Ilyen volt, ilyen lehetne az újszegedi Vigadó
Újra a közérdeklődés és a politikai csatározások középpontjába került Szegeden az Erzsébet-liget egyik szégyenfoltjának, a valaha népszerű zenés-táncos szórakozóhelynek, a Vigadónak a sorsa. A több mint 20 éve romokban heverő épület még megmaradt része többször is kiégett.
A korábbi 110 millió helyett 35 millió forintért vásárolhatta volna meg az önkormányzat az újszegedi Vigadót, de az egyik önkormányzati bizottság döntését követően kútba esett az üzlet. Ezt követően a város polgármestere, Botka László felfüggesztette az illetékes bizottság Vigadó-ügyben hozott döntését, és közgyűlési hatáskörbe vitte a döntést.
Az úri közönség kedvelt helye
1883-ban, Halmay Andor tervei alapján épült a Vigadó és egy cukrászda. Az 1890-es évek elején, a rekonstrukció megalapozta liget fejlődése elindul a fénykor felé, tovább folyt a terület feltöltése. A liget valóságos kis paradicsomnak ígérkezett, amelyet Mayer Miklós főkertész ezer rózsavadonccal ültetett be.
A Vigadó és a körönd bérletével változatlanul gond volt, nem volt gazdaságos. A rekonstrukció nagy föllendülése után pangott a város. Gondot okozott a hídon való átkelés, a hídvám, este zavaró volt a sok szúnyog, a Vigadó rossz állapota. 1890 őszén Reininger Jakab lemond a bérletről, 1891-ben negyedik árlejtésre Kun Ignác három évre veszi bérbe a Vigadót, és Halál Ferenc a köröndöt. A Vigadót inkább az úri közönség látogatja, a tánckörönd pedig népi mulató.
Az országos mezőgazdasági vásár
899-ben a liget a történetének legnagyobb rendezvényére készült. Szeptember 3-tól 10-ig tartották az első országos mezőgazdasági kiállítást a ligetben. Már az év elején megkezdődtek az előkészületek. Nagy díszkaput építettek fából és vasból a híd lejárójával szemben. Tóth Mihály főmérnök készítette el a terveket: két oldalt bejárattal, és egy középső kijárattal, továbbá hírlap- és dohánybódéval összekapcsolva. A kiállítás területére eső fákat ritkították, kivágták. Az utakat kaviccsal járhatóvá tették, az ártézi vízvezetéket bővítették, hogy az állatokat itathassák. Épültek a pavilonok. Szeptemberre a népliget valóságos tündérkertté vált, villannyal világítottak. A Vigadó és cukrászda helyiségeibe légszeszt (gázt) vezettek be.
Az 1900. évet fénypompájában éli meg a liget. A város főkertésze a rózsaligetet több új rózsaalannyal újította föl. Májustól a szokásos térzenével fölváltva két katonazenekar szórakoztatta a közönséget. Új padokat helyeztek el, kavicsos homokkal terítették be az utakat. A főfasoron levő villák, nyaralók előtti kerteket kőkerítéssel építették be.
A Vigadó és tánckörönd bérlője Wessel Manó, majd 1897-től Krampel Viktor, ki április 18-án, húsvét napján Farkas József zenekarával nyitotta meg az évadot. 1899-től ismét Wessel Manó, majd 1901-től Boros Antal a bérlő.
A fatornyos palota
A Közkerti Bizottság 1902-ben rendezni kívánta a ligetet. Egyes területeken oly sűrűn álltak a fák, hogy szinte rengeteget alkottak, a közönség számára áthatolhatatlanná váltak. Azonkívül a magas, sudár nyárfák túlzottan kimagaslottak az apró, fiatal tölgyek közül. Ezért Mayer Miklós főkertész javasolta mintegy ezer fa kivágását, melyből a bizottság csak 178 fa kivágását fogadta el. 1903. telén végezték el a faritkítást.
A Vigadó igen megrongálódott. Padozata kirohadt, tetőzete pusztulóban volt, az eső becsorgott, javítgatták, de hiába. A fatornyos palota 20 éves volt. A lebontás gondolata merült föl, nagy volt a vita a közgyűlésben. A vigadóbizottság bontást javasolt. A mérnökség ezt támogatta, míg Tóth Mihály főmérnök szerint kijavítva még sokáig használható lenne az épület. A közgyűlés határozott. Megbízta a föladat megszervezésével Tóth Mihályt, a munkálatokat Robelly Aladár vállalkozó végezte el. 1904-re a drága költségen helyrehozott Vigadó bérletére nagy volt az érdeklődés. Bérlője Rózsa István, a cukrászdáé Flagler Frigyes, majd 1905-től Árvay Kálmán cukrász. A cukrászda is rozoga állapotban volt, Árvay Kálmán terasszal egészítené ki.
Villamos a hídon – a Vigadó fénykora
Minden bizonnyal e pompás kirándulóhelyet kívánták a város vezetői megközelíthetőbbé tenni a szegedi közönség számára, amikor elhatározták, hogy átvezetik a villamosvasutat a hídon Újszegedre. 1909. áprilisában rakták le a síneket, s a villamos az Erzsébet liget bejárója előtt, majd az újszegedi templom mellett haladt el szép fasor közt a Vigadóig, a végállomása a Temesvári körúton volt. Május 20-30. között nyílt meg az újszegedi vonal.
A Vigadó előtti parkban virágokból ültetett szegedi címer volt látható. Körös-körül tündérszép, ezeregyéjszaka meséi közé való kert terült el. Az Erzsébet ligeti park közepén lévő fasornak a Temesvári körúton túl, egész a holt Marosig terjedő külterületi részét a végleges rendezésig Fő fasornak nevezték el.
A Vigadót a Serfőzde Rt. bérelte már három éve, mikor 1912-ben további három év bérletet kért a tanácstól: az utóbbi három évben nem volt haszna, mert a Vigadót saját költségen berendezte.
A liget életében a századforduló jelentette a fénykort. Az érdem a nagytekintélyű Kállay Albert főispáné, ki minden alkalmat megragadott, hogy az újszegedi liget minél szebb legyen. Sajnos e pompát a közeledő háború és a szerb megszállás rövidesen tönkretette.
Az új Vigadó – a pusztulás
A Vigadó melletti cukrászdát 1927-ben a Klauzál téri cukrászda tulajdonosai, a hírneves Virágh testvérek vették bérbe, majd engedélyt kértek egy korszerű Vigadó építésére. A Berniztky József által tervezett vasbeton építmény 1934-ben hetek alatt elkészült. A szórakozóhely 1960–1980 között élte virágkorát. 1972-ben felújították a komplexumot. Húsz éve az ingatlan magántulajdonba került, a Tiszavirág zónázó és a Bárka vendéglő korábbi bérlője, Marosiné Mucsi Piroska 1992-ben vette meg.
Azóta pusztul; annak ellenére, hogy többször körbekerítették, minden mozdítható részét széthordták. A beköltözött hajléktalanok 2000-ben adták meg a háznak a kegyelemdöfést, amikor felgyújtották. 2003-ban az az ötlet is felvetődött, hogy a Vigadó mögött húzhatnák fel a város 1500 négyzetméteres saját képtárát, ami 300-350 millió forintba kerülne. A városi főépítész azt sem tartotta kizártnak, hogy a Vigadót felveszik a kényszertatarozási listára, vagyis az önkormányzat rendbe hozatja, és a számlát benyújtja a tulajdonosnak, de abból sem lett semmi.
A város próbálkozik
Az utóbbi évtizedben az önkormányzat többször próbált megegyezni a magántulajdonossal, ám nem tudtak megállapodni az adásvételről.2006-ban a város 50 millió forintot ajánlott fel a területért, hiszen abból a szempontból értéktelen, hogy a szabályok szigorúan megkötik a gazda kezét. A tulajdonos vagy helyreállítja az eredeti épületet, vagy ha mást akar létrehozni, legfeljebb 2 százalékban építheti be a védett ligetben lévő telket, ami semmire sem elég. A vételárat a tulajdonos nem fogadta el; az összeg dupláját szerette volna megkapni. Nagyobb beépítési százalékot hiába kért az önkormányzattól, nem kaphatott a terület védettsége miatt.
Az a szegedi építészhallgató is figyelmen kívül hagyta a beépítési szabályokat, aki az Épiteszfórum internetes oldalán bemutatott diplomadolgozatában szőtt terveket a Vigadó újjáélesztésére. Guld Beatrix a régi épületben galériás kávézót képzelt el, amit üvegfalú új résszel egészítene ki, hogy rendezvényhelyszínnek is alkalmas legyen.
Új elképzelés a platánfák alatt
„A koncepció kialakítása során az első és legfontosabb döntésem az volt, hogy a meglévő épületet megtartom, és csak a szükséges mértékben bontok el belőle” – írta diplomamunkájának bemutató cikkében az Építészfórumon Guld Beatrix. „A második fontos dolog az volt, hogy a megmaradt részt folytatni szeretném úgy, hogy az új épülettel egy közös egészet alkosson, de érezhető legyen, hogy mi az új és mi a régi. Mivel a régi részt nagyon szépnek és értékesnek találtam, szerettem volna, ha az marad a hangsúlyos rész.”
A tervező azt írja, hogy a beépítésnél különböző vonalakban megtörő, több hasonló nagyságú tömegre osztva próbálta elhelyezni a funkciókat, de hamar kiderült, hogy ezzel is a régi részről vinné el a hangsúlyt. Ezért lett végül egy egyszerű téglatest, egy „doboz”, melynek a méreteit teljesen meghatározta a régi épület és a környezet. Szélességben és magasságban megtartotta a régi épület kontúrját. A homlokzat kialakításában szintén ügyelt arra, hogy egyszerű, nagy felületek jöjjenek létre, minél kevésbé elaprózva és elvonva ezzel a figyelmet a régi, mozgalmasabb, de kisebb tömegről.
Emellett az egyszerű, nagy tömeg mellett egy kisebb nyári pavilon kapott helyet a telken, melyet több szempontból is fontos lehet. Mivel a telek nagy és nyáron a kertben sok asztal van, így ezek kiszolgálására szükséges még egy pult.
Ez a szándék régen is megvolt, mivel ezen a részen egy kültéri pult volt elhelyezve. További mosdók is szükségesek a nyári látogatók kiszolgálására, mindemellett a telek nincs körbekerítve, de így a két épülettel és a burkolattal érezhetővé válik, hogy mi tartozik a Vigadóhoz.
Így éledne újjá a Vigadó
„Zárt helyiségeket is kapcsolnék a régi épülethez, így kibővítve a használati és nyitvatartási lehetőségeket” – írja a diplomamunkájáról. A régi részben egy nyugodtabb, napközben is működő kávézó kapna helyet, melyben megmaradna a régi vázrendszer. Ennek eredményeként egy zegzugos, intim hangulatú kis kávézó alakulna ki. Mivel a felső szint belmagassága nagyon kicsi, a két szint közötti födém áttörésre kerülne és így galériaként működne az emelet. A régi terasz felé mindkét szinten teljes felületen eltolható üvegajtók kerülnének, ezzel is a régi rész és a kert felé irányítva a figyelmet, ezzel egy nyáron fedett-nyitott teret hozva létre.
Az új rész földszintje csak egyszintes, itt egy flexibilis, többféleképpen használható fogyasztó- és tánctér jönne létre, ami napközben gyermekprogramoknak, felolvasóesteknek, különböző rendezvényeknek is helyet adhatna. Két szerelhető magasságú, elbontható pódium is helyet kapna, ezzel mindig a megfelelő módon kialakíthatóvá téve a teret. Ezt a flexibilitást erősítendő, a homlokzaton is teljesen variálható a zártság-nyitottság állapota.
Minden üvegfelület előtt, eltolható zsalutáblákat kerülnének elhelyezésre, így elérhető, hogy akár nappal is teljesen zárt legyen a „doboz”, ugyanakkor egy 10 méteres szakaszon az üvegfelület teljesen nyitható, ezáltal egybenyithatóvá válna a terem a kerttel.
A pincében a szükséges kiszolgáló blokkok, iroda, gépészet, raktár kapna helyet, valamint a mai kor igényeinek megfelelő DJ-pulttal felszerelt szórakozóhely.
„Mindemellett fontosnak tartottam a kert és az épület kapcsolatát. Az utakat és kültéri fogyasztóteret egyszerű geometrikus rendben tartottam, a túl nagy burkolt felületek elkerülése érdekében pedig padokkal és tűztövis bokrokkal szakítottam meg” – emelte ki Guld Beatrix.
Terv már van…
Amint a fentiekből, a terv bemutatásából is látható, számos új funkcióval, és megújult külsővel ismét a szegediek kedvenc helyévé válhatna a hányatott sorsú újszegedi Vigadó. Persze a megvalósítás nagyon távolinak tűnik, amíg ingatlanspekuláció, és a város tenni nem akarása bénítja meg a felújítást.
Így néz ki most a Vigadó - katt a 360 fokos panorámaképért:
Erzsébet liget - romos Vigadó in Szeged
De más is hiányzik, hiszen Raimondo Montecuccoli (1609–1680) olasz származású császári hadvezér óta nagyon jól tudjuk, hogy nemcsak a háborúhoz, de értelmes ötletek megvalósításához is három dolog kell: pénz, pénz, pénz... Szeged esetében pedig egy negyedik dolog is nagyon fontos: a határozott akarat, hogy ismét városi tulajdonba kerüljön a Vigadó területe.
Ha tetszett a cikk, nyomj egy lájkot!
Ez a gép zuhant le 1994. március 23-án Fotó: Wikipedia 
A kép megjelent Hunfalvy János: Bp. és környéke 1859 c. könyvében p. 78-79. között
Woolpitban a mai napig él a gyerekek legendája Fotó: Wikipédia