Ismét május, ismét Tatai Patara, immár tizedik alkalommal. Évek óta testközelből figyelem a produkció fejlődését, hiszen a Patara már rég nem csak fesztivál, hanem egyre komolyabb hagyományőrző attrakció is. A történelmi környezet, a hangulat, a változatos, sokszínű műsorok tényleg hatalmas tömeget vonzottak az Öreg-tó partjára, s aki idén eljött, nem csalódott - írta a fotós Mónos Gábor.

A három napos fiesta a katonai bemutatók mellett természetesen csatákról is szól. A történelmi alapot egy majdnem napra pontosan 420 évvel ezelőtti esemény adta, ekkor foglalta vissza a törököktől Pálffy Miklós és serege Tata várát, a végső összecsapásban “patarát”, azaz kapurobbantó petárdát használva.

Fotós szempontból nekem legjobban a második napi – sikertelen – várostrom tetszik. Kis szerencsével itt kerülhet igazán közel az eseményekhez, láthat és ábrázolhat valóságszerű küzdelmet, melyet szálfegyverekkel vívnak a korhű ruhákba öltözött hadfiak.

Kicsit a technikáról: a csatajelenetek fényképezéséhez leginkább teleobjetívet használ a fotográfus, Tatán azonban többször adódik lehetőség – az akár extrém – nagylátószögű optikával való akciózásra. Az alább látható fotó is így készült, 16mm-es (leica) látószöget alkalmazva.

Nézőpontomat úgy próbáltam pozícionálni, hogy az ilyenfajta jeleneteknél ne látszódjon a mai környezet, sem a nézők.

A kép nemcsak a test-test elleni küzdelmet ábrázolja, hanem a korabeli csaták kegyetlenségeiről is mesél: a kép előterében a súlyosan sebesült, bajtársa által már a földön vonszolt, sebesült magyar főtisztet szúrja nyakszirten egy akkurátus török vitéz. Valószínűleg ez még belefért az újkor hadi etikájába, direktben látni azért már a mai szemlélőnek akár meghökkentő is lehet.

Forrás: gabormonos.wordpress.com