hirdetés

MÚLT

Kora zsenije, egyedülálló feltaláló volt Kempelen Farkas

Nem csak a 'sakkautomata' nevű bűvésztrükk kapcsolódik hozzá. Készített írógépet vak lány számára, gőzgépet, speciális betegágyat, ráadásul költő, író, ötvös is volt.
SzBÉ - szmo.hu
2019. január 23.


Link másolása

hirdetés

Zsenik minden korban születtek. Egyikük Kemplen Farkas volt, aki szerteágazó érdeklődésével és közösségért végzett tevékenységével kiemelkedik a XVIII. század magyarországi feltalálói, tudósai és gondolkodói közül. A pozsonyi születésű, később Bécsben is élő Kempelen Farkas kora polihisztora lett: nem csak tudós, építész, feltaláló, hanem költő, író, ötvös is volt.

Szünet nélkül ontotta a találmányait, amelyek megelőzték korukat. Az utókor azonban gyakran csak a híres sakkozógép, a "Török" feltalálójaként azonosítja. Híres sakkozó bábuját 1769-ben szerkesztette.

Kempelen alkotása egy dobozba zárt szerkezet volt, ahol a sakktábla előtt egy török ruhába öltöztetett bábu ült. Le lehetett vele ülni játszani, és a bábu - látszólag - önállóan mozgatta a sakkfigurákat, mégpedig úgy, hogy nehéz volt legyőzni.

A kíváncsiskodók csalást gyanítottak, és kinyittatták a feltalálóval a doboz ajtajait, de ott semmit sem találtak. Nyilván ez még csak bűvészmutatvány volt, mert valószínűleg egy kiváló sakkozót rejtett a szerkezet, aki rafinált tükrök segítségével látta is az ellenfél lépéseit. De nemcsak látta, hanem viszontlépésre is képes volt, a bábu keze mozdult, fogta a figurát és lépett vele. Valószínűleg nem volt könnyű megalkotni abban az időben, hogy bonyolult mechanikai megoldásokkal a sakkozó titkos helyéről mozgatni tudja a bábut, és valódi sakkjátszmát produkáljon.

A bent ülő sakkozónak persze látni is kellett, mindezt nem tudta volna sötétben véghez vinni. Olajmécses szolgáltatta a fényt, aminek füstjét el is kellett vezetni - ez a bábu turbánján keresztül történt, és a "Törököt" úgy világították meg, hogy a nézők számára ne legyen szembetűnő a füst.

hirdetés

A sakkozó bábu nem csak egyszerű szemfényvesztés volt. Pontosan megalkotott mechanikus szerkezet egy kiváló feltalálótól.

Működésének titka sokáig megmaradt, még ismerői, a titok megvásárlói sem szívesen adták tovább. Kempelen halála után már csak vásári mutatványosok szórakoztatták vele az embereket, pár évtizedig még járták vele a világot. Az eredeti 1838-ban egy philadelphiai múzeumba került, ahol egy tűzvészben megsemmisült.

Ma már csak technikai érdekesség az eredetileg a bécsi udvar szórakoztatására alkotott sakkozó gép.

Kempelen Farkas 1734. január 23-án született Pozsonyban. Apja Kempelen Engelbert főharmincados, anyja Spindler Anna volt.

Pozsonyban, Bécsben, Rómában tanult jogot és rézmetszést, de foglalkozott matematikával és fizikával is. Beszélt németül, magyarul, franciául, latinul, olaszul és angolul, megszerezte kora természettudományos, nyelvészeti és technikai könyveit.

21 évesen fogalmazó volt a bécsi udvarban, 23 évesen udvari kancellár lett, ezután Mária Terézia és II. József tanácsosa.

Első feleségét fiatalon elvesztette, második felesége, Bobelius Anna Mária lett, vele 1762-ben házasodott össze. Két gyermekük született: Teréz és Károly.

Kempelen Farkasnak a sakkozó gépen kívül számos jelentős találmánya volt. A legjelentősebb, amellyel a modern fonetika előfutára volt, a levegővel működtetett beszélőgép, amely 1788-ban készült el, amelynek megalkotásához komoly hangtani és beszédfiziológiai kutatásokat végzett, és amellyel kapcsolatban dolgozatot is írt 1791-ben.

Kempelen Farkas beszélő szerkezetének rekonstrukciója - Forrás: Wikipédia

Építészként is jeleskedett. Nevéhez fűződik a budai várban lévő karmelita templom és kolostor átalakítása várszínházzá - pontosabban komplex szórakoztató központtá, vízvezeték rendszert tervezett a pozsonyi várba, és a schönbrunni szökőkutak is az ő alkotásai.

Kempelen Farkast a gőz ereje is érdekelte, megalkotta a gőzturbina ősét, gőzgépet tervezett gőzkondenzátorral.

Sokoldalúságát jellemzik további találmányai is: írógépet alkotott egy vak ismerőse, speciális, mozgatható betegágyat Mária Terézia számára.

"Az írógép ötlete kifejezetten a segítségnyújtási szándékához köthető. Egy osztrák ud­vari tanácsos arra kérte, hogy segítsen az énekművészi pályára készülő lányának az írás és olvasás megtanulásában, mert a lány vak. Kempelen először kéregpapírból kivágott, domború betűkkel tanította meg a lányt a betűkre és az olvasásra. Majd, hogy megkönnyítse számára az írást, ugyanilyen domború betűkkel ellátott írógépet készített neki. A tanácsos lánya, Paradis Mária volt az el­ső vak ember, aki domború be­tűk tapintásával írt és olvasott. Az ő sikere adta az ötletetahhoz, hogy a vakokat szervezetten és speciális módszerekkel kezdjék el tanítani az iskolákban" - írja a Mimicsoda.hu.

Kempelen Farkas, vagy ahogy külföldön ismerik a nevét, Wolfgang von Kempelen, a mai napig hatással van a tudományra, találmányairól, elsősorban a "sakkautomatáról" előadásokat tartanak, tanulmányokat írnak.



hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk


hirdetés
MÚLT
A Rovatból
hirdetés

11 napig fotózták a Playboy első meztelen címlaplányát a tökéletes kép miatt 1971-ben

Marilyn Cole egyszerű irodista volt, mielőtt egy londoni válogatón felfedezték. A történelmi képeket egy chicagói villa kandallója előtt készítették.

Link másolása

hirdetés

Folyamatosan az ájulás környékezte és szinte haldoklott a hőségtől a Playboy első meztelen címlaplánya a 11 napig tartó fotózás során, írja a Daily Star. Marilyn Cole a történelmi fotózás körülményeiről a Power: Hugh Hefner című podcastsorozatnak mesélt részletesen.

A portsmouth-i Cole egy helyi irodában dolgozott heti 12 fontos (mai árfolyamon 138 font, vagyis 60 ezer forint) fizetésért, amikor megtalálta a nyuszis férfimagazin. A fiatal angol nőt a londoni Playboy Clubba hívták egy interjúra, majd miután kiválasztották, meg sem állt Chicagóig, ahol személyesen találkozott Hugh Hefnerrel.

A lap alapítójával az egyik villája ágyában vacsoráztak sült csirkét, közben pedig a fotózás részleteit egyeztették. A 11 naposra nyúló fotózás során a villában elképesztő hőség uralkodott, Cole-ról a lobogó kandalló környékén készültek a képek. Az angol nő állandóan az ájulással küzdött, hiába hűtötték folyamatosan ventillátorokkal vagy küldték a szünetekben a légkondicionált szobákba.

A lap képszerkesztője szinte egyszer sem volt elégedett a teljesen meztelenül a könyvespolcnak dőlő nő fotójával, emiatt hosszú napokig tartott a fotózás. Marilyn Grabowski később azt mondta a modellről, hogy

"Marilyn Cole-nak tökéletes teste volt. Rajzolni sem lehet olyan gyönyörű melleket, vékony derekat, hosszú lábakat, amivel a stúdióba lépett."

 

hirdetés
A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

Playboy (@playboy) által megosztott bejegyzés

Cole szerint azonban a másik Marilynnek a fotózás során valójában fel sem tűnt, hogy olykor milyen rosszul van. Grabowski ugyanis igazi maximalista, aki csak azzal törődött, hogy elkészüljön a tökéletes fotó, ami a lap januári számának címlapjára kerül.

Marilyn Cole a fotózásért végül 5000 dollárt (mai árfolyamon 33 ezer dollár, vagyis 10,5 millió forint) kapott. 1973-ban az év Playmate-jének választották, ez azóta egyetlen másik angol nőnek sem sikerült.

A modell később feleségül ment az őt még Londonban felfedező Victor Lownes ügyvezetőhöz, akivel egészen a férfi 2017-es haláláig együtt maradtak. A most 72 éves Cole manapság újságíróként dolgozik, több más téma között a profi bokszról is előszeretettel ír.

A teljes, angol nyelvű podcastot itt lehet meghallgatni:

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
MÚLT
A Rovatból
hirdetés

Székletmaradványokból derült ki, hogy már 2700 évvel ezelőtt is fogyasztottak az emberek sört és kéksajtot

Még a kutatók is meglepődtek azon, hogy az ember már akkoriban olyan fejlett volt, hogy ismerte a sajtérlelést és a fermentációt.

Link másolása

hirdetés

Már 2700 évvel ezelőtt is fogyasztottak az emberek olyan élvezeti cikkeket, mint a sör vagy a kéksajt - derült ki egy friss kutatásból, amelyről a Guardian számolt be.

A kutatók az ausztriai Alpokban található hallstatti sóbányában talált székletmaradványokat vizsgálták meg. Ezt a helyet több mint 3000 évvel ezelőtt használták sóbányászatra, akkoriban Hallstatt egész közössége ebből élt. A bányászok az egész napjukat itt töltötték, így nem meglepő módon a vizelet- és a székletürítésüket is ott végezték. Az állandó kb. 8 fokos hőmérsékletnek és a bánya magas sókoncentrátumának köszönhetően pedig a mai napig egész jó állapotban fennmaradtak az ürülékek, amiket most a kutatók kielemezhettek.

Négy mintát vettek, az egyik a bronzkorból, kettő a vaskorból, egy pedig a 18. századból származik. Az egyik, nagyjából 2700 éves mintában két olyan gomba maradványait találták meg, amelyeket ma is használnak az élelmiszergyártásban. Ebből arra következtettek a szakemberek, hogy az akkoriban élő embertársaink már használtak bizonyos élelmiszer-erjesztési technológiákat, amiket mi is alkalmazunk manapság, például a fermentációt.

A mintákból egyértelművé vált, hogy a bányászok sört és kéksajtot is fogyasztottak. Bár az alkoholfogyasztást régebbi írások és régészeti bizonyítékok is dokumentálják, de ez az első molekuláris bizonyék a kontinens akkori sörfogyasztásáról. A mostani felfedezés pedig az első bizonyíték az európai sajtérlelésre.

Még Frank Maixner mikrobiológust, a kutatás vezetőjét is meglepte az, hogy az emberek már 2700 évvel ezelőtt olyan fejlettek voltak, hogy ismerték a fermentációt.

A kutatók azt is megállapították az ürülékmintákból, hogy milyen étrendet követhettek a bányászok. A székletük alapján főleg gabonaféléket, gyümölcsöt, babot és húst ettek.

Maixner szerint ebben nincs semmi meglepő, hiszen a bányászoknak minden fontos tápanyagra szükségük volt a munkájukhoz, így a kiegyensúlyozott étrend volt a megfelelő számukra. Azt azonban megfigyelték, hogy míg a bronz- és vaskori bányászok teljes kiőrlésű gabonát használtak, ami arra utal, hogy valamilyen kását ehettek, addig a 18. századi bányászoknál már őrölve jelentek meg a szemek, vagyis feltehetően kenyeret, kekszet vagy süteményt fogyasztottak.

hirdetés

A kutatás során a bányászok mikrobióta összetételét is megvizsgálták, vagyis azt, hogy milyen baktériumhalmazok voltak jelen a testükben. A négy mintában a mikrobióta nagyon hasonló volt a modern, nem nyugati populációkéhoz, amelyek általában hagyományosabb életmódot folytatnak.

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
MÚLT

Oroszlánt tartott hotelszobájában a botrányos magyar festőművésznő

Lwoff-Parlaghy Vilma, a legfelsőbb elit portréfestője állandóan lázadt. Ugyanakkor egyedül ő festhette meg Teslát, valamint Kossuth Lajos, Ferenc József, Bismarck, Edison és Roosevelt is modellt ültek neki.

Link másolása

hirdetés

Sok tehetséges festő élt a 19-20. század fordulóján, de ilyen pimasz művésznő csak egy akadt. Brachfeld Vilma egy osztrák bárónő és egy hivatalnok gyermekeként született Hajdúdorogon, 1863-ban, később magyarosította a nevét Parlaghyra. A kislány rajztehetsége már korán kitűnt, úgyhogy egy pesti rajziskola után elköltözött a család Németországba, hogy neves müncheni mesterektől tanulhassa el a szakma fortélyait.

Karrierje egy merész húzással indult: apja rávette, hogy keresse fel Torinóban az idős Kossuth Lajost, hogy lefesse. A turini remete egy ideig ellenállt, majd beadta a derekát, amiről levelet is írt: „Egy fiatal magyar festőművésznő vetődött ide atyjával, Parlaghy Vilma, ki nem több, mint húszéves s máris európai hírre tett szert bámulatos művészi zsenialitásával. Fejébe vette, hogy nem tágít Turinból, míg engem le nem fest - váltig szabadkoztam. Egész konspiráció támadt körülöttem. Fiaim (Feri itt is volt) nekem estek, hogy ne tagadjam meg tőlük azt, hogy egy jó arcképemre tehessenek szert. Csaknem pörpatvar lett belőle, végre is engednem kellett, s a művész kislány nekiállt a festésnek. Még nincs befejezve, fekete karikás dagadt szemem miatt a képmásolás felakadt, de fiaim (pedig Lajos szigorú kritikus) azt mondják, már amint van is, igazi mestermű.”

Kossuth Lajos portréja, Wikipédia

A jól sikerült portrét azonban hiába állíttatta volna ki a festőnő egy budapesti kiállításon, a közéleti elit nem hagyta falra akasztani Kossuth képét.

Vilmát ez nem tántorította el: sorra söpörte be a díjakat, majd egy újabb politikai botrányától volt hangos a sajtó. Történt ugyanis, hogy jópár évvel később a porosz-német haderő egykori híres vezére, Helmuth von Moltke rendelt Vilmától egy portrét. A történelem azonban ismételte önmagát: a festmény elutasításra került a Berlini Művészeti Akadémia tárlatán.

Ez annyira felháborította II. Vilmost, hogy ő maga vásárolta meg a képet, hogy a császári kollekció részeként elvihesse a kiállításra.

Ennél jobb reklám nem is kellett Parlaghynak, onnantól minden európai uralkodó és arisztokrata őt akarta. Nagynevű pártfogoltján kívül ecsetvégre kapta ezután Bismarckot, Ferenc Józsefet, Zichy grófnőt, Rotschild bárónőt és VII. Edvárd angol királyt egyaránt.

hirdetés

A 19. század végére már hivatalosan is elismerte a szakma, ugyanis a chicagói világkiállításon elnyerte a zsűri aranyérmét, majd a Párizsi Művészeti Akadémia tagjának is megválasztották. A festőnő rájött, hogy már elég híres és gazdag ahhoz, hogy elváljon ügyvéd férjétől, majd pár évvel később hozzáment Jevgenyij Lwoff orosz herceghez, de ez a frigy is csupán négy évig tartott. Ugyanakkor továbbra is viselhette nevét és a hercegi címet, nem beszélve a járadékról, amit a válás után kapott, sőt, az ajándékba kapott nizzai villáját is megtarthatta. Vilma nem unta meg a házasodást, nemsokára egy dán miniszter, Peter Nors felesége lett, akinek egy kislányt is szült 1905-ben.

A festőnő imádta egyedi gyűjteményeit, amelyben nem csupán értékes műtárgyak voltak, hanem különleges állatok is, amelyek egy részét ajándékba kapta. Az utazásért rajongó művész annyira megszerette Amerikát, hogy odaköltözött, méghozzá egy vidéki birtokra, a személyzetével és egy állatsereglettel együtt.

Többek között egy kis pomerániai törpespicc, egy angóra macska, egy tengerimalac, egy bagoly, két kis aligátor és egy medve is a kiskedvencei listáján volt.

Alig telepedett le, máris New York-i szállodákat kezdett zaklatni azzal a furcsa kérésével, hogy adjanak neki egy állandó lakosztályt, méghozzá a házikedvenceivel együtt. Az újonnan nyílt Plaza Hotel igent mondott, bár valószínűleg nem sejtette, mekkora ribilliót vállalt be a hírességgel együtt – igaz, a botrányhősnő mellett nem volt szükség marketingre.

Lwoff-Parlaghy Vilma első New York-i látogatásán, Wikipédia

A sztárallűr szótári megfelelője azzal verte ki a biztosítékot a szállodában, hogy kikönyörgött magának egy cirkuszi előadáson látott kisoroszlánt (ennek megkaparintásában a híres polgárháborús tábornok, Daniel E. Sickles segített neki, akinek a portréján akkoriban dolgozott). A hálából Sickles névre keresztelt, de Goldflecknek becézett jószág azonban nem volt hotel-kompatibilis, hiába kapott idomárt is a vadállat egy külön szobában.

Sem a szállodavendégek, sem a közeli Central Park látogatói nem tudtak nyugodtan sétálgatni, hiszen Vilma rendszeresen ide-oda sétáltatta az oroszlánját, aki hamar el is pusztult a nem neki való életkörülmények miatt.

A vigasztalhatatlan hercegné komoly szertartást és virrasztást tartott New York híres állattemetőjében, a Hartsdale-ben, ahol szokatlan volt, hogy nem kutyát vagy macskát, hanem egy oroszlánt kell végső búcsúra kísérni.

Azért nézte el mindenki Vilma furcsaságait, mert közben olyan nagyságokról festett nagyszerű portrékat, mint Theodore Roosevelt, Thomas Alva Edison vagy Nikola Tesla. Utóbbiról ráadásul nem is készült több festmény, ezt a kék portrénak becézett alkotást pedig a festőnő ingyen, presztízsből készítette el 1916-ban. Valahogyan rávette az addig festmény-ellenes fizikust, hogy üljön modellt neki, méghozzá az általa feltalált takarékos izzó kék fénye mellett. A végeredmény utána a Time Magazin címlapjára is került, Tesla 75. születésnapja alkalmából.

Nicola Tesla portéja, Nordsee Museum, Wikipédia

Vilma több mint 120 híres közéleti személyiség arcképét vetette vászonra pályafutása során. A fizetségen túl pedig busásan meg is ajándékozták elégedett – és nem mellesleg vagyonos – ügyfelei. Lwoff-Parlaghy nem csupán tehetséges festőként és botrányhősként, hanem lelkes állatvédőként is gyakran hallatta a hangját.

A világháború azonban véget vetett korábbi életszínvonalának, és a hotel-lakosztályt is kisebb lakásra kellett cserélnie élete utolsó évtizedében. Végül az izgalmas karriert befutott művésznő 60 évesen hunyt el New Yorkban, a saját műtermében.


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
MÚLT
A Rovatból
hirdetés

Kínzásairól és veretlenségéről volt híres a Magyar Királyság aduásza

Kinizsi Pál bármikor megemelt egy malomkövet, győzelmi táncában pedig három török lógott a karjaiban és a fogai között. Még agyvérzése után is harmincezer emberét vitte sikerre.

Link másolása

hirdetés

Halálának 527. évfordulóján felelevenítjük, hogy mitől volt olyan különleges Mátyás király legerősebb embere, Kinizsi Pál. Akiről nemcsak halála után, hanem élete során is számtalan legenda született, hiszen senki nem tudott elmenni szó nélkül vakmerősége, kegyetlensége és testi ereje mellett.

Már a születését is rejtély övezi, hiszen Heltai Gáspár ezt írja róla a krónikájában: „…egy parasztember fia vala, és malomból jöve ki szolgálatra. Szolgálata pedig előszer a Magyar Balázsnak hadnagysága alatt. Szép Herkules termetű ember vala, jó eszű és felette nagy erejű. A malomban egyedül felemelte a malomkövet.” Ugyanakkor a történészek szerint nem volt paraszti származású. Amit tudunk róla, hogy

napbarnított bőrű, szigorú tekintetű és robusztus termetű férfiként ismerték kortársai.

Fotó: Szkennelte Szilas a Hétköznapi élet Mátyás király korában c. könyvből (2008), forrás: Wikimedia Commons

Pál úgy került Mátyás király holdudvarába, hogy apja halála után az édesanyja hozzáment az uralkodó kapitányához (későbbi erdélyi vajdához és horvát-szlavón bánhoz), Magyar Balázshoz. Nevelőapja nagyon megkedvelte a fiút, és felvette a katonái közé, de onnantól kezdve egyedül küzdötte fel magát a ranglétrán.

hirdetés
Egy közkedvelt história szerint egyszer a király vadászat közben megszomjazott, Kinizsi pedig – erejét fitogtatva – egy malomkövet tálcaként használva nyújtotta neki a vizet. Mátyás ezután kiemelt figyelmet szentelt az ifjú tehetségnek, aki lovagi harcmodorban és tornákon is kitűnt.

