/multunk/maglyan-az-utolso-templomos/
hirdetés

MÚLT
A Rovatból
hirdetés

Máglyán az utolsó templomos

Tudtátok, hogy a templomos lovagok egy ideig az Aranybullát is őrizték? Utolsó nagymesterüket 699 éve égették meg, miután a renddel is alaposan elbántak - de vajon mi köze ennek ahhoz, hogy péntek 13-a szerencsétlen nap?

Link másolása

hirdetés

Tudtátok, hogy a templomos lovagok egy ideig az Aranybullát is őrizték? Utolsó nagymesterüket 699 éve égették meg, miután a renddel is alaposan elbántak - de vajon mi köze ennek ahhoz, hogy péntek 13-a szerencsétlen nap?

Szabó Anita cikke

1118-ban a Szentföldön Hugues de Payns vezetésével kilenc keresztes lovag elhatározta, hogy életét a Szentföld zarándokainak védelmére szenteli. Szegénységet, engedelmességet és cölibátust fogadva Krisztus szegény lovagjainak nevezték el magukat. II. Balduin jeruzsálemi király lakhelyül nekik ajándékozta a Jeruzsálem spirituális központjában, a Sion-hegyen elhelyezkedő egykori Salamon-templom egyik szárnyát. E miatt nevezték el őket templomos lovagoknak.

Hivatalossá a rend a Szent Sír-templomban letett ünnepélyes fogadalom után vált, 1119 karácsonyán. A pápa kivette a rendet a püspökök joghatósága alól, felmentette őket az egyházi tized fizetése alól, és engedélyezte számukra templomok építését valamint a káplánok választását. A templomos rend élén a káptalan által megválasztott nagymester állt. Ezt a tisztséget életük végéig töltötték be a kiválasztottak, akiknek csupán a kisebb jelentőségű ügyekben volt önálló döntési joguk, a legfontosabb kérdésekben kizárólag a káptalan beleegyezésével határozhattak.

hirdetés

Az Aranybulla - Forrás: Wikipédia

A káptalan a legfőbb vezetőkből és a szentföldi tartományok elöljáróiból állt és évente tartottak általános rendi gyűlést. A templomosok őrizték a Torinói leplet, 1222 után az Aranybulla egy példányát, Krisztus keresztjének és töviskoszorújának különböző szilánkjait, valamint Szent Bernát köpenyét és a legendák szerint őrzői voltak a Szent Grálnak és a Frigyládának is.

A templomos rend Magyarországon a 12. század második felében jelent meg. a középkori Magyar Királyság területén a templomosoknak, a rend 14. század eleji eltörléséig, tizennégy rendháza és közel 50 egyéb birtoka (földterülete, temploma, vára, városa, háza, halastava, stb.) volt. Nyugat-Európában illetve a Szentföldön természetesen jóval nagyobb befolyása volt a templomosoknak.

Már az 1150-es évektől kezdve elkezdett ömleni a pénz és az egyéb adományok a templomosok felé, számos főúri végrendeletben jelölték meg őket kizárólagos örökösként. A felajánlott anyagi javakat nyugodt szívvel elfogadhatták, hiszen a szegénységi fogadalom csak a személyekre vonatkozott és nem a rendre. Európa szerte kastélyok, földek, egyéb ingóságok tömkelegét íratják így rájuk. A felhalmozott vagyonnal rendkívül okosan gazdálkodtak, rendházakat, erődítményeket, várakat és kastélyokat építettek a Szentföldtől Portugáliáig.

A XIII. század második felére elképzelhetetlen mértékű befolyásra tettek szert. Olyan kötelezvények, váltók és hitellevelek tulajdonosaivá váltak, amelyek aláírói között uralkodók, európai főnemesek és más befolyásos emberek szerepeltek. A század végére odáig fajultak a dolgok, hogy a francia udvar teljes költségvetésének megfelelő adóslevelet birtokoltak.

A 23. egyben utolsó nagymester a rend élén Jacques de Molay fiatalkori éveiről szinte semmit sem tudunk, a feltételezések szerint a burgundiai Molayban született, köznemesi család sarjaként és 21 éves kora körül ütötték lovaggá. 1291 őszén az egyik gyűlésen Molay a rend megreformálása mellett saját magát javasolta leendő nagymesterül. 1292-ben az előző Nagymester halála után, komoly ellenfél híján meg is választották a tisztség betöltésére.

1293 tavaszán a Szentföld visszahódítását tűzte ki célul maga elé, aminek eléréséhez komoly kapcsolatokat épített ki Európa uralkodóival. Elsődleges célja Ciprus és a rend megerősítése volt. 1299 és 1303 között a Mamelukok elleni új hadjárat megszervezésének szentelte idejét. Tizenhat flottából álló hajóhadával II. Henrik ciprusi király vezetésével megszállták ugyan az egyiptomi-szír partszakaszt, de komolyabb eredmény nélkül kellett visszatérniük Ciprusra.

Egy szóbeszédre alapozva, mely szerint a templomosok vétkesek eretnekség, szodómia, pogány szertartások, istenkáromlás, bálványimádás vádjában, ezekenn felül a Sátánnal is cimboráltak, IV. Fülöp francia király parancsot adott ki, és 1307. október 13-án, pénteken egyetlen éjszaka leforgása alatt Franciaország szerte lefoglalta a rend vagyonát és bebörtönöztette a tagjait. Fülöpöt a templomosok vagyonának megszerzése vezérelte.

Carlos Fonseca - ilustrato.com

Azért fogta perbe a templomosokat, mert az angolok ellen viselt háború következményeként jelentős adósságot halmozott fel és a sors fintoraként éppen a rend volt a legfőbb hitelezője. A Templomosok szabályos bankrendszert tartottak fenn Európában és a két évszázad alatt mérhetetlen vagyont halmoztak fel. Gazdagságuk okozta egyben a vesztüket is. Az elfogott lovagokat kegyetlenül megkínozták, hogy saját magukat és egymást terhelő hamis tanúvallomásokat csikarjanak ki belőlük. Azokat, akik nem írták alá a vallomásokat máglyára küldték.

Jacques de Molayt is Párizsba csalták ahol börtönbe záratták. 1312. március 12-én V. Kelemen pápa a Vienne-i zsinaton feloszlatta a lovagrendet. Párizsi központjukat pedig megsemmisítették. Az eretneknek nyilvánított nagymestert 1314 március 18-án, 7 év börtön után máglyahalálra ítélték a koholmányok alapján. Jacques de Molay-t, a Templomos Lovagrend utolsó ismert nagymesterét Párizsban, a Notre Dame székesegyházzal szemben, a Zsidók szigetén elevenen elégették.

Carlos Fonseca - ilustrato.com

A legenda szerint Molay nagymester a máglyáról megátkozta Szép Fülöpöt, Kelemen pápát és Nogaret-t kancellárt, hogy hamarosan követni fogják. Mindannyian elhunytak egy éven belül. A király 33 nappal élte túl Molay-t, utódai pedig 33 éves koruk előtt meghaltak: a babonások ebben krisztusi jelet láttak. Ám Fülöp királynak még így is voltak leszármazottai, akik hosszú életet éltek: X. Lajos, V. Fülöp, IV. Károly francia királyok, valamint Izabella angol királyné.

A templomos birtokok zöme a francia király és a többi lovagrend, főként a Johanniták kezébe került. A per során elhangzott vallomások alapján, és a rendet körülvevő, zártságából fakadó misztikum miatt számos legenda született állítólagos tevékenységükről, melyek nagy hatással voltak a szabadkőművességre is. Állítólagos elrejtett kincseiket pedig a mai napig kalandorok tucatjai keresik szerte a világban.

Ha érdekes volt a cikk, nyomj egy lájkot!


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk


hirdetés


Link másolása

hirdetés

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
Ajánljuk
hirdetés


Link másolása

hirdetés

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
Ajánljuk

hirdetés


Link másolása

hirdetés

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
Ajánljuk

hirdetés


Link másolása

hirdetés

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
Ajánljuk