Ilyen élet folyt valójában egykor nyáron az úttörőtáborokban
Utólag visszatekintve érdekes volt a szocializmus alatt felnőni. Ha objektívek próbálunk lenni, azt mondjuk, nem feltétlenül rosszabb és nem jobb, csupán más volt, mint ma. Akkoriban például minden rendes - vagy rendetlen - úttörő arra vágyott, hogy nyáron táborba mehessen.
Mivel legtöbbünknek egyáltalán nem volt összehasonlítási alapja a "nyugati" országok nyári táboraival és az ottani kamaszok, gyerekek életéről sem sokat tudtunk, meg voltunk róla győződve, hogy a mi táboraink a legjobbak, a legizgalmasabbak. Az 1970-es, 80-as évekre persze nagyon sokat finomodott a központi pártpropaganda, nem folyt olyan nyilvánvaló és kemény agymosás, mint az 1950-as években Rákosi alatt. Nekünk a nyári tábor egyenlő volt a rengeteg játékkal, a strandolással, a kirándulással, a szalonnasütéssel és az esti tábortűzzel. No meg azzal, hogy például a pálkövei ifjúsági táborban 1985 nyarán ottlétünk alatt végig a Neoton Famíliát bömböltették a hangszóróból...
Úttörők 1949-ben - Forrás: Fortepan.hu/Kovács Márton
A Magyar Úttörők Szövetsége, amelyet a gyermekek önkéntes tömegszervezeti tömörülésének neveztek, 1946-ban alakult. Pár évvel később magába olvasztotta és megszüntette a cserkészmozgalmat - persze miután sok elemet (rajok, őrsök, táborok, egyenruha viselés, 12 pont) egy az egyben vagy átalakítva átvettek tőlük.
A szocializmus alatt az iskolásokat szinte kivétel nélkül úttörővé avatták, csak a nagyon rossz tanulmányi eredményeket felmutató, vagy "rossz magaviseletű", "kezelhetetlen" gyerekek maradtak ki. Az úttörőmozgalom célja az volt, hogy a szocializmus iránti hűségre és elkötelezettségre nevelje a gyerekeket. Erre alkalmas volt az úttörőtábor a maga szertartásaival (zászlófelvonás, ünnepség, felvonulás, mozgalmi dalok éneklés, barátkozás más szocialista országok úttörőivel stb.)
Egykori üdülőhelyeket is használtak nyári tábornak, de újakat is építettek. Az ötvenes években sok helyen kőházak és faházak helyett katonai sátrakban szállásolták el az ifjúságot, fürdőszoba persze nem volt. A későbbi évtizedekben, a kádári "gulyáskommunizmus" alatt számos tábort építettek ki, ilyen volt például a legnagyobb, legrangosabbnak számító: a Zánkai Úttörőváros.
Táborozás Diósdon, Tőserdőn, a Bakonyban, Balatonlellén, Csillebércen és Szigligeten - a Fortepan fotóin
Az 1970-es évek közepétől Zánka képviselte az úttörőtáborok között a csúcsot. A 30 holdnyi területen fekvő zánkai üdülőtábort a rendszerváltás előtt nemes egyszerűséggel csak úttörővárosként emlegették. Sokan vágytak ide nyaranta, ám csak a legjobb magatartású, legszorgalmasabb úttörők élhettek a lehetőséggel. A tanáraink szerint legalábbis válogatott társaság utazhatott Zánkára. A többi szocialista országból is sokan érkeztek ide, a közvetítő nyelv természetesen az orosz volt. A népek barátságát fotók is bizonyítják.
A Szovjetúnió magában foglalta többek között a balti államokat, a "sztánokként" emlegetett országokat (Tadzsikisztán, Türkmenisztán, Kazahsztán, Üzbegisztán), Ukrajnát, Oroszországot, Örményországot, Azerbajdzsánt.
Csehország és Szlovákia Csehszlovákia néven futott, egy országként, déli szomszédaink Jugoszlávia néven alkottak egy államot. Németország keleti része volt az NDK (Német Demokratikus Köztársaság). Az afrikai országok közül például Angola, a kelet-ázsiai államok közül pedig Vietnam volt baráti szocialista ország.
Zánkán, ezen a vadregényes, gyerekszemmel is kissé kopár helyen 1969-ben tették le az alapkövet; a tábor 1976-ra készült el teljesen. A tinédzserek szállásaként szolgáló épületeket úgy tervezték, hogy leginkább szállodára emlékeztessenek. Külsőleg legalábbis, mivel berendezés mai fogalmaink szerint spártai egyszerűségű volt. Külön épületben kapott helyett a nagy, 1500 személy egyidejű ellátására alkalmas étterem. A kínálata egyébként egy átlagos iskolai menzáéra emlékeztetett. A zánkai úttörőváros területén az ifjúságtól jól elszeparáltan kaptak helyet a vállalati üdülők - faházak pár szobával, apró konyhával és fürdőszobával.
Felvonulásra, ünnepségek megrendezésére alkalmas nagy terek jellemezték az Úttörővárost. Saját vasútállomása és buszpályaudvara volt, építettek színháztermet, sportlétesítményeket, szabadtéri színpadot, múzeumot is. Nekünk, a vállalati üdülőben elhelyezett vendégeknek ez terra incognita volt, egyszer sem hívtak bennünket az itteni rendezvényekre, csak a zsongásból következtethettünk arra, hogy valami megint történik.
A gyorsan mélyülő strandig a hamar felforrósodott aszfaltúton kellett legyalogolni - emlékeim szerint a siófoki vagy balatonszéplaki strand képest meglehetősen kicsi és egyszerű volt. A kikötő két móló között terült el. Az útleírások és útikönyvek lelkendezése nem ragadt át rám. Mivel a szemem a déli és Tihanyhoz parthoz szokott, és nem kitüntetett úttörőként érkeztem oda, hanem csupán az egyik vállalati nyaraló vendégeként, a családdal, bevallom, a zánkai úttörőtábort rondának láttam a stranddal és a kikötővel együtt.
Ilyen képeslapokat vásároltam Zánkán, ezeket küldtem el a nagyszüleimnek és a barátaimnak:
VIDEÓ: Zánka 2008-ban, a szocialista múlt nyomaival
Ti hol táboroztatok gyermekkorotokban? Milyen emlékeket őriztek?
Ha tetszett a cikk, nyomj egy lájkot!