„Hívtak már fel a rendőrségről, hogy ugyan milyen füvet árulok én?” – Szabó Gyuri bácsinál, a füvesembernél jártunk
Szabó György, az ország Gyuri bácsija, alias a bükki füvesember idén lett 90 éves papíron, de kinézetre olyan 60, szellemileg talán 50. Ennek apropóján látogattuk meg bükkszentkereszti otthonában, de bevallom nekem fogalmam sem volt róla, hogy ki ő. Valószínűleg ez azért lehet, mert sosem mozgatott a népi gyógyászat téma, és a növények közül is a látványosabb termést hozók vonzottak inkább.
Ami azt illeti, még a spangliért sem rajongok, így ha mégis egy „Gyuri bácsi” fedősztori alatt működő falusi kender meglepetés várt volna egy őzikés felvarróval ellátott pufajka belső zsebéből, az sem vágott volna földhöz. Így tehát minden előítélet nélkül ismertem meg Gyuri bácsit, aki pont olyan, mint aki lenni akarnék 60 év múlva.
Odafelé gondoltam utánanézek az öregnek, mert a velünk utazók csutka extázisban várták a találkozást vele, és olyat is hallottam még otthon, hogy valaki kifejezetten utálja. Innen lett érdekes a dolog: egy 90 éves füves bácsit hogy lehet utálni? Vagyis, minek? Miért? Aztán azt is olvastam róla, hogy a százezrek által követett Gyuri bácsi NEM IS LÉTEZIK. Mi a jó isten folyik itt?
Pár óra autópálya, majd egy fél bükki erdőben való kanyargás után mindenre választ kaptam. Gyuri bácsi köszönt minket, bemutatkozik, többen gratulálnak neki a nemrég kapott Magyar Érdemrend Lovagkeresztje miatt, amivel még viccelődött is, hogy hát igen, most már akkor lovag vagy mi. Ezen a ponton megállapíthattam, hogy Gyuri bácsi eléggé létezik, nem csalás, nem ámítás.
A nagy találkozás után a füvesember megmutatta nekünk a gyógynövénykertjét. Az egyébként is festői tájba mintha további ecsetvonásokkal díszítettek volna bele a levendulákkal, zsályákkal és egyéb termeszthető gyógynövényekkel. Itt Gyuri bácsi a szakadó eső ellenére egy fa alatt mesélni kezd. Előre figyelmeztetett, hogy nagyon sokat tud beszélni, és az egyetlen dolog, amit nem tudott fitten tartani az a hallása, úgyhogy nagyon közbe szólni sincs esélyünk.
Elképesztő fazon, ennyire összeszedetten még én sem tudok sztorizni. Ráadásul 90 évből bőven van mit válogatni. Egészen szépanyjáig tudja vezetni a füves szakmát, az 1600-as évekig. Ő az első nem javasasszony a családban, mivel ez mindig anyáról leányra szálló foglalkozás volt, a nagyanyja azonban őt választotta ki a testvérei közül, mert míg a többiek a városban, ő inkább az erdőben szeretett mászkálni.
Gyuri bácsi a lányával és családjával együtt viszi a vállalkozást. A közösségi média oldalakon a követői száma vetekszik a legnépszerűbb magyarokéval, azonban ő személyesen távol tartja magát az internettől, és valahol ezen a ponton jön a csavar, ami miatt személyisége megosztja az országot. Nagyon sokan az elvakult laposföldhívő-homeopátiások közül istenítik Gyuri bácsit. Népszerűsége kelendő az álhíroldalak clickbaitjeiben is, ezért rengeteg kamucikk születik a nevében, amikben olyan baromságokat adnak a szájába, mint hogy „agydaganat esetén dörzsöljük be petróleummal a nyakunkat”.
Innen jön az, hogy sokan őt is gyógyszerüldöző vadhomeósnak bélyegezték meg, holott ő maga is jár orvoshoz, és egyáltalán nem ítéli el az orvoslást, csupán azt a tudást szeretné átadni, ami már kihalófélben van.
Ebéd után Gyuri bácsival átmegyünk a gyógynövények feldolgozójába. Van valami vonzó abban a párás és meleg faházban. Fonnyadó növény illat, kamilla és bodza terjed a levegőben. Megmutatja, hogyan szárítják a növényeket, és mesél arról is, hogy a növények nagy részét nem lehet termeszteni, vadon kell leszedni őket. Ilyenkor elsősorban romák mennek gyűjteni, de ha épp megjön a segély, akkor nem jönnek, hiába izzik a galagonya.
A Györgytea vezetését lánya, Lopes-Szabó Zsuzsa irányítja, aki tanárnőből lett javas-kereskedő, mindezt úgy, hogy körbelakta fél Európát, jelenleg Svájcból irányítja a füves birodalmat, de gyakorlatilag ingázik is haza rendszeresen. Amikor arról kezdett mesélni, hogy a lánya is kivette a részét az üzletből, majd az is kiderült, hogy a lánya harmincvalahány éves, elgondolkodtam azon, hogy talán ő maga nem negyven éves, mint amennyinek kinéz. Hát kész, engem megvettek.
Búcsúzáskor kaptunk egy halom teát, valamint Gyuri bácsi és Zsuzsanna könyvét, ami kvázi egy gyógynövényhatározó. Minden növénynél felbukkan egy apró történet is, amivel sikerült egy picit olvasmányossá alakítani az amúgy nyilván száraznak tűnő témát, ami egyébként nem is annyira az.
Kit ne érdekelne egy egészséges xanax receptje (na jó, ennyire azért nem kemény egy altató tea)? Hazaúton és egy este alatt ki is olvastam, és ezzel egyértelműen elmondható, hogy eléggé rácsavarodtam a témára. Az általam eddig rossznak bélyegzett gyógynövényíz általánosítás pedig teljesen új dimenziókban született újra.
Olyan kedves ez az egész sztori, és annyira nemes a cél. Éljen soká Gyuri bácsi!
