Akinek kevés a maraton
A közelgő Bécs-Pozsony-Budapest Ultramaraton egyik emblematikus alakja Bogár János, aki versenyidőszakban mai is 300 kilométert fut hetente. Interjúnkból megtudhatjátok milyen az ultrafutók élete, és hogyan lehet évtizedeken át a futásnak élni.
Fülöp Miklós interjúja, Szőke Attila képeivel
Bogár János ultrafutó. 1991-ben Spartathlonont 24 óra 15 perc alatt teljesítette, szintén kimagasló eredménye az 1994-es Európa bajnoki győzelme a 24 órás viadalon. Hétszeres győztese a madridi 100 km-es világkupának, hatszor nyerte meg a Budapest-Bécs maratont. Pályafutása során eddig ezer verseny célvonalát lépte át.
-Miért kezdtél el sportolni?
- Fiatal koromban többféle sportot is űztem: karatéztam és fociztam is. Természetesen az edzéseknek mindig része volta az atlétika. 1982-ben a honvédség hozott számomra jelentős változást, ott kezdtem hosszú távokat futni. Nem azért futottam, mert kötelező volt, hanem mert szerettem. Mindig letoltak, mert háromezer méteres versenyre készültünk én meg 60-70 km-eket futottam edzésen. Egyébként több futótársamról tudom, hogy a honvédségnél kapta meg a szükséges motivációt a futáshoz, valaki kötelezően hangolódott rá, valaki véletlenül és van, aki szeretetből.
- Hogyan lettél ultratávfutó? Rövidebb távokkal nem is próbálkoztál?
-A versenyszerű futást a honvédség után kezdtem el, lassan harminc éve. Futottam rövidebb távokat is, itt persze főként maratonokra gondolok. Ekkor Békéscsabán éltem, az edzőm a maraton futást erőltette volna, aminek az alapja egy 2 óra 19 perces eredmény volt, amit szeretett volna lejjebb és lejjebb faragni. Viszont engem jobban érdekeltek a hosszabb távok és ez a maratonfutásnak nem tett jót. Ennek ellenére kedvelem és futom mai napig a rövidebb távokat is. Rendszeres, hogy több egymáskövető napon is versenyzek: egyik nap egy 10 km-es verseny, amit még mindig 34 perc körül futok, másnap egy maraton.
-Mennyit futsz naponta?
-Pontosan megmondani nem lehet, ez sok mindentől függ, egyébként heti mennyiségekre szoktam bontani, ez mostanában heti 300 km körüli távot jelent, ebben persze benne vannak a versenyek is. Egyébként szeretek reggel futni munka előtt, ma is egy 40 km-es távval indult a nap.
-Naponta egy maraton a munka előtt, ez sokunknak felfoghatatlan.
-Ez csak relatíve tűnik soknak, én szeretek futni, mindig az előnyeit nézem, így nekem ez öröm. A barátnőm 50 km-re lakik tőlem, van, hogy átfutok hozzá, majd vissza, így az edzés is megvan, a magánélet is. Ráadásul még benzint is spóroltam.
-A táplálkozásodra mi jellemző?
-Mivel vegetáriánus vagyok, ez alapjaiban meghatározza a táplálkozásomat. Különböző magkeverékeket fogyasztok főzve, párolva, főzeléknek. Gersli, borsó, lencse, sok tojás és zöldségek, gyümölcsök minden mennyiségben. Igazából a társítások a fontosak, hogy mit mivel eszik az embert. Az elmúlt harminc évben alakult ez ki nincs ebben nagy ördöngösség. Minden futónak van valamilyen hiánybetegsége fehérje, vitamin vagy mikroelemek terén, ha ezekre odafigyelünk, ha ezeket helyreállítjuk és egyensúlyban tartjuk a táplálkozással, az felér egy doppinggal, ugyanis ezek hiánya komoly teljesítménycsökkenést okoz.
- Húsz éve jársz a Budapest-Bécs maratonra. Mi a véleményed a versenyről és milyen élményeid kapcsolódnak hozzá?
-Mindig is nagyon jó visszhangja volt a Bécs-Budapest futásoknak, szeretik a futók. Kiváló alkalom a találkozásokra, az ismerkedésre, húsz év alatt rengeteg barátság szövődött, amelyek mind a mai napig megvannak. A rendezvényben a legvonzóbb az együtt töltött öt nap, így a futás és a versenyzés mellett másra is jut idő, nem beszélve arról, hogy Közép-Európában egyedülálló esemény. Nagyon jó emlékeim vannak a, rengeteg történet született az évek alatt, nagy küzdelmek kísérték a Budapestre vezető utunkat. Ha valamit ki kell emelni, akkor az orosz Konstantin Santalovval vívott párharcokat említeném, vele nem is lehetett más csak csatázni.
- A Bécs-Pozsony-Budapest Ultramaratonra nagy az érdeklődés, de sokan hezitálnak. Te, hogy állsz hozzá?
- Mindenkinek le kell zárni az elmúlt dolgokat magában. Új csapat áll neki egy nagyon nagy és nagyon szép feladatnak. A szervezői gárda összetétele számomra garanciát jelent a sikeres rendezésre. Ha jól belegondolunk egy új korszak kezdetének leszünk a részesei, hiszen a Bécs-Pozsony-Budapest Ultramaraton nem valaminek a folytatása, hanem valaminek a kezdete és elsőnek lenni, az elsők között lenni jó dolog. Az októberi eseményen a rendezőkkel közösen valami újnak az alapjait rakhatjuk le.
-Hogyan készülsz a futásra?
- Semmi különöset nem fogok csinálni, csak ahogy eddig. Nem szoktam rápihenni a versenyekre, nálam ez így alakult ki, most hétvégén is lesz egy maratonom, előző napra egy 60 km-es etapot tervezek. A Bécs-Budapestnek sem kipihenten megyek neki, inkább próbálok hosszúkat futni előtte. A futók nagy többségével ellentétben én nem visszaveszek, hanem rápakolok a versenyek előtt.
-Mi a célod a Bécs-Pozsony-Budapest Ultramaratonon?
- 48 évesen már nem jelenthetem ki, hogy a győzelem a célom, de persze mindent megteszek majd érte. Feltehetően még ezután fognak érkezni nagy számban a nevezések és nagy riválisok is bejelentkeznek, így látatlanban egy dobogós helyet céloznék meg.
Ha gratulálnál ehhez a teljesítményhez, nyomj egy lájkot!
Reklámvideó, katt: