MÚLT
A Rovatból

Feltalálta a homoszexualitás szót, de műfordítónak csapnivaló volt

Kertbeny Károly Mária író-kalandor elképesztő élete filmre kívánkozik. Felolvasott Heinének, dolgozott Heckenastnak és Lisztnek, a Pilvaxban törleszkedett, máskor pedig melegjogi aktivistaként emelt szót – átsatírozott, pikáns naplója érthetővé teszi az igazi okát.

Link másolása

Kevesen tudják, hogy egy magyar, Kertbeny Károly Mária alkotta meg, illetve használta először írásban a homoszexuális és heteroszexuális kifejezéseket, méghozzá egy 1869-es, anonim értekezésében (ezt a tényt a Széchényi Könyvtár kézirattárában talált dokumentumok alapján bizonyították). Az írás témája a porosz büntetőtörvény volt: Kertbeny a férfiak közötti szexuális viszony szigorú szankciói ellen emelt szót. Meglepően modern felfogással küzdött az azonos nemű párok jogi megkülönböztetése ellen: azzal érvelt, hogy a beleegyezésen alapuló szexuális aktusok büntetőjogi üldözése sérti az emberi jogokat, teret enged a zsarolásnak, és sokakat öngyilkosságba kerget.

Meggyőződése szerint az államnak nincs joga az egyén szexuális magatartásával kapcsolatos magánügyeibe – sem – beavatkozni. Kiemelte továbbá, hogy a homoszexualitás veleszületett ösztönjellegéből adódóan elnyomhatatlan, amely szintén rendhagyó volt az 1800-as években.

De ki volt ez a férfi, aki ilyen bátran kezelte ezt a kérdéskört? Karl Maria Benkert Bécsben látta meg a napvilágot 1824-ben, saját leírása szerint „mint magyar szülőknek fia”, majd a hosszú hajú, sápadt és rámenős fiú Magyarországon kezdett tanulmányokba. Az ilyenekre szokás mondani, hogy csak akasztott ember nem volt, ugyanis élete során volt könyvkereskedő, katona, egyetemi orvostanhallgató, színész, botanikus, nyelvtanuló, illetve leginkább világutazó kalandor (Svájc, Franciaország, Anglia, Németország, Belgium is a listáján volt), valamint író-műfordító.

Ami állandó volt, az a megélhetési gondjai, úgyhogy mindeközben hol tartozás, hol kémkedés vagy éppen hiányzó útlevél miatt gyűlt meg a baja a hatóságokkal.

RÉMES MŰFORDÍTÁSAI MIATT CIKIZTÉK KORTÁRSAI

A magyar irodalomtörténet jóindulattal is középszerű műfordítóként tartja számon, akinek tehetségénél sokkal nagyobb volt a lelkesedése. Amikor 1840-ben visszatért Pestre, Heckenast Gusztáv könyvárus-nyomdászhoz szegődött, és megismerkedett az akkori irodalom elitjével. Szabadidejében a Pilvax kávéházban smúzolt többek közt Petőfi, Jókai, Vörösmarty és Tompa társaságában, ahol ráébredt igazi missziójára. Károly folyamatosan járta a világot, és közben (főleg németre) fordította, népszerűsítette a magyar irodalmat – leginkább Petőfi, Arany, Vörösmarty és Jókai műveit. Eme szent cél érdekében magyarította a nevét is. De állítólag hiába forgolódott a legelegánsabb körökben, sehol nem kedvelték és ismerték el igazán, és összesúgtak a háta mögött.

Simulékonysága olyan elképesztő találkozásokat és lehetőségeket eredményezett, hogy ennek viszont csodájára jártak a kortársai.

1847-ben például Párizsban bebocsátást nyert a német romantika legnagyobb ikonjához, Heinrich Heinéhez, majd nemes egyszerűséggel felolvasta neki saját német fordításában a Petőfi-összest. Nem sokkal később Frankfurtban megjelent egy kötet Kertbeny Petőfi-fordításaival, amelyet Károly elpostázott Heinének, aki furcsa módon tényleg meghatódott ezen a – köztudottan dilettáns – igyekezeten.

Kertbeny nem csupán Petőfit fordított egyébként németre, hanem népdalokat, illetve a János vitézt és a Toldit egyaránt, valamint a Hon című magyar lapba írt Berlinből. De Magyarországon is szerencsét próbált: a 19. század közepén nem kisebb legendának, mint Liszt Ferencnek gyűjtött anyagot a cigányzenéről.

A VÉLETLEN MŰVE, HOGY VILÁGSZINTEN ELTERJEDT A HOMOSZEXUALITÁS SZÓ

Nem irodalmi jellegű publicisztikáit pedig a változtatás szándékával írta, általában olyan témakörökről, amelyek személyesen is érintették. Az pedig teljes mértékben vakszerencse, hogy pont a porosz témáról írt, nevesincs értekezésből terjedt el a világban a homoszexuális kifejezés. Történt ugyanis, hogy Kertbeny 1880-ban írt egy homoszexualitásról szóló fejezetet Gustav Jäger: A lélek felfedezése című könyvébe. A kiadó ugyan nem engedte végül nyomtatásba, de Jäger végig Kertbeny terminológiáját használta a műben. Innen vette át Richard von Krafft-Ebing, akinek Psychopathia Sexualis című munkája viszont világszintű áttörés lett az orvosok és a laikusok körében egyaránt. Így esett, hogy egy magyar férfinek köszönhető, hogy a homoszexualitás szó a XX. századra általánosan elterjedt a nyelvhasználatban és a tudományban.

NAPLÓJA BUKTATTA LE HAJLAMAIT

Kertbeny szerelmi életéről nem sokat tudni, pontosabban éppen eleget. Egyszer el akart venni egy gazdag özvegyet, egy bizonyos Matusiczky bárónőt, de az adósok börtönébe került házasság helyett. Saját bevallása szerint a homoszexualitás csak azért foglalkoztatta ennyire, mert egy „abnormális ízlésű” fiatal barátja öngyilkosságot követett el, miután gyermekkora óta küzdött „elnyomhatatlan szenvedélyével”, és egy zsaroló áldozatává vált, mivel a hatóságok nagyon szigorúan büntették volna, ha erre fény derül. A halott barát állítólag búcsúlevelében kérte Károlyt, hogy a zsarolóval kapcsolatban figyelmeztesse néhány érintett ismerősét, így került kapcsolatba hasonló sorsú férfiakkal, akik bizalmukba fogadták őt.

Az író privát naplója azonban más, jóval egyértelműbb okról is árulkodik: 1865 elején többször említ ismét egy Hubert nevű férfit („Hubert már három napja nincs itt”; „Hubert megint nem jött!”), majd név nélkül utal másokra („Szép fiú, de be nem...”; „azzal a fiúval igaz a dolog”; „megnéztem azt a szép fiút”). Később ilyen vészjósló sorokat vetett papírra egy bizonyos Jancsi kapcsán:„… aztán szörnyűség! Megint egy kankót!”; „Igen veszedelmes az állapot, mert egy szobából a másikba mindent lehet hallani”; „Szörnyű napok! Lehetetlen, hogy ki ne sülne!”.

Ez a mondat is eléggé egyértelmű Károly Mária – nomen est omen, beszédes név az a második – telis-tele satírozott és áthúzott naplójában: „Lajos. Egészben megmutatta. Gyönyörű.”

A MÉLTATLAN VÉGJÁTÉK

Mindössze 46 évesen komoly szélütés érte a műfordító-írót, amelynek következtében a bal oldala teljesen megbénult, még írni sem tudott, holott addigi élete során több ezer cikk kötődött a nevéhez. Azon utolsó öröm érte még, hogy a Petőfi-társaság tagjai közé választotta. Miután nagybetegen visszaköltözött Budapestre, a fővárostól kapott egy lakást a Rudas Fürdőben, így lett belőle – ahogy ő nevezte magát – „a Rudas-fürdői vén remete”, „a főváros koldusa”. További bő egy évtizedig vegetált, amikor 1882-ben elhunyt. Senkije sem volt, az írói segélyegylet temettette el, koporsójára pedig Jókai Mór helyezte az első koszorút.

Források: 1, 2, 3, 4


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk


MÚLT
Videó: Erzsébet királynő 1993-ban járt Magyarországon
Mutatjuk az archív felvételeket a csütörtökön elhunyt uralkodó és néhai férje magyarországi látogatásáról.

Link másolása

Csütörtökön délután meghalt II. Erzsébet brit uralkodó. A királynőt nemcsak az Egyesült Királyság, hanem az egész világ gyászolja most.

Talán sokan nem tudják, hogy Erzsébet Magyarországon is járt 70 évig tartó uralkodása alatt. 1993-ban utazott előbb Budapestre, majd az ország több különböző pontjára, például Kecskemétre és a Hortobágyra.

A királynőt és férjét, Fülöp herceget többek között Göncz Árpád akkori köztársasági elnök fogadta, aki díszvacsorát is adott a párnak a Parlament Vadásztermében. Az eseményen a korabeli hazai politikai és szellemi élet színe-java részt vett - emlékeztet az nlc.hu. Ekkor Erzsébet királynő méltatta Magyarországot és a magyar népet:

"Mindig szerettem volna Magyarországra jönni, így hát különleges pillanat számomra, hogy itt lehetek Budapesten. Bár a történelem nem mindig állította egyazon oldalra Nagy-Britanniát és Magyarországot Európa tragikus háborúiban, azt hiszem, népeinkben mindig eleven maradt a közös reménység. Csodálattal és örömmel figyeltük mindazt, amivel a magyarok a tudomány, a zene, a művészetek és az irodalom világát gazdagították".

A királynő halálhíre után az Országos Széchenyi Könyvtár is megosztott néhány archív felvételt arról, amikor II. Erzsébet ott volt férjével. Mint írják, "a királyi pár a könyvtár megtekintése mellett egy kifejezetten a tiszteletükre összeállított kiállítást nézett meg".


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
MÚLT
Videó a Titanicról: az eddigi legjobb minőségű felvételeken a 110 éve elsüllyedt hajó roncsa
Most először készült 8K felbontásban videó az utasszállító óceánjáró roncsáról, amelyeken eddig nem látott részletek is láthatóvá váltak.

Link másolása

Az eddigi legjobb minőségű felvételeket sikerült elkészítenie egy expedíciós csapatnak a Titanicról - számolt be róla a Science Alert.

Az 1912-ben, első útján elsüllyedt utasszállító óceánjáróról most először készült 8K felbontásban videó, ami elképesztő részletességgel mutatja be a roncsot.

Ennek köszönhetően pedig újdonságokat is felfedeztek a kutatók: például láthatóvá vált a kikötő horgonyon a gyártó neve.

"Évtizedek óta tanulmányozom a roncsot, több alkalommal is lemerültem, és nem emlékszem, hogy láttam volna bármilyen más felvételt, amely ennyire részletes lett volna. Izgalmas, hogy annyi év után egy olyan új részletet fedezhettünk fel, amely a régebbi kameratechnológiákkal nem volt látható"

- mondta Rory Golden, az OceanGate Expeditions Titanic-szakértője.

Azt is kiemelte, hogy a felvételeken látszik az a kazán is, amely az óceán fenekére merült, amikor a Titanic kettévált. Ez volt az a kazán, amelyet először megtaláltak, amikor 1985-ben azonosították a hajó roncsát.

A felvételeken jobban láthatóvá vált részletek segítségével a tengeri régészek tovább tanulmányozhatják a Titanic bomlási sebességét, de a roncsban és környékén élő tengeri élőlények azonosítását is megkönnyítik a tudósok számára.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

MÚLT
Egész életét a férjének, majd a hagyatéka gondozásának szentelte – a legodaadóbb feleség volt Hertelendy Margit
A híres Afrika-vadász és író, Széchenyi Zsigmond özvegye szinte társszerzőként segítette férjét, aztán hagyatékát is évtizedekig, tíz körömmel óvta és gondozta.

Link másolása

Minden sikeres férfi mögött áll egy erős nő” – tartja a mondás. Ez Széchenyi Zsigmondra, a magyar vadászirodalom ikonikus világutazó-írójára mindenképp igaz volt. Hiába vadászott Európában, Afrikában, Indiában és Alaszkában, itthon bukkant a legértékesebb „trófeára”, Hertelendy Margitra.

Mangika, ahogy mindenki hívta, egész tevékeny életét a férjének, majd annak halála után a hagyatéka gondozásának szentelte. Kitartó szerelmük kalandosan indult, és úgy is folytatódott.

A nemesi birtokos családból való Margit nyelvmesteri diplomát szerzett német, francia és magyar nyelvből és művészettörténetet is tanult, de hiába minden álmodozása, a világháború, majd a Rákosi-korszak üldöztetése minden számítását keresztülhúzta. Különféle megpróbáltatások után az államosított, keszthelyi Festetics-kastélyban lett végül a nemes hölgyből egyszerű takarítónő és fűtő. 1955 őszén azonban rámosolygott a szerencse, és megismerkedett (az addigra pár éve Budapestről vidékre telepített, a közeli Balatongyörökön élő) Széchenyi Zsigmonddal. Mivel akkoriban egyikőjüknek sem volt stabil háttere, földönfutóvá tette őket az élet, csak 1959-ben házasodhattak össze, de abban az évben már vissza is költözhettek Budapestre, a VI. kerületi Jókai utca 36. szám alá.

Hatalmas horderejű munka következett: az ifjú feleség gyakorlatiasan és energikusan vetette bele magát 27 évvel idősebb férje könyveinek korrektúrázásába, legépelésébe és megjelentetésébe. Akkortájt szokatlan módon Zsigmond utolsó afrikai vadászútjára is elkísérte 1964-ben, amely már a második expedíció volt.

A vadászikon ugyanis kijelentette, hogy a felesége nélkül nem megy sehova. Rengeteget fotóztak is együtt az állatvilágban. Ezeknek az utazásoknak az volt a célja, hogy pótolhassák az ’56-os budapesti harcokban leégett Magyar Természettudományi Múzeum állatpreparátumait.

Széchenyi korai halála után a Művelődési Minisztérium a fegyvereit, majd – a II. világháború után megmaradt hatalmas, élete végéig gyarapított – könyvtárát is megvásárolta a múzeum számára. Mangikát pedig munkatársként alkalmazták, sőt: ő lett a Széchenyi Vadászati Könyvgyűjtemény jogos és lelkes kezelője. Szerette felemlegetni, hogy élete során hányszor költöztette ezt a hiánypótló gyűjteményt, amely az egyik legnagyobb és legértékesebb vadászati könyvgyűjtemény Magyarországon.

Olyan gazdag régi anyagokkal van tele, mint Mária Terézia és II. József vadászati rendeletei, 18. századi vadászati kézikönyvek és vadászati szótárak, valamint egy 1696-os kötet, a könyvtár legrégebbi darabja. Mangika gyakran járt oda, és állandóan érdeklődött, hogy rendben van-e a 4-5 ezer darabos gyűjtemény. Mindig azt mondta, kezeljék őt úgy, mint a könyvtár egyik kötetét.

A szerencsére a gyönyörű kort, 96 évet megélt özvegyasszony már az 1998-ban – férje születésének 100. évfordulójára – megrendezett Széchenyi Zsigmond kiállítás szervezésében is aktívan részt vett. Ahogyan a gróf születésének 120. évfordulójára készült nagyszabású dokumentumfilm forgatócsoportját is elhalmozta rengeteg segítséggel, naplóbejegyzésekkel és pontos információkkal, méghozzá 93 évesen. Rá következő évben ott volt természetesen a Lerner János rendezte „Vadonvilág – gróf Széchenyi Zsigmond nyomában” című mozifilm bemutatóján is.

Külön érdekesség, hogy e cikk írójának volt szerencséje ellátogatni ahhoz a szenvedélyes gyűjtő-restaurátorhoz, Vágvölgyi Imréhez, akinek 1992-ben Hertelendy Margit eladta a „kacsáját”, azaz az 1969-es Renault 4-esét (a fenti fotó nála készült). A szépen karbantartott, eredeti színében pompázó relikvia – rengeteg old timer motor, traktor és egyéb ínyencség társaságában – máig a mesterember garázsában pihen, és nem eladó, pedig akadna rá vevő bőven.

Források: 1, 2, 3


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

MÚLT
A Rovatból
Amikor még Budapest – sőt, Ferihegy is – szőlőtermesztő vidék volt
Sok utcanév őrzi az emlékét annak, hogy a budai hegyek lankáin rengeteg szőlőt termesztettek. A Budapest Gyűjtemény képei pedig azt mutatják meg, milyen volt a szüret.
A FSzEK Budapest Gyűjteményének engedélyével. Címkép: szüret Jókai Mór házában, 1910-ben - szmo.hu
2022. szeptember 17.


Link másolása

Hétről hétre Budapest

2014-ben volt száz éve, hogy létrehozták a Budapest Gyűjteményt, a főváros könyvtárának várostörténeti különgyűjteményét, ahol a főváros helyismereti, helytörténeti anyagait találjátok meg. Folyamatosan gyarapodó gyűjteményükben százezer kötetnyi könyvet, kéziratot, hírlapot és folyóiratot, köztük számos régi, ritka dokumentumot tanulmányozhat bárki.

A fotótárban pedig mintegy négyszázezer fényképet őriznek, amelyek bemutatják a városkép, az infrastruktúra változásait, a hétköznapok és történelmi fordulatok jeleneteit, a hírességek és mára elfeledett városlakók arcvonásait. Facebook-oldalukon ezeket mutatják be olyan történetekkel, amikről csak nagyon ritkán hallani.

Szüret utca, Vincellér utca, Badacsonyi utca, Ménesi út, Nagyszőlős utca, Somlói út, Tarcali utca, Villányi út. A Gellérthegy környékén jó néhány utca őrzi történelmi borvidékek és a szőlőtermesztéshez kapcsolódó fogalmak nevét.

Úgy kellene kezdeni, hogy „már a rómaiak is” ismerték Buda vidéke szőlészeti adottságait, ám erről csak erős feltételezések vannak.

Ami azonban biztosan tudható: a középkortól kezdve a város egész Duna-jobbparti részének határait szőlők borították. Jobbára a pesti - túlparti - szomszédok birtokai, hiszen emitt, Cinkotát és Rákoscsabát leszámítva nemigen termett meg a szőlő.

Nem sok idő kellett a török hódoltság után hogy a Várnegyed illetve a Víziváros dombocskáin is holdszámra telepítsék a szőlőket. Jobbára vörösbort adó fajtákat. Az egyik ilyen vörös alapja a Szerémség felől a rácok közvetítésével elterjedt kadarka lehetett, ez volt a nemzetközi hírnevet is szerzett sashegyi vörös.

A XVIII. századtól aztán mégiscsak betelepítették - szőlőhegynek füllentve - a pesti oldal lankás határait is, Káposztásmegyertől Szentlőrincig.

Az akkoriban Puszta Szent Lőrincznek nevezett területen vett birtokot Mayerffy Ferenc birtokos és telepített majorságában egyebek mellett szőlőt. Ennek a gazdaságnak a helyén terül el az hegynek csak fejcsóválva nevezhető sík, amit Ferihegynek ismerünk. Természetesen Mayerffy Ferencről neveztetik, az utótagot pedig azért kapta, mert szőlő csak hegyen terem, pont.

Az 1869 és 1887 között készült III. katonai felmérés térképrészletén jól látható a jobb oldalon Ferihegy puszta és a szőlőültetvények.

A Mayerffy-család eleinte nem is volt annyira boros. Az atya, Franz Mayer, Bajorországból idetelepült sörfőzőmester volt, aki vagyonát ebbéli tevékenységéből szerezte. A Mayerffyaknak a Belvárosban és Lipótvárosban is több sernevelőháza volt.

Mayerffy-birtok volt még állítólag a Sashegy egész naposabbik oldala is, amiből az 1830-as években átengedett néhány hektárt bizonyos Schams Ferencnek, aki az ország első szőlőiskoláját telepítette ide. Schams a főváros története iránt érdeklődőknek elsősorban 1821-ben és 22-ben kiadott városleírása (Vollständige Beschreibung der königlichen Freystadt Pest in Ungarn) miatt fontos, de a szőlészeti munkássága sem lebecsülendő. Annyira nem, hogy kortársai a szőlészet és a borászat apostolának is nevezték.

Szőlőtelepét aztán a Magyar Gazdasági Egyesület vásárolta meg, amely a közelben – a Gellérthegy délnyugati oldalán - vincellérképzőt, amolyan kertészképző iskolát alapított Entz Ferenc vezetésével.

A Mayerffy- illetve Schams-féle terület talajtanilag nem volt kielégítő a szőlőnemesítés céljaira, így Entz a fajta és borvidék szerint osztályozott ültetvényt is áttelepítette ide, a Somlói és Ménesi út közötti területre. A képző iskolaépülete - persze jócskán átépítve - ma is áll a Budai Arborétumban az egykori Kertészeti Egyetem, a mai MATE campusán.

Szüret Moritz Schwindt 1837-es metszetén

Rácvárosi szüret Ludwig Rohbock rajzán. Hunfalvy János, Magyarország és Erdély eredeti képekben c. munkájából

Pihenő szüretelő, szintén Rohbock rajzán. Hunfalvy János, Magyarország és Erdély eredeti képekben c. munkájából

Ezen az 1852-es térképen ’Majerfis Garten’-ként szerepel a Sashegy „alatti” Mayerffy-birtok

A Budai Sashegyi cimkéje 1875-ből.

Még egy Sashegyi boroscimke az 1870-es évekből.

Ezredévi Kiállítás az Iparcsarnokban. Az előtérben Dietzl József boraival, aki ugyan budafoki, de itt a Budai Sashegyit hirdeti.

A Herman Ottó úti mezőgazdasági kutatót (valamikori szép nevén: M. Kir. Központi Szőlészeti kisérleti állomás és Ampelológiai Intézet), a peronoszpóra és a filoxéra elleni védekezés kutatására hozták létre.

A Magyar Ornithológiai Központ dolgozószobája a Herman Ottó u. 15. alatt, az Ampelológiai intézet telkének IV. pavilonjában. Ezen madártani gyűjtemény sorsát a II. világháború pecsételte meg. Az újjászervezett Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület ma a Költő u. 21. szám alatt, a Jókai-kertben működik – hogy ez a kör is bezáruljon.

Erzsébetfalvi famunkások szüreti ünnepélye. 1907. szeptember 15.

Szüret u. 19. szám alatti villa. 1910 körüli felvétel

Jókai svábhegyi kertjében (II. Költő u. 21.) szüret idején. 1910.

„Közbe meg utána egy hét pohár (nem 2, hanem 7) svábhegyi karcos, parádival! Nem tudják a nagyurak, hogy mi a?” (Öreg ember nem vén ember / Első képzelt regény, VII.)

Az Auguszta-telepen így ünnepelték a szüretet 1926. szeptemberében

Útépítés a Sashegy oldalában, 1933. szeptemberében. A képen látható terület közelében lehetett a Mayerffy-birtok.

Még több régi fotót a Budapest Gyűjtemény képarchívumában találtok

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk