam. Ápolónőként ott kell segíteni, ahol tudsz. Úgy gondolom nagyon fontos szerepe van az egészségügyi ellátórendszerben az orvosnak, az ápolónak, a betegszállítónak, a műtőssegédnek, a takarítónak, az aneszteziológus asszisztensnek, vagy épp az informatikai-műszaki és gazdasági dolgozóknak egyaránt. Mindenkinek óriási szerepe van, egymás nélkül nem tudunk működni! Ez egy láncolat. Egymást partnerként kell kezelni.

– Az elhivatottsága kézzel fogható, de biztosan sokan megkérdezték már, hogy ilyen külsővel nem gondolt az egészségügyi pálya helyett mondjuk a modellszakmára?

– Szerintem jó helyen vagyok, ahol vagyok. Amikor gyerek voltam, a családomnak volt fóliája. Volt, hogy hajnali 5-kor keltünk és mentünk ki dolgozni. Ahol megtanultam paradicsomot, salátát, babot, retket ültetni, csomózni, kacsolni. Fóliát vasalni, kerítést festeni, ásni. Mamám és anyukám megtanított főzni és sütni. Sokan soha nem gondolták volna rólam, hogy értek ilyesmikhez. Mert a „Barbie-baba” sztereotípiába ez nem fért volna bele. Amiért megdolgozol, annak édes az íze, ha valamit tálcán megkapsz, az nem ad ugyanolyan érzést. Én mindenért tisztességesen megdolgoztam az életben. A külsőm miatt sokszor éreztem magam beskatulyázva. Van az a tipikus „szőke hajú nő” sztereotípia. Én sokáig éreztem azt, hogy emiatt nekem duplán kell bizonyítanom.

Be akartam bizonyítani, hogy nem vagyok „tipikus szőke nő”. Ma már ez nem érdekel. Ma már senkinek nem akarok bizonyítani. Már senkinek nem akarok megfelelni.

Aki mindössze a külső alapján ítél meg valakit, meg egy hajszín alapján, az az ő szegénységi bizonyítványa. Emlékszem arra, amikor a gyakorlatomat töltöttem a szegedi intenzív osztályon, akkor egy reggeli vizit alkalmával egy kezdő rezidens orvossal álltunk egymás mellett. Majd megszólalt egy másik kolléga: „Ott van Barbie és Ken”. Ma már ezen csak jót mosolygok.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

SIKERSZTORIK
Második lett a magyar csapat a Bocuse d'Or szakácsverseny európai döntőjén
Fotókon láthatod, hogy milyen finomságokat készített a magyar csapat, akik ezzel az eredménnyel jövőre részt vehetnek a Bocuse d'Or lyoni világdöntőjén.

Link másolása

A dán csapat után és a norvégokat megelőzve

második lett a Dalnoki Bence séf és Nyikos Patrik commis alkotta magyar csapat a Bocuse d'Or szakácsverseny európai kontinensdöntőjén,

amelyet szerdán és csütörtökön rendeztek meg Budapesten.

A magyar csapat így jövőre részt vehet a Bocuse d'Or lyoni világdöntőjén.

A verseny legjobb commis-jának (segédjének) járó díjat a svéd Thilda Martensson kapta, a legjobb hústál szintén a svédeké, a legjobb tányértéma a brit csapaté lett.

A Sirha Budapest nemzetközi gasztronómiai szakkiállítás részeként megrendezett kontinensdöntőn 17 nemzet csapata készíthette el fogásait, a magyar csapat - Dalnoki Bence, a Michelin-csillagos Stand Étterem sous chefje és commis-ja, Nyikos Patrik - csütörtökön versenyzett. Széll Tamás coachként segítette a csapatot, melynek elnöke Szulló Szabina volt.

A magyar csapat ételeiről Dalnoki Bence ezt mondta:

"Téma egy tányéron": Krumpli & zöldségek a tiltott hozzávalókkal, szarvasgomba & kaviár. "A tiltott dolgoknak van egy titkos bája” - Cornelius Tacitus.

Ennek a fogásnak a megalkotásában az a kihívás, hogy a tavasz gyönyörű arcait harmóniában mutassuk meg az összes különböző textúrával. Az ébredés időszaka számomra a zöld színét, a friss hangulatot és az élénk, körülölelt ízeket jelenti. Örömömre szolgál, hogy olyan fogást készíthetek nektek, ami tud játszani az érzékszerveitekkel, mivel az elemek nem igazán azok, aminek kinéznek.

"Téma tálcán": Az erdő között, a természet közelében lenni életem egyik leginspirálóbb dolga. Minden hang és az erdő színek változatossága bennem van, arra várva, hogy újjászülethessek ebben a fogásban - a játék királynője, a szarvashús alapján. Büszkén mutatják be a magyar konyha emblematikus alapanyagait - Tokaji bor, túró és tejföl is. Kóstold meg Magyarországot, mint Európa fűszerét" - írják a közösségi oldalon.

Dalnoki Bence az eredményhirdetés után az MTI-nek elmondta, hogy szerinte a rengeteg munka ennek az eredmények a titka: "minden egyes tételt, amit kitaláltunk, próbáltuk a tökélyre fejleszteni, és a lehető legtöbbet kihozni az alapanyagokból, mindezt szépen. Rengeteget dolgoztunk rajta, belefektettünk mindent, amit csak tudtunk" - hangsúlyozta.

Mint hozzátette, az eredményhez hozzájárult az is, hogy a Stand Étteremben együtt dolgoznak Széll Tamással és Szulló Szabinával. "Nagyon sokat számított az, hogy összeszokott csapat vagyunk és természetesen az ő szakmai tudásuk, a Bocuse d'Orral kapcsolatos tudásuk. Rengeteg mindent köszönhetek nekik" - méltatta társait a magyar csapat séfje.

Az idei verseny alapanyagairól szólva elmondta:

az őz mindenféleképpen közel áll a szívéhez és a kezéhez is. "Az étteremben is sokat dolgozunk vele, nagyon szeretjük használni, hiszen nagyon jó minőségű a magyar őz".

A burgonya viszonylag könnyű alapanyag, de éppen emiatt nehezebb egy olyan arcát megmutatni, ami igazán érdekes - mondta Dalnoki Bence az idei tányértéma fő hozzávalójáról, hozzátéve azonban: úgy érzi, ez mégis sikerült.

Dalnoki Bence a 2023-as lyoni döntőre kitekintve kiemelte: ez a második hely csak még jobban motiválja, hogy még nagyobb erőbedobással és lendülettel készüljön arra, hogy még feljebb lépjenek.

Az előző, 2016-os budapesti kontinensdöntőn versenyzőként első helyet szerzett Széll Tamás az MTI kérdésére elmondta, biztosan sokat számított az, hogy Magyarország tíz éve jelen van a Bocuse d'Oron.

"Ezalatt rengeteg know-how-t sikerült összegyűjteni, és megtanultuk azt is, hogyan kell versenyezni. Nagyon sok múlik azon, hogy a konyhai munka, a kommunikáció hogyan van megszervezve" - jegyezte meg Széll Tamás.

A 2023-as lyoni fináléra a Bocuse d'Or Europe első tíz helyezettje kvalifikálta magát. Dánia, Magyarország és Norvégia mögött sorrendben Svédország, Izland, Finnország, Franciaország, Nagy-Britannia, Svájc és Belgium jutott ki a világdöntőre.

Link másolása
KÖVESS MINKET:


SIKERSZTORIK
Egy magyar fotós szuper „Vissza a jövőbe” fotókat készített egy LEGO DeLorean segítségével
Lampert Benedek fotós a LEGO újdonságát, a Vissza a jövőbe ikonikus autóját készítette el. Azt is megmutatta, hogyan.

Link másolása

Lampert Benedek fotós a LEGO ujdonságát, a Vissza a jövőbe ikonikus autóját készítette el.

Lampert Benedek magyar fotográfus gyönyörű fotósorozatot forgatott a Vissza a jövőbe című ikonikus sci-fi film autójáról. Megmutatta, hogy mindegyik képet LEGO DeLorean autóval és egyszerű gyakorlati effektusokkal hozta létre.

A fotós már több öt éve kezdett kísérletezni a figurafotó (toy photography) műfajában, az évek során pedig folyamatosan fejlesztette a technikákat, hogyan tud minél élethűbb, miniatűr világot megjeleníteni.

Fotóinak különlegessége, hogy az effekteket manipuláció nélkül a kamera előtt készíti el, így a ködöt, a hófúvást vagy a bemozdulást is a valóságban hozza létre.

VIDEÓ: A makett kicsomagolása

Egy videóban pedig elárulta, hogyan készültek a szuper fotók:

VIDEÓ: A makett készítése

A fotós képeket is mutatott:

Meg több érdekességet az Instagram- es Facebook-oldalán látni:

Lampert Benedeknek, a figurafotó hazai mesterének korábbi alkotását is megmutattuk már:


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SIKERSZTORIK
A Rovatból
Tudományos szenzáció: Magyar csillagász fedezett fel egy kisbolygót, ami két órával később felrobbant és a tengerbe zuhant
Ez volt az ötödik alkalom, hogy a becsapódása előtt észleltek egy kisbolygót. Az előző négyet Amerikából jelezték, így Magyarország a világon a második ország, ahol ez megtörtént.

Link másolása

Kisbolygó robbant fel a Föld légkörében, majd a darabjai az óceánba zuhantak Izland közelében.

A körülbelül 3-4 méteres aszteroidát a becsapódás előtt két órával fedezte fel Sárneczky Krisztián, a Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont munkatársa

- számolt be róla az RTL Híradó.

"Ez volt az ötödik az emberiség történetében abból a szempontból, hogy megtaláltuk a föld légkörét elérő égitestet, még mielőtt ez megtörtént"

- mondja a magyar csillagász.

Az előző négyet Amerikából észlelték, így neki köszönhetően Magyarország a világon a második ország, ahol ez megtörtént. A Piszkés-tetői obszervatóriumban dolgozó csillagász pénteken este a Földtől 100 ezer kilométerre, vagyis körülbelül harmad holdtávolságra vette észre a kisbolygót az égbolton.

Sárneczky Krisztián azt is elmondta, hogy mint minden ismert kisbolygó, vagy földközeli égitest, ez is a naprendszerben keringett sok millió évig, most azonban letért a pályájáról és elindult a Föld felé. A tudós szerint az ilyen égitestek általában már a levegőben felrobbannak, ezt a megfelelő műszerekkel mérni is lehet.

"Létezik egy infrahang detektáló hálózat, és annak a grönlandi, izlandi állomásán is észlelték azt a hanghullámot, amit ez a légköri robbanás okozott"

- mondta a magyar csillagász.

Izland északi részén pár másodperces villanást is láttak. Sárneczky Krisztián szerint ezt a robbanás okozhatta, ami után a törmelékek a tengerbe zuhantak. Az előző négy robbanás fele szárazföld felett történt, mind a kettő Afrika területén. Az azokból visszamaradó kőzetdarabokat megtalálták.

Az RTL Híradó riportja:

Link másolása
KÖVESS MINKET: