/multunk/maig-orzik-petofi-fat-a-legenda-szerint-alatta-irta-a-kolto-a-tisza-cimu-verset/
hirdetés

A Rovatból
hirdetés

Máig őrzik a Petőfi-fát, a legenda szerint alatta írta a költő A Tisza című versét

Nagyar határában áll a több száz éves tölgy, ott ahol a Kis-Túr sietett a kanyargó Tiszába.

Link másolása

hirdetés

Nagyarban, ebben a kis Szatmár megyei faluban a mai napig áll egy ősöreg fa csonkja, melyet féltő szeretettel óvnak a helyiek, és messze földről is ellátogatnak hozzá a magyar történelmet, irodalmat szeretők.

Ez a pusztulásában is méltóságteljes méretű „Petőfi-fa” sokat látott és sokat szenvedett, de megmaradt törzsét kegyelettel őrzik, hiszen

a legenda szerint a fa lombjai alatt írta Petőfi Sándor A Tisza című versét.

A költő 1846 nyarán járt el a megyébe, Obernyik Károly – későbbi márciusi ifjú – biztatására. Petőfi a szatmárcsekei Kende Lajosnál vendégeskedett akkor, és vele látogatta meg Nagyarban Kende unokatestvérét, Luby Zsigmondot, akivel élete végéig jó barátságban maradt. Ekkor jutott el Kölcsey sírjához is, amely szintén mélyen megérintette.

Petőfi innentől kezdve rendszeres vendég lett a Luby-családnál, Zsigmondnál, és testvérénél, Jánosnál is a nagyari kúriában.

hirdetés

A Tisza című versét 1847. februári dátummal jegyezte, és Pesten keltezte. De a költemény minden sora bizonyítja, hogy a nagyari táj mennyire lenyűgözte. Igazi kuriózum a vers, hiszen Petőfinek köszönhető, hogy a leírással megőrizte a Tisza szabályozása előtti vadregényes vidék képét.

Petőfi Sándor: A Tisza

Akkoriban a természet még érintetlen volt. A kis egyutcás falvak körül sűrű erdők, lápvidékek, mezők terültek el. Ezen a helyen is erdőség volt, de a Tisza szabályozásával az élővilág is megváltozott, és a tölgyesből csak ez a fa maradt meg emlékül.

Az arrafelé kanyaró Tisza, és a Kis-Túr találkozása kis eltéréssel, de még ma is ott van. Egy 1850-es évek közepén – osztrák szakemberek által – készített katonai térképen is beazonosítható a hely, a Tisza, a túlparti malom, a torkolattól látható tarpai templom tornya, minden, ami a híressé vált tölgytől jól látható. Tiszta időben valóban látni lehetett a máramarosi-havasok csúcsát is.

A nagyariak generációi adták át egymásnak a legendát, hogy a faluban a Cseke felőli végen álló, akkor még teljes pompájában díszlő, hatalmas kocsányos tölgy alatt írta a verset Petőfi. Az biztos, hogy a Luby-család által őrzött dokumentumok is igazolják, hogy Petőfi járt ott, és a hozzájuk vezető úton útba esett a fa is, ahol bizonyára megpihent.

Bár akkoriban több hasonló fa is állt arrafelé, ez az óriási lombkoronájú tölgy nagy becsben maradt. Az itt élők pedig igen régóta Petőfi-faként emlegetik, és vigyáznak rá. Már évtizedekkel korábban körbekerítették, virágokkal ültették körbe, és emléktáblát is kihelyeztek.

Az 1961 óta védett, 6,5 méteres törzskerületű, 20 méter magas, 30 méter korona-átmérőjű, több száz éves fa minden óvintézkedés ellenére is elpusztult.

Már régóta beteg volt, egy felelőtlen tűzgyújtástól, majd villámcsapástól, végül egy vihartól is akkora károkat szenvedett, hogy végül 1996-ban kipusztult.

A korábbi községi tanács még időben gondoskodott a fa utódjáról, így az 1980-as évek végén a fa terméséből új fácskát neveltek, amelyet az akkor már gyengélkedő „szülő” mellé ültettek el.

Később az öreg tölgy utolsó makkterméséből a kisújszállási Városvédő Egyesület nevelt egy újabb utódot, amit 1999-ben ültettek ki. Azóta például a Luby-társaság is ültetett egy csemetét a parkba 2014-ben, ez a Dömsödi Petőfi-fa „testvérfája”.

A falu a Petőfi-fa környezetét is szépen rendezte. Faragott fa kapu várja a látogatót, bent részletes leírás található a fáról, és történetéről, valamint a Tisza, és a vidék természeti értékeit is ismertetik. A látogatóknak pedig pihenőhelyet alakítottak ki, hogy ők is leülhessenek és élvezhessék a hely szépségét.

A fától nem messze található a Luby-kastély, amely mára a rózsakertjéről híres. Vele szemben áll a Luby-kúria, egy kis barokk kastély, melyet 1780 körül építtetett Luby János. Ebben szállt meg többször is Petőfi Sándor. Az épületet a 19. század végétől magtárként használták, majd nemrégiben felújították, jelenleg még üresen áll.

Az Árpád-kori Ar nevű helyből jött létre a mai Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében található Nagyar, melyet először egy 14. századi oklevelekben említenek. Az itteni területet több család is birtokolta, volt például a Kölcseyek, Matucsinayak, Szántai Petőfiek és Báthoryakra kezében is, később Bethlen és a Rákóczi-család kapta meg. A 19. század elejéig számos gazdája volt, míg végül a Luby-családé lett.

A kocsányos tölgy

Európa egyik uralkodó tölgyfaja, hatalmas gömbszerű koronája akár a 45 métert is elérheti. A törzsén a kéreg mélyen barázdált, levelei jellegzetesek. A virágai hosszú száron, a termése, a makk egy nyélen lógnak, amelynek neve a kocsány, a faj erről kapta a nevét.

A Petőfi-fa


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk


hirdetés


Link másolása

hirdetés

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
Ajánljuk
hirdetés


Link másolása

hirdetés

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
Ajánljuk

hirdetés


Link másolása

hirdetés

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
Ajánljuk

hirdetés


Link másolása

hirdetés

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
Ajánljuk