hirdetés

MÚLT
A Rovatból
hirdetés

Elnézést, építenék Önöknek egy fogaskerekűt. Ingyen!

Óriási önbizalommal kezdte meg egy svájci cég a fogaskerekű építését, ám legalább ekkorát buktak is vele. Budapest és az építést vezető mérnök viszont nagyon jól járt az új vasúttal.
Forrás: Budapest romantikája blog, Címkép: Fortepan/Budapest Főváros Levéltára - szmo.hu
2019. március 21.

hirdetés
Budapest egy csodás város, tele szívvel és rejtett titkokkal. Vajon milyen lehetett ez a gyönyörű város a XIX. és a XX. században? Elsősorban romantikus...

Valamikor 1873 elején a budai magisztrátus irodájának ajtaján halkan, illemtudóan kopogtattak. A szobában csak a legfőbb tanácsnok tartózkodott, aki menten be is szólította az érkezőt. Egy fiatal, jólöltözött férfiember lépett az irodába és felszólításra menten előhozakodott mondandójával. Elmondta, hogy egy svájci társaság képviseletében érkezett, és üzleti ajánlatot szeretne tenni Buda városának. Cégük úgy gondolta, hogy az akkor még csak néhány gazdag polgár hétvégi kiránduló helyeként ismert Svábhegyet egy speciális járművel közelebb hoznák a városhoz, ezzel pedig az ottani telkek értékét jócskán megnövelnék. Maga az alkalmatosság egy akkor még szinte ismeretlen vasútféle, a fogaskerekű lett volna. Ne rójuk fel az addigra már három fősre (a főtanácsos két közvetlen alárendeltje is megérkezett) duzzadt hallgatóságnak, hogy e név nem mondott nekik semmit, hiszen a világ első ilyen rendszerű vasútja csupán két éve készült el Svájcban.

Bár a döntéshozók valószínűleg csalónak vagy a legjobb esetben háborodottnak nézték a fiatalembert, mégis udvariasan végighallgatták, sőt kérdéseket is tettek fel a tervvel kapcsolatban. Elsőként mindjárt azt, hogy mennyibe kerülne mindez a városnak. A válasz még az eddigieknél is megdöbbentőbb volt: semmibe! Sőt nem csak, hogy nem kérne pénzt az építtető, de egy koncessziós időszak lezárulta után a teljes vasutat átadná a városnak. Csupán annyit kérnek, hogy a szükséges telkek kisajátításánál segítségükre legyen a kormányzat, és azokra kedvezőbb árat számoljanak fel a közérdekre hivatkozva.

Budapest XII., Városmajor a Fogaskerekű végállomása. A felvétel 1880-1890 között készült. Fortepan/Budapest Főváros Levéltára

Budapest XII. Istenhegyi út, a Fogaskerekű a Béla király út feletti hídon halad át. A felvétel 1880-1890 között készült. Fortepan/Budapest Főváros Levéltára

A következő és egyben utolsó kérdés arra vonatkozott, hogy milyen biztosítékot nyújtana a fiatalember, és az állítólag mögötte álló cég a szerződés megkötésre. Az idegen erre szemrebbenés nélkül felajánlott 25 ezer forintot. A tanácsnokok megígérték, hogy átgondolják a dolgot és elbocsátották a kérvényezőt. Valószínűleg úgy vélték, hogy soha többé nem látják a furcsa fiatalembert, de tévedtek. Negyed óra múlva ugyanis az illető - Cathry Salesi Ferenc – újra belépett az irodába, és szó nélkül az asztalra számolta a 25 ezer forintot.

Néhány hét múlva, 1873 áprilisában a városi elöljárók megkötötték a szerződést a Internationale Gesellschaft für Bergbahnen in Basel nevű céggel, és hivatalosan is elindult a budai fogaskerekű vasút története. A Városmajorból induló és a svábhegyi Émich-villánál véget érő pályaszakaszon 22 hidat építettek és 3 gőzmozdony tíz kocsival állt itt szolgálatba (ebből egy mozdony és 4 vagon képezte a tartalékot). Egy-egy szerelvény 150 főt tudott szállítani és 30 perc alatt tette meg a távot egy irányba, nagyjából 10 kilométeres óránként sebességgel. A hagyományos sínpárt ennél a megoldásnál egy közöttük futó fogazott vonallal is kiegészítették, mely a mozdonyok alján található fogaskerékkel találkozott, így az eddigieknél jóval meredekebb emelkedőkön is fel tudott kapaszkodni.

hirdetés

Budapest XII. Fogaskerekű a Karthauzi utca és az Evetke utca találkozásánál. A felvétel 1896-ban készült.




hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk