Szent Erzsébet, aki 19 évesen már özvegy volt
Nem túlzás azt mondni, hogy Árpád-házi Szent Erzsébet világszerte ismert: a bogotai székesegyházat neki szentelték fel és Párizsban, illetve a belgiumi Mons-ban is áll nevét viselő templom. 808 éve, 1207. július 7-én született fiatalon elhunyt szentéletű királylányunk, Szent Margit nagynénje. Erzsébet apja II. András magyar király, a magyar történelem meghatározó alakja, nevéhez fűződik a hatszáz évig érvényes Aranybulla kiadása.
Anyja a magyar idegengyűlölet áldozata, merániai Gertrúd, akinek történetét a legtöbben Katona József Bánk bán című drámájából, illetve Erkel Ferenc operájából ismerjük. Erzsébet harmadik gyermekként született, bátyjából lett a későbbi IV. Béla királyunk.
A kis Erzsébetet már négyéves korában Türingiába került, ott nevelkedett jövendőbelije családjában. A kor szokásának megfelelően eljegyezték a tartománygóf fiával, Hermann-nal, akinek korai halála után annak öccsével, Lajossal jegyezték el. Bár a házasság anyagi és politikai alapon köttetett, a fiatalok boldogok voltak, és a rajongásig szerették egymást.
Szigorú új családján kívül Erzsébetet mindenki szerette Wartburg várában. Már korán kitűnt a szegényekkel való együttérzése. Az 1225-ben kitört éhínség idején felnyittatta a vár éléstárait, így segítve az éhezőkön. Betegeket ápolt, számukra kórházat alapított, menedékhelyet hozott létre árva gyerekeknek.
Az élet valós problémái iránti érzékenysége, férje iránti szerelme nem zárta ki, hogy mélyen vallásos legyen. Már kislány korától sokszor játék helyett a templom csendjét kereste, hogy imádsággal töltse az időt. A vezeklést, böjtölést, túlzottnak vélt vallásosságát férje családja nem nézte jó szemmel, de Lajos mindenben mellette állt.
1227-ben keresztes hadjáratba vonuló férje járvány áldozata lett, Erzsébet, a 19 éves özvegy még inkább Isten felé fordult.
Hű társa oltalma nélkül tarthatatlanná vált az élete a várban. Megfosztották férje birtokainak jövedelmétől, és saját vagyona fölött sem rendelkezhetett. Elhagyta Wartburg várát gyermekeivel együtt. Fonásból tartotta el családját, maradék értékeit eladta, hogy neveltethesse gyermekeit.
VIDEÓ: Szent Erzsébet egyházi éneke
Tovább folytatta a jótékonykodást, annak ellenére, hogy a saját családja is megütközött ezen. Egy alkalommal éppen kenyeret vitt a szegényeknek, amikor egyik rokonával - a legenda szerint apjával, más források szerint sógorával - találkozott. Az számon kérte, hova megy, és mit visz a kosarában.
Erzsébet attól való félelmében, hogy nem tudja eljuttatni az adományát a szegényeknek, azt válaszolta, hogy rózsát. Amikor apja/sógora ellenőrizte a kosár tartalmát, csak illatozó rózsákat talált benne, pedig abban az évszakban nem nyíltak virágok. A legenda szerint Isten segítette meg őt, hogy ne kövesse el a hazugság bűnét.
annyi kisgyermeknek nincsen anyukája.
Irgalomért kiált magányos és özvegy,
-aludnék Istenem, aludnék, de nem megy.”
Tündérrózsa szirma fürdik a holdfényben,
mint ezernyi ostya földön és az égen.
Szent Erzsébet felkel, kenyeret és halat
visz a szegényeknek a köténye alatt.
„Mit viszel, mit viszel, Erzsébet leányom?”
-szól egy szigorú hang. -„Úgyis kitalálom:
vacsorára halat, kenyeret és tejet,
duzzadozni látom díszes kötényedet!”
Erzsébet kibontja köténye elejét,
rózsa szirma pilléz belőle szerteszét.
„Köszönöm, jó Uram, a mosoly -szirmokat,
a Te kezed mindig, mindenkit simogat”
Bogdán József verse
Szegényeknek egyszer télidőben
Alamizsnát hordott kötényében;
Mikor atyja korholá, ő szavára
Kenyérkéből csupa friss rózsa vála.
Mindenét elosztá szegényeknek,
Alamizsnát adván mindeneknek.
Hogy kiveték özvegyen jószágából,
Mégis jót tett másokkal fonásából.
Szent Erzsébet himnusz, részlet
Egy idő után barátai segítségével visszakapta özvegyi részét és a gyermekei is az örökségüket. Erzsébet a visszakapott vagyon negyed részét szétosztotta a szegények között, és ünnepet rendezett a számukra. Az igazi boldogságot az jelentette számára, ha másokon segíthet.
A bajban lévők azonban sokszor hálátlannak bizonyultak. Kortársai jegyezték le az alábbi történetet: "Az egyik napon Erzsébet egy szűk utcácskában járt, amely sártenger volt, csak a lerakott köveken lehetett száraz lábbal lépdelni. Szembejött vele egy öregasszony, akivel korábban nagyon sok jót tett, de most nemhogy kitért volna előle, hanem letaszította a kőről, és csúf szidalmakkal halmozta el. Erzsébet megcsúszott és elesett a sárban, de szó nélkül kelt föl, a közeli patakban letisztította a ruháját, és derűs arccal folytatta útját."
"Országunknak drága szép plántája,
Őseinknek édes unokája,
Nemzetinknek fényes koronája,
Szent hitünknek gyümölcsös szép ága."
Erzsébet mindössze 24 éves volt, amikor megbetegedett és meghalt. Teste nem bírta tovább az önsanyargatást, a munkát, a megpróbáltatásokat. Halála napját, ami 1231. november 17-én következett be, előre megjósolta. Szerényen halt meg, soha nem tért vissza Magyarországra. A legenda szerint utolsó óráiban magyarul énekelt.
Halála után néhány hónappal csodás gyógyulásokról számoltak be a sírjához látogató betegek. 1235-ben, mindössze négy évvel halála után IX. Gergely pápa szentté avatta.
Emlékére Európa szerte templomokat neveztek el. Tiszteletére az elő templomot testvére, IV. Béla építtette Kápolnán. Az emlékére emelt templomok közül kiemelkedik Európa egyik legszebb dómja, Kassán a Szent Erzsébet főszékesegyház. Budapesten a Rózsák tere, és az ott álló templom, illetve az őt ábrázoló szobor őrzi emlékét.
Az Erzsébet emlékére szentelt templom a Rózsák terén (akkor még Szegényház táérnek hívták)
A kassai dóm, amely Szent Erzsébet nevét viseli
Szent Erzsébet szobra a Rózsák terén
Ha érdekes volt a cikk, nyomj egy lájkot!