MÚLT
A Rovatból

Másfél óra alatt döntöttek a nácik 11 millió zsidó sorsáról

80 éve zajlott le a Wannsee-konferencia a „végső megoldásról”.

Link másolása

Vannak olyan szavak, kifejezések, amelyek önmagukban ártalmatlannak tűnnek, a hozzájuk kötődő fogalmak, történések viszont örökre elátkozzák őket. Ma már aligha lehet büntetlenül kiejteni azt a mondatot, hogy „a munka szabaddá tesz”, mert ezt kisajátította magának az auschwitz-i haláltábor kapujának felirata. És ugyanez a sorsa a „végső megoldásnak” is, amely az európai zsidóságnak a nácik általi kiirtásának tervét jelentette.

A 20.század legszörnyűbb genocídiumának összehangolt végrehajtásáról 80 évvel ezelőtt, 1942. január 20-án döntöttek a Berlin környéki Wannsee egyik tóparti villájában a Harmadik Birodalom és az SS magas rangú tisztségviselői, hogy megvalósítsák vezérük, Adolf Hitler régóta dédelgetett álmát.

A Führer dühödt antiszemitizmusa kezdettől fogva a német nemzetiszocialista párt egyik vezérfonalává vált, és hatalomra jutásuktól elindult a zsidók jogfosztása. Már 1933. áprilisában rendeletben különböztették meg a „nem-árjákat” a „tiszta vérűektől”, májusban az első nagy könyvégetési akció során máglyára vetették a zsidó származású és a „német fajra” káros írók műveit. Még ugyanabban az évben kizárták a zsidókat a művészeti kamarákból és megtiltották a saját föld birtoklását.

1934-ben megvonták tőlük az egészségbiztosítás jogát, majd egy évvel később, 1935 szeptemberében kihirdették a nürnbergi faji törvényeket, miközben fokozatosan zárták ki a zsidókat a legkülönbözőbb szakmákból. Ausztria 1938. márciusi bekebelezése (Anschluss) után írták össze a zsidó vagyonokat, tiltották meg a kereskedést, az orvosi és ügyvédi praktizálást, és vezettek be minden 15 éven felülinek külön azonosító igazolványt. Júniusban először küldtek tömegesen koncentrációs táborba zsidókat, majd november 9-én újabb jeladás volt a „Kristályéjszaka” a leszámolásra.

Mindez azonban nem volt elég a náciknak. A II. világháború kitörése után a megszállt területeken egyre-másra hozták létre a gettókat, és megkezdték a zsidók tömeges legyilkolását valamint a deportálásokat, és a német zsidóknak sem volt többé lehetőségük az emigrációra. 1940-ben felépült Auschwitz, majd egy év múlva a hozzá csatolt megsemmisítő tábor, Birkenau.

1941 nyarán Hitler közölte Heinrich Himmler SS birodalmi vezetővel, hogy a „zsidókérdés végső megoldását” rohamosztagaira bízza, helyszíne pedig Auschwitz lesz. 1941. szeptember 3-án itt végezték el az első „kísérleti” elgázosítást Zyklon-B kristállyal. A Rudolf Höss táborparancsnok által felépített gázkamrák előzménye már ott volt a nácik „eutanázia-programjában”, melynek címén több tízezer testi és szellemi fogyatékost öltek meg.

A náci fennhatóság alatti országokban már közel 900 ezer zsidót gyilkoltak meg, amikor sor került a Wansee-konferenciára a Birodalmi Biztonsági Főhivatal (Reichssicherheitshauptamt -RSHA) vendégházában. Átfogó, összehangolt terv azonban még nem létezett. A házigazda Reinhard Heydrich, az RSHA főnöke, a „Cseh-Morva Protektorátus” helytartója volt, aki korábban a „Kristályéjszaka” atrocitásait is szervezte. Heydrich már 1941 júliusában szabad kezet kapott erre Hermann Göring birodalmi marsalltól. A konferenciát december 9-re tervezték, de a Pearl Harbor-i japán támadás, az Egyesült Államok hadba lépése miatt elhalasztották.

Az egyeztető tanácskozás 15 résztvevője között találjuk Adolf Eichmannt, az európai deportálások fő szervezőjét, Heinrich Müllert, a Gestapo vezetőjét, Alfred Meyert, a „megszállt keleti területek” felügyelőjét. Meyer a háború utolsó napjaiban öngyilkos lett, Müllernek Berlin ostroma idején nyoma veszett. Eichmannt viszont 1960-ban Argentínában fogta el az izraeli titkosszolgálat, majd a jeruzsálemi perben halálra ítélték és 1962-ben kivégezték.

