Egy új étterem, ahol a szakács mer kísérletezni
Szikrányi fogalmam sem volt a hely létezéséről pár nappal ezelőttig, pedig az Up & Down már november óta nyitva van egy olyan vadállat helyen, mint a Fővám tér 1. Az egyetemmel szemben, rögtön a sarkon lokalizálható és igencsak nagy dolgokra hivatott: fine-dining, street food, egy szép fúzió és két enteriőr.
A földszint, ki nem találnátok, az Up rész. Fenszi csillárok, festett felületek, bújtatott kékes-lilás fényforrások. A Dunára néző rész felel a vacsora flessért, a térre néző pedig a street food részleg és a látványkonyha. A Down pedig egyelőre csoportoknak és rendezvényekre vár és egy teljesen más világ. 9 tonna ipari fém hulladék a Csepel művektől kérem szépen. Csövek, mérőórák, tartályok, légvédelmi sziréna (ami működik), ál-koszos falak, és dark pince hangulat, ahol a személyzeti öltöző ajtaja éppenséggel egy börtönajtó. Elég sok négyzetméterről is beszélünk, el lehet lődörögni, mint malac a faluban.
A kedvenc étlaptípusom érkezik, az az alapanyag felsorolós fajta. Előételnek az egyetlen nem alapanyag felsorolós ételt nézzük meg, a gulyás consumét, ami érdekesen hangzik. Ez tehát nem gulyás leves, csak gulyás ízű lé, a gulyás cuccaival. Így magyarázta leegyszerűsítve Komonyi János séf, akit egyébként már lekattintottunk egy tállal még a Lacikonyhában.
Először érkezik a gulyás cucc, ami bőven extravaganzább ennél a jelzőnél. Lilaburgonya, bébirépa, szépen formázott marhahús-korong és egyéb jóságok. Mire az ember szépen felfedez mindent a tányérjában, mint egy terepasztalon, már érkezik is a consumé. Őszintén szólva azt vártam, hogy egy íz szőnyegbombázást kapjon a nyelvem, de leginkább csak megfürdették azokat a gyönyörű zöldségeket. Azután újra végiggondoltam, és konstatáltam magamban, hogy ez consumé, nem gulyáslé, effektíve lengébb érzéseket kell kiváltania és szóltak előre. De hogy akkor most megérte-e normális-bár-klisé gulyás helyett ebbe vágni... Gyönyörű vita téma lehet gulyásos-körökben, nem vészes az ára, tessék utánajárni.
Két opciót sikerült végül főételnek választani. Az egyik a: kacsamell, kacsaszív, kacsa zúza, csicsóka, gesztenye, áfonya. A másik pedig a: marhapofa, csontvelő, nyelv, céklák, tarópüré (mostmár értitek a felsorolós dolgot, de mi az isten az a taró ugye?). Hát apám, én, aki elvenne egy kacsát post mortem feleségül, egy ilyen tányértól még be is tudnék tépni. A kacsa része ki lett maxolva, tökéletes volt minden, a csicsóka, gesztenye és áfonya trió pedig nagyon játékos volt. Ezt a homogén ízvilágot csak az áfonya által kirúgva igen pajkos nyelvűeknek találták ki.
Édes-fanyar-édes hmm. Álljunk meg picit...
A gulyásnál is látszott, hogy veszélyes vizekre evezett, de ennél a kacsás megoldásnál viszont egyértelműen gólt lőtt. Fakjea, így kell bánni a hápiva!
Marhapofa. A tízes évek nagy felfedezettje megfejelve a nyelvvel és a velővel. Ez az étel is kiveri a biztosítékot. A taró püréről annyit, hogy nálunk sosem volt divatja, egy meglepően ízletes gyökérfajta, amit Európán kívül mindenfelé használnak. Csillagközi egyesülés az egész együtt, marha omlósz, textúrák megvannak, ízek tökig tolva, tökéletesen fekszik a tányérokon ez az ázsiai-magyar fúzió. Az ételek készítését pedig akár végig is nézhetjük a tálaló mögül, de jelzem, hogy ezzel baromira idegesítjük a felszolgálókat és a szakácsokat is (de ezt sosem mondaná ki sehol senki).
Szóval! Izgalmas új hely nyílt a Fővám 1-ben. Pont jól balanszírozva két stiló között, árakkal sem lőttek a Holdra (adagevő panelproliknak nyilván de) és a kilátás is pazar, ahol meg nincs, ott olyan pince van, hogy az nagyon király. Street food és fine-dine, fancy és indusztrális, fent és lent, ámen.
Up & Down
A cím: Fővám tér 1.
Ha te is kipróbálnád, nyomj egy lájkot!
