Közeleg a karácsony, és ismét nincs remény arra, hogy fehérbe boruljon, akár egy idilli képeslapon vagy a népdalokban. Bánatunkban összeszedtük, hogy milyen szélsőséges dolgok történtek kis hazánkban az eddigi telek során.

Utoljára 20 éve volt fehér karácsony

A fővárosban utoljára konkrétan két évtizede, 2002-ben havazott karácsonykor – ha azt nem számítjuk, hogy tavaly azért a Kékestetőn legalább volt hó aznap is. Az Országos Meteorológiai Szolgálat (OMSZ) nemrégiben kigyűjtötte, hogy 1951-től kezdve Budapesten összesen mindössze 10 olyan év volt, amikor fehér karácsonynak örülhetett a lakosság.

A leghidegebb és legmelegebb telek

Hazánk hivatalos minimumhőmérsékleti rekordja -35 Celsius-fok, amit 1940. február 16-én mértek Miskolc-Görömbolytapolcán, a mai Miskolctapolcán. Viszont tavaly, 2021-ben fél fokkal ez is megdőlt: a Bükk-fennsíkon található egyik dolinában – még belegondolni is rossz – konkrétan -35,5 Celsius-fokig hűlt a levegő. Igaz, ebben a különleges mikroklímájú töbörben csak 2009 óta folyik mérés.

Azonban akármilyen borzongató is egy ilyen csontig hatoló hideg, télen a meleg még aggályosabb jelenség. A 2007-es telet úgy emlegetik a szakértők, mint az ország addigi legenyhébb telét, és két éve, 2020-ban attól volt hangos a klíma-fókuszú média, hogy ez volt a harmadik legmelegebb tél 1901 óta.

Brutális hó- és jégtakarók

A havas napok éves átlagát tekintve – nem meglepő módon – az ország legmagasabb pontja, az 1014 méter magas Kékestető nyert, ugyanis 1943-1944 telén 154 napon keresztül fedte hótakaró.

Ahogyan 1708-ban is bekövetkezett hasonló szituáció, például Sopronban az ablakból lehetett az utcára vagy a városfalakra lépni.

Azért a közelmúltban is volt részünk nagyobb hóesésben: 1993 novemberében 8 napon keresztül esett, aztán újra és újra, a végén félméteres havat előidézve. De a legabszurdabb még mindig a 2013-as március 15-i hótakaró, amely két nap alatt 25 centis rétegben lepte el a mélységesen ledöbbent, tavaszi forradalomra emlékezőket.

A hazai jégpáncél-rekord pedig 1962-1963 telén képződött a Balatonon, amikor 110 napig borította 50 centi vastag fagyott víz a magyar tengert.

Az országos hókatasztrófa

Aki az olvasók közül megélte (nem kisbabaként) 1987. január 10-ét, bizonyára sosem felejti el. Kinek mesetélként vagy „kádárista havazásként”, kinek tragédiaként, de mindenképpen élénken él minden magyar emlékezetében. Este kezdődött az erőteljes havazás, amit arktikus eredetű, heves szélvihar kísért. Ez orkán-erősségűre tombolta magát egy idő után: a 70-100 km-es sebességű, fagyos szél mellé -17 fok társult, így hamar átjárhatatlan hótorlaszok alakultak ki mindenhol. A főutak jégsivatagok lettek, az autók az utakon rekedtek, megbénult a tömegközlekedés is, nem jártak a buszok és a körúti villamos sem. Az időjárás nem csupán a kisebb településeket bénította meg – a ráfagyott hótól sok helyen leszakadt az elektromos vezeték és rengetegen maradtak áram nélkül –, hanem még egy olyan nagyváros, mint Székesfehérvár is napokra elszigetelődött a külvilágtól.

Az egész országban apokaliptikus hangulat uralkodott: a lakosok sok helyen kiásták magukat otthonaikból, nem volt áruszállítás és gyalogszerrel lehetett átkelni például a Feneketlen-tavon. Mindeközben a gyerekek zöme szerencsére csak annyit érzékelt az egészből, hogy a többméteres hótakaró miatt bárhol lehet szánkózni.

Ha nem is egy ilyen horderejű havazásnak, de mi már egy kisebb hóemberre valónak is nagyon örülnénk – ti hogy vagytok vele, kedves olvasók?

Forrás: 1, 2, 3