MÚLT
A Rovatból
hirdetés

Hajdani, ma is működő patinás szállodák Budapesten

Gazdag irodalmi, gasztronómiai vagy képzőművészeti múlttal bírnak. Kész csoda, hogy még ma is üzemelnek.

Link másolása

Az egykori legendás, és még ma is üzemelő irodalmi kávéházakat bemutató cikkünket sokan olvastátok. Most néhány olyan budapesti szálloda történetét elevenítjük fel, amelyek a nagy túlélők közé tartoznak. Évszázadok óta vagy éppen 100 éve állnak, Budapest ostroma, illetve az 1956-os események után mindet újjáépítették, és mindegyikük szállodaként működik a mai napig.

1. Astoria Szálló - Danubius Hotel Astoria

Izgalmas környéken épült, mivel a mai közlekedési csomópont helyén állt egykor a város keleti bejárata, a Hatvani kapu. Egy XV. századi kaputoronyból és egy XVI. századi rondellából állt. A törökök kiűzése után már nem volt rá szükség, a rondellát a XVIII. században bontották el, a kaputornyot 1808-ban. A torony lebontása után felszabadult telekre több ház is épült; a sarkon a Bekella-ház állt, amelyben 1824-ben Müller József vendégfogadót nyitott. A Zrínyi 1870-ig működött, aztán a ház egy patikuscsaládhoz került, végül néhány vállalkozó megvette és lebontatta a szomszédos épülettel együtt.

1912 és 1914 között itt épült fel az Astoria Szálló. Tervezői ügyeltek arra, hogy igényes, finom, leginkább a francia empire-re emlékeztető épületet alkossanak. A Britannia Szállóhoz hasonlóan korszerű és kényelmes volt: központi porszívó és központi fűtés működött az épületben, Applewhite és Chippendale bútorokkal rendezték be az éttermet.

1928-ban az akkori tulajdonosok átalakíttatták, ekkor kapott helyet a Magyar utca felőli részen a kávéház. Híres vendégei között volt például Krúdy Gyula, aki azért szerette a szállodát, mert délig senki sem háborgatta. Az alábbi fotók 1919-ben, 1931-ben és 1969-ben készültek (forrás: Fortepan.hu)

astoria1919

astoria1931

astoria1969

A II. világháborúban Budapest ostroma alatt jelentős károkat szenvedett el az épület. Másodszorra 1956-ban érte jelentős kár a szállót, mivel a környék a leghevesebb harcok egyik színhelye volt. Az 1980-as években hatalmas átalakítási munkák zajlottak az Astoriában, 1988-ban nyitott újra. A rendszerváltás után a Danubius Hotels Group vette át, a 2000-es évek elején jelentős felújítást végeztek az épületen. Kultúrtörténeti szempontból azért is jelentős hely, mert az Astoria Szálló halljából jelentkezett évtizedeken át a Magyar Rádió egyik legnépszerűbb műsora, a Ki nyer ma?, Czigány György vezetésével.

Az Astoria ma:

2. Britannia Szálló - Béke Szálló - Radisson Blu Béke Hotel

Kalandos sorsú, legendás budapesti szállodáink egyike. Épülete (1896) eredetileg bérház volt, ám 1912-ben szállodává alakíttatta és Britannia Szálló néven 1913. május 10-én nyitotta meg Fábri Henrik kávékereskedő. 102 éve üzemel kisebb megszakításokkal szállodaként.

Eleve luxuskategóriájúnak szánták, kora legmodernebb megoldásait alkalmazták: központi gőz- és vízfűtés volt, a szobákba hideg és meleg folyóvizet vezettek be. Rendelkezett központi porszívóval (akár az Astoria), önálló mosodával, de a legnagyobb szenzáció a szobahívó fényjelzés volt. Az első világháború azonban gazdaságilag megtépázta a vállalkozót, kénytelen volt eladni az épületet. Az új tulajdonos az 1920-as évek közepén a debreceni Arany Bika üzletvezetőjét, Németh Aladárt bízta meg a Britannia Szálló vezetésével.

britannia3

Így nézett ki egykor a Britannia

britannia4

Egy 1937-es díszvacsora a Britannia szállóban

Németh Aladárnak köszönhető egy sor újítás, átalakítás, és az, hogy a magyar irodalom és képzőművészet egyik fellegvárává tette a Britanniát. Kosztolányi, Karinthy, Babits, Móricz, Tersánszky Józsi Jenő, Csinszka, a Kassák-házaspár, Nagy Endre, Gellért Oszkár, Kodolányi János, Rózsahegyi Kálmány és megannyi híresség megfordult a falai között, és itt működött 1931-ben a Nyugat Barátok Köre.

A Britannia Szálló különlegességei

Németh Aladár tematikus termeket, például sörözőt, borozót és a földszinten kávéházat nyitott - mai utódja a szintén a földszinten működő Zsolnay-Kávéház. A szomszédban lakó Móra Ferenc annyi időt töltött a Britanniában, hogy külön szobát kapott, a falat pedig a műveihez szánt illusztrációk borították. Az összes tematikus terem és szoba belső dekorációját (az üvegablakoktól a freskókig) Haranghy Jenőr készítette, akit Németh még Debrecenből ismert.

Az egyik híres helyiség a Shakespeare-terem volt, ahol tizennégy Shakespeare mű egy-egy fatáblára festett jelenetét láthatták a vendégek. A velencei kalmár egyik alakjához Haranghy Jenő felesége állt modellt. Ez a festmény ma a Radisson Blu Béke Hotel első emeleti konferenciatermét díszíti.

A harmincas években nyílt a több mint ötszáz főre tervezett Kupolaterem, Budapest egyik legszebb és legmodernebb mulatóhelye. Ez azért számított kitűnő lépésnek, mert a közeli Royal (a mai Corinthia) bálterme akkoriban már rég moziként működött, és a környéken szükség volt nagy táncteremre. A Kupolateremben márvány kandallók voltak, márványoszlopok, a mennyezetet óriási és gyönyörű üvegkupola fedte - természetesen ez is Haranghy munkája. A kupolát gombnyomásra szét lehetett nyitni. A terem padlójának középső része is üvegből készült, és ha valaki lenézett, Budapest első mélygarázsát láthatta.

britannia1

Az egykori Kupolaterem, amelyet a háború után sajnos úgy alakítottak át, hogy instabillá vált, ezért le kellett bontani

haranghy1

Haranghy Jenő egyik Shakespeare-festménye

britannia2

A megmarad üvegkupola a Radisson Blu Béke Hotel első emeletén - bal oldalon egy Haranghy-üvegtábla látható, a háttérben az ablakokat is Haranghy munkái díszítik

notasterem

Ilyen volt a Nótás terem Haranghy Jenő illusztrációival

A második világháború alatt az épületben sebesült katonákat láttak el, a sörözőt ideiglenesen műtővé alakították át. Az államosításkor egyik napról a másikra az utcára tették Németh Aladárt és családját - az épületben volt az otthonuk. 1949-ben a nagykörúti ingatlan már Béke Szállóként üzemelt tovább, majd 2009-ben vette fel ma is használatos nevét.

Béke Szállóként az Orfeumáról volt híres. Számos színész, zenész, táncos kezdte itt a pályáját, mivel a műsoros esteken szívesen szerződtettek a már gyakorlott, idősebb előadók mellett például frissen végzett színészeket. Bitskey Tibor, Bodrogi Gyula, Klapka György és Szulák Andrea is fellépett pályakezdőként az Orfeumban, de olyan már befutott előadókat is láthatott a közönség, mint Honthy Hanna vagy a Benkó Dixieland Band tagjai.

A szálloda ma:

3. Fortuna fogadó - Szent György fogadó

A Fortuna u. 4. szám alatt álló épület helyén a középkorban három másik ház állt. Többször is gazdát cseréltek, míg 1784-ben Buda városának tulajdonába kerültek. Ebben az időben nyílt a fogadó, kávéház és vendéglő, amely a Fortuna nevet kapta. (Később ez lett az utca neve is.)

A fogadó a budai társasági élet egyik igazi központja lett, sokan kockázni, billiárdozni és kártyázni jártak ide. A szabadságharc idején itt szállt meg Hentzi (Heinrich Hentzi von Arthurm császári és királyi vezérőrnagy), aki folyamatosan lövette a polgári célpontokat, hogy megfélemlítse Pest lakóit, a szabadságharcosok pedig ágyúval lőttek a fogadóra. Hentzi végül a Görgey által vezetett ostrom alatt esett el.

fortuna1953

A Fortuna utca és a fogadó épülete (jobbra) 1953-ban - még láthatók a házakon a háborús belövések nyomai

fortuna1963

1963-ban ilyen volt a Fortuna utca

A 19. század második felében a fogadó hanyatlásnak indult, mivel jelentősen visszaesett a vendégforgalom. Egy időben még börtönként is funkcionált. A 2. világháborúban megsérült az épület, 1959-ben állították helyre. 1966-tól a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum használta az ingatlant 2004-ig. Az épület jelenlegi tulajdonosai műemléki jellegének megőrzésével állíttatták helyre, a szálloda berendezésekor pedig korhű vagy legalábbis történelmi hangulatú belsőre törekedtek.

A belső, zöld udvaron egy, a szabadságharc idejéről származó ágyú látható, és megőriztek egy régi gesztenyefát, illetve két, legalább kétszáz éves védett szőlőtőkét is.

szent_gyorgy06_2

A fogadó épülete 2014-ben

szent_gyorgy01_1

A bejárat

szent_gyorgy05_2

A Szent György udvara egy 1848-49-es ágyúval és a 200 éves szőlőtőkékkel

Ezt a 3 szállodát sajnos már nem láthatjuk Budapesten

Az Erzsébet Királyné Szálloda 1872-ben nyílt a mi Károlyi Mihály utcában. A pincében 1927-től működött a János Vitéz Söröző 12, a művet illusztráló faliképpel. Állítólag később annyira leromlott az állapota hogy nem érte meg felújítani, így a hetvenes években bezárták, 1983 és 85 között pedig új szálloda épült a helyére, a mai Hotel Erzsébet City Center.

A "Vendégfogadó a Nádorhoz" egy 1810-es építésű házban nyílt meg. Az épületet többszöri tulajdonosváltás után 1876-ban lebontották. A helyén épült ház sem volt szerencsésebb, az ostrom alatt tönkrement. A telekre emelték az 1980-as években a Taverna Szállót, amely 2007 óta Taverna Hotel Mercure Budapest City Center néven üzemel.

A Duna-partra épült egykori Stein-ház helyén emelt Ritz is szomorú sorsra jutott. 1910-1913 között épült meg a 120 lakosztályos, ötemeletes, Grand Hotel Ritz, amely a kor minden luxusával el volt látva, és még tetőterasszal, illetve télikerttel is büszkélkedett. Híres vendégei között volt Rabindranath Tagore, Sir Livingstone és a későbbi III. Edward angol uralkodó. Az ostrom alatt is nyitva tartott, alagsorában lehetett étkezni, amikor a felsőbb szinteken már kilőtték az ablakokat. Végül bombatalálatot kapott, és az akkori szemtanúk szerint napokig égett... A helyére épült a Forum Szálló, a mai Hotel Intercontinental.

ritz

A Grand Hotel Ritz, a későbbi Dunapalota és a pesti rakpart a Lánchíd felől nézve. Balra Eötvös József szobra, a távolban jobbra az Erzsébet híd látható. A felvétel 1916-ban készült. A kép forrása: Fortepan/Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.08.083

ritz2

Társaság a Ritzben 1920-ban - a képen balról a második Magyar Elek, vagyis az Ínyesmester, a huszadik század első felének legjelentősebb gasztronómiai újságírója

4. Gellért Gyógyfürdő és Szálló - Danubius Hotel Gellért

Hihetetlennek tűnik, de a szálloda felépítésének egyik oka egészen az Árpád-korig nyúlik vissza. Abban az időben ugyanis a Kelen-hegy (Gellért-hegy) tövében már fürdőkhöz használták az itt feltörő meleg vizet. A török megszállás alatt Acsik ilidzse néven működött fürdő a forrás fölött. Az oszmán uralom után kincstári tulajdon lett, majd I. Lipót emeltetett új fürdőépületet, amit a Ferenc József (Szabadság) híd építése miatt 1894-ben lebontottak.

A századfordulós fejlődés eredményeként a főváros úgy határozott, hogy a gyógyforrás vizét kihasználva világvároshoz illő fürdőt és gyógyszállót építtet. Európa egyik legkorszerűbb komplexumát tervezte meg Hegedűs Ármin, Sebestyén Artúr és Sterk Izidor. Egy időben 3500 vendég befogadására volt alkalmas a Gellért Szálló fürdője, külön kórházában pedig harminc személy gyógyulhatott. A Gellért Szálló ma is jelentős gasztronómiai hírnevét 1927-ben alapozta meg, amikor az éttermei vezetését Gundel Károlyra bízta, aki úgy gondolta: "A kiválóság nem örökletes. A minőség nem veled született. Csak akkor lehetsz a legjobb, ha a legjobbakkal veszed fel a versenyt."

gellert1

A Gellért Szálló 1940-ben...

gellert1941

...és 1941-ben

gellert1945

1945-ben ilyen látványt nyújtott Budapest egyik legszebb szállodája

gellert1957

A Gellért 1957-ben

A virágzás egészen a második világháborúig tartott. A pusztító ostrom a Gellértet sem kímélte, az épületben és a berendezésben is komoly károk keletkeztek. A háború után részeleges felújítás folyt, a Dunára néző oldalt 1961-ben renoválták. 1980-ban újabb átalakítást követően 138 egyágyas, 83 kétágyas szoba és 14 lakosztály várta a vendégeket.

A Danubius Hotel Gellértben Habsburg Ottó, Turay Ida, Páger Antal, Richard Nixon, Yehudi Menuhin, Andrew-Lloyd Webber és Maximillian Shell is gyakori vendég volt. Nevüket ma már egy-egy lakosztály viseli. Zsigmond Vilmos 2015. június 16-án ünnepelte 85. születésnapját, ebből az alkalomból, a hagyományt folytatva róla is elneveztek egy lakosztályt.

470_gellert

A Gellért 2014-ben - Pozsonyi Roland fotója

asp_620_142

Rendezvény a Gellértben - Huszár Boglárka fotója

gellert_zsigmond

Zsigmond Vilmos lakosztály

Margitszigeti Nagyszálló - RAMADA Grand Hotel - Danubius Grand Hotel Margitsziget

"A gazdag múlttal rendelkező Margitszigeti Nagyszálló, közismert és közkedvelt szálloda 1873-ban épült Ybl Miklós, az egyik leghíresebb magyar építész tervei alapján. A húszas években Wälder Gyula tervei szerint bővítették, a harmincas években a magastető helyére harmadik emelet készült. Az 1965-ös árvíz hatásának már nem tudott ellenállni: 1966 januárjában - a szerencsére kiürített épület - egy része beomlott. Gazdasági megfontolásból a teljes korszerűsítés és helyreállítás mellett döntöttek. 1985 és 1987 között teljes felújításra került. A "lepényépület" a történelmi épülethez illő homlokzatot kapott, az épület visszakapta a sátortetőt is. Földalatti folyosó köti össze a Thermal szállodával." Forrás: Egykor.hu

"Az épület bejárata kezdetben a park felől nyílott. Ismételt átépítésekkel bővítették, és a Duna-part feltöltése után bejáratát a Duna felőli oldalon alakították ki. 1926-ban a déli oldalon Walder Gyula által tervezett szanatóriumi épületrésszel bővült. A II. világháború végére teljesen lepusztult, csak a fő falak maradtak meg" olvashatjuk a Műalkotások a Margitszigeten című tanulmányban.

margitszigeti1

A Nagyszálló 1890 körül

margitszigeti2

A Nagyszálló az ezredfordulón

margitszigeti3

A belső tér a pusztító II. világháború előtt...

margitszigeti_bombazas

...és a Margitszigeti Nagyszálló az ostrom után

margitszigeti4

A szálloda az 1950-es években

margit1

A Danubius Grand Hotel Margitsziget ma így néz ki - Fotó: Danubiushotels.com

margit2

A belső tér - Fotó: Booking.com

6. Grand Hotel Royal - Corinthia Hotel Budapest

A millenniumi ünnepségekre, Magyarország fennállásának ezredik évfordulójára épült fel a gyönyörű szálloda. 232 szoba és 20 külön lakosztály várta a vendégeket, a személyzet pedig a padlástéren kialakított szobákban lakott. Minden szempontból felső kategóriás hotelnak szánták, az épületben postahivatal, bank, fodrász, jegyiroda, két étterem, egy Gerbeaud cukrászda, egy kávéház, egy bár és egy élelmiszerüzlet működött. A nyugati főcsarnokban pálmakert volt, szórakozni a bálteremben lehetett.

A szálloda kávézójában az 1910-es években filmvetítést tartottak, végül 100 évvel ezelőtt, 1915-ben a bálterembe költözött az Apolló Mozi, amely a II. világháború után Vörös Csillag néven működött tovább.

"Udvarán szökőkút csobog, apró bizalmas teraszok néznek ki az utcára, fehér szobrok emelkednek ki egy-egy üvegházi részletből, neszfogó szőnyegeken enyészik el a léptek zaja, nehéz selyem, damaszt, brokát mindenütt. Az első emeleten a nagyterem: gyönyörű hatalmas arányokban. A falakon freskók, fehér és arany a többi. Dísztermében egymást érik a hangversenyek, bálok, előadóestek" írta Heltai Jenő a Royalról.

royalszallo1

royalszallo2

"1956-ban a forradalmárok foglalták el és rendezték be itt főhadiszállásukat. Az épület mindkét alkalommal súlyos károkat szenvedett az orosz csapatok támadásaitól, helyreállítása több évet vett igénybe" - írta Láng Dávid egy korábbi cikkünkben.

royal1956

Az 1956-os utcai harcok alatt a szálloda kiégett

royal19562

Egy másik '56-os fotó

1992-ben bezárták a szállodát, és több mint tíz évet kellett várni arra, hogy ismét élet költözzön a falak közé. Az épületet a máltai központú Corinthia csoport vásárolta meg; vállalták, hogy a műemléki szempontokat is figyelembe véve újítják fel. A Corinthia Hotel Budapest 2003 áprilisában nyitott újra, 414 szobával. Két évvel később 26 apartmannal is kiegészült a Hársfa utcai szárnyban. Pozsonyi Roland fotóin láthatjátok, milyen most az szálloda.

royalma1

royalma3

royalma2

Ha érdekes volt az összeállítás, ajánld másoknak is!

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk


MÚLT
A Rovatból
A kokárda helyes használata: tudod, hogyan kell jól elkészíteni?
Örök vita, hogy kívül zöld vagy kívül vörös-e az igazi 48-as, magyar kokárda. Történész érvel a megoldás mellett.
Forrás: Urbanlegends - szmo.hu
2022. március 11.


Link másolása

Kokárda: a forradalom szimbóluma

A nemzeti ünnep környékén elterjedt a közösségi oldalakon, hogy mivel a magyar kokárda piros-fehér-zöld színű, ezért helyesen kívülre kerül a zöld. Egyébként évek óta folyik róla a vita: kívül piros vagy kívül zöld a kokárdánk? Mielőtt lecserélnétek hagyományos kokárdátokat, érdemes meghallgatni erről egy történészt is.A magyar kokárda készítés soha nem megy ki a divatból.

A Facebook kokárdareformerei a következőképp érvelnek a kívül zöld kokárda mellett:

“Az 1848-as pesti forradalom idején a márciusi ifjak még valóban így is (kívül piros) használták, de Than Mór festményein is megfigyelhető, hogy a huszárok csákórózsáján is helyesen szerepel a színsorrend. Téves viszont Szendrey Júlia kokárdája, amit Petőfinek készített, hiszen ezen az olasz színek sorrendje figyelhető meg. Valószínűleg már a forradalom idején is használtak téves kokárdákat, nem mindenki tudhatta hogyan kell helyesen hajtani. Manapság téves történelmi berögződések, és a hagyomány miatt legtöbbször a piros van kívül és a zöld belül”

Kokárda készítés: a történész véleménye

Továbbá idézik Katona Tamás történész egy beszédét is:

„… Ugye a kokárda úgy készül, hogy egy nemzeti színű szalagot meghajlítunk. Hogyha azt akarjuk, hogy kétoldalt piros-fehér-zöld jöjjön ki belőle, bizony itt a zöld kerül kívülre és a piros belülre. A kokárda mindig belülről kifelé olvasandó. De már 1848-ban a kokárdák többsége fordított volt. Kívül volt a piros, mert úgy csinosabb.”

Kokárda_1848-ból

1848-ból származó pántlikás szalagrózsa/Wikipédia

Milyen érvek hangoznak még el? Egy blog szerint az eredeti szabály szerint a színek mindig belülről kifelé olvasandók. A zászló fölső része kerül a kokárda belsejébe, az alsó része pedig a külső szélére. A magyar kokárda piros-fehér-zöld színű, tehát helyesen kívülre kerül a zöld. (Forrás: Kovácsné Ági)

A kokárda színei: ez a helyes sorrend

A leginkább elterjedt a kívül piros, belül zöld, amely elméletileg helytelen, mivel a szabály szerint a színek mindig belülről kezdődnek. A magyar kokárda tehát az „előírás” szerint helyesen kívül zöld, belül piros kell, hogy legyen. Zászlótörténészek szerint amennyiben külön lelógója van, a kívül piros változat is helyes.

Az Erdélyma ezt írja:

"Az viszont történelmi tény, hogy a radikálisabb fiatalok 1848. március 15-én a kívül piros, belül zöld változatot használták, ilyet kapott Petőfi is Szendrey Júliától.

Ha ez utóbbi tényt figyelembe vesszük, talán helyesebb a berögződött kívül piros belül zöldet használni, még ha ez elméletileg helytelen is. Ezt hagyományból, tisztelgésből hordja a magyar, nem pedig nemzetközi „előírásokhoz” igazodva, precizitásból."

A történész véleménye a kívül zöld kokárda kapcsán

Az Urbanlegends azonban megkereste Hermann Róbert történészt is. Ő is először Katona Tamástól hallott erről a kívül zöld kokárdáról valamikor 1994 körül. Neki pedig Olaszországban mondták ezt egy hivatalos látogatáson. Ami kokárdát viszont Hermann a korszakból ismer, ott mindenhol kívül van a piros, belül a zöld.

A háttérben a Pilvax poharai és billiárd dákói. Fotó: Szegedi Éva

Tovább bonyolítja a kérdést, ha van farka a kokárdának. Zászlótörténész kolléganője szerint ugyanis akkor szabályos a kívül piros – belül zöld. Ha nincs farka, akkor viszont a heraldikai szabályok szerint kívül kellene lennie a zöldnek, belül a pirosnak.

Hermann rögtönzött ikonográfiai kutatása során csak két kokárdát is ábrázoló korabeli Vasvári-litográfiát talált. Ezeken azonban nemigen lehet megállapítani a színek sorrendjét.

"De nekem úgy tűnik, hogy inkább a piros volt itt is kívül, s belül a zöld”
– írja Hermann.

Hermann a szabálytól függetlenül saját bevallása szerint az eredeti formánál maradna, ugyanis:

"mégiscsak így hordták-hordjuk 162 éve. No és azt sem tartom elképzelhetetlennek, hogy a ‘heraldikai tévedés’ tudatos volt. Vagyis hogy a kokárdát hordók ilyen módon kívánták kifejezni a rokonszenvüket az olasz forradalmi egységmozgalommal. De ez csak feltételezés, bizonyítani nem tudom”

Link másolása
KÖVESS MINKET:

MÚLT
A Rovatból
A tiszteknek két óra, a sorkatonáknak negyedóra kéjelgés járt – frontvonal mögötti katonai bordélyok az I. világháborúban
Napi átlag 12-100 kuncsaft, állandó méhgyulladás, nemi betegségek, végül fenékbilloggal száműzetés: ilyen volt a sorsa egy átlagos tábori prostituáltnak.
Tóth Noémi - szmo.hu
2022. március 10.


Link másolása

Az elhúzódó I. világháború egyik nem várt következménye a nemi betegségek megduplázódása volt. Az Osztrák-Magyar Monarchia katonái is testi örömökkel feledtették ideig-óráig az elviselhetetlent, ezért a kezdeti 6 százalékról a háború második évére a helyi katonáknak már a 12 százaléka szorult orvosi ellátásra, különféle szexuális úton terjedő kórságok miatt. Tudták, hogy várhatóan nem sokáig élnek, és szerettek volna mindent kipróbálni, illetve egy hölgy társaságát élvezni még utoljára – vagy elsőre, hiszen sokakat szűzen soroztak be a frontra. Az általános nőmegvonás olyan méreteket öltött, hogy néhol a szolgálatban lévő fiúk jobb híján hóból gyúrtak meztelen női testet ábrázoló szobrot.

Ezért úgy döntött a katonai vezetőség, hogy – nem örömszerzési, hanem egészségügyi okból – tábori bordélyokat létesítenek, amelyeket szigorúan szabályoztak. A császári és királyi hadsereg-főparancsnokság 1915-ben kiadott egy nyolc pontból álló, a tábori és a tartalék bordélyokra vonatkozó szervezeti szabályzatot, amely részletesen tartalmazta, hogy az örömlányok milyen feltételekkel vehetők igénybe, például beteg és részeg katonák nem részesülhettek kiszolgálásban. Valamint azt is kifejtették az okmányban, hogy kik és milyen formában állhatnak a katonák rendelkezésére. A prostituáltakat minőség szerint csoportosították, akik megszabott áron dolgoztak, és a minisztérium határozta meg, hogy mennyit kell költeni naponta az ellátásukra, valamint fejenként hány kuncsaftot fogadhatnak. A megvásárolható örömszerzés kizárólag lányokra terjedt ki, ugyanis a homoszexualitás illegális volt, sőt, halálbüntetés járt érte a hadseregben.

Bárki jelentkezhetett örömlánynak, aki elmúlt 18 éves, nem volt szűz, házas vagy terhes, valamint megfelelő erőnlétben volt, tekintve a folyamatos „igénybevételt”. A ranglétra úgy nézett ki, hogy a legszebb, felső kaszt a tiszteket, tábornokokat szolgálta ki. Nekik még kedvezőbb munkakörülményeik voltak a többihez képest, hiszen ők naponta legfeljebb hat kuncsaftot fogadhattak, alkalmanként maximum két óra hosszára. Az altisztek I. osztályú hölgyekhez fordulhattak (a főtisztek fél órát, a törzstisztek egy órát tölthettek kéjelgéssel), míg a sorkatonáknak a II. osztályú liga jutott, legfeljebb negyed órára. Utóbbiaknak volt a legsanyarúbb életük, hiszen az ebbe a kategóriába sorolt lányoknak napi 12 – de volt, hogy a dupláját, sőt, akár 100 – kuncsaftot is ki kellett szolgálniuk, ugyebár mindössze maximum 15 perc alatt. A lányoknak szürke egyenruhát kellett viselniük fekete karszalaggal, alatta dr. Jäger márkájú hagyományos fehérneművel. A tiszti örömlányoknál a legfinomabb minőségű fekete félselyem harisnyával, a legénységi szajhák esetében pedig közepes minőségű vörös pamutharisnyával tették vonzóbbá a szettet, a hozzájuk passzoló harisnyakötőkkel. Ezeket a holmikat le lehetett venni az aktusok idejére. Némelyik kéjnő abból keresett plusz pénzt, hogy Viagrához hasonló szert is kínált, és igyekezett kifogni a pilótákat, akik több jattot adtak.

A katonai vezetőség azt remélte, hogy a szabályozott rendszer által elkerülhetik a járványokat és biztosíthatják az állomány testi épségét, pontosabban a nemi betegségek elkerülését. Ugyanakkor a katonák gyakran szándékosan gonorrheás vagy szifiliszes örömlánnyal feküdtek össze, hogy ne kelljen folytatniuk a lélekölő harcokat.

Nem csoda, hogy a besorozott szerencsétlenek nem akartak visszatérni a lövészárkokba, hiszen a mentális terhek mellett olyan betegségeket lehetett ott elkapni, mint a nyirkos talaj miatt kialakuló lövészárokláb, amely üszkösödéshez vagy amputációhoz is vezethetett, vagy a tetvek által terjesztett fertőző lövészárokláz (amelyen egyébként a Micimackó írója, Milne, és a Gyűrűk Ura szerzője, Tolkien egyaránt átesett). Akadtak, akik annyira el voltak keseredve, hogy inkább irritáló anyagokat fecskendeztek a húgycsövükbe, gyulladást létrehozva az orvosok megtévesztésére.

Az ellenőrzött körülmények között működtetett katonai bordélyházak igen puritán helyszíneken működtek: elhagyatott épületekben, leharcolt cirkuszkocsikban vagy vasúti vagonokban tartottak örömlányokat, nagyrészt a frontvonal szomszédságában. Az intézmények élén az igazgató állt, a napi ügyeket a madame menedzselte. Az árszabás adott volt: a tiszteknek 8-10 koronát, míg a legénység tagjainak 3-4 koronát kellett fizetniük a testi örömökért.

Az eleve lehangoló helyiségekben nemi betegségekre, vagyis azok elkerülésére figyelmeztető plakátok voltak kihelyezve. A bakáknak kötelező volt az aktus előtt és után a kihelyezett bórvazelines fertőtlenítőt használni, valamint mind a vendégeknek, mind a prostituáltaknak rendszeres orvosi vizsgálaton kellett részt venniük. Ezeket a tömeges vizsgálatokat a magyar katonák nemes egyszerűséggel csak „farokparádénak” nevezték.

A madame-ok felelőssége volt, hogy a katonákat rábírják az eltéphetetlen, Neosalversan márkájú, tábori óvszer használatára, amit 20,3 fillérért lehetett megvásárolni. Azonban ezek igencsak kezdetlegesek, kényelmetlenek voltak és kemény gumiból készültek, ezért nem meglepő, hogy sokan nem éltek az ajánlással, a kockázatok mérlegelése után sem. Eleinte ezért sok volt a nemkívánt terhesség a prostituáltak körében, de később az állandó méhgyulladás miatt már nem tudtak teherbe esni. Nem csoda, hogy gyakori volt a lányok cserélődése: elég hamar kiégtek vagy alkoholisták lettek, amikor pedig már végképp alkalmatlanná váltak a férfiak kiszolgálására fizikai és lelki síkon egyaránt, a másodrangú örömlányokra még megalázóbb sors várt. A bal farpofájukra kaptak egy császári billogot, majd megfertőzték őket nemi betegséggel, és az ellenséges csapatokhoz küldték őket.

Az osztrák-magyar haderőben 1917-ig nagyjából másfél millióan kaptak el valamilyen nemi betegséget, közülük 41 százalék házas volt. A harcokkal párhuzamosan folyó higiéniai felvilágosítás azonban sikeresnek bizonyult, hiszen végül a nemi betegségek ritkábbá váltak, mint a hátországban. A lövészárok-szajhák sanyarú sorsát pedig azóta is néma csend övezi.

Források: 1,2,3,4,5,6


Link másolása
KÖVESS MINKET:


MÚLT
A temetőre épült újpesti Szellemtelep paranormális legendája
Budapest negyedik kerületében, a Pozsonyi úton található az ország legnagyobb lakótelepe, amely hátborzongató szellemhistóriák nyomán kapta ragadványnevét.

Link másolása

Újpest régen önálló iparváros volt, csak 1950-ben csatolták Budapesthez, mivel elkezdték fejleszteni a régi munkáskerületeket. A rekonstrukciós terv részét képezte az Újpest Városközpont is, amelyhez a húszas évek előtt épült, avítt lakóházakat lerombolták vagy felújították. Ekkortájt számolták fel a legtöbb peremkerületi temetőt is, konkrétan 87-ből 75 sírkertet szüntettek meg. Mivel a hamvasztást csak 1968-tól engedélyezték Magyarországon, a temetők hamar zsúfolásig megteltek, és sok probléma akadt a holttestek elhelyezésével.

Többek között a régi magdolnavárosi sírkertet is felszámolták 1964-ben (utódja a Megyeri temető lett), és elkezdtek építeni a helyén egy lakótelepet két évvel később. 1972-re már készen is lett a Pozsonyi utcai lakótömb közel 17 ezer panellakása, amely hatalmas méretével kiérdemelte Budapest, sőt, egész Magyarország legnagyobb lakótelepe címet. A Larsen-Nielsen, azaz dán típusú lakónegyed befogadóképessége hozzávetőlegesen 36 000 lakos, akik a kezdetekkor mind ugyanarról a rejtélyes eseménysorozatról beszéltek.

A hazai Paranormal Pestivity

Már a nagyszabású építkezés legelején meglepően sok malőr és furcsaság jött össze, kezdve azzal a bizarr felütéssel, hogy sorra kerültek elő az emberi csontvázak az alapok felhúzásánál. Először az építőmunkások körében terjedt el futótűzként az a pletyka, hogy nem véletlenül fordulnak elő sorozatos meghibásodások és balesetek, ugyanis túlvilági jelenlétről és emberi alakokról esküdöztek az üres, átadásra váró lakásokban. Annyi bizonyos, hogy ez egyik tízemeletes házba azért nem lehetett beköltöztetni a lakókat, mert egy nyitva hagyott vízcsap öt szintet teljesen eláztatott. Majd utána pont az a lakás gyulladt ki – és terjedt át a tűz több másikra is –, amely előzőleg eláztatta a panelt.

Az egyik tömbben a teljes tizedik emeletet le kellett zárni furcsa zajok, villogó fények és főleg egy különös, odaégett olajra emlékeztető penetráns bűz matt, amely akkor sem hagyott alább, amikor már keresztbe-kasul kiszellőztették az egész épületet. A munkások egy időre vasráccsal lezárták az egész emeletet, a liftből pedig még a tízes nyomógombot is kiszerelték. Az általános riadalom akkor kezdett felerősödni, amikor az építkezésen dolgozó egyik éjjeliőr biztosan állította, hogy többször felbukkant mellette egy elsuhanó árny.

A baljós előjelek azonban nem tántorították el a vásárlókat, ugyanakkor a beköltöző lakók is sorra kezdték egymásnak sugdosni hihetetlennek tűnő tapasztalataikat. Történetek kaptak szárnyra a lakásokban éjszaka feltűnő alakokról, ijesztő hangokról, recsegő-ropogó zajokról, koppanásokról és léptekről, illetve akadt, aki állította, hogy egy láthatatlan kéz lökte el. Gyakran előfordult, hogy a villany magától kikapcsolt, a tévé pedig minden előzmény nélkül bekapcsolt vagy csatornát váltott, esetleg a rádió szólalt meg magától.

Ezek a történések megmagyarázhatók lennének valamiféle áramingadozással, ám kivizsgálták a lakótelepen történteket, és állítólag semmiféle meghibásodást nem találtak a rendszerben. A józan eszükre hallgató ingatlantulajdonosok spontán fizikai jelenséggel igyekeztek magyarázni a vadiúj épületek természetes mozgását. A kétkedők viszont arra hivatkoztak, hogy ezek a recsegések inkább régi házakra jellemzőek. A mendemonda szerint egyszer egy teljes család menekült el pizsamában az éjszaka közepén az ijesztő jelenségek elől.

A láncreakció eredményeképpen többen elkezdték árulni a nemrég birtokba vett otthonukat, de az akkori lakáshiány ellenére sem kapkodtak a Pozsonyi úti ingatlanok után. Addigra ugyanis már mindenki megtudta egy kis kutatást követően, hogy megbolygatott sírokra húzták fel az épületeket, és ehhez kötötték a paranormális jelenségeket. A lakótömbökre ráragadt a Szellemtelep elnevezés, amely annyira meghonosodott, hogy a mai napig használatos.

Az erről a legendáról szóló cikkek alatt folyamatosak a kommentviták: az egyik tábor szerint ez mind butaság, csak az élénk fantázia szüleménye, és jó pár ott lakó is arról győzködi a többieket, hogy soha nem tapasztalt hasonlókat.

Egy akkori lakos is megosztotta a saját észszerű magyarázatát a történtekre: „Nappal jöttek a fináncok, volt nekik egy fiókos Csepel teherkocsijuk, és exhumáltak. Kiásták a holttestet, összeszedték az aranyait, betették a fiókokba, a csontokat meg szétdobálták. Mi, fiatalok – én 16 voltam – komolyan mondom, koponyák, kar-, meg lábszárcsontok között mászkáltunk! Az egyik srác talált egy olyan koponyát, aminek még mind a 32 foga megvolt, el is tette, és az íróasztalán egy lámpa volt benne. Nos, az esti ramazurikban mi is részt vettünk, a csajok nagyokat sikoltoztak, mi a csontokat dobáltuk a ház falának, az öregek meg majrézva húzták be a függönyeiket, és másnap ment a susmus, hogy hallották a kedves szomszédék is, micsoda szellemjárás volt itt? Hát ennyit a szellemekről…”

Az ellentáborból azonban születnek vérfagyasztó hozzászólások is, mint például az alábbi: „Én itt lakom a Pozsonyi utcai lktp. közvetlen szomszédságában a Berda József utcában, a szekrényajtó kivágódik, a plüss figurák hátat fordítanak maguktól, a tányér felcsúszott a falra, úgy, hogy támasztotta az asztal teteje, kiskutyám egy pontot néz néha, mintha ott állna valaki, és nagyon izgatottá válik, hozzá sem lehet szólni.”

Tény, hogy meg tudja tréfálni az embert egy rosszul bekötött elektromos hálózat vagy vízvezeték, ahogyan a fűtésrendszer csövei is, nem beszélve a panelfalak akusztikai hatásairól. Az azonban mindenképpen érdekes, hogy egy egész lakótelepet magával rántott a tömegpszichózis, akárcsak annak idején a boszorkányperekben. Sosem fog teljes bizonyossággal kiderülni, hogy amit a munkások vagy az éjjeliőrök láttak, az csupán az alkohol gőze volt, vagy tényleg egy kísértet, esetleg csak egymás hergelése sikerült túl jól.

Annyi biztos, hogy mára már csak a ragadványnév maradt, a pánik eltűnt, bár sok önjelölt szellemvadász portyázik hébe-hóba a Ghostbustert fütyörészve, hátha elcsíp valami izgalmas jelenséget. Azért remélem, ha szellemet nem is látnak a paraturisták, legalább megnézik a környéken a Városházát, a Lepkemúzeumot, az újpesti zsinagógát, a stadiont és a Víztornyot is, ha már arra járnak. Azt pedig mindenki maga döntse el, hogy népi babonáról, tömeghisztériáról vagy valós túlvilági jelenségekről szól-e a Szellemtelep históriája.

Források: 1, 2, 3, 4, 5


Link másolása
KÖVESS MINKET:


MÚLT
A Rovatból
Egy működő atomreaktor volt a '66-os BNV sztárja, alig volt nagyobb egy konyhai vízforralónál
1966-ban még simán ki lehetett állítani egy zseberőművet a vásáron, ráadásul az ilyeneket sorozatban gyártottuk akkoriban.
Forrás: Tó-retró blog, címkép: Az ország első reaktora Csillebércen. Még ma is működik - szmo.hu
2022. március 18.


Link másolása

A régi, balatoni nyarak illata Pálma gumimatraccal és bambival, a SZOT üdülők strandján... Ezt mind újraélheted vagy megismerheted a Tó-retro blog írásaiból.

Az 1966-os Budapesti Nemzetközi Vásár (BNV) legalább egy szempontból kiemelkedett a többi hasonló rendezvény sorából. Ezen az eseményen ugyanis valami egészen egyedi dolgot állítottak ki. Bár látványra a két méterszer két méteres kocka nem tűnt túl érdekesnek, mégis ellopta a show-t minden más kiállított tárgy előtt. A Csillebércről érkezett újdonság ugyanis egy működő atomreaktor volt!

Ma már nehezen elképzelhető, hogy iskoláscsoportok, kismamák vagy bárki más védőfelszerelés nélkül sétálgathasson egy atomreaktor körül, sőt akár meg is érintse azt, ám akkoriban teljesen más volt a világ.

Húsz évvel Csernobil előtt az atomenergia maga volt az izgalmas, érdekes új technológia, melynek békés felhasználása a legnagyobb lehetőségnek ígérkezett a 20. században. Ráadásul a ZR-4 névre keresztelt vajszínű kockát alig 7 évvel az első hazai atommáglya, a csillebérci kísérleti izotóp reaktor után állították ki, így érthető a hatalmas érdeklődés.

A kiállítási mini reaktor, 1966. május 7-én készült el Központi Fizikai Kutató Intézet (KFKI) atomvárosában, hogy kevesebb, mint két hét múlva már a BNV-n hirdesse a barátságos atomenergiát.

A reaktor aktív zónája (ahol a maghasadás zajlik) 20x25x30 centimétert tett ki, vagyis alig volt nagyobb egy mai konyhai vízforralónál. Ezt vette körül egy grafit, két parafin és egy nehézbeton (KFKI találmány) réteg, nagyjából 90 cm vastagságban. Az urán hajtóanyagú reaktor a vásáron a nagyközönség jelenlétében is hasznos munkát, úgynevezett aktivációs analízist végzett. A berendezéshez tartozó csőposta a vásárlátogatók szeme láttára szállította a sugárzó térbe az anyagmintát, ahol az maga is sugárzóvá vált. Sugárzási spektruma pedig rendkívül pontosan elárulta a minta összetételét.

A ZR-4-et a kiállítás után szétszerelték és visszaszállították Csillebércre. A reaktort a KFKI ugyanis nem csupán a vásáron való bemutatás céljából készítette. Részese volt a hazai atomenergia megszületését célzó, több évtizedes kutatássorozatnak.

Az első lakossági szolgálatba állt erőmű 1954. június 24-én kezdte meg a működését a Szovjetunióban, hiszen akkoriban mindenki hitt az olcsó és „tiszta” atomenergiában.

A csillabérci atomváros építkezését már két évvel később, 1956 júniusában megkezdték az orosz tervrajzok alapján.

Az atomváros első látványrajza

Az első hazai reaktor 1959. március 25-én kezdte meg a működést és rögtön két célra is használták.

A hazai szakemberek képzése és a kísérletezés mellett az akkor Európa szerte igen keresettnek számító rövid felezési idejű izotópokat állítottak elő velük.

Az ilyen izotópokat (pl.: a Nátrium 24) akkoriban a gyógyászatban, mezőgazdaságban és az iparban is előszeretettel használták.

Az egyik tipikus terület a

szigetelt csővezetékek repedéseinek felderítése volt, amikor a csőben áramló gázba/folyadékba kevert izotóp sugárzása lehetővé tette a hiba helyének meghatározását nagyobb szakaszok szétbontása nélkül. Az ilyen izotópok sugárzása néhány óra alatt kimutathatatlan szintre csökken, így nem szennyezik az anyagot, amihez keverték őket. Persze ez egyben azt is jelenti, hogy mindig új adagokra van belőlük szükség, hiszen használatuk csak rövid ideig lehetséges.

Éppen ezért végzett fontos munkát a csillebérci reaktor. Ám az atomvárosban nem csupán az első atommáglyával végeztek kísérleteket, hanem építettek több ún. „zéró reaktort” is. Ezeknek a zéró hőt adó és ezzel energiát nem szolgáltató, kísérleti reaktoroknak a jelölésére a ZR betűket és egy számot használtak.

A BNV ideje alatt kiállított ZR-4. Jól belőhető a mérete a mögötte sürgölődő kutatók magasságának segítségével

Az első hazai tervezésű kísérleti atommáglya, a ZR-1 már 1960-ban elkészült, ezután 1962 végétől 1965 őszéig működött a ZR-2, majd jött a ZR-3 és a kiállításon is látható ZR-4.

A ZR-5 segítségével végezték el a Budapesti Műszaki Egyetem atomreaktorának nukleáris tervezéséhez szükséges kísérleteket. Hét KGST-ország 1971-ben Ideiglenes Nemzetközi Kutatókollektívát alapított, mely a KFKI-ban dolgozott, itt építették fel a ZR-6 modellrektort. A kollektíva feladata az volt, hogy pontos reaktorfizikai adatokat („benchmark”) szolgáltasson az erőművi reaktorok tervezéséhez és üzemeltetéséhez. A programot és a ZR-6-ot 1991-ben állították le, de ez alatt az idő alatt rengeteg segítséget nyújtott a hazai és nemzetközi atomfizikának. A „kiállítási sztár” ZR-4 még 2012-ben is működött Csillebércen...

Ha a múlt században imádtál a Balatonnál nyaralni vagy szeretnéd tudni, hogyan nyaraltak a szüleid, neked írták a Tó-retró blogot. Ha pedig szeretnél visszaemlékezni a 70-es, 80-as évekre, és vannak fotóid, amiket szívesen megosztanál, csatlakozz a Retró Insta-csoporthoz!

A kérdőív kitöltésével pedig segítheted a Tó-retró Balatonnal kapcsolatos kutatását, és ajándékot is nyerhetsz.


Link másolása
KÖVESS MINKET: