SIKERSZTORIK
A Rovatból
hirdetés

D. Tóth Kriszta mint UNICEF-nagykövet

Mihez kezd D. Tóth Kriszta a magyarországi UNICEF nagyköveteként?

Link másolása

Két pár cipő. Napi háromszori étkezés. Játékok, könyvek és sportolási lehetőség. Egy gyereknek többek között ezekhez van joga. A legfrissebb felmérések szerint a magyar gyerekek közül csupán minden másodiknak biztosítják teljeskörűen ezeket a jogokat. Kevés? Kevés. Ijesztő? Ijesztő. De hogyan lehetne ezen változtatni?

D. Tóth Kriszta közel másfél éve dolgozik önkéntesként az UNICEF-nél. Február eleje óta azonban a magyarországi UNICEF nagyköveteként dolgozik, amivel nagy feladatot vállalt magára. „A gyerekek hangja akarok lenni” – mondta kinevezésekor, mi pedig megkérdeztük tőle egy UNICEF-es rendezvényen, hogy mit is ért ezalatt pontosan.

IMG_0646

IMG_0656

Azt mondtad a kinevezésedkor többek között, hogy most egy álom vált valóra. Valóban?

- Olyan családból jövök, ahol nagyon érzékeny és szolidáris emberek élnek. Mindig is része volt az életünknek, hogy nem csak elveszünk a társadalomból, a környezetünkből, hanem adunk is. Ilyen mentalitással nevelkedtem, és a gyerekjogok, a gyerekvédelem különösen érzékeny terület volt számomra. Már azelőtt is, hogy anyuka lettem, azután pedig pláne. Az UNICEF-nél dolgozni valóban álom. Nekem is az volt.

AZ UNICEFRŐL:

„Az UNICEF az ENSZ égiszén belül működik, de egy fillért támogatást nem kap tőle, sem pedig a nemzeti kormányzatoktól. Csakis adományokból tartja fent magát. Viszont az ENSZ rendkívül transzparens és jól felépített szabályzata alapján működik: minden egyes forint útja pontosan lekövethető. Itt odamegy a pénz, ahová szánják. Azt is meghatározták, hogy legfeljebb mennyit lehet a szervezet működtetésére fordítani. Itt nincs humbuk!”

Az UNICEF a világ vezető, gyermekekkel foglalkozó humanitárius szervezete. Világszerte 192 országban, elkötelezetten dolgoznak a gyermekjogok védelméért – olvasható a honlapjukon.

IMG_0468

Hogyan kezdődött mindez?

- Az első Higgyünk a nullában kampány tavalyelőtt ősszel volt - azóta, tehát másfél éve dolgozunk együtt. Én voltam az egyik magyarországi arca. A 10-12 ismert ember közül végül én lettem az, aki a leginkább elmélyült az UNICEF munkájában. Miközben tavaly a regényemen dolgoztam, bejártam hozzájuk az értekezletekre, megismerkedtem a csapattal, a szakemberekkel és ennek az óriási humanitárius szervezetnek a munkájával is. Amikor az ember inspiráló, lelkes szakemberekkel ül egy asztal körül, akiknek ráadásul hozzá hasonló érdeklődési köre van, akkor támad rengeteg ötlete, hogyan tudna segíteni, hogyan lehetne még hatékonyabbá tenni a munkát. Nekem is voltak ilyen ötleteim, amelyek körül néhány elkezdett szépen lassan megvalósulni. Például a Zinka és Hugó – A rejtélyes üzenet című könyv. A szervezet történetében ez az első, hogy egy mesekönyv az UNICEF útmutatásai alapján készül, úgy, hogy az üzenetek átszövik az egész történetet. Gál László meseíró és Hitka Viki képzőművész, Zinka megálmodói az UNICEF és az én szerkesztői, szakmai tanácsadói közreműködésemmel dolgoztak. Büszke vagyok erre a mesekönyvre, mert a fogantatástól a születéséig ott voltam és fogtam a kezét.

VIDEÓ – Higgyünk a nullában

VIDEÓ – Zinka és Hugó

Miért kell a gyerekek jogait védeni?

- Akkor tudatosodott bennem, hogy a gyakorlatban is mekkora szükség van arra, hogy a gyerekek a jogaik tudatában és azokat érvényesítve éljenek, amikor édesanya lettem és a lányom közösségbe került, ahol én is sok szülővel, pedagógussal, nagyszülővel beszélgettem. Sokféle sorsot, otthoni történetet megosztottak velem. Mi, a magyar társadalom tagjai, gyerekek és felnőttek, úgy szocializálódtunk az elmúlt évtizedek során, hogy nem igazán vagyunk tudatában a jogainknak, és még annál is kevésbé tudjuk, hogyan érvényesíthetnénk őket. Persze én is gyakran hallom, hogy „de hát annak a gyereknek elsősorban kötelességei vannak”. A kötelességek valóban fontosak. Viszont a felmérések és tapasztalatok azt mutatják, azok a gyerekek, akik ismerik és gyakorolják a saját jogaikat, sokkal, de sokkal hamarabb észreveszik, hogy hol kezdődnek a másik ember jogai. És tudatosabban élik meg azt is, hogy ezek a jogok, milyen kötelezettségekkel járnak. Nem várhatjuk el a gyerekeinktől, hogy árnyékban éljenek és mindenféle kérdés nélkül csakis a kötelességeikre koncentráljanak.

IMG_0532k

IMG_0676

Mennyire rossz a helyzet Magyarországon?

- A gyerekkatonaság nyilván nem érinti a magyar gyerekeket, de a családon belüli erőszak, a sport területén elkövetett verbális abúzus vagy a beavatási szertartások, a nélkülözés nagyon is. Sajnos nem csak a mélyszegénységben élő családok gyerekeinek jogai sérülnek, hiszen a középosztálybeli, vagy jómódú családokban is előfordul például az erőszak, vagy valamiféle nélkülözés. Az UNICEF Magyarország 2012-es gyerekjólléti felméréséből az derült ki, hogy a magyar gyerekek közül minden második gyerek nem kap meg valamit, ami az ő jóllétéhez szükséges. Itt nem luxusjátékokra kell gondolni, hanem a napi háromszori étkezésre, hogy legyen két pár cipője vagy könyve, hogy el tudjon menni sportolni, hogy a szabadidejét igényesen tölthesse el, hogy a barátait át tudja hívni játszani, stb. Az eredmények pedig azt mutatták, hogy minden egészséges, boldog magyar gyerek árnyékában él egy másik gyerek, akinek nem jut mindenből, amire az egészséges és teljes gyerekkorhoz szüksége lenne. Közülük sokan olyanok, akikről ránézésre azt hisszük, hogy minden rendben van.

A GYEREKJOGOKRÓL:

„A gyerekjogok kérdése nem egy ördöglakat. Pontosan leírták a Gyermekek Jogairól szóló Egyezményben (1989. november 20-án fogadta el az ENSZ Közgyűlése, azonban 3 ország nem fogadta el magára nézve kötelezőnek: az USA, Szomália és Dél-Szudán – a szerk.), hogy a gyerekeknek milyen jogaik vannak. Származástól, vallástól, szociális háttértől függetlenül, és ezek minden egyes gyerekre érvényesek.”

10pont

Te éltél külföldön huzamosabb ideig. Mi volt más? Jobb ott a helyzet? Jobban védik a gyerekeket?

- Nincsenek olyan elsőkézből szerzett tapasztalásaim, amelyek alapján általánosságokat tudnék megfogalmazni. És egyébként sem vagyok híve annak, hogy Nyugatra nézünk és „bezzegelünk”. Persze, vannak egyértelmű, a történelmi hagyományokból eredő különbözőségek. Egy régebbi és fejlettebb demokrácia, mint például Nagy-Britannia polgárai tudatosabbak és hatékonyabbak a saját jogaik érvényesítésében, mint az olyan kelet-közép európai társadalmak, mint Magyarország. És ez a különbség már gyerekkorban is látszik. A saját családom angol felében is tapasztalom, hogy a gyerek például az iskolában magabiztosabban kérdez, mert tisztában van azzal, hogy megkérdőjelezni a hallottakat, nem ördögtől való. Fontos, hogy a gyerekek ne gondolják természetesnek, hogy adott esetben egy felnőtt agresszíven lép föl ellenük, vagy verbálisan bánja őket, ne adj isten, hogy a sportmasszőr a bugyijukba nyúl.

IMG_0528

A gyerekről neked mi jut eszedbe?

- Az emberség. Az a fajta romlatlan empátia és a cinizmus teljes hiánya, amit a saját lányomon is látok. Lola most nyolc éves. Egyszer hazavittem egy jegyzetfüzetet, amibe valamelyik UNICEF-es megbeszélésünkön jegyzeteltem, és ő épp akkor kezdett tanulni olvasni: U-NI-CEF, betűzte, majd megkérdezte, hogy mi ez. Elkezdtünk beszélgetni a szervezetről, a sokféleségről és a segítségnyújtásról, ami persze messze vitt, de ez a beszélgetés a mai napig tart köztünk. Folyamatosan érdeklődik, kérdezi, hogy hogy tud ő, a saját eszközeivel segíteni. Most ott tartunk, hogy adventkor magától szedi össze a kinőtt ruháit és játékait a rászoruló gyerekeknek. Minden gyerek egy kincs. Jártamban-keltemben, a munkám közben A gyerekektől folyamatosan kapok tőlük visszajelzést. Jönnek, megölelnek és nekik én csak egy lány vagyok a kék pólóban – de tudom, hogy azért ölel meg, mert tetszett neki az a mese, amit felolvastunk, vagy mert megindította a történet és kinyílt a szíve.

Ezek szerint akkor átjön a gyerekeknek az üzenet.

- Általában igen. De fel vagyunk készülve arra is, hogy az Ébresztő-Óra program keretében majd nem feltétlenül lesz mindig és mindenhol ilyen fokú nyitottság körülöttünk, és találkozunk kemény történetekkel. Ez a munka nem mindig csak boldogság és öröm...

IMG_0732

IMG_0689

Hogy tudod kezelni a manapság oly gyakran hallható gyerekbántalmazásokról szóló híreket?

- Rosszul. Már híradósként is rosszul érintett, amikor egy tragikus gyereksorsot kellett bemutatnom. Legutóbb, a szigetszentmiklósi esetnél majdnemhogy zokogtam. Tehetetlen dühöt és frusztrációt váltanak ki belőlem ezek a történetek. Mit lehetett volna jobban csinálni? Nekem személyesen nincs megoldásom, de rosszul érintenek. És inspirálnak is, hogy menjünk tovább és csináljuk. Szerintem nagyon fontos, hogy hangot adjunk az ilyen eseteknek, és igenis beszéljünk róluk.

Az édesanyád elvesztésekor átélt tragédiát fel akartad dolgozni, úgyhogy kiírtad magadból az érzelmeidet a Jöttem, hadd lássalak c. könyvedben. Egy gyerekkel történt tragédiát hogyan lehet feldolgozni? Van erre jó taktika?

- Olyan, amely mindenkinél egyformán jól működik, nincs. Számomra az egyik legnagyobb tanulsága ennek a regénynek az volt, hogy a gyásznál és a szeretett személy elvesztésénél intimebb emberi folyamat nem létezik. De nincs jó recept, mert ezt én így, te úgy dolgozod fel. Minden jó, és minden rossz, nincsenek szabályok. Az embernek egyszerűen türelmesnek kell lennie magával szemben, és elfogadni, hogy vannak olyan folyamatok az életben, amelyek sosem zárulnak le.

De nem félsz attól, hogy az UNICEF-es munkád során találkozni fogsz olyan életsorsokkal, tragédiákkal, amik majd felzaklatnak?

- Félelem nincs bennem, fel vagyok rá készülve. Igyekszem felszívni magamba és energiává, lelkesedéssé alakítani.

IMG_0617

Nagykövetként mi a te missziód?

- Hogy hangja legyek azoknak a gyerekeknek, akiket nem látunk, nem hallunk. Erre vonatkozik az első hivatalos UNICEF nagyköveti feladatom is, ami a Gyerek, de joggal! kampány folytatása. Ez az Ébresztő-Óra program, amelynek én is az egyik trénere vagyok. Szeretnénk minél több és többféle iskolába eljutni a Rózsadombtól Szabolcs megyéig. Játékos, interaktív tanórákat tartunk gyerekjogokról, sokféleségről, arról, hogy milyen sokféleképpen lehet felnőni vagy éppen nem lehet felnőni. Igyekszünk rámutatni arra, hogy van olyan magyar gyerek, aki elmehet a boltba és választhat egy szép cipőt magának, de bizony élnek olyanok is itthon és a nagyvilágban, akiknek egyáltalán nincsen cipőjük. Érzékenyíteni szeretnénk a gyerekeket arra, hogy hogyan tudnak ők maguk segíteni magukon és gyerektársaikon. Eszközt és tudást szeretnénk a kezükbe adni a kitöréshez. Nyilván nem lehet 45 percben megváltani a világot, de igyekszünk egyfajta módszertant és írásos oktatóanyagokat otthagyni az iskolákban.

Nyitottak erre az iskolák?

- A programot márciustól teszteljük, és szeptembertől indítjuk teljes gőzzel. De már most is vannak olyan intézmények, amelyek érdeklődtek. Várjuk folyamatosan a többi iskola jelentkezését is.

IMG_0635

Lehet ilyen szinten belenyúlni a családok életébe? Az UNICEF megmondhatja a szülőknek, hogy „figyeljetek a gyerekeitek jogaira, és ezt és ezt csináljátok”?

- Az UNICEF nem nyúl bele az egyes családok életébe, sokkal inkább ajánlásokat, módszertant fogalmaz meg. Erre szól a mandátuma. Az UNICEF megfogalmazza azt az ideális állapotot, amelyet a világ összes gyereke megérdemel. És azért dolgozik, hogy legalább közelítsünk ehhez az állapothoz. Igyekszünk az ajánlásokat eljuttatni minden szülőnek. Nyilván nem lesz minden szülő, minden tanár, edző vagy pap nyitott erre, de azon vagyunk, hogy legalább az önreflexióra hajlandóak legyenek. Én is folyamatosan megkérdőjelezem magam, mert nem szégyen föltenni a kérdést, hogy jól csinálom-e, és hibázni sem szégyen. Ha viszont úgy érzem, hogy valami nincs rendjén, akkor megpróbálok változtatni. A szülő elsődleges lakmuszpapírja a saját gyereke – tudnod kell olvasni a jeleket, látnod kell rajta, ha nem stimmel valami. És szülőként ki kell állnom a gyerekemért, odafigyelni rá, folyamatosan kommunikálni vele, hinni neki. Nem hagyhatom magára. Ha pedig tanácstalan vagy bizonytalan vagyok, akkor megkeresem azokat a csatornákat, ahol segítséget kérhetnek.

AZ ÖNKÉNTESSÉGRŐL:

„A jószolgálati nagyköveti kinevezés önkéntes alapon működik. Ez nem jár diplomata fizetéssel és kék rendszámmal. Mint a külföldi nagykollégáim számára, az UNICEF-munkát én is pro bono végzem – ahogy Lucy Liu vagy Ewan McGregor, úgy én sem kapok fizetést. Már tíz éve önkénteskedem, a Speciális Olimpiai Szövetségnél kezdtem segíteni, azóta pedig folyamatosan a része az életemnek ez a fajta munka. Számomra ez olyan szükséglet, amit ha nem tudok kielégíteni, akkor nem vagyok jól. Aki kipróbálta már az önkéntes munkát, az tudja: pénzt nem kapsz érte, de „fizetséget” igen. Az UNICEF önkéntesei képézést kapnak és támogatjuk őket a munkájukban, ahogy tudjuk. Ez egy pici csapat, amelynek tagjai kölcsönösen segítik egymást.”

Önkéntesnek jelentkezni EZEN A LINKEN tudsz!

Ha tetszett a cikk, nyomj egy lájkot!

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk


SIKERSZTORIK
A Rovatból
Az év elhivatott fiatal szakdolgozója: „12 órákat húztam le a Covid-osztályon, miközben Barbie-babának néztek”
Tisóczki Evelin édesapjánál egy ritka, idegrendszeri autoimmun betegséget diagnosztizáltak. Mikor Evelin 13 éves lett, meg akarta gyógyítani – ezért ment ápolónak.

Link másolása

A Békés megyei Gádorosról indult Tisóczki Evelin lett az idei év Elhivatott Fiatal Szakdolgozója. A Semmelweis Egyetem Egészségtudományi Doktori Iskolájának hallgatója, a Pest Megyei Flór Ferenc Kórház Kistarcsai Telephelyének osztályvezető főnővére. A gyönyörű, fiatal nő azért választotta hivatásának az ápolói szakmát, mert beteg édesapján akart segíteni. Ekkor még csak 13 éves volt. Egész életében keményen kellett dolgoznia. Sokszor hajnali 5-kor kelt, hogy a fóliában segítsen paradicsomot, salátát, babot, retket ültetni, miközben külseje miatt folyamatosan afféle "Barbie-babának" nézték, akinek biztos, hogy minden könnyen megy.

– Nem is gondolná az ember, hogy ennyire kemény élethelyzeteket él meg valaki, amíg eljut az év Elhivatott Fiatal Szakdolgozója címig. Honnan jött az ötlet, hogy erre a pályára lép?

– A vidéki élet már gyermekként megtanított a kitartásra, és arra, hogy soha ne adjam fel. Amit egyszer elkezdek, azt be is fejezem. Emellett már akkor is szívemen viseltem például a szenvedő kisállatoknak sorsát. Ha találtam egy törött szárnyú galambot, akkor hazavittem, és vigyáztam rá, amíg meggyógyult, vagy ha elpusztult, eltemettem a hátsó kertben.

Már gyermekként azt éreztem, hogy adni jó. És ez nemcsak annak ad örömet, akinek adom, hanem nekem is. Jó érzéssel töltött el, hogy segíthettem.

Azt is éreztem, hogy az igazi, őszinte szeretet hegyeket képes megmozgatni. Sokszor csak ültem az udvaron, és arra vágytam, hogy nekem is legyen egy nagy, fehér színű felhőm azon a gyönyörű azúrkék égbolton, ahonnan mindent látnék, és mindenkire tudnék vigyázni.

– Tehát nagy az empátiája. De amikor az ember gyerekként bekerül a kórházba, nem feltétlenül érzi magát annyira boldognak. Önnel másképp volt?

– Kiskoromban sokat fájt a hasam, emiatt sok időt töltöttem a szentesi kórház sebészeti osztályán. Végül kétszer megoperáltak vakbélgyulladással, három hónapos különbséggel. Emlékszem arra, hogy Dr. Molnár Gábor sebészorvos operált meg. Valósággal vártam a varratszedést. Magával ragadott az a kórházi légkör, ami ott fogadott. Imádtam a kórház és a fertőtlenítő illatát, a sebészet zöld színét, az orvosok és ápolók fehér köpenyeit, és azt a miliőt, ami akkor ott körbevett. Az ápolók olyanok voltak számomra, mint az angyalok, akik vigyáznak rám. Akkor döntöttem el, hogy én is az egészségügyi pályát fogom választani, ha egyszer nagy leszek.

– Az év elhivatott Fiatal Szakdolgozójának elhiszem, hogy várta a varratszedést, bár elég bizarrnak hat. Volt-e más motivációja is?

– Az, hogy édesapám egyik napról a másikra beteg lett. Ekkor 13 éves voltam. Egy ritka idegrendszeri autoimmun betegséget állapítottak meg nála. Három hónapot töltött a szegedi neurológiai klinikán, élet-halál között. Kettős látás, eltorzult arc, bénulás, egy külsőre megváltozott Édesapa. Ezek a képek jelennek meg előttem, mind a mai napig. Annyira belém vésődött az az időszak, hogy arra is emlékszem, édesapám milyen színű köntöst viselt a kórházban, az eltorzult hangjára, hogy a szegedi neurológián melyik ágyban feküdt. Megviselte az egész családot. De az a borzasztó időszak erősítette meg bennem azt, hogy az igazi erős szeretet, a családi összetartás és a hit mekkora varázserő, valamint az élni akarás. Az egyik orvos azt mondta nekünk, „készüljenek fel a legrosszabbra”. Emlékszem arra, hogy mikor meglátogattam apukámat, mindig megmasszíroztam a kezeimmel és arra gondoltam

meggyógyítalak, mert szükségem van Rád. Te vagy az apukám, és nagyon szeretlek, nem mehetsz az angyalok közé! Még nem. Nem lehet itt az ideje. Túl korán van.

– És miért nem lett orvos inkább?

– Először a szegedi orvosira jelentkeztem, ahová két pont híján nem nyertem felvételt. Ezt követően jelentkeztem újra, majd ismét két pont kellett volna a sikeres felvételihez. Harmadjára már nem adtam be (ekkor már egyetemista voltam), pedig abban az évben felvettek volna az orvosképzésre. Végül a Szegedi Tudományegyetem Egészségtudományi-és Szociális Képzési Karán végeztem diplomás ápolóként. Ma már úgy gondolom, hogy ápolónőnek születtem, és örülök annak, hogy akkor nem vettek fel az orvosira. Ápolónőként több időt tudok törődni a betegekkel, és hiszem, hogy a lélekkel is foglalkoznom kell. Abban hiszek, hogy minden betegség lelki eredetű, és akkor jelentkezik fizikailag is, amikor már nagy a teher, és a szervezet nem bírja el.

Az ápolói egy nagyon nehéz hivatás, de mégis a legszebb! Ha ma újrakezdeném, ugyanígy döntenék.

Évekig váltott 12 órás műszakban dolgoztam. Ez idő alatt megtanulja az ember, mik az életben az igazán fontos dolgok, és mik nem. Ápolónőként megismertem a halált, a szenvedést, az elmúlást és az élet kezdetét.

– Az elmúlt éveket, évtizedeket megnézve a hiányszakmák közé tartozott az ápolói, most a Covid-járvány idején azonban megtudhatta ország-világ, milyen helytállást is tanúsítanak Önök. Hogy tekint ma a szakmájára?

– Hiszek abban, hogy mindenkinek végig kell járnia a ranglétrát azért, hogy magába szívja a tudást, és hogy elsajátíthassa azokat a képességeket, melyek elengedhetetlenek ahhoz, hogy a következő lépcsőfokra léphessen. Nem építhetsz fel egy jó, stabil házat biztos alapok nélkül. Dolgoztam segédápolóként, beosztott ápolóként, főnővérként. Ez idő alatt sok pozitív és negatív tapasztalatot is szereztem. Nagyon fontos az emberi hozzáállás és a gondolkodásmód. Amikor egy negatív dolog ér, meg kell nézni azt, hogy mit tanulhatsz belőle, mit tud adni neked az az adott helyzet. Olyan ember vagyok, aki megbocsát, de nem felejt. Főnővéri teendőim mellett a Covid-fertőző osztályon 12 órás műszakokat vállaltam. Ápolónőként ott kell segíteni, ahol tudsz. Úgy gondolom nagyon fontos szerepe van az egészségügyi ellátórendszerben az orvosnak, az ápolónak, a betegszállítónak, a műtőssegédnek, a takarítónak, az aneszteziológus asszisztensnek, vagy épp az informatikai-műszaki és gazdasági dolgozóknak egyaránt. Mindenkinek óriási szerepe van, egymás nélkül nem tudunk működni! Ez egy láncolat. Egymást partnerként kell kezelni.

– Az elhivatottsága kézzel fogható, de biztosan sokan megkérdezték már, hogy ilyen külsővel nem gondolt az egészségügyi pálya helyett mondjuk a modellszakmára?

– Szerintem jó helyen vagyok, ahol vagyok. Amikor gyerek voltam, a családomnak volt fóliája. Volt, hogy hajnali 5-kor keltünk és mentünk ki dolgozni. Ahol megtanultam paradicsomot, salátát, babot, retket ültetni, csomózni, kacsolni. Fóliát vasalni, kerítést festeni, ásni. Mamám és anyukám megtanított főzni és sütni. Sokan soha nem gondolták volna rólam, hogy értek ilyesmikhez. Mert a „Barbie-baba” sztereotípiába ez nem fért volna bele. Amiért megdolgozol, annak édes az íze, ha valamit tálcán megkapsz, az nem ad ugyanolyan érzést. Én mindenért tisztességesen megdolgoztam az életben. A külsőm miatt sokszor éreztem magam beskatulyázva. Van az a tipikus „szőke hajú nő” sztereotípia. Én sokáig éreztem azt, hogy emiatt nekem duplán kell bizonyítanom.

Be akartam bizonyítani, hogy nem vagyok „tipikus szőke nő”. Ma már ez nem érdekel. Ma már senkinek nem akarok bizonyítani. Már senkinek nem akarok megfelelni.

Aki mindössze a külső alapján ítél meg valakit, meg egy hajszín alapján, az az ő szegénységi bizonyítványa. Emlékszem arra, amikor a gyakorlatomat töltöttem a szegedi intenzív osztályon, akkor egy reggeli vizit alkalmával egy kezdő rezidens orvossal álltunk egymás mellett. Majd megszólalt egy másik kolléga: „Ott van Barbie és Ken”. Ma már ezen csak jót mosolygok.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

SIKERSZTORIK
Második lett a magyar csapat a Bocuse d'Or szakácsverseny európai döntőjén
Fotókon láthatod, hogy milyen finomságokat készített a magyar csapat, akik ezzel az eredménnyel jövőre részt vehetnek a Bocuse d'Or lyoni világdöntőjén.

Link másolása

A dán csapat után és a norvégokat megelőzve

második lett a Dalnoki Bence séf és Nyikos Patrik commis alkotta magyar csapat a Bocuse d'Or szakácsverseny európai kontinensdöntőjén,

amelyet szerdán és csütörtökön rendeztek meg Budapesten.

A magyar csapat így jövőre részt vehet a Bocuse d'Or lyoni világdöntőjén.

A verseny legjobb commis-jának (segédjének) járó díjat a svéd Thilda Martensson kapta, a legjobb hústál szintén a svédeké, a legjobb tányértéma a brit csapaté lett.

A Sirha Budapest nemzetközi gasztronómiai szakkiállítás részeként megrendezett kontinensdöntőn 17 nemzet csapata készíthette el fogásait, a magyar csapat - Dalnoki Bence, a Michelin-csillagos Stand Étterem sous chefje és commis-ja, Nyikos Patrik - csütörtökön versenyzett. Széll Tamás coachként segítette a csapatot, melynek elnöke Szulló Szabina volt.

A magyar csapat ételeiről Dalnoki Bence ezt mondta:

"Téma egy tányéron": Krumpli & zöldségek a tiltott hozzávalókkal, szarvasgomba & kaviár. "A tiltott dolgoknak van egy titkos bája” - Cornelius Tacitus.

Ennek a fogásnak a megalkotásában az a kihívás, hogy a tavasz gyönyörű arcait harmóniában mutassuk meg az összes különböző textúrával. Az ébredés időszaka számomra a zöld színét, a friss hangulatot és az élénk, körülölelt ízeket jelenti. Örömömre szolgál, hogy olyan fogást készíthetek nektek, ami tud játszani az érzékszerveitekkel, mivel az elemek nem igazán azok, aminek kinéznek.

"Téma tálcán": Az erdő között, a természet közelében lenni életem egyik leginspirálóbb dolga. Minden hang és az erdő színek változatossága bennem van, arra várva, hogy újjászülethessek ebben a fogásban - a játék királynője, a szarvashús alapján. Büszkén mutatják be a magyar konyha emblematikus alapanyagait - Tokaji bor, túró és tejföl is. Kóstold meg Magyarországot, mint Európa fűszerét" - írják a közösségi oldalon.

Dalnoki Bence az eredményhirdetés után az MTI-nek elmondta, hogy szerinte a rengeteg munka ennek az eredmények a titka: "minden egyes tételt, amit kitaláltunk, próbáltuk a tökélyre fejleszteni, és a lehető legtöbbet kihozni az alapanyagokból, mindezt szépen. Rengeteget dolgoztunk rajta, belefektettünk mindent, amit csak tudtunk" - hangsúlyozta.

Mint hozzátette, az eredményhez hozzájárult az is, hogy a Stand Étteremben együtt dolgoznak Széll Tamással és Szulló Szabinával. "Nagyon sokat számított az, hogy összeszokott csapat vagyunk és természetesen az ő szakmai tudásuk, a Bocuse d'Orral kapcsolatos tudásuk. Rengeteg mindent köszönhetek nekik" - méltatta társait a magyar csapat séfje.

Az idei verseny alapanyagairól szólva elmondta:

az őz mindenféleképpen közel áll a szívéhez és a kezéhez is. "Az étteremben is sokat dolgozunk vele, nagyon szeretjük használni, hiszen nagyon jó minőségű a magyar őz".

A burgonya viszonylag könnyű alapanyag, de éppen emiatt nehezebb egy olyan arcát megmutatni, ami igazán érdekes - mondta Dalnoki Bence az idei tányértéma fő hozzávalójáról, hozzátéve azonban: úgy érzi, ez mégis sikerült.

Dalnoki Bence a 2023-as lyoni döntőre kitekintve kiemelte: ez a második hely csak még jobban motiválja, hogy még nagyobb erőbedobással és lendülettel készüljön arra, hogy még feljebb lépjenek.

Az előző, 2016-os budapesti kontinensdöntőn versenyzőként első helyet szerzett Széll Tamás az MTI kérdésére elmondta, biztosan sokat számított az, hogy Magyarország tíz éve jelen van a Bocuse d'Oron.

"Ezalatt rengeteg know-how-t sikerült összegyűjteni, és megtanultuk azt is, hogyan kell versenyezni. Nagyon sok múlik azon, hogy a konyhai munka, a kommunikáció hogyan van megszervezve" - jegyezte meg Széll Tamás.

A 2023-as lyoni fináléra a Bocuse d'Or Europe első tíz helyezettje kvalifikálta magát. Dánia, Magyarország és Norvégia mögött sorrendben Svédország, Izland, Finnország, Franciaország, Nagy-Britannia, Svájc és Belgium jutott ki a világdöntőre.

Link másolása
KÖVESS MINKET:


SIKERSZTORIK
Egy magyar fotós szuper „Vissza a jövőbe” fotókat készített egy LEGO DeLorean segítségével
Lampert Benedek fotós a LEGO újdonságát, a Vissza a jövőbe ikonikus autóját készítette el. Azt is megmutatta, hogyan.

Link másolása

Lampert Benedek fotós a LEGO ujdonságát, a Vissza a jövőbe ikonikus autóját készítette el.

Lampert Benedek magyar fotográfus gyönyörű fotósorozatot forgatott a Vissza a jövőbe című ikonikus sci-fi film autójáról. Megmutatta, hogy mindegyik képet LEGO DeLorean autóval és egyszerű gyakorlati effektusokkal hozta létre.

A fotós már több öt éve kezdett kísérletezni a figurafotó (toy photography) műfajában, az évek során pedig folyamatosan fejlesztette a technikákat, hogyan tud minél élethűbb, miniatűr világot megjeleníteni.

Fotóinak különlegessége, hogy az effekteket manipuláció nélkül a kamera előtt készíti el, így a ködöt, a hófúvást vagy a bemozdulást is a valóságban hozza létre.

VIDEÓ: A makett kicsomagolása

Egy videóban pedig elárulta, hogyan készültek a szuper fotók:

VIDEÓ: A makett készítése

A fotós képeket is mutatott:

Meg több érdekességet az Instagram- es Facebook-oldalán látni:

Lampert Benedeknek, a figurafotó hazai mesterének korábbi alkotását is megmutattuk már:


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SIKERSZTORIK
A Rovatból
Tudományos szenzáció: Magyar csillagász fedezett fel egy kisbolygót, ami két órával később felrobbant és a tengerbe zuhant
Ez volt az ötödik alkalom, hogy a becsapódása előtt észleltek egy kisbolygót. Az előző négyet Amerikából jelezték, így Magyarország a világon a második ország, ahol ez megtörtént.

Link másolása

Kisbolygó robbant fel a Föld légkörében, majd a darabjai az óceánba zuhantak Izland közelében.

A körülbelül 3-4 méteres aszteroidát a becsapódás előtt két órával fedezte fel Sárneczky Krisztián, a Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont munkatársa

- számolt be róla az RTL Híradó.

"Ez volt az ötödik az emberiség történetében abból a szempontból, hogy megtaláltuk a föld légkörét elérő égitestet, még mielőtt ez megtörtént"

- mondja a magyar csillagász.

Az előző négyet Amerikából észlelték, így neki köszönhetően Magyarország a világon a második ország, ahol ez megtörtént. A Piszkés-tetői obszervatóriumban dolgozó csillagász pénteken este a Földtől 100 ezer kilométerre, vagyis körülbelül harmad holdtávolságra vette észre a kisbolygót az égbolton.

Sárneczky Krisztián azt is elmondta, hogy mint minden ismert kisbolygó, vagy földközeli égitest, ez is a naprendszerben keringett sok millió évig, most azonban letért a pályájáról és elindult a Föld felé. A tudós szerint az ilyen égitestek általában már a levegőben felrobbannak, ezt a megfelelő műszerekkel mérni is lehet.

"Létezik egy infrahang detektáló hálózat, és annak a grönlandi, izlandi állomásán is észlelték azt a hanghullámot, amit ez a légköri robbanás okozott"

- mondta a magyar csillagász.

Izland északi részén pár másodperces villanást is láttak. Sárneczky Krisztián szerint ezt a robbanás okozhatta, ami után a törmelékek a tengerbe zuhantak. Az előző négy robbanás fele szárazföld felett történt, mind a kettő Afrika területén. Az azokból visszamaradó kőzetdarabokat megtalálták.

Az RTL Híradó riportja:

Link másolása
KÖVESS MINKET: