MÚLT
A Rovatból

Másfélmillió ember a Monsters of Rockon egy repülőtéren: 1991, az utolsó nagy rock-forradalom éve

A metál tömegkultúrává válásától az Achtung Babyig nagyon sok minden történt abban az egy évben.

Link másolása

Rövid évszázadként is emlegetik a 20.századot, sokak szerint valójában az első világháborúval kezdődött, és vannak, akik azt vallják, hogy az internet megszületésével és a Szovjetunió megszűnésével végződött. 1991-ben ez a „századvég-hangulat” megjelent a populáris zenében is: ekkor robbant utoljára igazán nagyot a rockzene.

Akár szimbolikusnak is tekinthetjük 1991. szeptember 28-át, amikor a Moszkvától északnyugatra fekvő Tusino repülőterén, amely korábban évtizedek át szovjet vadászpilóták hajmeresztő légi bemutatóinak helyszíne volt, a kifutópályákat és környéküket több mint másfél millió fiatal foglalta el – háromszor annyian voltak, mint 1969-ben Woodstock-ban – hogy szem- és fültanúi legyenek az első Szovjetunió-beli Monsters of Rock fesztiválnak, és élőben hallgassák meg a Metallicát, az AC/DC-t, a Panterát és a Black Crowes-t.

A szovjet ifjúsági kultúra e fordulópontját alig 40 nappal korábban, augusztus 19-én egy sokkal nagyobb horderejű történelmi esemény előzte meg: a rettegett titkos szolgálat, a KGB túszul ejtette Fekete-tengeri dácsájában Mihail Gorbacsov elnököt, akinek elévülhetetlen érdemei voltak a kelet-európai rendszerváltásokban, de a Szovjetunió rendszeren belüli reformjával, a peresztrojkával áthatolhatatlan falakba ütközött. A megcsontosodott hatalmas pártapparátusnak, az Afganisztánból szégyenszemre kivonulni kényszerülő hadseregnek, és nem utolsósorban a titkos szolgálatoknak nem volt érdeke a megújulás. Bár a puccskísérletet, amely mögött a későbbi orosz elnök, Borisz Jelcin és több kormánytag állt, három nap alatt leverték, és Gorbacsov visszatért Moszkvába, hogy rendet csináljon, a kommunista szuperhatalom egyszer s mindenkorra megrendült, és nem érte meg 1992-ben esedékes 70. születésnapját.

Így hát a tusinói fiatalok nem csupán a „szocialista erkölcs védelmezőinek” kudarcát ünnepelték a rock több évtizedes tiltásának végleges feloldásával, hanem az egész rendszer rogyadozását is átélhették. Az esemény krónikásai feljegyezték, hogy a rendfenntartásra kivezényelt fiatal katonák közül sokan letépték magukról egyenruhájukat és elvegyültek tomboló kortársaik között.

A Monsters of Rock-turné 6 nappal később Budapesten is landolt, ott a két fő sztárbanda mellett a Queensryche és a Mötley Crüe lépett fel a Népstadionban telt ház előtt (e sorok írója is jelen volt) a mai füllel nevetségesnek hangzó 800 forintos jegyárért. Bár Magyarország akkor már közel egy évtizede megnyílt az angol-szász rock nagyjai előtt, sem előtte, sem utána nem volt ekkora metálbuli. És talán ez volt az az év, amikor a „fémzene” megszűnt rétegműfajnak lenni. Ebben élenjárt a Metallica, amely jól ismert féktelen energiáját az akkor megjelent Black Albumon nagyon is egyedi dallamossággal (The Unforgiven, Nothing Else Matters) tudta vegyíteni, miközben olyan újabb metálklasszikusokat alkottak, mint az Enter Sandman, vagy a Sad But True.

A „puristák” nehezen is bocsátották meg James Hetfieldnek és társainak ezt az irányváltást. Két évvel később egy budapesti trash metál-bulin, amely előtt néhány nappal a Metallica az MTK-stadionban játszott, saját fülemmel hallottam rajongóktól, akik arra a kérdésre, hogy voltak-e Metallicán, ezt válaszolták: „Diszkóba nem járunk”. De e popularitáshoz a fent említett többi banda is hozzájárult, nem utolsósorban az AC/DC, amelynek a Razor’s Edge című 1991-es albuma, rajta a Thunderstruck című világslágerrel, rengeteg új hívet szerzett nekik.

De nem csupán a metál új útjai mozgatták meg a 80-as években kissé tetszhalottnak tűnő rockot. Már februárban, az első öbölháború napjaiban megjelent az addig alternatív rockbandaként számon tartott R.E.M. új lemeze, az Out of Time, rajta két, azóta sokszor, sokféle összefüggésben idézett dallal, a Losing My Religionnal, a tolerancia és az erőszakellenesség modern himnuszával és a Shiny Happy People-lal, és a Georgia állambeli Athens egyetemének egykori zenekara végleg elfoglalta helyét a műfaj nagyjai között.

És miközben Oliver Stone több mint vitatott filmben állított emléket a rock egyik legnagyobb ikonjának, Jim Morrisonnak, berúgta az ajtót az új nemzedék tragikus sorsú önpusztítója, Kurt Cobain: a Seattle-ből induló Nirvana Nevermind című albuma, amely már a borítójával is megütközést keltett – meztelen csecsemő úszik víz alatt egy lebegő dollárbankó felé – a punkból, a metálból táplálkozó, a pop-elemeket disszonáns riffekkel vegyítő grunge műfaj referencialemeze lett. A Smells Like Teen Spirit című daluk valóságos jajkiáltás a fogyasztói társadalom ellen, és azt üzeni, hogy akár néhány jól eltalált szó, vagy gitárakkord is elegendő lehet egy élhetetlen világ elviselésére vagy semlegesítésére.

Sajnos éppen maga Cobain volt az, aki nem szívlelte meg ezt a tanítást. A grunge azonban a rock utolsó nagy irányzata lett, olyan képviselőkkel, mint a Soundgarden, a Pearl Jam vagy a Fugazi. Egyre bátrabbak lettek a nők is: Sinéad O’Connor hangos, Suzanne Vega csendes lázadásának folytatója lett P.J. Harvey és Tori Amos, akik művészetükkel közel két évtizeddel megelőzték a MeToo mozgalmat.

Nagy-Britanniában megszületik az, amit jobbhíján „brit popnak” hívnak, és a manchesteri Oasist kinevezik „a 90-es évek Beatles-ének”, ami ezúttal is, mint minden más esetben, túlzásnak bizonyul. Ugyanakkor Oxfordból elindul egy, a klasszikus rock és progresszív irányzat elemeit újszerűen értelmező banda, a Radiohead, amelynél pontosabban senki sem fogalmazta meg zenében a századvégi elidegenedést, különösen az 1997-ben megjelent O.K. Computer-ben.

És ha a kelet-európai kommunizmus végnapjaival kezdtük, fejezzük is be azzal: 1991 novemberében, két évvel a berlini fal leomlása után jelent meg a U2 Achtung Baby című albuma, amelynek felvételei az újraegyesített Németország fővárosában készültek, és a promóciós turné díszleteihez az NDK-s „népautó”, a Trabant tucatjait használták fel. A lemez, amely felidézi a Berlin megosztottságát jelképező Zoo metróállomást, egyben leleplezi a mindenkori média ellenőrző, tudatsilányító természetét. „Minden, amit tudsz, hamis” – kiáltja Bono alig három hónappal azután, hogy Tim Berners-Lee bejelenti a World Wide Web világra jöttét.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk


MÚLT
Videó: Erzsébet királynő 1993-ban járt Magyarországon
Mutatjuk az archív felvételeket a csütörtökön elhunyt uralkodó és néhai férje magyarországi látogatásáról.

Link másolása

Csütörtökön délután meghalt II. Erzsébet brit uralkodó. A királynőt nemcsak az Egyesült Királyság, hanem az egész világ gyászolja most.

Talán sokan nem tudják, hogy Erzsébet Magyarországon is járt 70 évig tartó uralkodása alatt. 1993-ban utazott előbb Budapestre, majd az ország több különböző pontjára, például Kecskemétre és a Hortobágyra.

A királynőt és férjét, Fülöp herceget többek között Göncz Árpád akkori köztársasági elnök fogadta, aki díszvacsorát is adott a párnak a Parlament Vadásztermében. Az eseményen a korabeli hazai politikai és szellemi élet színe-java részt vett - emlékeztet az nlc.hu. Ekkor Erzsébet királynő méltatta Magyarországot és a magyar népet:

"Mindig szerettem volna Magyarországra jönni, így hát különleges pillanat számomra, hogy itt lehetek Budapesten. Bár a történelem nem mindig állította egyazon oldalra Nagy-Britanniát és Magyarországot Európa tragikus háborúiban, azt hiszem, népeinkben mindig eleven maradt a közös reménység. Csodálattal és örömmel figyeltük mindazt, amivel a magyarok a tudomány, a zene, a művészetek és az irodalom világát gazdagították".

A királynő halálhíre után az Országos Széchenyi Könyvtár is megosztott néhány archív felvételt arról, amikor II. Erzsébet ott volt férjével. Mint írják, "a királyi pár a könyvtár megtekintése mellett egy kifejezetten a tiszteletükre összeállított kiállítást nézett meg".


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
MÚLT
Videó a Titanicról: az eddigi legjobb minőségű felvételeken a 110 éve elsüllyedt hajó roncsa
Most először készült 8K felbontásban videó az utasszállító óceánjáró roncsáról, amelyeken eddig nem látott részletek is láthatóvá váltak.

Link másolása

Az eddigi legjobb minőségű felvételeket sikerült elkészítenie egy expedíciós csapatnak a Titanicról - számolt be róla a Science Alert.

Az 1912-ben, első útján elsüllyedt utasszállító óceánjáróról most először készült 8K felbontásban videó, ami elképesztő részletességgel mutatja be a roncsot.

Ennek köszönhetően pedig újdonságokat is felfedeztek a kutatók: például láthatóvá vált a kikötő horgonyon a gyártó neve.

"Évtizedek óta tanulmányozom a roncsot, több alkalommal is lemerültem, és nem emlékszem, hogy láttam volna bármilyen más felvételt, amely ennyire részletes lett volna. Izgalmas, hogy annyi év után egy olyan új részletet fedezhettünk fel, amely a régebbi kameratechnológiákkal nem volt látható"

- mondta Rory Golden, az OceanGate Expeditions Titanic-szakértője.

Azt is kiemelte, hogy a felvételeken látszik az a kazán is, amely az óceán fenekére merült, amikor a Titanic kettévált. Ez volt az a kazán, amelyet először megtaláltak, amikor 1985-ben azonosították a hajó roncsát.

A felvételeken jobban láthatóvá vált részletek segítségével a tengeri régészek tovább tanulmányozhatják a Titanic bomlási sebességét, de a roncsban és környékén élő tengeri élőlények azonosítását is megkönnyítik a tudósok számára.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

MÚLT
Egész életét a férjének, majd a hagyatéka gondozásának szentelte – a legodaadóbb feleség volt Hertelendy Margit
A híres Afrika-vadász és író, Széchenyi Zsigmond özvegye szinte társszerzőként segítette férjét, aztán hagyatékát is évtizedekig, tíz körömmel óvta és gondozta.

Link másolása

Minden sikeres férfi mögött áll egy erős nő” – tartja a mondás. Ez Széchenyi Zsigmondra, a magyar vadászirodalom ikonikus világutazó-írójára mindenképp igaz volt. Hiába vadászott Európában, Afrikában, Indiában és Alaszkában, itthon bukkant a legértékesebb „trófeára”, Hertelendy Margitra.

Mangika, ahogy mindenki hívta, egész tevékeny életét a férjének, majd annak halála után a hagyatéka gondozásának szentelte. Kitartó szerelmük kalandosan indult, és úgy is folytatódott.

A nemesi birtokos családból való Margit nyelvmesteri diplomát szerzett német, francia és magyar nyelvből és művészettörténetet is tanult, de hiába minden álmodozása, a világháború, majd a Rákosi-korszak üldöztetése minden számítását keresztülhúzta. Különféle megpróbáltatások után az államosított, keszthelyi Festetics-kastélyban lett végül a nemes hölgyből egyszerű takarítónő és fűtő. 1955 őszén azonban rámosolygott a szerencse, és megismerkedett (az addigra pár éve Budapestről vidékre telepített, a közeli Balatongyörökön élő) Széchenyi Zsigmonddal. Mivel akkoriban egyikőjüknek sem volt stabil háttere, földönfutóvá tette őket az élet, csak 1959-ben házasodhattak össze, de abban az évben már vissza is költözhettek Budapestre, a VI. kerületi Jókai utca 36. szám alá.

Hatalmas horderejű munka következett: az ifjú feleség gyakorlatiasan és energikusan vetette bele magát 27 évvel idősebb férje könyveinek korrektúrázásába, legépelésébe és megjelentetésébe. Akkortájt szokatlan módon Zsigmond utolsó afrikai vadászútjára is elkísérte 1964-ben, amely már a második expedíció volt.

A vadászikon ugyanis kijelentette, hogy a felesége nélkül nem megy sehova. Rengeteget fotóztak is együtt az állatvilágban. Ezeknek az utazásoknak az volt a célja, hogy pótolhassák az ’56-os budapesti harcokban leégett Magyar Természettudományi Múzeum állatpreparátumait.

Széchenyi korai halála után a Művelődési Minisztérium a fegyvereit, majd – a II. világháború után megmaradt hatalmas, élete végéig gyarapított – könyvtárát is megvásárolta a múzeum számára. Mangikát pedig munkatársként alkalmazták, sőt: ő lett a Széchenyi Vadászati Könyvgyűjtemény jogos és lelkes kezelője. Szerette felemlegetni, hogy élete során hányszor költöztette ezt a hiánypótló gyűjteményt, amely az egyik legnagyobb és legértékesebb vadászati könyvgyűjtemény Magyarországon.

Olyan gazdag régi anyagokkal van tele, mint Mária Terézia és II. József vadászati rendeletei, 18. századi vadászati kézikönyvek és vadászati szótárak, valamint egy 1696-os kötet, a könyvtár legrégebbi darabja. Mangika gyakran járt oda, és állandóan érdeklődött, hogy rendben van-e a 4-5 ezer darabos gyűjtemény. Mindig azt mondta, kezeljék őt úgy, mint a könyvtár egyik kötetét.

A szerencsére a gyönyörű kort, 96 évet megélt özvegyasszony már az 1998-ban – férje születésének 100. évfordulójára – megrendezett Széchenyi Zsigmond kiállítás szervezésében is aktívan részt vett. Ahogyan a gróf születésének 120. évfordulójára készült nagyszabású dokumentumfilm forgatócsoportját is elhalmozta rengeteg segítséggel, naplóbejegyzésekkel és pontos információkkal, méghozzá 93 évesen. Rá következő évben ott volt természetesen a Lerner János rendezte „Vadonvilág – gróf Széchenyi Zsigmond nyomában” című mozifilm bemutatóján is.

Külön érdekesség, hogy e cikk írójának volt szerencséje ellátogatni ahhoz a szenvedélyes gyűjtő-restaurátorhoz, Vágvölgyi Imréhez, akinek 1992-ben Hertelendy Margit eladta a „kacsáját”, azaz az 1969-es Renault 4-esét (a fenti fotó nála készült). A szépen karbantartott, eredeti színében pompázó relikvia – rengeteg old timer motor, traktor és egyéb ínyencség társaságában – máig a mesterember garázsában pihen, és nem eladó, pedig akadna rá vevő bőven.

Források: 1, 2, 3


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

MÚLT
A Rovatból
Amikor még Budapest – sőt, Ferihegy is – szőlőtermesztő vidék volt
Sok utcanév őrzi az emlékét annak, hogy a budai hegyek lankáin rengeteg szőlőt termesztettek. A Budapest Gyűjtemény képei pedig azt mutatják meg, milyen volt a szüret.
A FSzEK Budapest Gyűjteményének engedélyével. Címkép: szüret Jókai Mór házában, 1910-ben - szmo.hu
2022. szeptember 17.


Link másolása

Hétről hétre Budapest

2014-ben volt száz éve, hogy létrehozták a Budapest Gyűjteményt, a főváros könyvtárának várostörténeti különgyűjteményét, ahol a főváros helyismereti, helytörténeti anyagait találjátok meg. Folyamatosan gyarapodó gyűjteményükben százezer kötetnyi könyvet, kéziratot, hírlapot és folyóiratot, köztük számos régi, ritka dokumentumot tanulmányozhat bárki.

A fotótárban pedig mintegy négyszázezer fényképet őriznek, amelyek bemutatják a városkép, az infrastruktúra változásait, a hétköznapok és történelmi fordulatok jeleneteit, a hírességek és mára elfeledett városlakók arcvonásait. Facebook-oldalukon ezeket mutatják be olyan történetekkel, amikről csak nagyon ritkán hallani.

Szüret utca, Vincellér utca, Badacsonyi utca, Ménesi út, Nagyszőlős utca, Somlói út, Tarcali utca, Villányi út. A Gellérthegy környékén jó néhány utca őrzi történelmi borvidékek és a szőlőtermesztéshez kapcsolódó fogalmak nevét.

Úgy kellene kezdeni, hogy „már a rómaiak is” ismerték Buda vidéke szőlészeti adottságait, ám erről csak erős feltételezések vannak.

Ami azonban biztosan tudható: a középkortól kezdve a város egész Duna-jobbparti részének határait szőlők borították. Jobbára a pesti - túlparti - szomszédok birtokai, hiszen emitt, Cinkotát és Rákoscsabát leszámítva nemigen termett meg a szőlő.

Nem sok idő kellett a török hódoltság után hogy a Várnegyed illetve a Víziváros dombocskáin is holdszámra telepítsék a szőlőket. Jobbára vörösbort adó fajtákat. Az egyik ilyen vörös alapja a Szerémség felől a rácok közvetítésével elterjedt kadarka lehetett, ez volt a nemzetközi hírnevet is szerzett sashegyi vörös.

A XVIII. századtól aztán mégiscsak betelepítették - szőlőhegynek füllentve - a pesti oldal lankás határait is, Káposztásmegyertől Szentlőrincig.

Az akkoriban Puszta Szent Lőrincznek nevezett területen vett birtokot Mayerffy Ferenc birtokos és telepített majorságában egyebek mellett szőlőt. Ennek a gazdaságnak a helyén terül el az hegynek csak fejcsóválva nevezhető sík, amit Ferihegynek ismerünk. Természetesen Mayerffy Ferencről neveztetik, az utótagot pedig azért kapta, mert szőlő csak hegyen terem, pont.

Az 1869 és 1887 között készült III. katonai felmérés térképrészletén jól látható a jobb oldalon Ferihegy puszta és a szőlőültetvények.

A Mayerffy-család eleinte nem is volt annyira boros. Az atya, Franz Mayer, Bajorországból idetelepült sörfőzőmester volt, aki vagyonát ebbéli tevékenységéből szerezte. A Mayerffyaknak a Belvárosban és Lipótvárosban is több sernevelőháza volt.

Mayerffy-birtok volt még állítólag a Sashegy egész naposabbik oldala is, amiből az 1830-as években átengedett néhány hektárt bizonyos Schams Ferencnek, aki az ország első szőlőiskoláját telepítette ide. Schams a főváros története iránt érdeklődőknek elsősorban 1821-ben és 22-ben kiadott városleírása (Vollständige Beschreibung der königlichen Freystadt Pest in Ungarn) miatt fontos, de a szőlészeti munkássága sem lebecsülendő. Annyira nem, hogy kortársai a szőlészet és a borászat apostolának is nevezték.

Szőlőtelepét aztán a Magyar Gazdasági Egyesület vásárolta meg, amely a közelben – a Gellérthegy délnyugati oldalán - vincellérképzőt, amolyan kertészképző iskolát alapított Entz Ferenc vezetésével.

A Mayerffy- illetve Schams-féle terület talajtanilag nem volt kielégítő a szőlőnemesítés céljaira, így Entz a fajta és borvidék szerint osztályozott ültetvényt is áttelepítette ide, a Somlói és Ménesi út közötti területre. A képző iskolaépülete - persze jócskán átépítve - ma is áll a Budai Arborétumban az egykori Kertészeti Egyetem, a mai MATE campusán.

Szüret Moritz Schwindt 1837-es metszetén

Rácvárosi szüret Ludwig Rohbock rajzán. Hunfalvy János, Magyarország és Erdély eredeti képekben c. munkájából

Pihenő szüretelő, szintén Rohbock rajzán. Hunfalvy János, Magyarország és Erdély eredeti képekben c. munkájából

Ezen az 1852-es térképen ’Majerfis Garten’-ként szerepel a Sashegy „alatti” Mayerffy-birtok

A Budai Sashegyi cimkéje 1875-ből.

Még egy Sashegyi boroscimke az 1870-es évekből.

Ezredévi Kiállítás az Iparcsarnokban. Az előtérben Dietzl József boraival, aki ugyan budafoki, de itt a Budai Sashegyit hirdeti.

A Herman Ottó úti mezőgazdasági kutatót (valamikori szép nevén: M. Kir. Központi Szőlészeti kisérleti állomás és Ampelológiai Intézet), a peronoszpóra és a filoxéra elleni védekezés kutatására hozták létre.

A Magyar Ornithológiai Központ dolgozószobája a Herman Ottó u. 15. alatt, az Ampelológiai intézet telkének IV. pavilonjában. Ezen madártani gyűjtemény sorsát a II. világháború pecsételte meg. Az újjászervezett Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület ma a Költő u. 21. szám alatt, a Jókai-kertben működik – hogy ez a kör is bezáruljon.

Erzsébetfalvi famunkások szüreti ünnepélye. 1907. szeptember 15.

Szüret u. 19. szám alatti villa. 1910 körüli felvétel

Jókai svábhegyi kertjében (II. Költő u. 21.) szüret idején. 1910.

„Közbe meg utána egy hét pohár (nem 2, hanem 7) svábhegyi karcos, parádival! Nem tudják a nagyurak, hogy mi a?” (Öreg ember nem vén ember / Első képzelt regény, VII.)

Az Auguszta-telepen így ünnepelték a szüretet 1926. szeptemberében

Útépítés a Sashegy oldalában, 1933. szeptemberében. A képen látható terület közelében lehetett a Mayerffy-birtok.

Még több régi fotót a Budapest Gyűjtemény képarchívumában találtok

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk