/multunk/kinzoeszkozok-tortenelemben-eszkoz-kinzas-okor-modszer/
NULL
hirdetés

MÚLT

Megfőzés, hamuba dobás, csonkítás – a legdurvább kínzási módszerek az ókortól napjainkig

Felfoghatatlan szenvedést kellett kiállniuk a megkínzottaknak annak idején.
Kovács-Tóth Noémi, Fotó: Wikipedia, Flickr - szmo.hu
2018. június 19.

hirdetés

A halálbüntetésnek az emberiség történetében jelentős szerepe van, ahogyan a kínzásnak is. Ám ez nem csupán a vádlottról szólt, hanem legalább annyira a közönség szórakoztatásáról is, elég csak a gladiátorokra vagy a nyilvános akasztásokra gondolni.

Aztán megjelent a filmipar, amelynek köszönhetően immár az otthoni kanapén borzonghatunk (ám ettől még az emberi természet sajnos nem változott meg). Tekintsünk végig a történelem közkedvelt kínzótárán!

Ókori sláger volt a megfőzés és a hamuba dobás is

A vallási szimbólummá vált kereszt, azaz Jézus halála is jól szimbolizálja, hogy az emberek kezdetektől fogva hajlamosak a kegyetlenségre. Babilon uralkodói úgy őrizték meg tekintélyüket, hogy a rendszer ellenségeinek levágták a lábait, az ajkaikat és az orrukat, de a megvakítás, kiherélés és szívkitépés is rajta volt a tennivalók listáján.

A római császárok hírhedtek voltak borzalmas tetteikről:

hirdetés

Tiberius fiatalemberek húgycsövét varratta össze, majd utána következett a kényszeritatás, Caligula pedig nemes egyszerűséggel kettévágatta az ellenlábasait.

Az ókori Görögországban született meg az egyik első kínzószerkezet, az – állítólag csecsemőket lakmározó – Phalarisz türannosz parancsára. Perillosz, kora legtehetségesebb szobrásza egy olyan üreges bronzbikát formázott meg, amelyben elfért egy ember.

Az áldozatot belehelyezték, majd alágyújtottak, ezáltal lassan főtt meg, mivel a lángok és a füst nem hozták meg számára a gyors kivégzést. Belül egy kürthöz hasonló kiegészítő is volt, hogy a fúvókáknak köszönhetően a bent égő sikolya minél több embert megrémítsen. A kegyetlen uralkodó a feltalálón tesztelte le a bikát, majd később maga is ebben végezte, amikor riválisa elorozta előle a trónt.

A karóba húzás legismertebb mestere a havasalföldi fejedelem, Vlad Tepes volt, de a kínaiak már ezer éve kitalálták ezt a módszert, méghozzá eggyel kegyetlenebb formában.

Az áldozatot a rendkívül gyorsan növő bambusz fölé kötözték, majd megvárták, míg az – akár naponta egy arasznyit is magasodó – nád belenő a hátsóján keresztül.

A történészek szerint a perzsák voltak a legkreatívabbak. Ők találták ki például a hamuba dobást: a büntetésre váró személyt betették egy hamuval félig töltött apró szobába, ahol előbb-utóbb lerogyott, és a tüdejébe szálló portól lassan megfulladt.

Az is perzsa találmány, hogy a

delikvenst egy fához vagy csónakhoz kötözték, tejjel-mézzel táplálták és kenték, hogy a hasmarsos és ragacsos emberből állandóan egy seregnyi bogár lakmározzon.

Az eretnekekre százféle kínhalál várt

A sötét középkorban az emberi lelemény számtalan eszközzel gyarapította a kínzások eszköztárát. Felsorolni is lehetetlen, hogy milyen változatos szörnyűségeket alkalmaztak a vélt vagy valós bűnösökön, például az eretneknek kikiáltott szerencsétleneken.

A legismertebb módok egyike a kerékbetörés, ami annyit jelent, hogy egy óriási kerék gerendáihoz kötözték a halálraítéltet, majd pöröllyel vagy botokkal halálra zúzták, ütötték-verték őt. A törések sokszor csak iszonyatos kínokat hoztak, de halált csak napokkal később, addig ott maradt sorsára hagyva az illető.

A máglyán elégetés szintén népszerű volt, de továbbfejlesztették a karóba húzást is a júdásszékkel, amelynek az volt a lényege, hogy egy piramis alakú tárgyra szíjazták a vádlottat, majd erőteljesen rásegítették.

Hatékony megoldás volt az elevenen rohasztás is, amely azon az elven működött, hogy egy hordóban tartották az elítéltet, amiből csak a feje lógott ki, és addig etették-itatták, ameddig bele nem halt a saját ürülékének kémiai hatásaiba. Vízzel is meg lehetett ölni bárkit, elég volt hozzá egy vödör, amibe mártogatták, majd fullasztották az áldozatot, vagy egy tölcsér, amin keresztül

addig itatták a célszemélyt, ameddig szét nem feszítette őt a hirtelen beletöltött 15 liter víz.

Az inkvizíciós tortúra része volt a leborotvált fejre csöpögtetett hideg víz alkalmazása is: elsőre nem tűnik durvának az eljárás, de ha pár másodpercenként ugyanarra az érzékeny területre érkezik a vízcsepp, eleinte egyre súlyosabb fájdalmat, majd konkrét elmeháborodottságot okoz.

Az egyik legbizarrabb eretnek-kínzási módszer egy végtelenül egyszerű ötleten alapult: az elkárhozott léleknek vélt emberekkel lenyelettek egy madzagot, amely előbb-utóbb megjelent a bélcsatorna végén. Ekkor fejjel lefelé, széttárt lábakkal fellógatták a plafonra. A többit nem is érdemes részleteznünk.

Néha mit sem sejtő állatokat is gyilkosságra késztettek az önbíráskodók. Előfordult, hogy patkányokkal teli ketrecet erősítettek valakinek a hasfalára, majd tűzzel riogatták a rágcsálókat,

amelyek ezért a gyomron keresztül rágták át magukat, hogy kiszabaduljanak.

Európán belül a spanyolok élen jártak a kegyetlenkedésben, hiszen a spanyolcsizma (amely a célszemély lábát két szorítófa közé fogva egyre jobban szétroncsolja, végül teljesen kilapítja) és a fejjel lefelé fűrészelés (a fordított vérellátásnak köszönhetően a fellógatott áldozat még megélte az alsóteste kettészelését) is nekik köszönhető.

A kínai kaszabolás mellett eltörpül a brit matrózbüntető korbács

Az igazi brutalitást azonban a kínaiak mutatták meg a világnak. A Ling Chi, azaz a ’halál ezer vágással’ egy olyan eljárás, amelynek során gyakorlatilag élve felszeletelik az áldozatokat.

Ilyen elrettentő büntetést arra róttak ki, aki elárulta a hazáját vagy családtagot ölt, ugyanis a konfuciánus filozófia szerint egy ilyen halálnem után a lélek soha nem tér nyugalomra. A kivégzéshez kellett némi gyomor, ugyanis először le kellett vágni a kikötözött füleit, szemhéjait, ujjait és orrát, majd a végtagok és a szív következett.

A Ming-dinasztiából fennmaradt egyik leírás szerint akadt, akin a halála előtt 3000 vágást ejtettek néhány nap alatt.

A levágott testrészek, különösen a nemi szervek később hatalmas pénzekért keltek el a piacon.

Egy másik távol-keleti kínzásról is érdemes szót ejteni, ez volt a kínai harang. Az elítéltet egy harangba helyezték, amit elkezdtek kívülről ütlegelni, amitől a vádlott idegrendszere és a hallása azonnal felmondta a szolgálatot. A végén általában lefejezték az addigra szétharapott nyelvű, tébolyult haranglakót.

Ugyan a középkorban találták fel a legtöbb kínzóeszközt, amelyek nagy részét a 19-20. századig használták is, azért a későbbi évszázadokban sem maradt az emberiség újdonságok nélkül. Amit kevesen tudnak, hogy a vasszűz (’iron maiden’) nem középkori találmány, sőt, a 18. században találták ki szemléltető szimbólumként, és sosem használták.

Viszont amit nagyon is használtak, méghozzá a 17. századi brit haditengerészetnél, az a kilencfarkú macska. Ez egy matrózbüntető korbács volt, amely a kilenc ágával cicakarmolásra emlékeztető sebeket ejtett, az ütések száma pedig 6-100 között változott. A szegecses változata azért eggyel súlyosabb marcangolást vitt végbe, de itt a cél nem az ölés, hanem a fegyelmezés volt.

Ennélfogva mindig új korbácsot készítettek, mert az előzőbe tapadt vér súlyos fertőzést okozhatott volna a soron következőnek.

Vallatás minden áron

Azt hinnénk, vagy legalábbis remélnénk, hogy a modern kori civilizáció korában már kevés hasonló szörnyűséggel találkozhatunk. Ugyanakkor a valóság ennél lesújtóbb. A bűnözők és maffiák hálózatában folyamatosak a megfélemlítések: a két legismertebb kivégzés a kolumbiai nyakkendő (ami az elvágott torkon keresztül kihúzott nyelvet jelenti) és a nyakláncozás (ami a gyakorlatban egy benzinnel töltött, majd meggyújtott autógumi a nyak körül).

A CIA mai napig alkalmazott módszerei is mindenkit megdöbbentettek, amikor a guantanamói táborokból kiszabadult rabok mesélték el a körülményeiket. Az amerikai hadsereg orvosai súlyosan megsértették a hadifoglyok kínzását tiltó genfi megállapodást azzal, hogy segédkeztek a titkosszolgálat vallatásai során.

Olyan sokkoló incidensekre derült fény, miszerint az általában megvert és meztelenre vetkőztetett foglyokat deszkára kötözték és arcukra rongyot tettek, majd vízzel locsolták, fulladásos érzést okozva ezzel. Gyakran hideg vízben hűtötték, koporsóba zárták és fejjel lefelé kikötözték a vádlottakat.

A repertoár része volt a 100 órás alvásmegvonás és a fülsiketítő zajzárka is.

Szomorú belegondolnunk, hogy ahogyan az eszközeink és technológiáink is fejlődnek, úgy a kegyetlenkedések is eggyel modernebb szintre léphetnek. Vajon mi jöhet még?

Felhasznált források:

http://kulturpara.blog.hu/2016/11/28/a_legkegyetlenebb_kivegzesi_modszerek

http://www.cinegore.net

http://listsick.blog.hu/2013/03/04/10_ismeretlenebb_de_elkepeszto_kinzasi_es_kivegzesi_technika_a_tortenelembol

https://mult-kor.hu/20090529_a_felbevagastol_a_hamuba_fullasztasig

http://www.delmagyar.hu/vilagvevo/5_verfagyaszto_kozepkori_kinzas/2118702/

https://index.hu/kulfold/2014/12/09/igy_kinoztak_az_amerikaiak/

https://mno.hu/migr_1834/guantanamo-orvosi-kinzasok-584977


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk


NULL
hirdetés
MÚLT
A Rovatból
hirdetés

7 ezer érméből álló kincs került elő Újlengyelben - Mátyás-kori aranyforintot és vatikáni denárt is találtak

A leletegyüttes korabeli összértéke körülbelül 74 aranyforinttal lehetett azonos, amin az akkori időben 7 lovat, ma pedig egy luxusautót lehetne vásárolni.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2021. január 11.

hirdetés

December végén a Ferenczy Múzeumi Centrum régészeti kutatásokat végzett Újlengyel középkori lelőhelyén, melynek során egy egyedülálló, közel 7000 darabos éremkincsleletre bukkantak, írja a múzeum a Facebook-oldalán.

Mint írják, a kétnapos mentőfeltárást Nagy Balázs, a múzeum numizmatikusa vezette a Közösségi Régészeti Egyesület önkénteseivel összefogásban. A kutatást az alapozta meg, hogy 2019-ben már előkerült innen egy közel 150 darabból álló, 1455-ben záródó éremlelet.

"A felszíni pénzek sűrűsödési irányát figyelembe véve a szakemberek egy 1x1 méteres aknát nyitottak meg, ebből került elő egy edény, aminek a hasát a pénzekkel együtt kitépte az eke. Ritkán figyelhető meg ilyen jól, hogy hogyan rombolja, bolygatja meg a mélyszántás a földben rejtőző emlékeket. A kincs esetében az eke pont kettétörte az érmeket tartalmazó edényt, és egy adott irányban elhúzta azokat, így követni lehetett a széthúzott, kupacokban heverő pénzeket. A széttört edényt nem lehetett egy darabban tartani, így a benne lévő érmeket a helyszínen felszedték" - számoltak be a feltárásról.

Forrás: Facebook/Ferenczy Múzeumi Centrum
A leletegyüttes közel 7000 darab ezüstpénzből és 4 aranyérméből állt.

A legkorábbi érme egy Lucius Verus (161–169) ezüst denarius, továbbá egy tucat aquileiai denárt, illetve javában I. Mátyás (1458–1490), II. Ulászló (1490–1516), valamint II. Lajos (1516-1526) korabeli denárokat és obulusokat tartalmazott. A felszedés során I. Mátyás (1458–1490) korabeli aranyforintot is találtak. A mosás során figyeltek fel egy vatikáni denárra, ami II. Pius (1458–1464) pápa pénzkibocsátásából származik és igen ritka éremnek számít Magyarországon.

hirdetés

A szakemberek szerint a leletegyüttes korabeli összértéke körülbelül 74 aranyforinttal lehetett azonos, amin az akkori időben 7 lovat, ma pedig egy luxusautót lehetne vásárolni.

A kincset az emberek a településükön, valószínűleg egy támadás során rejthették el.

A régészek szerint a kincsek elrejtését okozó támadás az 1526. évi török pusztítással hozható összefüggésbe, pontosabban amikor a török had 1526-ban Ibrahim pasa vezetésével Budáról Szeged irányába haladt.

Forrás: Facebook/Ferenczy Múzeumi Centrum

"Magyarországon a mohácsi csatát követő török pusztításhoz kapcsolódó, ilyen nagyságú kincsleletek ritkák. Pest megyében a késő középkorból ez a legnagyobb értékű éremkincs, ami eddig előkerült, így komoly kutatási eredménynek számít" - jegyezték meg a bejegyzésben.

A múzeum a lelőhely és a kincs felderítését szeretné tovább folytatni a következő időszakban.

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

NULL
hirdetés
MÚLT
A Rovatból
hirdetés

Kísérteties párhuzamok a kolera és a koronavírus között

Kínos hasonlóságok a 19. századi kolerajárványra és a jelenlegi koronavírusra adott emberi reakciók között.
címkép:Pinterest/Jacki Poulson - szmo.hu
2021. január 11.

hirdetés

Nem lenne túlzás, ha a 19. századi Londont egy nagy wc-ként jellemeznénk - írja kutatása előszavaként Judith Flanders angol történész, aki párhuzamot vont a nagy kolerajárvány és Covid-19 vírust megelőző időszak között.

1780 és 1860 között London lakossága alig több mint 750 ezerről hárommillióra nőtt. A szennyvízelvezető rendszer azonban nem igazán tudott lépést tartani ezzel a hirtelen növekedéssel.

Leginkább azért, mert 1856-ig nem is volt ilyen az angol fővárosban. London hulladékát és szennyvízét így a Temzébe engedték. Ez még akkor is szörnyű lenne, ha az ivóvizet nem innen nyerték volna, de így katasztrófához vezetett.

A város gyakorlatilag wc-ként használta a folyóját, majd ittak és fürödtek benne.

Nem kell orvosszakértőnek lenni ahhoz, hogy kitaláljuk, mi történt ezután. A városban elviselhetetlen lett a bűz, amit egészen addig nem oldottak meg, amíg nem tört ki egy tömeges halálos járvány, vagyis a kolera.

A kolera megjelenése után jó pár évbe telt az emberiségnek, mire rájött, hogy ez a szennyezett víz által terjedő betegség. Ez akkor történt meg, amikor John Snow bebizonyította, hogy egy szennyezett kút tíz nap alatt 500 ember halálát okozta. A betegséget azzal állította meg, hogy leszerelte egy kút fogantyúját, amit utána nem lehetett használni.

Akkoriban éppúgy, ahogy az az új betegségek kitörésénél azóta is lenni szokott, sokan spekulálni kezdtek, vagy összeesküvés-elméleteket gyártottak.

hirdetés
Volt olyan teória, amely szerint a betegség azért terjed gyorsabban a szegényebb területeken, mert a gazdagok szándékosan megmérgezték őket, vagy hogy Isten egész közösségeket büntetett bűneikért.

Mielőtt bárki is elítélné a 19 századi embereket, lássuk, mit állapított meg Judith Flanders történész a koronavírusjárvánnyal kapcsolatban. A párhuzam kísérteties.

A szakember egy korabeli jegyzőkönyvet idéz.

"1832 tavaszán és nyarán számos nagyvárosban zavargások törtek ki a kolera miatt"
- olvasható a dokumentumban.
"A szegény emberek kételkedtek a betegség létezésében, és azt hitték, hogy mindez csak a hatóságok képzeletének szüleménye, aminek célja a szegények kórházba kényszerítése különböző kísérletekhez, illetve, hogy így szabályozzák a lakosság gyors növekedését."

A betegségtagadás nem csak a műveletlenekre volt igaz. A sunderlandi üzletemberek tanácsa szerint a kolera csak közönséges bélpanasz volt, és sokkal kevesebben haltak meg a járvány alatt, mint máskor békeidőkben.

A történész arra is rámutat, hogy az akkori kormány is szívesebben hárította a felelősséget a hétköznapi emberekre, mint a saját lépéseire.

Úgy tűnik – szerte a világon – a kolerára adott reakciók is ismerősek lehetnek. A londoni kolerajárványnak végül a parlament vetett véget, amikor elegük lett a bűzölgő Temzéből, és 18 nap alatt összegyűjtötték a pénzt egy új szennyvízelvezető rendszer kiépítésére.

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


NULL
hirdetés
MÚLT
A Rovatból
hirdetés

„Imádkozzál, én nem tudok, úgy el vagyok már fásulva” – egy magyar katona levele feleségéhez a Don-kanyarból

Kovács József tartalékos címzetes szakaszvezető 1943. január 26-án tűnt el, több tízezer honvédhez és munkaszolgálatoshoz hasonlóan ő is ottmaradt a Don-kanyarban. Néhány írását sikerült cenzúra nélkül eljuttatnia a családjához.
Kép forrása: Wikipédia - szmo.hu
2021. január 12.

hirdetés

1943. január 12-én kezdődött - a második világháborúban - a szovjet Vörös Hadsereg támadása a Don-kanyarban. A 250 ezer fős 2. magyar hadsereg kötelékéhez tartozó honvédek és munkaszolgálatosok közül mintegy 125-130 ezren estek el, sebesültek meg, vagy estek fogságba.

A magyar katonák kötelességtudatból és kitartásból jelesre vizsgáztak, életüket adták a hazáért, bajtársaikért, még úgy is, hogy nem volt sokuknak megfelelő fegyverzete, felszerelése és ruházata sem. Nemcsak az ellenséggel, hanem a -30 C-fokkal is meg kellett küzdeniük.

Két nap leforgása alatt a szovjetek teljesen áttörték a IV. hadtest védelmét. A honvédek nem tudtak új arcvonalat kialakítani, ezért visszavonulásba, illetve menekülésbe kezdtek. Másnap már a III. hadtestet támadta az ellenség, a német hadvezetés pedig továbbra sem küldte a felmentést és megtiltották a magyar hadsereg számára a visszavonulást. Január 15-én már pánik tört ki, a katonák eldobták fegyvereiket és visszavonultak.

Január 18-án a bekerített III. hadtest kivételével már nem voltak magyar csapatok a Donnál. Az ellen nem álló menekülőket lefegyverezték, majd hagyták őket tovább menekülni, a fegyverteleneket pedig nem bántották. A rendkívüli hidegben minden éjszaka a legyengült, lerongyolódott emberek ezrei fagytak halálra, az életben maradottak pedig tovább vánszorogtak, keresve az utat vissza Magyarországra. Melegedni, megpihenni az elpusztított, felgyújtott falvak tüzénél tudtak, táplálékul a megfagyott lovak húsát ehették.

A III. hadtesttel a németek minősíthetetlenül, megalázó módon bántak. Megtiltották, hogy az utakat használják, vagy éjszakára behúzódjanak a falvakba. Március 3-ig 2913 tiszt és 61.116 fő legénység érkezett be. Az elesettek és fogságba esettek pontos számát megállapítani nem lehet.

hirdetés

Vitéz Bányai József a doni tragédiában vesztette életét. Édesanyjának írt szívszorító levelet.

Kovács József tartalékos címzetes szakaszvezető több zöld színű tábori lapot küldött haza feleségének és gyermekeinek. Két levelét sikerült cenzúrázatlanul - a szabadságra távozó ismerőseivel - elküldenie.

Feleségének szóló első levelében a útjukról és megérkezésükről írt:

„Drága Anyukám! Most feketén írok, nem tudom, eljut-e hozzád. Andrássi őrmesterrel találkoztunk Novij Oszkolban és megy haza szabadságra, megígérte, hogy elviszi. Ebben megírhatom a valódit. Bizony, elég sok szenvedés után jutottunk eddig és még megyünk tovább. 12 napig voltunk vonaton, 2 napot Bjelgorodban pihentünk és utána 4 nap gyalogoltunk.

110 km-t tettünk eddig. 26 fok hideg van és olyan hóviharok, hogy magyarországi ember [ilyet] még nem élt. Azért csak fáradhatatlanul megyünk előre Sztarij Oszkolba. Ott leszünk kb. 3 hétig átképzésen, de már közel van a front, oda már hallatszik a lövés. Itt is, Novij Oszkolban gyakori a légitámadás. Az ellátásunk nagyon gyatra. Reggel kaptunk egy kis keserű feketét, egy csipet vajat, evvel megyünk 38 km-t. Este megkapjuk abban a községben az ebédet-vacsorát, ahová érkezünk. Sárgarépa-főzeléket, 50 dekás konzervet 8 ember.

Képzeld, hogy jól lehetünk lakva, talán ha megérkezünk, jobb lesz. Máskülönben egészséges vagyok, a gyaloglást eddig még jól bírtam. Csak az a baj, hogy nagy hóban kell menni, de majdcsak megsegít az Isten. Imádkozzál, én nem tudok, úgy el vagyok már fásulva és még talán vadulva is el leszünk, ha már bent leszünk az első vonalban, mert oda megyünk.

Azért Anyukám nehogy sírjál, ne sajnáljál engem. Ha valami emberi dolog történik velem, viseld gondját a gyermekeinknek és tartsatok meg emlékezésetekben. Bocsáss meg, hogy olyan könnyedén búcsúztam tőletek. Ezt szándékosan csináltam, mert úgy gondoltam, talán könnyebben válunk, mintha sírtunk volna mindnyájan. Áldjon meg benneteket a jó Isten, én is vigyázok magamra, azt megígérem.

Hogy vagytok, egészséges vagy-e már? És a gyerekek hogy vannak, jók-e? Mondd meg nekik, hogy én kérem, legyenek jók, tanuljanak szorgalmasan. Irénkének is írtam egy képeslapot Bjelgorodból. Tudod, hogy mennyire vagyok hozzátok? 2860 km-re. Ha ezt gyalog kellene megtenni, egy fél évre volna szükség, napi 10-15 km átlaggal. (…) Vigyázz te is magadra és a gyerekekre is! A segélyt megkapod-e? Pontosan írd meg, írjál meg mindent, csak amit most írtam, arról ne írjál. Isten veletek, sokszor csókollak benneteket és mindenkit. A viszontlátásra, szerető férjed: Józsi. Tábori szám: 233/111”

1942 decemberének közepén ismét lehetősége adódott egy cenzúrázatlan levél hazaküldésére. Ebben így írt:

„Drága Anyukám! Itt küldök egy kis csomagot a gyerekeknek, két doboz sajtot egy szabadságos katonától. Jánoshidai fiú, a neve Csapkó Mátyás honvéd. Tőle küldjél egy kis csomagot, ha majd jön vissza. (…)

Egy kis kalácsot küldjél, meg amit akarsz, mondjuk 3 deci rumot, csak ne nagy legyen.

(…) Drága Anyukám! Én jól vagyok, itt nincs semmi baj, csend van, messze vannak az oroszok hozzánk, csak vaktában lövöldöznek, mi is, ők is. Tehát ne aggódjál, vigyázok magamra, amennyire csak lehet, talán a tavasszal hazamegyek, ha nem is véglegesen, de szabadságra azt hiszem, ha a zászlóaljat váltják, én is megyek velük. Bár úgy lenne, még nem tudja senki (…) Egy kicsit hideg van, más bajunk nincs. Az étkezés az nem az elsőrangú, tehát nem úgy van, ahogyan mondják, milyen jó dolga van az első vonalbeli bakának. Ha nagy a hó, talán be sem jön a főtt étel, a száraz koszt meg elég kevés. Isten veletek, csókollak benneteket, a viszontlátásra! Szerető férjed: Jóska. A gyerekeket csókold meg helyettem.”

Kovács József tartalékos címzetes szakaszvezető 1943. január 26-án tűnt el (Kis) Nyikolajevka keleti térségében. Felesége és három gyermeke hiába várta haza évek hosszú során keresztül, több tízezer honvédhez és munkaszolgálatoshoz hasonlóan ő is ottmaradt a Don-kanyarban - írta a Felvidék.ma.

Rahó Etelka egyike volt azoknak a hősöknek, akik a II. világháborúban sebesült katonákat ápoltak és - sokszor gyalog - bejárták egész Kelet-Európát. Alakja egy Don-kanyarról szóló eposzban jelenik meg.


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


NULL
hirdetés
MÚLT

„Megtörtént hát valahára az, mire csaknem évezred óta várunk.(…) Van Nemzeti Színházunk.”

122 évvel ezeleőtt – a mai Astoriánál – nyílt meg a nemzet első állandó, magyar nyelvű színháza.
A FSzEK Budapest Gyűjteményének engedélyével, Cím: Rajzolatok a’ társas élet és divatvilágból 1837. augusztus 24. p.544. - szmo.hu
2021. január 08.

hirdetés

Hétről hétre Budapest

2014-ben volt száz éve, hogy létrehozták a Budapest Gyűjteményt, a főváros könyvtárának várostörténeti különgyűjteményét, ahol a főváros helyismereti, helytörténeti anyagait találjátok meg. Folyamatosan gyarapodó gyűjteményükben százezer kötetnyi könyvet, kéziratot, hírlapot és folyóiratot, köztük számos régi, ritka dokumentumot tanulmányozhat bárki.

A fotótárban pedig mintegy százhetvenezer fényképet őriznek, amelyek bemutatják a városkép, az infrastruktúra változásait, a hétköznapok és történelmi fordulatok jeleneteit, a hírességek és mára elfeledett városlakók arcvonásait. Facebook-oldalukon ezeket mutatják be olyan történetekkel, amikről csak nagyon ritkán hallani.

1799. január 8-án született Stand Károly, akit mi leginkább Petőfi A tintásüveg című versének hőseként ismerhetünk. Igen, ő az a Megyeri. Nevét szülőfaluja, a nyitrai Tótmegyer után vette fel. Fiatalkorában vándortársulatokkal járta az országot, de 1837-től a Pesti Magyar Színház társulatának lett tagja.

Ez a színház 1837. augusztus 22-én nyílt meg a Kerepesi úton (a mai Astorián, a Kiskörút és a Rákóczi út sarkán). A nyitóelőadás előtt Vörösmarty Mihály Árpád ébredése című előjátékát láthatta a publikum, sírból felkelő Árpáddal, rémalakokkal. A főelőadás pedig Eduard von Schenk Belizár című „szomorújátéka” volt.

A Bizáncban játszódó tragédiában Megyeri Károly játszotta a hadvezér címszerepet, feleségét pedig Laborfalvi Róza alakította. Megyeri sokoldalú színész volt, leginkább komikusként ismerték, bár gyakran alakított intrikus szerepeket is, így például az első pesti Bánk bán bemutatóján, 1839-ban Biberach megformálója volt ugyanebben a színházban. Belizárként hősi szerepet vitt, és ebben is meggyőző alakítást nyújthatott, legalábbis a Honművész tudósítása szerint: „Megyeri ur (Belizár) ’s Lendvayné assz. (Irene) a’ harmadik felvonás végén zajos tapsok között hívatott elő”.

hirdetés

A nyitóelőadások plakátja.

A plakát jelzete a Budapest Gyűjteményben: PL028393

A Pesti Magyar Színház a főváros első állandó magyar nyelvű színháza volt. A telket Grassalkovich Antal herceg ajándékozta Pest vármegyének.

Az egyemeletes klasszicista épületet ifjabb Zitterbarth Mátyás tervezte, a klasszicista elvektől némileg eltérően domborművekkel, szoborfülkékkel a homlokzaton. Az építkezés 1835 szeptemberében kezdődött és szűk két év után be is fejeződött.

A hozzávetőleg 2300 férőhellyel rendelkező színház 1840-ben a vármegyétől az állam tulajdonába került, és ekkortól Nemzeti Színház néven működött.

Az épületet 1873 és 76 között átépítették. A munka a kitűnő mester, Szkalnitzky Antal tervei alapján készült. A színház belső terei nem különösebben, de a külső nézet jelentősen megváltozott. A homlokzat monumentális portikuszt kapott és egy bérházat is felhúztak mellé, amelyet részben színészlakások foglaltak el, de díszletraktár és színiiskola is kapott itt helyet.

1908-ra az épület szerkezetileg elavult, tűzveszélyesnek nyilvánították és 1912-ben el is bontották.

Ugyanebben az évben nyert pályázatot Tőry Emil és Pogány Móric Nemzeti Színház tervével, amit az előző teátrum helyére, a Grassalkovich-féle telekre álmodtak, de ez a háború, később pedig forgalmi okok miatt csak terv maradt.

Telepy György meg nem valósult színházterve 1819-ből

Szintén nem valósult meg: Eberl Károly építőmester terve, 1819.

A magyar játékszín. Carl Vasquez rajza a színház építésének évéből, 1837-ből.

Carl Vasquez rajza, A magyar nemzeti játékszín belsőjének tekintete. 1837.

Egy másik színezett metszet: National-Theater (Schwindt Károly rajza, Schwindt Móric metszete). 1837.

Rudolf Alt rajza a Nemzeti Színházról 1850-ből

1854-es képkompozíció egy tagja.

A teljes ábrázolás a Budapest-képarchívumban

A pesti nemzeti színház átalakítási terve. Festetics Leó, aki 1852-ben lett a Nemzeti Színház igazgatója, A Nemzeti Színházról című 1856-os iratának melléklete.

A régi Nemzeti Színház a Kerepesi úton. A sztereofotó 1864-ben készült.

Az átépített Nemzeti Színház bérháza és a színház épülete kilátással a Rákóczi útra. A kép az 1880-90-es években készült.

Ez pedig a saroképület megmaradt homlokzata és a színház hűlt helye, 1936-ból

Még több régi fotót a Budapest Gyűjtemény képarchívumában találtok

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET: