hirdetés

MÚLT
A Rovatból
hirdetés

"Istenítéletek" és a "vasszűz" – brutális kínvallatási módszerek az igazság nevében

Az emberi elme igen kegyetlen és találékony eljárásokra volt képes, hogy a várt 'igazságot' kicsikarja a vádlottakból.
Jánosi Vali írása az Emelt töri érettségi blogon - szmo.hu
2019. január 08.

hirdetés
A történelemkönyvek mindig csak a nagy csatákról, háborúkról és a híres emberek tetteiről szólnak. Pedig az elmúlt korok hétköznapi élete legalább ilyen érdekes. Ez a blog arról szól, ami a történelemkönyvekből kimaradt.

Meglepő, de a kínzást már az oly humánus görögök is alkalmazták, ahol a tortúra a bírósági eljárás részét képezte. A szabadon született lakosokat azonban soha nem kínozták, mivel úgy gondolták, hogy nemes természetük megakadályozza őket abban, hogy hazudjanak. Egy rabszolga vallomását azonban megbízhatatlannak tartották, hacsak nem "bizonyították" az ellenkezőjét azzal, hogy megkínozták. Később Európában is fennmaradt a kínzás mind a vallási, mind a világi vizsgálatok során. Egészen a 18. századig általános volt, hogy a tanúkat kínozták, miközben a bíróság kikérdezte őket.

Az istenítéletek

Az istenítélet egyfajta átmenet volt a kínzás és a bírósági eljárás között. Azt gondolták, az Úr megkíméli a lángoktól az igazakat, így a vádlottat egy próbára kényszerítették. Az istenítéletek mindig papi szertartás mellett zajlottak: bőven hintették a szenteltvizet és imádkoztak, majd jöhetett a kínzásszámba menő próba.

Előfordult, hogy a vádlottnak egy izzó vasrudat kellett három méternyire elvinni, másokat arra kényszerítettek, hogy izzó ekevasakon járjanak meztelen lábbal, vagy forró vízbe kellett mártani a kezüket. Ezután a sérült testrészt bekötözték, és három nap múlva megvizsgálták. Ha a seb begyógyult, azt isteni jelnek tekintették, és a vádlottat ártatlannak nyilvánították. Azt gondolhatnánk, hogy a középkor higiénés viszonyai között nemigen gyógyultak be az égések. Mégis több felmentő ítélet is született, ahol a vádlottat ártatlannak nyilvánították. Ha az isteni csodákat leszámítjuk, valószínű, hogy némi zsebbe dugott arany hatására a pap a sebet könnyen gyógyultnak találhatta.

Vágások, szúrások és a vasszűz

hirdetés

A vallomásra való kényszerítés legelső eszköze a botozás volt. Az áldozatot a talpaival felfelé kikötözik, és addig ütlegelik a talpait, amíg szóra nem bírják. Ha ez nem segített, jöhettek a vágások, szúrások. A vágások nagy fájdalmat okoztak, de ha nem érintettek létfontosságú szerveket alaposan el tudták nyújtani az áldozat szenvedéseit. Állítólag a spanyol inkvizíció használta az ún. vasszűzet, ami egy csuklósan záródó szarkofág volt, amelyben befelé mutató tüskék voltak. Ezeket úgy alakították ki, hogy amikor az áldozatra rázárták a vasszűzet, a pengék a testébe hatoljanak, de ne öljék meg, csupán hosszan tartó szenvedést biztosítsanak. Állítólag az inkvizíció által használt szerkezetek Szűz Máriát utánozták.

Ebbe a műfajba tartoztak a szenvedés körtéjének nevezett szerkezetek is, amelyeket a vádlott szájába, végbélnyílásába, vaginájába helyeztek, majd a vallató csavart egyet a körtén, amivel annyira megnövelte annak méretét, hogy az éles peremű lemezek irtózatos belső sebeket okoztak.

A folytatásban szó lesz a kínpadról és a szaggatókról is!




hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk