hirdetés

"Bravó gombóc, bekerültél a túrógombócok halhatatlanság-csarnokába!" - teszteltük a tihanyi Fűszerkertet

Ákos, a Svájcból hazacsábított séf ittléte egy csoda. Koviubi-leves, rákos tésztacsoda és habos túrógombóc a Balatonon - ezt is megértük!

Link másolása

hirdetés

A mai napig meglep, hogy milyen fainul alakul a balatoni gasztronómia, meg úgy egyáltalán az egész vendéglátás a nagy tavunknál. Emlékszem, 20 évvel ezelőtt (istenem de szörnyen hangzik már ez is!) a fehérköpenyes-hajhálós nénik egyenlángosától, gofrijaitól fuldoklott a part, és a „mais bitte” kiáltásoktól volt hangos, a beljebb fekvő beülős éttermek legkiválóbb fogásai pedig kimerültek a bolognai spagettiben és a marhapörköltben.

A dél-amerikai mélytengeri barátunkról, a hekkről nem is beszélve. Manapság azonban tökéletes egyensúly teremtetett, hiszen

akadnak még bőven a múlt század gyöngyszemeiből, viszont fel kell kötniük a gatyájukat, mert elözönlötték a minőségi helyek előbb az északi, majd szép lassan a déli partot is.

Az idei nyáron folyamatosan kutattuk azokat a helyeket, amelyek még nem folytak a csapból is, nem a legcsillogóbb fine dining próbálkozások, hanem azok az éttermek, ahova muszáj egyszer eljutnia minden Balatonon ebédet, vagy éppen vacsorát vadászó nyaralónak.

Az első ilyen éttermünk az Echo Luxury Residence-hez tartozó Karolina Fűszerkert étterem volt, ahol megtaláltuk a tó egyik legszebb panorámájával rendelkező teraszát.

hirdetés

Az étterem mostani formájában nem régóta létezik, eddig a körülötte lévő luxusapartmanokat szolgálta félpanzióval, majd elindult az a la carte is, de teljes pompáját mostanra érte el, amikor is hazacsábították Svájcból Horváth Ákos séfet, aki elképesztően megtalálta a hangot a hely szellemiségével.

A mai munkaerőhiányos állapotokban Ákos ittléte egy csoda. Egyrészt a Fűszerkertnek, hogy hazacsábítottak egy évtizede Svájcban biztos nem létminimum alatt élő séfet, másrészt Ákos szempontjából is, hiszen mehetett volna egymillió helyre a tapasztalatával, de ahogy hallottam, a hatalmas méretű Carlos nevű kutyájának elhelyezése is döntő volt.

Közel 20 évet töltött el Ausztriában, Németországban, Franciaországban és Svájcban olyan séfek mellett, mint például Christian Jürgens (3 Michelin-csillag) vagy Harald Wohlfahrt (3 Michelin-csillag).

Az étlap az új séffel együtt nyilván belecsapott a lecsón túliba, és egy olyan választék kerekedett, ami annyira izgalmas lett, hogy rohadt nehézzé teszi a választást. Előételnek ránéztünk a halkocsonyára, aminek a nevétől kiráz a hideg, de már sokszor megfogadtam, hogy a gasztronómiában nem hagyok ki semmilyen lehetőséget, kivéve ha rosszullétig ettem magam. Kár is lett volna kihagyni, mert bár biztos nem fogok minden másnap reggelire halkocsonyát tolni a kávéhoz, de meglepően izgalmas és üdítő kis előétel.

Alapvetően három leves van: egy ragu-, egy hús- és egy szezonális krémleves, ami akkor épp kovászosuborka-krémleves volt kolbászchipszel. Utóbbira esett a választás, mivel van egy bizonyos hőmérséklet, ami felett nem akkora flash húslevesezni, egy hideg koviubileves pedig kifejezetten jól hangzik. A szemem már sokszor találkozott ezzel a kombóval, de még sosem kóstoltam.

Kifejezetten jól állt neki, hogy kicsit darabos, elképesztően frissítő a savanykásságával, és a kolbászchips akkora pontot tesz az i-re, hogy majdnem el is takarja azt. Elgondolkodtam utána, hogy egy ilyen 5 literes dunsztosüvegnyi koviubit letolok én is itthon a mixerrel.

A főétel már komoly kihívás volt választás-ügyileg, itt nem játszottak az időjárási tényezők. Olyan kihívók voltak, mint a tőkehal tökmagolajban posírozva rukkolás burgonyapürével, vagy a fogas édes-mustáros kéregben sütve, medvehagymás rizottóval.

Végül a tagliatelle mellett döntöttem tigrisrákkal és paradicsom-variációkkal, mert érdekelt, mit tud egy nem szószbázisú tészta itt a Balaton felett. Nem csalódtam,

az egyszerűség gyönyörűen járja át ezt a kaját, a rák az ugye rák, nem túl nehéz elrontani, de a paradicsom-variációk meglepően társultak a tésztához azzal, hogy csak simán megsütve össze lettek keverve a tésztával. Tök jó!

A desszerthez érve már rengetegszer szóba jött a túrógombóc. Ezen a ponton meg is jegyeztem, hogy már megszámolni sem tudom, hány helyen hallottam azt, hogy a sajátjuk a legjobb túrógombóc a világon. Az is igaz, hogy ahol ezt hallottam, ott tényleg mindig az aktuálisan legjobb túrógombócot ettem. Szerintem volt már vagy 3 cikkünk, ami úgy kezdődött, hogy „az ország legjobb túrógombóca”, és ez tényleg így volt!

Nyilván rámentem azonnal arra a bizonyos gombócra, ami elég bizalomgerjesztően érkezett ki elém. Hogyan is fogalmazzam meg újra, hogy ez volt a legjobb túrógombócom? Meg ez különben is hogy hangzik? Nos, kezdjük azzal, hogy az állag ez a habbaharapós, ultrapuha, mennyei, amitől királyi lesz egy ilyen gombóc.

Itt már csak az extrákon megy általában a matek. Láttam már kristályosított tárkonyos, lilakáposztás, cseresznyepálinkás, sőt chilis-csokis túrógombócot is, és mind nagyon rock'n'roll volt, de ebben a gombócban nem találunk extrém dolgokat, hanem megszokott barátokat kicsit felpumpálva, amitől olyan jól áll össze az egész, hogy felsírok.

Barack és vaníliás tejföl, ami kicsit fel van habosítva, hogy tovább mélyüljön a mennyei stiló, majd meglepi csomagokként az alján epervelő bukkan fel, ami észhez térít a következő falatig. És ami még plusz pont, hogy ez egy baromi nagy gombóc, akkora, hogy elfekszik a tányéron, valami elképesztően lazán. Az ember elirigyli tőle ezt a flegma elterülést.

Bravó gombóc, bekerültél a túrógombócok halhatatlanság-csarnokába!

Az ételélményhez még párosul ugye a pazar panoráma is, amit csak éppen egy picit takar balról az egyik apartmanház, de ha az ember itt is száll meg, akkor ennyi oka se lehet a panaszra, hiszen majdnem az összes apartmanból vadállat kilátás nyílik az egész belátható tóra. A szobák gyönyörűek, az erkélyek hatalmasak, az étel fenomenális... Hát mi kell még, kérem?


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk


hirdetés
RÓKALAND

Ilyen a vacsora Budapest legújabb, Michelin-csillagos éttermében - az Essênciában jártunk

Portugál és magyar kapcsolat a tányéron. Nem volt véletlen az a csillag!

Link másolása

hirdetés

Szeptember 2-án két újabb Michelin-csillagos étterme lett Magyarországnak: a Salt és az Essência. Utóbbival tettünk egy próbát most mi is.

A portugál származású Tiago Sabarigo neve már régóta hozzátartozik a budapesti gasztronómiához. Több mint négy évet töltött a Costes Downtownban, és Michelin-csillagot is szerzett az étteremnek, így nem csoda, hogy saját étterme is felkeltette a Michelin-ellenőrök figyelmét.

Essência Restaurant – Tiago & Éva.

Az étterem azonban nem egyéni vállalkozás. Felesége, Jenei Éva is kiveszi belőle a részét, és így ketten a magyar és a portugál ízekre éhes közönséget egyszerre szolgálják ki.

A portugál ízeket felsorakoztató menü az "Otthon" nevet kapta, míg a magyar az "Itthon" névre hallgat. A harmadik típusú menü pedig, amiben keverednek a portugál és a magyar ízek, a "Május 17.", ami első gyermekük születésének dátuma.

Az 5 fogásos menü 19900 forintba kerül. Alkoholmentes párosítással 24800 forint, borpárosítással pedig 31500 forint.

Ez egy Michelin-csillagos étteremnél elég jó ár, érdemes még most lecsapni rájuk, ha az ember tud asztalt foglalni hozzájuk...

hirdetés

Ha pedig vacsorára nem férnénk be, az ebéd menüárban még barátságosabb választás lehet. 2 fogás 4000 forint, 3 fogás 5500 forint.

Most pedig jöjjenek a nyálcsorgatásra alkalmas képek a menüinkről!

"Otthon" menü

Polip, beluga lencse, paradicsom salsa

Görögdinnye gazpacho

Tőkehal, burgonya ravioli, fokhagymás majonéz

Mangalica, őszibarack, édeskömény

“Papo de Anjo, ovos moles”, meggy

"Itthon" menü

Kacsamáj terrine, karamellizált hagyma, erdei gyümölcs

Hideg zöldborsó leves, tejföl, menta

Fürj, kukorica, radikkió

Marha, sztrapacska, kapor

Kókuszkocka, lime

Én a magyar menüt kóstoltam végig, és bár az ízek ismerősek voltak, mégis rengeteg újdonsággal találkoztam. A máj, a borsóleves és a kókuszkocka is teljesen más arcát mutatta, mint amit én eddig ismertem. Egy ízutazás volt ez, egy egész estés, romantikus program. És egy ilyen vacsorának pont ez a lényege.

De mielőtt valakiben felmerülne, hogy ezek a falatok nem laktatóak, ki kell emelnem, hogy dugig ettük magunkat.

Az 5 fogás előtt érkezik még két étvágygerjesztő falat. Aztán az előétel és a leves között isteni házi kenyér, olíva és algás vaj is kerül az asztalra. Majd a desszert előtt egy szorbét is kóstoltunk, és a desszert után még portugál krémest is kaptunk búcsúzóul. Aki ezzel nem lakik jól, az nem tudom, hogy milyen étrenden lehet...

Kiemelném még az isteni koktélos kínálatot is, és azt, hogy mi borokat is ittunk a menühöz.

Ha ti is fogyasztotok alkoholt, mindenképpen ezt a verziót ajánlom, mert remek párosítások vannak. És ha különböző menüt esztek, még az is egy érdekes momentum, hogy mennyire más italok kerülnek elétek a portugál és a magyar oldalról. Míg például én a desszertemhez aszút kaptam, a partnerem édes portóit szürcsölt.

Remek kiszolgálás, páratlan menü és kellemes hangulat. Ha egy falat Portugáliára vágytok, irány az Essência!

Cím:

Essência Restaurant - Tiago & Éva

V . kerület Budapest, Sas utca 17.

Foglalás:

https://essenciarestaurant.hu/foglalas

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
RÓKALAND

Ősz az Adrián – Abbázia, Učka és Krk

Horvátország a magyarok számára egyet jelent a nyaralással, pedig ősszel is lenyűgöző és izgalmas úti cél lehet.

Link másolása

hirdetés

Fiume után (amiről EBBEN a cikkben olvashattok) Abbázia, Učka és Krk felfedezése mellett döntöttük, és bár a tengerben egyszer sem mártóztunk meg, tartalmas és izgalmas napok vannak mögöttünk.

Abbázia, ami a Monarchia óta menő

Abbázia (horvátul Opatija) Fiumétól 8 km-re nyugatra, az Učka-hegység lábánál fekszik. A hegyek miatt télen is enyhe az éghajlat, és a nyári hűség is sokkal elviselhetőbb itt. A gyönyörű épületek mellett a parkokban rengeteg mediterrán növény is burjánzik. A pálmafák mellett a babér az úr.

Abbázia a Monarchia második legnagyobb üdülőhelye volt, és szanatóriumait többnyire magyar orvosok vezették. Sokan jártak ide töltődni és gyógyulni, a babér és a tengervíz áldásos kombinációja miatt.

"Számomra a tenger, Fiume és Abbázia között, még mindig a “magyar tenger”, akkor is, ha tudom, hogy a történelem időközben odaadta az olaszoknak a Szentkorona Gyöngyét. Ez az öböl mélykék vizével az én külön, szerény és csöndes irredentám. Az egész világból ez az öböl az a hely, ahol a magyarnak közvetlen köze volt a tengerhez. Visszajárok ide, örülök, ha valamelyik fiumei őslakó magyarul felel kérdéseimre, szeretek sétálni Abbázia és Lovrana között, a babér illatú tengerparti sétaúton, ahol szüleink és nagyszüleink udvaroltak már egymásnak, s esténként szívesen átmegyek Voloscába, leülök a part menti kiskocsma előtt, megiszom egy negyed liter isztriai vörösbort, és drámai helyzeteken vagy más ilyen reménytelen feladatokon töröm fejem. Minden évben elmegyek ide, néha csak két, három napra."

Márai Sándor - Dráma Voloscában

hirdetés

Márainak abszolút igaza van, Abbáziában könnyedén megérinti az embert a magyar történelem, és közben mégis van benne valami egzotikum a tenger miatt.

Manapság Abbázia egyik jelképe az 1956-ban Zvonco Car szobrászművész alkotta szobor, a Leány sirállyal, mi is innen kezdtük meg sétánkat.

A lehető legszerencsétlenebb időben jártunk itt, hiszen konkrétan órákon keresztül szakadt az eső, de amikor elállt, friss és tiszta levegőt hagyott maga után. És ez a környék még esőfelhőkkel tarkítva is csodaszép!

Az ebédünket a Bistro Yacht Club Opatijában fogyasztottuk el.

Jól esett a borús idő elől ide menekülni, és áfonyalikőrt kortyolni, majd gazdag, szószos tésztát és buzarás polipot kanalazni.

Friss és finom itt is a tengeri étel (mint a környéken szinte bárhol egy jobb étteremben), és a kiszolgálás figyelmes. A tradicionálisabb és elegánsabbak közé sorolnám ezt a helyet, mégis baráti árakon dolgoznak, és abszolút komfortosan érezheti magát itt az ember.

Az ebédet egy nagyobb sétával vezettük le, és az egyik kötelező programot pipáltuk ki: a Lungomare sétányt.

Ezt a 12 km hosszú út, minden bizonnyal az Adria egyik legszebb tengerparti sétánya. Első része 1899-ben, majd a folytatása 1911-ben készült el. Végig gyönyörű épületek és burjánzó növények szegélyezik.

Csodálatos dolog, hogy a horvátok nem engedték ezt a szakaszt feldarabolni és tönkretenni, hogy megszakítás nélkül sétálhat itt végig a tenger mellett az ember.

A vacsoránk is egy fantasztikus helyen volt, a part mentén: az Ostaria Veranda.

Ez az a típusú étterem, amit Budapesten is a komolyabb bisztrók között tartanának számon.

Maga az étterem és a terasz berendezése is modern eleganciát sugallt, és a tálalás is egy másik dimenzió, mint amit eddig tapasztaltunk Horvátországból. Izgalmas kombinácók, amiknek a lelkét itt is a friss hal adja meg.

A hangulat alapján arra számítottunk, hogy apró fogások érkeznek majd, de úgy teleettük magunkat az elő- és főétellel, hogy a desszertnek már nem is maradt hely.

Ha erre jártok, mindenképpen foglaljatok asztalt, mert elég népszerű a hely, még hétköznapokon is.

Učka és a páratlan panoráma

Az Učka egy hegylánc Horvátország északnyugati részén, ami pont az Abbáziai riviéra mögött emelkedik, 20 km hosszúságban és 4-9 km szélességben.

Területe ma természetvédelmi park. A legmagasabb csúcsa a Vojak, 1396 méterrel a tengerszint felett helyezkedik el. Tetejére 1911-ben kőből kilátótornyot építettek. Innen az Isztriára, a Trieszti-öbölre, a Júlia-Alpokra és az Adria szigeteire nyílik kilátás.

Az "Učka 360 °" projekt részeként nyílt itt egy látogatóközpont is, amihez egy régi, gazdasági épületet újítottak fel a Park központjában.

A földszinten egy állandó múzeumi kiállítás kapott helyet, ami elég modern és interaktív ahhoz, hogy a család minden tagját lekösse.

A park és a környező terület természeti és kulturális értékei állnak a középpontjában, és egy esős vagy hidegebb napon remek program lehet ez is, ha a környéken jártok.

Nekünk konkrétan életmentő volt, mert hiába mentünk fel a kiálátóhoz, a felhők éppen eltakarták a lényeget, de a kiállításnak hála megcsodálhattuk a panorámát egy vetítés segítségével.

A látogatóközponttól nem messze van egy étterem, ahol MEDVEpörköltet is kínálnak!

Kétszemélyes csapatunk bátrabbik fele ki is próbálta, és bár nem lett a kedvence, azért elég extrém móka volt ez is.

Krk, a meseszép sziget

Krk Horvátország és az Adriai-tenger második legnagyobb szigete. Tengerpartjának hossza majdnem 200 km. Horvátország legnépesebb szigete a maga 68 településével.

Keleti partja a szárazföld felé néz, déli partja a Cres-sziget irányába. 1980 óta a Krki híd, a világ egyik leghosszabb (1430 méter) betonhídja köti össze a szigetet a szárazfölddel, Kraljevica települése mellett.

Őszintén szólva nem vártunk túl sokat ettől a szigettől, és talán pont ezért okozta az egyik legnagyobb meglepetést.

Rengeteg hangulatos partszakasza van, és mesébe illő települések váltják egymást. Ráadásul gasztronómiai szempontból is sok-sok finom falatot tartogat.
A sonka

A horvátok sonkája főként abban tér el a miénktől, hogy ők nem füstölik, csak szárítják. A tenger sós levegője természetesen sokat segít nekik ebbe.

A Kuca Krckog Prsuta Zuzic nevű helyre mindenképpen érdemes ellátogatni, ha az ember az igazi, Krk-i prosciuttora kíváncsi. Mert itt nem csak vásárolni és körbenézni lehet, hanem az üzem mellett van egy remek éttermük is.

Mi egy fantasztikus fügelikőr után előételes tálat és tésztás ételt is kóstoltunk. Szerencsére a sonka a gombás tésztáról sem maradhatott le. Soha sincs túl sok prosciutto!

Hibátlan élmény volt ez is.

A sajt

Mondjuk egy taktikai hibát ezen a ponton vétettünk... a sonka után azonnal sajtot kóstolni indultunk. És ezen a ponton be kellett bizonyítani magunknak, hogy ha nincs is hely a gyomorban, akkor is tud még enni az ember.

A Magriž egy családi vállalkozás a Kornić nevű kis faluban, akik főként juhsajttal és olívaolaj gyártásával foglalkoznak.

(Meg fantasztikus szárított fügéjük és narancsuk is van, aminek szintén nehéz ellenállni.)

A juhok jellemzőek erre a környékre, szépen ellegelgetnek a hol sziklás, hol zöldebb terepen, és remek alapanyagot biztosítanak ezekhez a fenséges sajtokhoz.

A rengeteg ízesítés mellett még palacsintába is készült egy krémes töltelék, ami végképp kivégzett minket.

És meg kell jegyeznem, hogy olyan tisztasággal, ami ebben az üzemben volt, nagyon rég nem találkoztam. Itt tényleg lehetett volna a padlóról is enni.

Jól jött ezután egy hosszú séta a tengerparton, majd Vrbnik-ben.

Vrbnik egy kicsi falu, de rengeteg szépséget rejt.

Itt van a világ legszűkebb utcája, és akkor is páratlan a panoráma, ha magára a falura nézünk, meg akkor is, ha a faluból csodáljuk a tengert.

Egyik jellegzetessége, a Horvátország szerte ismert, és számos díjat nyert Vrbnicka Zlahtina bor, amit mi is megkóstoltunk a kirándulásunk legszebb éttermében.

A legszebb vacsora

Horvátországban nem volt rossz éttermi élményünk. Lehet csak mi fogtuk ki, lehet, hogy pont jókat rendeltünk, de sehonnan nem távoztunk csalódottan. Azonban ami Vrbnikben várt minket, az vitt mindent.

Nada nevű étterem minden szeglete csoda. Ez az a hely, ahol órákat akarsz ücsörögni, és ahova biztosan vissza akarsz menni.

Van két lenyűgöző terasza, és a belső tér is kellemes és hangulatos. A személyzet mosolygós és segítőkész, és természetesen az ételek és a borok is fantasztikusak.

Én majd egy órán keresztül tisztítgattam itt magamnak egy óriási adag rákot, és szokásomtól eltérően, egy percig sem szállt meg a türelmetlenség. Jó itt ülni, inni, enni. Nem akar sietni az ember.

Csak nézd meg ez a naplementét, amit a teraszról kaptunk el. Ugye, hogy meseszép?

Hát utazz el a tengerhez ősszel és tavasszal is, mert szezonon kívül ez egy sokkal nyugodtabb és csendesebb, de egyáltalán nem unalmas világ!

Még több információ és kedvcsináló: croatia.hr

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
RÓKALAND

Budapest legzöldebb tsukrászdája: a Matcha Tsuki!

Félre a kávézókkal! A matcha egészségesebb és szebb is!

Link másolása

hirdetés

Nem szeretem a matchát! Tudom, hogy egészséges, látom, hogy milyen szép zöld kreációkat lehet belőle készíteni, de az ízétől nem vagyok elájulva.

Akkor miért igyekszem egy verőfényes, őszi délutánon Budapest első tematikus matchás kávézója, teázója és cukrászdája felé? Hát pont ezért. Hogy változtassák meg a véleményemet, ha tudják!

A Matcha Tsuki pont egy évvel ezelőtt nyitotta meg kapuit a Kálvinon, és azóta már az Allee bevásárlóközpontban is várják a zöld arany szerelmeseit.

A tulajdonosok két hetet töltöttek Japánban, hogy megtalálják azokat a matcha porokat, amivel jelenleg is dolgoznak. Hiszen matcha és matcha között óriási különbség van.

De mi is az a matcha?

A matcha tea története csaknem ezer évre nyúlik vissza, amikor még a nagy dinasztiák uralkodtak Kínában, Japánban pedig a Sógun klánok gyakorolták a hatalmat.

hirdetés

Mint minden teát, a matchát is minőség és eredet szerint osztályozzák és saját elkészítési szabályokkal rendelkezik.

A matcha ugyanabból a Camellia Sinesis növényből ered, ahonnan minden igazi tea származik, beleértve a fekete teát és a szokásos zöld teát. Az egyetlen különbség a termesztési, betakarítási és termelési stílusban rejlik.

Más teákkal ellentétben a matcha az egyetlen zöld tea, ahol az egész levelet elfogyasztjuk.

Körülbelül 2 héttel a betakarítás előtt a gazdák a növények köré, fölé építik az árnyékoláshoz szükséges struktúrákat, szinte sötétben hagyva a tealeveleket. Úgy gondolják, hogy ettől a termés lágyabb, édesebb és fényesebb lesz, nem mellesleg a klorofill (ennek köszönhető egyedi, semmivel össze nem téveszthető zöld színe) és aminosavak termelését is megalapozzák.

Betakarítás után a tealeveleket gyorsan megpárolják, majd szárítják és kb. 20 percig fűtött kemencékbe teszik. Ezután eltávolítják a szárakat, gallyakat és egyéb szükségtelen részeket, osztályozzák, majd a leveleket – hagyományosan – gránit kövekkel finom porrá őrlik- innen ered a neve „matcha” azaz „őrölt tea”.

Az üzlet kellemes légkört áraszt. A sok japánt idéző (nyilván) dekorációs elem mellett most egy kis halloweeni dísz is felkerült, és az itallapon is megjelentek az őszi különlegességek.

Így mi első körben erről az időszakos itallapról választottunk egy Pumkin Spice Lattét (1290 ft), valamint MatChai Lattét (1390 ft).

Bátortalan fogyasztóként ez jó döntésnek is bizonyult. Mert ahogy az én sütőtökös italomban, úgy még sok más dologban sincs matcha.

Van többféle kávé, üdítő, ami azoknak is megfelelő lehet, akik mondjuk csak egy matcha-fanatikus ismerősüket kísérik el. És a sütemények között is bőven vannak mentes fogások. Matcha mentesek is, és ételérzékenyeknek szántak is! Szóval tényleg mindenkire gondolnak.

Miután beleittam a kísérőm MatChai Lattéjába, én azért erősen felbátorodtam:

"Ez nem is rossz! Ez nem is keserű, ez nem is porízű, és nem is kellemetlen."

És ezen a ponton derült ki számomra az is, hogy eddigi életem során valószínűleg szar minőségű matchával találkoztam csak.

Mert a jó matcha egyáltalán nem egy olyan íz, amit el kellene kerülni vagy rejteni, amit ne lehetne harmonikusan ételbe vagy italba foglalni. A matcha tud igazán finom lenni, és mellette még brutálisan egészséges is.

Idd csak, mert egészséges!

A matcha a világ egyik legmagasabb antioxidáns tartalmú növénye, úgynevezett EGCG nevű katekineket tartalmaz , amelyek stabilizálják a káros szabad gyököket, amik általában károsítják a sejteket, és krónikus betegségeket és rákot okoznak, és emellett vérnyomáscsökkentő hatásuk is van, valamint segítenek a koleszterin és az összkoleszterin számának csökkentésében is.

Az L-teanin aminosav magas koncentrációja elősegíti a kikapcsolódás és a jó közérzet állapotát is, így amikor koffeinre van szüksége, de nem akar erősen megfeszülni, a matchát sokszor, sokkal jobb alternatívává teszi, mint a kávét.

Szóval miután a forró ital csúszott, minden mást is mertünk kérni.

A süteményes pultban pedig ínycsiklandóan sorakoztak az újragondolt és tradicionálisabbnak számító finomságok.

Mi végül a Matcha Roll Cake (990 ft) és a Matcha Eszterházy (1190 ft) mellett döntöttünk.

A Roll Cake selymes, tejszínes, könnyed darab. Abszolút az esetem! A matcha a tésztába van elbújtatva, így nem dominálja le a többi összetevőt.

Az Eszterházy viszont a bevállalósabbaknak való. Itt a krémben rendesen jön az íze, de meglepően jól megy a diós tésztához. Pillanatok alatt eltűnt ez is.

A sütik után már csak egy próbatétel maradt: a Ceremonial Matcha tea (1090 ft).

Ha ebben a verzióban is ízleni fog, akkor eddig tévedésben éltem. Lássuk!

80 fokos víz és a prémium por, na meg a szakértő kezek, akik selymesre kavarják az egészet.

Na jó, itt már azért van némi fanyarság a szájban, de abszolút ihatónak találtam ezt a verziót is. Pedig itt nem volt cukor vagy tej, ami elrejtette volna a karakteres ízt. Aki bírja, annak így a legegészségesebb fogyasztani.

A végére még egy jeges verziót is megkívántam, és talán ez lett az összes közül a kedvencem: Matcha gyömbérsör (1090 ft)!

Rég lepett meg annyira valami, mint a Matcha Tsuki.

És saját hibámból tanulva azt javaslom nektek is, hogy egy ilyen helyen próbáljátok és ízlelgessétek a matchát, mert rengeteg kedvező árú, ugyanakkor borzasztó minőségű verzió akad a piacon.

Ha pedig megkedveltétek, a Matcha Tsukiban mindent be is tudtok szerezni, ami az otthoni fogyasztáshoz kell.

Elérhetőség:

Matcha Tsuki Matcha Bar&Café

1053 Budapest Kálvin tér 2.

facebook.com/matchatsuki

Matcha Tsuki Bar&Café Buda

Allee Üzletközpont, 1. emelet

facebook.com/matchatsukiallee

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
RÓKALAND

Sopron nem csak a kékfrankos fővárosa – őszi bortúrán jártunk

Eddig meg sem fordult a fejedben, hogy egri vagy tokaji helyett soproni bort válassz? Pedig ez a borvidék is rengeteg különleges meglepetést tartogat.

Link másolása

hirdetés

Szeptember első napjaiban, egy soproni bortúrára voltunk hivatalosak, és egy olyan arcát fedezhettük fel a környéknek, ami sokkal több figyelmet érdemelne.

Azt a mondatot már én is ismertem, hogy:

Sopron a kékfrankos fővárosa

De a többi borvidékhez képest sokkal kevesebbet tudtam a soproniról, és kevesebbet is fogyasztom ezeket a borokat. Nem jut eszembe egy tokajival szemben sopronihoz nyúlni a polcon, és lehet, hogy ti is így vagytok ezzel.

Pedig a kétnapos túránk alatt bizonyosságot nyert, hogy nem csak a vörös bort készítik jól ezen a vidéken. Száraz fehéret, vagy akár késői szüretelésűt is érdemes kóstolni itt. (A Vincellér 2018-as késői szüretelésű Zenitje konkrétan a kedvencem lett. Ha szeretitek az aszúhoz hasonló édes bort, mindenképpen érdemes kipróbálnotok!)

Soproni borvidék

hirdetés

A Soproni borvidék Magyarország egyik történelmi borvidéke. Az Alpok lábánál, a Fertő tó déli partján és a Soproni-hegység lankáin terül el. A borvidék teljes területe körülbelül 4 300 ha, amelyből 1 800 ha körüli területen termelnek szőlőt. A szőlőtermesztés hagyománya egészen a római időkig nyúlik vissza. A legnagyobb részben vörösbort készítenek, elsősorban a kékfrankos szőlőfajtából, de számos nemzetközi fajta is meghonosodott a borvidéken. Sopron bora jellemzően közepes testű, alkoholtartalmú, friss és jó savtartalommal rendelkezik.

Valószínűleg a soproni borászok is felismerték azt, hogy remek boraik nem jutnak el elég magyar háztartásba, és túránk során megmutatták, hogy érdemes erre a környékre jönni, és érdemes végigkóstolni minél több borászat termékét.

Ottjártunkkor zajlott éppen a fertőrákosi Kőfejtő és Barlangszínházban a Poncichter Piknik. Ahol a Fertő-táj Világörökség Magyar Tanácsa összefogva a Soproni Borvidék Hegyközségi Tanácsával, a városvezetéssel, az egyetemmel és a helyi borászokkal közösen köszöntötték a városba érkező leendő elsős és felsőbbéves hallgatókat. Ez például egy remek lehetőség arra, hogy a fiatalok megismerjék a borvidéket.

De a rengeteg boros élmény mellett például Kocsis Miklós, a Kocsis borászat tulajdonosa isteni ebédet dobott össze nekünk egy gulyáságyún.

Ha a környéken jártok, hozzájuk is érdemes lehet bejelentkezni egy "kalandos borkóstolóra", aminek az első felében megismerhetitek a soproni borvidéket, a szőlőterületek mellett kóstolhatjátok meg boraikat, majd a túra végén egy grill vacsorán vehettek részt.

A folytatásban pedig még 7 olyan helyet szeretnék megemlíteni, ami valamilyen szempontból elvarázsolt minket az út során, és ami nektek is jó szívvel ajánlok a borok és a helyszín miatt is.

Zachár Pincészet és Zachár apartman

Zachárék különösen a szívünkbe lopták magukat, mert náluk volt a szállásunk, és a hozzájuk tartozó apartmanok álomszépek.

Apartmanjaikat olyan híres, Sopronhoz köthető hölgyekről nevezték el, akiknek életútja, személyisége inspirációként szolgált a berendezés tervezésében is.

Mi az Ilona apartmanban szálltunk meg. Ami nevét Wolfram Ilonáról kapta, aki V. László dajkája, illetve édesanyjának, az özvegy Erzsébet királynénak hű udvarhölgye volt. Nevéhez fűződik a magyar korona elrablása a kisded V. László számára, akit koronázása alkalmával is ő tartott a karjaiban, majd együtt menekült a királynéval és a gyermek királlyal Sopronba.

A Zachár borok

"Minden üveg Zachen borban ott vagyunk mi is. Hosszú hónapok fáradhatatlan munkájával.

A hitünkkel, hogy kis pincében is készülhet kiemelkedő minőségű bor. Sikereinkkel és nehéz pillanatainkkal, míg a gondoskodással ápolt termés a barrique hordókon keresztül végül a palackokba kerülhet.

Örömmel mutatjuk most be boraink legjavat, Poncichter negyedbeli pincénkben és apartmanjainkban pedig borkóstolóval, szeretettel látjuk vendégeinket."

Ami a mi kedvencünk lett: Csillahegyi Chardonnay

A Fertő tó partján fekvő Hidegség település legmagasabb pontján, a mindig napos Csillahegyen terem a Zachár Chardonnay szőlője. A termést kíméletesen préselik, a mustot ezután 225 literes fahordóba töltik, majd az erjedést követően finom seprőn tartva érlelik 18 hónapon keresztül.

Erhardt Étterem

Sopron történelmi belvárosának peremén, az egykori poncichter negyedben található az Erhardt Étterem éttermünk és a hozzá tartozó tradicionális soproni borospincéik.

Mi itt egy fantasztikus, borkóstolóval egybekötött vacsorát fogyasztottunk el, és ezek alapján az ételek alapján nem utoljára kívánkoztunk ide.

A borvacsora alatt a Taschner Bor- és Pezsgőház, a Horváth Borászat, az Ottó Pince, az Iváncsics Pince és a Zachár Pincészet borait kóstoltuk.

Az étteremről:

"Vendégeinknek a’la carte éttermünk klasszikus fogásait és szezonális ízeit tálaljuk. Nyáron hangulatos kerthelyiségünkben is kellemes az étkezés, egy frissítő ital elfogyasztása.

Családoknak, borkedvelő baráti társaságoknak és üzleti utazóknak egyaránt remek alternatíva lehet családi panziónk, mely 15+3 db szobával áll rendelkezésükre, 200 m-re Sopron jelképétől, a Tűztoronytól.

2020-ban nyitottuk meg Kézműves Pékségünket, mely a hét 6 napján kovászos kenyerekkel, finompékárukkal, ropogós sós kiflivel várja a vásárlókat. Helyi termelők termékei is elérhetőek."

Vincellér Borbirtok

A három család (Molnár-Pieler-Sásdi) tulajdonában lévő pincészet 1986-ban készítette első két borát, egy 1972-es telepítésű kékfrankosból és egy 1979-es Zweigeltből. 1996-ban megvásárolták a fertőbozi Széchenyi Pincét, és az itteni feldolgozónkban készülnek az alap (Vincellér) és válogatás (Molnártiti Selection) boraik.

Szintén Fertőbozon alakították ki borozójukat és vinotékájukat is, de Sopronban, a Hőflányi utcában termelői borboltot is üzemeltetnek.

A Vincellérhez 27 hektár szőlőterület tartozik. Két fő fehér fajtájuk a zöldveltelini és a zenit, a két kékszőlő pedig a kékfrankos és a Zweigelt. A fehérborok és a rozé korai szüret után hűtött környezetben, acéltartályokban készülnek, a vörösborok egy része pedig hosszabb érlelést is kap, leginkább 500 literes fahordókban.

Ugorjatok be hozzájuk a borozóba, és egy kóstoló után már könnyebb lesz választani a boraik közül.

Winelife

Borászati koncepciónk a Winelife esetében: tökéletesen precíz, tiszta borokat előállítani osztrákos stílusban. Kiemelkedő boraik a Zöldveltelini és a Kékfrankos, de könnyű, korai édesborukat, a Supernovat is a különlegességek között említhetjük.

Borászatuk központja Fertőrákoson található, két egymás melletti portát vásároltak meg azzal a céllal, hogy a feldolgozó mellett a vendéglátás is helyben valósulhasson meg.

Pincészetükben a szőlőművelés és a borkészítés minden fázisát magunk végzik, a lehető legmagasabb színvonalon. Céljuk és egyben küldetésük, hogy kiváló minőségű borokat készítsenek, és ezt a tudást átadják a következő generációnak.

Lővér Pince

Balf-Fertőrákos legjobb dűlőiben, környezetkímélő „zöld” technológiával termesztett szőlőiket Sopronban dolgozzák fel, és 1893-ban épített pincéjükben érlelik borrá.

Stílusukban a hagyomány és a modern szemlélet ötvöződik. Boraik minőségét a hazai és nemzetközi borversenyeken elnyert számtalan aranyérem mellett a sok-sok pozitív fogyasztói visszajelzés is tükrözi.

Magyar Dezső, főborász rendkívül barátságosan, és nagy szeretettel képes a borokról beszélni, öröm hallgatni őt!

Borkóstolóra szívesen várják az érdeklődőket (csoportos formában, 10 főtől, előzetes bejelentkezést követően).

Gangl Borászat

A családi borászat szőlői kilenc hektáron teremnek, többnyire a Fertő-tó partján, ahol kékfrankos, Zweigelt, merlot, cabernet sauvignon mellett kisebb részben fehér szőlő is akad, némi sauvignon blanc, zöldveltelini, tramini és zenit. A korai időktől a vörösbort pártolták, így van ez ma is, de fehérborokat is készítenek többnyire a vendégek kedvéért, ételek mellé könnyedén fogyasztható italnak.

A szőlőmunkákat maguk végzik, gondosan ügyelve a környezetkímélő gazdálkodásra. A feldolgozás a Lehár Ferenc utcában található pincében történik, helyi módon a családi háznál.

A szortimentben a modern vonalú vörösborokon túl van tradicionális módon készült, vadélesztős „nagypapa kékfrankosa” is, amelyre a család rendkívül büszke: szeretik megmutatni a kóstoló közönségnek ezt a valódi, régi vágású, jól iható soproni bort. A merlot-ból és a kékfrankosból rozé is készül, Gangl Szabolcs, a pince vezetője szeretné ebbe az irányba is fejleszteni a technológiát, hogy a gyors fogyasztásra szánt, friss és ropogós fehérborok, valamint rozék előállítása is a lehető legprofesszionálisabb módon történhessen.

A Gangl borok nem nagyon hagyják el a város határait. A pincénél is mérik a bort, ráadásul az ódon weinkeller remek hely egy kellemes borozásra, akár egy nagyobb társaság számára is. Vendégfogadást 60 főig vállalnak, akár szervezett rendezvények helyszíneként is.

Steigler Pince

"Kik vagyunk? Különleges terroir, egyedülálló ízvilág, emberi sorsok, évezredes hagyományok és egy páratlan pince organikus szövete. Eszköz a természet kezében, hogy minőségi, organikus borok készüljenek az emberek örömére."

A pincészet Lőrinczy Bálint tulajdonos és Varga Tamás borász vállán nyugszik. Csillámpala szülte organikus boraikat a saját, 21 hektáros, organikus művelésű ültetvényeik terméséből készítik, melyek a soproni borvidék legjobb területein fekvő Steiger, Frettner és Spern Steiner dűlőkben helyezkednek el.

A soproni borosgazdák évszázadok óta a városfalak védte házaik pincéiben készítették messze földön híres boraikat.

Ezt a tradíciót követve, Sopron poncichter negyedének szívében, egy több száz éves pincében érleli a Steigler Pincészet is természetes borait.

Friss hír, hogy a Steigler Prémium Kékfrankosa bekerült Magyarország 20 legjobb vörösbora közé, a Winelovers megmérettetésén.

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET: