Interaktív Boszorkánymúzeum
Gondoltad volna, hogy ükanyáink tollas pogácsát sütöttek, ükapáink lidérckosarat fontak? Számtalan hasonló szokással és hagyománnyal ismerkedhetsz meg az egyetlen hazai Boszorkánymúzeumban, ahol azt is megtudhatod, mi a különbség a magyar és az angolszász boszik között. Tarts velünk egy misztikus kalandra!
Gerlachfalvy Réka írása, Mervai Márk képeivel
A boszorkányokat általában negatív képzetekkel társítjuk, és erre rájátszanak a különböző hiedelmek, babonák. A boszorkánysághoz mindig kapcsolódik valami titokzatosság, megfoghatatlanság. Ez az általános felfogás bennünk is élt, és így vágtunk neki, hogy felfedezzük az egyetlen magyar Boszorkánymúzeumot.
Hiába tudtuk, hogy nem fal fel minket a vasorrú bába, belépve a sötétségbe vezető kapukon azért megemelkedett az adrenalin-szintünk. Ezt az érzést még fokozták az előtérben a villogó koponyák, és a koporsóból kialakított gardróbszekrény.
Iván Anita múzeumvezető, vajákos, azonban sétánkat egyből azzal kezdte, hogy az egyedi helyet éppen azért hozta létre két éve, hogy a sztereotípiákat megszüntesse.
Épp kezdtünk volna megnyugodni, amikor megmozdult az óriás boszorkánybábu. Egy halk sikoly után már minden simán ment, felvettük a fonalat.
Elvileg a termekben sötét van, és nektek kell elemlámpával felderíteni a kiállított dolgokat, miközben Anita körbevezet mindenkit. Mi félhomályban szemlélődtünk, de így is átjött a hatás. Nincsenek táblák, nincsenek kordonok, ez egy kimondottan interaktív múzeum.
A tárlat három részre bontható. Az elsőben megismerhetitek a magyar boszorkányvilágot. Többek között kiderül, hogy a boszorkány egy gyűjtőfogalom volt, amin ugyanúgy érthettek füvesasszonyokat, mint táltosokat vagy "álmodókat". A képességek között lehettek átfedések, de valójában mindenki szakosodott valamire.
A boszorkányüldözésnek külön fal állít emléket, eredeti kéziratokkal, képekkel illusztrált ez az időszak, még a bitófa sem hiányzik. Anitától közben megtudjuk, hogy generációról-generációra öröklődött náluk a „boszorkányság”, a dédapja például táltos volt. A múzeumban kiállított tárgyak nagy része ezért saját gyűjtemény, családi hagyaték.
Az érdekes holmik között külön szerepe van a babonához kapcsolható eszközöknek. A plafonra lidércszék van felszögezve, a sarokban lidérckosár, az ajtónál fekete tojás.
Az álmot zavaró lidérc kultusza nagyon erős volt a régi világban. Úgy vélték, a lidérc a fekete tyúk első tojásából kel ki, és sötét árny formájában rájuk ront álmukban. A szék arra szolgált, hogy leülhessen a zaklató „vendég”, a kosár pedig megfogta, hasonlóan az indiánok álomcsapdáihoz.
Ehhez képest a fonott seprű, amire a külföldi boszorkányságot bemutató helyiségben lelünk, már szinte csekélység. Végre megtudjuk, hogy mit is jelentett igazából a seprűvel repülés. A boszorkányok csoportosan összegyűltek, droghatású gyógynövénykeverékkel eufórikus állapotot értek el, és a seprűt a lábuk közé téve úgy érezték, hogy repülnek.
Itt kerül elő az északi népcsoportok boszorkánya, Luca is, és a hozzá kapcsolódó hagyományok, amelyek nálunk is meghonosodtak.
Mint kiderült, régen nem csak gombócfőzés és búzahajtás volt ősanyáink tarsolyában, hanem a halál megjósolása céljából tollas pogácsát is sütöttek. Úgy hitték, hogy amilyen korosztályú ember fogyasztja el a tollas süteményt, olyan korosztály hal meg a következő évben a családban.
A Wicca mozgalomról, és a Halloween hagyományáról is megtudhattok mindent, és térképen megnézhetitek, hogy egész Európában milyen kevés a boszorkánymúzeum.
A program utolsó állomása a tanterem. Anita a Boszorkányseprű Kulturális Egyesület elnökeként boszorkánytanfolyamot tart, amelynek keretében megismerkedhettek a magyar boszorkánysággal, a gyógynövényekkel, ásványokkal, krémek és tinktúrák készítésével.
A mi kezünkre is kerül egy isteni illatú almás krém, a tanteremben található gyógynövényeknek is nagyon jó illata van. A kevésbé barátságos háziállatok, a piócák is itt élnek, Anita egy tanítványától kapta őket. Ezek az élőlények jól bírják a sötétséget, azért esett rájuk a választás.
A látogatás végén mindenki ajándékot kap, és az Ezerjófű Varázsbazárban is vásárolhattok egyedi szuveníreket.
A múzeumlátogatás bejelentkezés alapján történik, várhatóan jövő héten költöznek egy másik, közeli pincébe. Havonta egyszer pedig ingyenes közösségi programokkal várnak benneteket nyílt napjaikon. Iskolai csoportoknak rendhagyó tanórákat szerveznek, így akár az osztálykirándulást is szervezhetitek ide.
Úgy véljük, hogy ez egy igazán jó hely arra, hogy népi kultúránk egy csaknem elfeledett ágát is megismerhessétek.
Nyitott Programok 2012 :
Április 7: húsvéti tojásfestés
Május 12: mandala készítés
Június 9: álomcsapda készítés
Július 14: gyógynövény-zsák készítés
Augusztus 11: mágikus doboz készítés/festés, varázspálca készítés
Szeptember 15: papírmerítés
Október 13: gyertyaöntés
November 10: szombat - ékszerkészítés
Elérhetőség:
Április 7-től: Budapest, XIII. kerület, Kádár u. 4.
További infókat a múzeumról: itt találtok.
Ha elmennél, nyomj egy lájkot! :)