Döbbenetes karrierje akkor indult be, amikor az 1468-as és 1471-es csehországi hadjáratok során olyannyira ügyesen portyázott, hogy a király táborát ostromló csehek maradtak ellátmány nélkül, és végül nekik kellett békéért és élelemért esdekelniük a magyaroknak. Kinizsi továbbá bizonyított a havasalföldi hadjáratban, illetve az osztrák háborúkban egyaránt. A király olyan elégedett volt első számú emberével, hogy nekiadta Nagyvázsonyt a hozzá tartozó várral és birtokkal együtt. Mint kiderült, Pál ezzel is jól tudott bánni, sőt, palotával és barbakánszerű kapuvédőművel egészítette ki a tulajdonát. Pár évvel később megkapta Temesvár és a délvidéki tartományok ispánja titulust, illetve Mátyás király kinevezte a töröktől fenyegetett alsó részek főkapitányává is. Ez élete legjobb döntésének bizonyult, ugyanis Kinizsi lett a törökök rettegett démona, aki addigra már tizennégy vármegye kormányzását látta el élete végéig.

Fotó: Solymári/Wikimedia Commons

Volt egy elég bizarr szerelmi szál is Kinizsi Pál életében, ugyanis nevelőapja és egyben főnöke-kollégája hozzáadta feleségül lányát, a szépséges Benignát. Aki ugyebár nem vérrokonként, de testvéri minőségben nevelkedett vele együtt évtizedekig. Mindenesetre hozományként még Somló várát is megkapta a feleség mellé, utódjuk azonban soha nem született.

Kinizsi nem az a fajta ember volt, aki csak úgy ült a babérjain, az 1479-es kenyérmezei csatában tovább öregbítette hírnevét. Történt ugyanis, hogy Báthori István vajda azonnali segítséget kért, amikor egy 20 ezres török had tört Erdélyre. A kortárs történetíró, Antonio Bonfini szerint „Kinizsi Pál két kardot vesz kezébe s üvöltő oroszlánként mindenütt vérben gázol. Amerre ront, feltarthatatlanul mindent, amit talál, letipor, széles sorban hatalmas öldöklést és mészárlást visz végbe.” A fényes győzelem egyértelműen Kinizsi személyéhez volt köthető. Az 1526 előtti török-magyar háborúk történetében ez volt a legnagyobb létszámú, nyílt színi ütközet, amelyik a mi győzelmünkkel végződött.

Egy híres monda szerint Kinizsi úgy ropta el győzelmi táncát, hogy két karjában és fogai között is egy-egy törököt tartott a harcmezőn.

Kinizsi Pál nem csupán Mátyás király uralkodása alatt volt nélkülözhetetlen hadiszereplő, hanem annak halála után is. Ugyan szembeszállt egykori uralkodója végakaratával, mivel nem Mátyás törvényes fia, a fiatal és tapasztalatlan Corvin János mellett állt ki, hanem II. Ulászló megkoronázását szorgalmazta, aki további megbízásokkal látta el. Illetve az egykor ikonikus fekete sereget is kénytelen volt megsemmisíteni, mivel zsold nélkül maradva elkezdtek randalírozni.

A győzelemre hangolt hadvezér élete utolsó évében, 1494-ben is hű volt nevéhez és rangjához, ekkor ugyanis a király országbíróvá nevezte ki (ez az uralkodó és a nádor utáni harmadik legfontosabb tisztség volt akkortájt). Szokásához híven vereséget mért a törökökre Nándorfehérvárnál, de ezúttal elég radikális volt mind az előzmény, mind a következmény. Megvesztegették ugyanis az ország legfontosabb végvárának őrségét, az egykori fekete sereg alulfizetett zsoldosait, akik pénzért simán átadták volna Nándorfehérvárat az ellenségnek. Pál azonban résen volt, és borzalmas büntetést rótt az áruló katonákra: kiéheztette és egymással etette meg őket.

Sajnos Kinizsi egy agyvérzés következtében kissé leépült, de nem olyan fából faragták, hogy ez hátráltatta volna őt abban, hogy csatába menjen.

Hordágyról vezette harmincezres seregét Szerbia ellen, amely újabb győzelmi strigulát jelentett számára. Amikor pedig rossz állapotában is megindult, hogy Szendrő várát visszavegye a törököktől, csupán annyit kért, hogy kössék rá a lovára, nehogy leforduljon róla. Hozzá méltó módon, várvédés közben esett el.

A fenti történetek fényében minden olvasóban bizonyára kialakult egy kép a magyarok rettenthetetlen Jason Momoájáról, de szó sincsen óriási izomkolosszusról. Meglepő, de Kinizsi Pál – a Magyar Nemzeti Múzeum által őrzött páncéling alapján – nagyjából mindössze 160 centi volt, bár ez akkoriban teljesen átlagos magasságnak számított.

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET: