Csernobil: 26 éve történt
Csernobil. Egy település neve, amely összeforrt egy katasztrófával. 1986. április 26-án a volt Szovjetunióban baleset történt egy atomerőműben és a környéken élő 200 000 ember élete azonnal megváltozott.
, Fotók: Várai Mihály, Freeman
Dodgempálya a vidámparkban, amelynek hivatalos megnyitóját 1986. május elsejére tervezték.
Várai Mihály izgatottan készült a nem veszélytelen utazásra. Vonzotta a messzi titok. "Számomra Pripjaty egy ikon. A város lakói példaképek lehetnek, és a mentésben részt vevő tűzoltók, sorkatonák, mentősök, orvosok szintén. Közülük 47 ember halt meg közvetlenül a sugárzástól, további ötezer azok száma, akik minden bizonnyal a baleset nyomán szerzett rákban hunytak el" -meséli.
"A város 1970-ben jött létre a közeli csernobili reaktort kiszolgáló dolgozók lakhelyeként. Az odatelepülők nagy reményekkel vállaltak a költözést. Új életet kezdtek, önszántukból, majd a tragédia miatt 16 év múlva kényszerből. Pripjaty átvitt értelemben ezért számomra az újrakezdés szimbóluma, noha a városba visszatérni nem lehet, de az onnan elkényszerülők ismét talpra álltak."
Mi is történt?
Csernobil. Neve mára egyet jelent az atomerőmű katasztrófával. 1986. április 26-án a volt Szovjetunióban, a Pripjaty és Csernobil melletti atomerőműben baleset történt. Hajnali 1:23:58-kor a 4-es reaktor gőzrobbanás miatt kigyulladt, és a robbanások sorozata után bekövetkezett a nukleáris olvadás.
A szakemberek sorozatos hibái miatt a robbanás után egy nappal később rendelték el a terület teljes kiürítését. Ekkor 200.000 ember élete azonnal megváltozott. A környéket lezárták. Azért, hogy az emberek ne vigyenek magukkal túl sok holmit, azt mondták nekik, hogy az evakuálás csak ideiglenes, és körülbelül három nap múlva visszatérhetnek.
A védőépületek hiánya miatt radioaktív hulladék hullott a Szovjetunió nyugati részére, valamint Európa egyes részeire és az Egyesült Államok keleti részére. A radioaktív hulladék kb. 60%-a Fehéroroszországban hullott le.
Ennyi maradt a lakások berendezéséből.
Nehéz megítélni, hány ember halálát okozta a katasztrófa, mert sokan csak később haltak meg a szövődményekben (például rákban), és vannak, akik még ma is élnek, de nem lehet eldönteni, betegségüket a katasztrófa okozta-e.
A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség 56 közvetlen áldozatot tart nyilván: 47 munkást és 9 gyermeket; valamint úgy becsüli, hogy körülbelül 4000 ember halt meg a későbbiekben ezzel kapcsolatos betegségekben. A kontinensen a félelem miatt megnőtt az abortuszok száma is, a balesetet követő hetekben több tízezer meg nem született gyermek is a robbanás áldozata lett.
Bár a szovjet vezetés próbálta eltitkolni a katasztrófát, Svédországban radioaktív felhőket észleltek, amelyek délkeletről, tehát a Szovjetunió irányából érkeztek.
Vidámparki óriáskerék, amely végül sosem forgott.
Idehaza egy tudományos intézet néhány munkatársa a katasztrófát követő délelőttön egy utcai telefonfülkéből több óvodát, bölcsődét felhívott, figyelmeztetve a pedagógusokat, hogy a nap sugárzása olyan erős, hogy az veszélyes lehet a gyerekekre. Innen terjedt aztán tovább a figyelmeztetés.
Április 28-án a Magyar Rádió hírszerkesztőségének turnusvezetője a BBC híre alapján bejelentette a katasztrófát a rádió 21 órai híradásában. Az adást a felsőbb vezetés letiltotta.
26 éves álmát alvó óvodai mackó.
Pripjatyban a kitelepítéskor megállt itt az idő. A hely máig megőrizte a szovjet városok 1970-1980-as évekre jellemző arculatát. Bár az ott mérhető sugárzás nagy részét okozó céziumizotóp felezési ideje 30 év, még hosszú ideig nem várható a lakosság visszatelepítése, a felrobbant reaktor közelsége és a város erősen szennyezett környezete miatt.
Az időjárás viszontagságai az épületeket sem kímélték. A városban található körülbelül 13.500 lakás nagy részét szinte teljesen kifosztották, illetve szétverték: az ajtók tárva-nyitva, az ablakok betörve, a liftek leszakadva, a WC-k összetörve, a vakolat hullik, a tapéta mállik. A még ottmaradt nehezebben mozdítható tárgyak (bútorok, zongorák, tűzhelyek, kádak) is siralmas állapotban vannak.
Szinte minden házban lehet egy-két könyvet, újságot találni a porban, vagy néhány fényképet, falinaptárt, de ennél több gyakorlatilag sehol sem maradt. Az óvodákban, iskolákban is még fellelhetők a játékok és a tanszerek. Az ott-lakók tulajdonának egy részét a hadsereg ásta el, másik részét fosztogatók vitték magukkal.
Idén a régi lakók már otthonaikat sem látogathatják meg. A házak leromlott műszaki állapota miatt a hatóságok megtiltották, hogy az épületekbe bemenjenek. Az elmúlt időszakban évente egyszer bemehettek a lezárt területre, de mára csak a temetőben nyugvó hozzátartozók sírjaihoz juthatnak el.
A térséget lassan visszahódítja a természet, az utakat, tereket benövik a fák, a mohatelepek. Lassan a természet beköltözik az épületekbe is. Ki tudja, pár évtized múltán talán már csak egy erdő fogadja az erre járót.
Az elmenekültek közül néhányan az interneten megpróbálják felkutatni a valaha itt élőket, hogy legalább virtuális közösségként éljenek tovább...
A Szellemország fővárosa: Pripjaty című fotókiállítást a Katasztrófavédelem Központi Múzeumában nézhetitek meg. (Budapest, X., Martinovics tér 12.) Megnyitó: április 26-án, 18 órakor. A tárlatot június 1-ig láthatjátok.
Ha érdekes volt a cikk, nyomj egy lájkot!