Ha valaki figyelemmel követi a budapesti vendéglátóhelyek születését és átalakulását, jó eséllyel hallott már Cupákosról. A bulinegyed szívében található, modern hentesüzletre hajazó étterem a belvárosiak egyik kedvenc kolbászlelő helye volt. Én is többször jártam náluk, és ajánlottam is a baráti körömnek. Mindig az a visszajelzés jött, hogy: Isteni! Nem tagadom, meg is lepődtem, amikor jött a hír, hogy átalakultak, és mostantól Dobka néven üzemelnek tovább.

Azt hittem, hogy séfcsere történt, és ezért érzeték szükségesnek a váltást, de nem. Továbbra is Tasnádi Ákos kreálmányait lehet kóstolni, így a régi jó dolgokból a lényeg tulajdonképpen megmaradt.

A változások közül az első és legszembetűnőbb a design. Barnára és haragoszöldre váltott a fehér és piros belső tér. Nemcsak hogy elegánsabb, de sokkal otthonosabb is lett így a hely. Szerintem ez egy abszolút pozitív változás.

Az ételek tekintetében pedig a magyaros vonal helyett lett MINDEN IS!

Maradt a gulyásleves, a karaj, a csülök, és desszert fronton a somlóitól sem váltak meg. Szóval ha valaki továbbra is ezt a tradicionális vonalat keresné, nyugodtan üljön be az új helyre is. A hangulat persze sokkal inkább alkalmas most egy lassú és kellemes vacsora elköltésére, de ezzel a teherrel meg lehet birkózni.

Az előételek közül mi két újdonságot is megkóstoltunk: a tatárt és a kacsamájat.

Ez az étlap kifejezetten a nyári szezonra készült, így még a nehezebb alapanyagok is kapnak egy kis frissítő körítést. A máj mellett például zöldalma van. Hibátlanul üdítő fogás.

Számomra mégis a tatár beefsteak volt a legnagyobb meglepetés. Ugyanis a hagyományos verziót én ki nem állhatom. Tudom, hogy van, aki arra gerjed, ha szinte ízesítés nélkül, nyers tojással érkezik ez a fogás, de hozzám sokkal közelebb áll a Dobka verziója.