Heydrich közölte, hogy a „végső megoldás” 11 millió zsidót érint. Statisztikákat mutatott, amelyek alapján meghatározták, hogy a megszállt országokban hány zsidót kell elfogni, de megvoltak az adatai a Harmadik Birodalommal szövetséges államok, Olaszország, Magyarország, Románia, Szlovákia, sőt még Törökország és Írország zsidó közösségeiről is. Ötmilliót csak a Szovjetunió területéről, 2,2 milliót Lengyelországból, 865 ezret Franciaországól, félmilliót Ausztriából. Magyarországon 742.800 halálba küldendővel számolt. Az „evakuációt” elsőként a németországi, ausztriai és csehországi zsidókkal képzelte el. Bár az SS Obergruppenführer kényszermunkatáborokról beszélt, egyértelművé tette, hogy a végcél a megsemmisítés, mivel „várhatóan sokan elhullanak majd természetes módon”, de az sem maradhat életben, aki kibírja az embertelen robotot.

„Módszeres, tökéletes, tudományos alapú kiirtást követelek, amely megtiltja minden zsidónak, hogy átjusson a megtisztulás hálóin” – mondta a Gauleiter.

Ugyanakkor utalt arra, hogy a legellenállóbbakat „méltányos bánásmódban” kell részesíteni. Ez főleg azokra a zsidókra vonatkozott, akiknek a tudása nélkülözhetetlen volt a hadigazdaságban, különösen azután, hogy az egyre nagyobb katonai veszteségek miatt súlyos munkaerőhiány lépett fel.

A mindössze 90 percig tartó tanácskozásról készült jegyzőkönyv a „zsidókérdés megoldásának különböző módozatairól” tesz említést. Heydrich valószínűleg nem adott külön utasítást ezekről Eichmann-nak, a gyakorlat már folyamatban volt, de Wannsee után a gyilkolás ipari méretűvé vált. És ezen nem változtatott az sem, hogy Heydrich ellen cseh ellenállók 1942. június 4-én halálos merényletet követtek el. Európa II. világháború előtti 8, 8 millió zsidó lakosságából közel 6 millióan estek áldozatul a holokausztnak gázkamrákban, lágerekben, halálmenetekben és gettókban.

A „titkos birodalmi ügyként” besorolásúként kezelt wannsee jegyzőkönyvből 30 példány készült, de ezek szinte mind eltűntek a háború alatt. 1947-ben azonban Robert Kempner német jogász, akit a nácik az 1930-as évek közepén emigrációra kényszerítettek zsidó származása miatt, megtalálta az egyiket. 1965-ben Joseph Wulf auschwitzi túlélő kezdeményezte, hogy a villát az emlékezés házaként őrizzék meg az utókornak.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk


MÚLT
Videó: Erzsébet királynő 1993-ban járt Magyarországon
Mutatjuk az archív felvételeket a csütörtökön elhunyt uralkodó és néhai férje magyarországi látogatásáról.

Link másolása

Csütörtökön délután meghalt II. Erzsébet brit uralkodó. A királynőt nemcsak az Egyesült Királyság, hanem az egész világ gyászolja most.

Talán sokan nem tudják, hogy Erzsébet Magyarországon is járt 70 évig tartó uralkodása alatt. 1993-ban utazott előbb Budapestre, majd az ország több különböző pontjára, például Kecskemétre és a Hortobágyra.

A királynőt és férjét, Fülöp herceget többek között Göncz Árpád akkori köztársasági elnök fogadta, aki díszvacsorát is adott a párnak a Parlament Vadásztermében. Az eseményen a korabeli hazai politikai és szellemi élet színe-java részt vett - emlékeztet az nlc.hu. Ekkor Erzsébet királynő méltatta Magyarországot és a magyar népet:

"Mindig szerettem volna Magyarországra jönni, így hát különleges pillanat számomra, hogy itt lehetek Budapesten. Bár a történelem nem mindig állította egyazon oldalra Nagy-Britanniát és Magyarországot Európa tragikus háborúiban, azt hiszem, népeinkben mindig eleven maradt a közös reménység. Csodálattal és örömmel figyeltük mindazt, amivel a magyarok a tudomány, a zene, a művészetek és az irodalom világát gazdagították".

A királynő halálhíre után az Országos Széchenyi Könyvtár is megosztott néhány archív felvételt arról, amikor II. Erzsébet ott volt férjével. Mint írják, "a királyi pár a könyvtár megtekintése mellett egy kifejezetten a tiszteletükre összeállított kiállítást nézett meg".


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
MÚLT
Videó a Titanicról: az eddigi legjobb minőségű felvételeken a 110 éve elsüllyedt hajó roncsa
Most először készült 8K felbontásban videó az utasszállító óceánjáró roncsáról, amelyeken eddig nem látott részletek is láthatóvá váltak.

Link másolása

Az eddigi legjobb minőségű felvételeket sikerült elkészítenie egy expedíciós csapatnak a Titanicról - számolt be róla a Science Alert.

Az 1912-ben, első útján elsüllyedt utasszállító óceánjáróról most először készült 8K felbontásban videó, ami elképesztő részletességgel mutatja be a roncsot.

Ennek köszönhetően pedig újdonságokat is felfedeztek a kutatók: például láthatóvá vált a kikötő horgonyon a gyártó neve.

"Évtizedek óta tanulmányozom a roncsot, több alkalommal is lemerültem, és nem emlékszem, hogy láttam volna bármilyen más felvételt, amely ennyire részletes lett volna. Izgalmas, hogy annyi év után egy olyan új részletet fedezhettünk fel, amely a régebbi kameratechnológiákkal nem volt látható"

- mondta Rory Golden, az OceanGate Expeditions Titanic-szakértője.

Azt is kiemelte, hogy a felvételeken látszik az a kazán is, amely az óceán fenekére merült, amikor a Titanic kettévált. Ez volt az a kazán, amelyet először megtaláltak, amikor 1985-ben azonosították a hajó roncsát.

A felvételeken jobban láthatóvá vált részletek segítségével a tengeri régészek tovább tanulmányozhatják a Titanic bomlási sebességét, de a roncsban és környékén élő tengeri élőlények azonosítását is megkönnyítik a tudósok számára.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

MÚLT
Egész életét a férjének, majd a hagyatéka gondozásának szentelte – a legodaadóbb feleség volt Hertelendy Margit
A híres Afrika-vadász és író, Széchenyi Zsigmond özvegye szinte társszerzőként segítette férjét, aztán hagyatékát is évtizedekig, tíz körömmel óvta és gondozta.

Link másolása

Minden sikeres férfi mögött áll egy erős nő” – tartja a mondás. Ez Széchenyi Zsigmondra, a magyar vadászirodalom ikonikus világutazó-írójára mindenképp igaz volt. Hiába vadászott Európában, Afrikában, Indiában és Alaszkában, itthon bukkant a legértékesebb „trófeára”, Hertelendy Margitra.

Mangika, ahogy mindenki hívta, egész tevékeny életét a férjének, majd annak halála után a hagyatéka gondozásának szentelte. Kitartó szerelmük kalandosan indult, és úgy is folytatódott.

A nemesi birtokos családból való Margit nyelvmesteri diplomát szerzett német, francia és magyar nyelvből és művészettörténetet is tanult, de hiába minden álmodozása, a világháború, majd a Rákosi-korszak üldöztetése minden számítását keresztülhúzta. Különféle megpróbáltatások után az államosított, keszthelyi Festetics-kastélyban lett végül a nemes hölgyből egyszerű takarítónő és fűtő. 1955 őszén azonban rámosolygott a szerencse, és megismerkedett (az addigra pár éve Budapestről vidékre telepített, a közeli Balatongyörökön élő) Széchenyi Zsigmonddal. Mivel akkoriban egyikőjüknek sem volt stabil háttere, földönfutóvá tette őket az élet, csak 1959-ben házasodhattak össze, de abban az évben már vissza is költözhettek Budapestre, a VI. kerületi Jókai utca 36. szám alá.

Hatalmas horderejű munka következett: az ifjú feleség gyakorlatiasan és energikusan vetette bele magát 27 évvel idősebb férje könyveinek korrektúrázásába, legépelésébe és megjelentetésébe. Akkortájt szokatlan módon Zsigmond utolsó afrikai vadászútjára is elkísérte 1964-ben, amely már a második expedíció volt.

A vadászikon ugyanis kijelentette, hogy a felesége nélkül nem megy sehova. Rengeteget fotóztak is együtt az állatvilágban. Ezeknek az utazásoknak az volt a célja, hogy pótolhassák az ’56-os budapesti harcokban leégett Magyar Természettudományi Múzeum állatpreparátumait.

Széchenyi korai halála után a Művelődési Minisztérium a fegyvereit, majd – a II. világháború után megmaradt hatalmas, élete végéig gyarapított – könyvtárát is megvásárolta a múzeum számára. Mangikát pedig munkatársként alkalmazták, sőt: ő lett a Széchenyi Vadászati Könyvgyűjtemény jogos és lelkes kezelője. Szerette felemlegetni, hogy élete során hányszor költöztette ezt a hiánypótló gyűjteményt, amely az egyik legnagyobb és legértékesebb vadászati könyvgyűjtemény Magyarországon.

Olyan gazdag régi anyagokkal van tele, mint Mária Terézia és II. József vadászati rendeletei, 18. századi vadászati kézikönyvek és vadászati szótárak, valamint egy 1696-os kötet, a könyvtár legrégebbi darabja. Mangika gyakran járt oda, és állandóan érdeklődött, hogy rendben van-e a 4-5 ezer darabos gyűjtemény. Mindig azt mondta, kezeljék őt úgy, mint a könyvtár egyik kötetét.

A szerencsére a gyönyörű kort, 96 évet megélt özvegyasszony már az 1998-ban – férje születésének 100. évfordulójára – megrendezett Széchenyi Zsigmond kiállítás szervezésében is aktívan részt vett. Ahogyan a gróf születésének 120. évfordulójára készült nagyszabású dokumentumfilm forgatócsoportját is elhalmozta rengeteg segítséggel, naplóbejegyzésekkel és pontos információkkal, méghozzá 93 évesen. Rá következő évben ott volt természetesen a Lerner János rendezte „Vadonvilág – gróf Széchenyi Zsigmond nyomában” című mozifilm bemutatóján is.

Külön érdekesség, hogy e cikk írójának volt szerencséje ellátogatni ahhoz a szenvedélyes gyűjtő-restaurátorhoz, Vágvölgyi Imréhez, akinek 1992-ben Hertelendy Margit eladta a „kacsáját”, azaz az 1969-es Renault 4-esét (a fenti fotó nála készült). A szépen karbantartott, eredeti színében pompázó relikvia – rengeteg old timer motor, traktor és egyéb ínyencség társaságában – máig a mesterember garázsában pihen, és nem eladó, pedig akadna rá vevő bőven.

Források: 1, 2, 3


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

MÚLT
A Rovatból
Amikor még Budapest – sőt, Ferihegy is – szőlőtermesztő vidék volt
Sok utcanév őrzi az emlékét annak, hogy a budai hegyek lankáin rengeteg szőlőt termesztettek. A Budapest Gyűjtemény képei pedig azt mutatják meg, milyen volt a szüret.
A FSzEK Budapest Gyűjteményének engedélyével. Címkép: szüret Jókai Mór házában, 1910-ben - szmo.hu
2022. szeptember 17.


Link másolása

Hétről hétre Budapest

2014-ben volt száz éve, hogy létrehozták a Budapest Gyűjteményt, a főváros könyvtárának várostörténeti különgyűjteményét, ahol a főváros helyismereti, helytörténeti anyagait találjátok meg. Folyamatosan gyarapodó gyűjteményükben százezer kötetnyi könyvet, kéziratot, hírlapot és folyóiratot, köztük számos régi, ritka dokumentumot tanulmányozhat bárki.

A fotótárban pedig mintegy négyszázezer fényképet őriznek, amelyek bemutatják a városkép, az infrastruktúra változásait, a hétköznapok és történelmi fordulatok jeleneteit, a hírességek és mára elfeledett városlakók arcvonásait. Facebook-oldalukon ezeket mutatják be olyan történetekkel, amikről csak nagyon ritkán hallani.

Szüret utca, Vincellér utca, Badacsonyi utca, Ménesi út, Nagyszőlős utca, Somlói út, Tarcali utca, Villányi út. A Gellérthegy környékén jó néhány utca őrzi történelmi borvidékek és a szőlőtermesztéshez kapcsolódó fogalmak nevét.

Úgy kellene kezdeni, hogy „már a rómaiak is” ismerték Buda vidéke szőlészeti adottságait, ám erről csak erős feltételezések vannak.

Ami azonban biztosan tudható: a középkortól kezdve a város egész Duna-jobbparti részének határait szőlők borították. Jobbára a pesti - túlparti - szomszédok birtokai, hiszen emitt, Cinkotát és Rákoscsabát leszámítva nemigen termett meg a szőlő.

Nem sok idő kellett a török hódoltság után hogy a Várnegyed illetve a Víziváros dombocskáin is holdszámra telepítsék a szőlőket. Jobbára vörösbort adó fajtákat. Az egyik ilyen vörös alapja a Szerémség felől a rácok közvetítésével elterjedt kadarka lehetett, ez volt a nemzetközi hírnevet is szerzett sashegyi vörös.

A XVIII. századtól aztán mégiscsak betelepítették - szőlőhegynek füllentve - a pesti oldal lankás határait is, Káposztásmegyertől Szentlőrincig.

Az akkoriban Puszta Szent Lőrincznek nevezett területen vett birtokot Mayerffy Ferenc birtokos és telepített majorságában egyebek mellett szőlőt. Ennek a gazdaságnak a helyén terül el az hegynek csak fejcsóválva nevezhető sík, amit Ferihegynek ismerünk. Természetesen Mayerffy Ferencről neveztetik, az utótagot pedig azért kapta, mert szőlő csak hegyen terem, pont.

Az 1869 és 1887 között készült III. katonai felmérés térképrészletén jól látható a jobb oldalon Ferihegy puszta és a szőlőültetvények.

A Mayerffy-család eleinte nem is volt annyira boros. Az atya, Franz Mayer, Bajorországból idetelepült sörfőzőmester volt, aki vagyonát ebbéli tevékenységéből szerezte. A Mayerffyaknak a Belvárosban és Lipótvárosban is több sernevelőháza volt.

Mayerffy-birtok volt még állítólag a Sashegy egész naposabbik oldala is, amiből az 1830-as években átengedett néhány hektárt bizonyos Schams Ferencnek, aki az ország első szőlőiskoláját telepítette ide. Schams a főváros története iránt érdeklődőknek elsősorban 1821-ben és 22-ben kiadott városleírása (Vollständige Beschreibung der königlichen Freystadt Pest in Ungarn) miatt fontos, de a szőlészeti munkássága sem lebecsülendő. Annyira nem, hogy kortársai a szőlészet és a borászat apostolának is nevezték.

Szőlőtelepét aztán a Magyar Gazdasági Egyesület vásárolta meg, amely a közelben – a Gellérthegy délnyugati oldalán - vincellérképzőt, amolyan kertészképző iskolát alapított Entz Ferenc vezetésével.

A Mayerffy- illetve Schams-féle terület talajtanilag nem volt kielégítő a szőlőnemesítés céljaira, így Entz a fajta és borvidék szerint osztályozott ültetvényt is áttelepítette ide, a Somlói és Ménesi út közötti területre. A képző iskolaépülete - persze jócskán átépítve - ma is áll a Budai Arborétumban az egykori Kertészeti Egyetem, a mai MATE campusán.

Szüret Moritz Schwindt 1837-es metszetén

Rácvárosi szüret Ludwig Rohbock rajzán. Hunfalvy János, Magyarország és Erdély eredeti képekben c. munkájából

Pihenő szüretelő, szintén Rohbock rajzán. Hunfalvy János, Magyarország és Erdély eredeti képekben c. munkájából

Ezen az 1852-es térképen ’Majerfis Garten’-ként szerepel a Sashegy „alatti” Mayerffy-birtok

A Budai Sashegyi cimkéje 1875-ből.

Még egy Sashegyi boroscimke az 1870-es évekből.

Ezredévi Kiállítás az Iparcsarnokban. Az előtérben Dietzl József boraival, aki ugyan budafoki, de itt a Budai Sashegyit hirdeti.

A Herman Ottó úti mezőgazdasági kutatót (valamikori szép nevén: M. Kir. Központi Szőlészeti kisérleti állomás és Ampelológiai Intézet), a peronoszpóra és a filoxéra elleni védekezés kutatására hozták létre.

A Magyar Ornithológiai Központ dolgozószobája a Herman Ottó u. 15. alatt, az Ampelológiai intézet telkének IV. pavilonjában. Ezen madártani gyűjtemény sorsát a II. világháború pecsételte meg. Az újjászervezett Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület ma a Költő u. 21. szám alatt, a Jókai-kertben működik – hogy ez a kör is bezáruljon.

Erzsébetfalvi famunkások szüreti ünnepélye. 1907. szeptember 15.

Szüret u. 19. szám alatti villa. 1910 körüli felvétel

Jókai svábhegyi kertjében (II. Költő u. 21.) szüret idején. 1910.

„Közbe meg utána egy hét pohár (nem 2, hanem 7) svábhegyi karcos, parádival! Nem tudják a nagyurak, hogy mi a?” (Öreg ember nem vén ember / Első képzelt regény, VII.)

Az Auguszta-telepen így ünnepelték a szüretet 1926. szeptemberében

Útépítés a Sashegy oldalában, 1933. szeptemberében. A képen látható terület közelében lehetett a Mayerffy-birtok.

Még több régi fotót a Budapest Gyűjtemény képarchívumában találtok

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk