MÚLT
A Rovatból

Az Ördöglovas kastélya: újra látható lesz a pompázatos épület, melynek erkélyéről fogadásból ugratott le Sándor Móric

A Sándor-Metternich-kastélyt felesége kedvéért alakította át a kor leghíresebb mestereivel – szenvedélyesen szeretett lovainak még fűtött istállót is csináltatott.
Söptei Zsuzsanna - szmo.hu
2019. július 10.


Link másolása

Magyarország egyik legizgalmasabb kastélya a Komárom-Esztergom megyében található, Bajna nevű település legmagasabb pontjára épült Ördöglovas kastély, a Sándor-Metternich-kastély. Idehaza ez az egyik legszebb klasszicista kastély-együttes.

A kastély története

Az épületet a 17. században a Both család birtokolta, és a környéke tele volt vadakkal. Emiatt vetett szemet rá a grófi Sándor család, ezért vásárolták meg 1696-ban. Az akkor még Esztergomban élő Sándor Menyhért egy vadászlakot építtetett, és körülötte egy vadaskertet alakítottak ki.

Később – 1776-ban – Sándor Antal megrendelésére elegáns kúriává alakították, a benne lévő kápolnát Batthyány József érsek szentelte fel.

A következő nagy átalakítás az Európában Ördöglovasként emlegetett Sándor Mórichoz kötődik. Házassága előtt egy évvel kezdtek neki az átépítésnek. Az 59 szobás kastéllyal akart nejének, Metternich Leontinának kedveskedni.

Az átépítést Hild József tervei alapján végezték. Egyik fő érdekessége volt, hogy az épület bejárati részét kiemelte, a homlokzatra görög jellegű oszlopok kerültek. Ebből három „kilógott”, és egy erkély alakult ki. Erről a helyről ugratott le fogadásból a lovával Sándor Móric.

Az épületben volt biliárdterem, ebédlő, dohányzószoba, télikert, házi kápolna és kártyaszoba (a gróf szenvedélyes kártyás volt). Az emeleten hálók, nappali és egy könyvtár, de az épületben vendégszobák és egy díszudvar is volt.

A berendezés is különleges volt,

a milánói Scala díszlettervezője, Alessandro Sanquirico elképzelései alapján készült. A fő színek az égszínkék és a fehér volt, a mintázatok, díszítések pedig etruszk, pompeii és Raffaello hatását tükrözték. Emellett a családról készült festmények, vadásztrófeák, aranyozott tükrök díszítették a falakat. A bútorokat Londonból hozatták, a kovácsoltvas elemeket bécsi mesterek készítették.

A vadaskertből angol park lett, külön pálmaház is épült, virágoskertet ültettek, és az egész birtokot kőfal vette körül, a kapuk mellett pedig kapusházak is készültek.

A gróf kedvenceinek, a lovaknak külön fűtött istállójuk volt, ez akkoriban még újdonságnak számított. A helyi mondák szerint az Ördöglovas annyira ragaszkodott a lovagláshoz, hogy sokszor még a kastélyban is lóháton közlekedett.

Mivel a grófnak nem született fia, így az uradalmat lánya, Paulina örökölte. Ő is hozzányúlt az épülethez, modernizálta, és a gázvilágítást is bevezette. A ház gondos ápolását lánya, Clementina is folytatta.

Az épület lepusztulása a 2. világháború idején kezdődött. Tábori kórház, szükséglakás, téesz iroda, gépállomás is volt benne. A belső falak egy részét szétverték, a díszítések, festések eltűntek, a berendezést ellopták. Évekig üresen pusztult tovább.

A felújítás

Az ezredfordulón kezdték el a felújítását, az épület mellett a kertet is rendezték. A teljes felújítása és az új funkciók kialakítása most zajlik. Ennek köszönhetően a bajnai Sándor-Metternich-kastélyegyüttes teljesen megújul. Jelenleg festő-, fém-, stukkó-, és farestaurátorok dolgoznak rajta, közben a homlokzatot, a nyílászárókat, és a szükséges közműveket is rendbe teszik. A felújítás közben több, barokk kori, ám az idők során átépített pinceboltozatot is feltártak.

A park is visszanyerheti pompáját, a fák rendbetétele mellett az utakat és a kerítést is helyrehozzák.

A kastély jövője

A belső terek elkészültével megkezdődik a kiállítások kialakítása is, amelyek a hercegi rezidencia épületének és a nagy múltú Sándor-Metternich család kiemelkedő tagjainak a történetét mesélik majd el, a 21. századi követelményeknek megfelelően, élményszerűen.

A földszinten mutatják majd be a kastélyban feltárt barokk falfestményeket, valamint a kastélykápolna egykori felszereléséhez tartozó, iparművészeti remek miseruhákat.

A kiállítás másik részében gróf Sándor Móric kalandos életét lehet majd megismerni, többek között nevezetes lovas bravúrjait, és a már életében hozzá kötődő legendákat is. A „női” szárnyban Pauline von Metternich sarokszalonját korhű módon állítják helyre.

A múzeum – a tervek szerint – 2020-ban nyílik meg a látogatók előtt.

Az Ördöglovas

Gróf szlavniczai és bajnai Sándor Móric Budán született 1805. május 23. és Bécsben halt meg 1878. február 23-án.

A magyar főúr, európai hírű lovas, úszó és vadász volt.

A Sándor család grófi ágán ő volt az utolsó férfi. A bátyja fiatalon meghalt, rajta kívül még három húga volt.

A családban nem ő volt az első „fura figura”. Apja például nem akart kimenni az utcára, ezért egy zárt folyosót csináltatott a Várszínházhoz, ahová minden este ellátogatott.

Mivel másodszülött volt, nem sokat foglalkoztak a taníttatásával. Ráadásul gyenge fizikumú kisgyerek volt, ezért apja – a haláláig – még a lovak közelébe sem engedte.

Mikor testvére egy megfázást követő tüdőgyulladásban meghalt, akkor kezdett hozzá, hogy pótolja az elmaradt oktatását. Több nyelven is beszélt, zenélt zongorán és citerán.

Nagykorúságát elérve átvette a birtok irányítását. Elsők között síremléket csináltatott a bajnai temetőben, ott temették el szüleit és bátyját is.

A grófról azt mondták, hogy megbízható, komoly ember, akinek nem voltak különösebb kalandjai sem. Egy nagy szenvedélye volt, a lovaglás. Bár fogatot hajtott már, de lóra csak akkor ült először, amikor már maga dönthetett a sorsáról. Azonnal egy angol telivért kért a lovásztól, aki óvta ettől, ám a ló és lovasa tökéletesen megértették egymást. Mikor pedig arra figyelmeztették, hogy a lovaglást is tanulni kell, azt mondta:

„Akinek tanulni kell a lovaglást, az soha nem fogja megtanulni.”

A lovásznak be is bizonyította, póznán ugratott át, nyereg nélkül ugratott, és tökéletesen ülte meg a lovat. Ezt követően szenvedélyévé vált a lovaglás.

A grófi és lova hamar ismertté és népszerűvé vált. Sokszor látták a budai palotája erkélyén is lóháton pipázva. Az utcákon is lovas bravúrokat mutatott be.

Házakba, szobákba de még szállodai szobába is képes volt lóháton érkezni.

Számos furcsaságot feljegyeztek róla: udvari bolondja is volt, az orvosa fejéről almát lőtt le.

Angliába is elvitte a szenvedélye, ahol fogadásból betört egy kezelhetetlennek tartott lovat, amellyel aztán egy versenyt is megnyert. A ló tulajdonosát teljesen megbabonázta, ő mondta aztán a grófról:

"Ez nem egy ember, ez egy ördög."

"Sándor grófot aligha lehet elegáns lovasnak nevezni és semmilyen körülmények között sem szabályos lovas... A rögtönzött bravúr izgatja, a kaland, a rendkívüli élmény, amit a nyereg nyújt, sőt amit a ló nyújthat. Gyakran ugyanis lova a kezdeményező, ha szembe kell nézni a veszedelemmel, vagy menekülnie kell előle… Tudománya nem a szó szoros értelmében vett lovasművészet, egészen más valami! Fantáziával vegyült kalandhajszolás, rettenthetetlen akaraterővel párosult elszántság, a lehetetlenség megkísérlése, sőt megvalósítása; olyasmi, amire e sportnak úgynevezett művészei álmukban sem mernek gondolni. Mindezt pedig oly született adottság, oly szív és vérmérséklet segíti a grófnál diadalra, amire csak egy lehet a magyarázat: az ember öt érzékén felül egy hatodikkal bír, amely által bűvös hatalmában tartja a lovakat"

– írta róla egy kortárs lovasszakértő.

Az Ördöglovas legendája elterjedt, sokan próbálták legyőzni lovaglásban, de sikertelenül.

A lovakon kívül még a hidak foglalkoztatták. Ezért sokat levelezett gróf Széchenyi Istvánnal, akit arra ösztönzött, hogy építsenek hidat Buda és Pest között.

Egy súlyos lovas balesetben leesett a lováról és fejét vasba verte. Ezt követően kezdett az agya elborulni, többször szándékosan a falnak lovagolt. Emiatt agyrázkódásai, csonttörései és ficamai voltak.

1850-ben elméje végleg elborult, dühöngött, és meg kellett kötözni. Egy prágai elmegyógyintézetbe került, ahonnan állapota lassú javulása után évekkel később engedték haza. Ideje nagy részét a ménessel és vadászattal töltötte. Öreg korában újra kiújult elmebetegsége, és utolsó időszakát a döblingi elmegyógyintézetben töltötte.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk


MÚLT
Videó: Erzsébet királynő 1993-ban járt Magyarországon
Mutatjuk az archív felvételeket a csütörtökön elhunyt uralkodó és néhai férje magyarországi látogatásáról.

Link másolása

Csütörtökön délután meghalt II. Erzsébet brit uralkodó. A királynőt nemcsak az Egyesült Királyság, hanem az egész világ gyászolja most.

Talán sokan nem tudják, hogy Erzsébet Magyarországon is járt 70 évig tartó uralkodása alatt. 1993-ban utazott előbb Budapestre, majd az ország több különböző pontjára, például Kecskemétre és a Hortobágyra.

A királynőt és férjét, Fülöp herceget többek között Göncz Árpád akkori köztársasági elnök fogadta, aki díszvacsorát is adott a párnak a Parlament Vadásztermében. Az eseményen a korabeli hazai politikai és szellemi élet színe-java részt vett - emlékeztet az nlc.hu. Ekkor Erzsébet királynő méltatta Magyarországot és a magyar népet:

"Mindig szerettem volna Magyarországra jönni, így hát különleges pillanat számomra, hogy itt lehetek Budapesten. Bár a történelem nem mindig állította egyazon oldalra Nagy-Britanniát és Magyarországot Európa tragikus háborúiban, azt hiszem, népeinkben mindig eleven maradt a közös reménység. Csodálattal és örömmel figyeltük mindazt, amivel a magyarok a tudomány, a zene, a művészetek és az irodalom világát gazdagították".

A királynő halálhíre után az Országos Széchenyi Könyvtár is megosztott néhány archív felvételt arról, amikor II. Erzsébet ott volt férjével. Mint írják, "a királyi pár a könyvtár megtekintése mellett egy kifejezetten a tiszteletükre összeállított kiállítást nézett meg".


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
MÚLT
Videó a Titanicról: az eddigi legjobb minőségű felvételeken a 110 éve elsüllyedt hajó roncsa
Most először készült 8K felbontásban videó az utasszállító óceánjáró roncsáról, amelyeken eddig nem látott részletek is láthatóvá váltak.

Link másolása

Az eddigi legjobb minőségű felvételeket sikerült elkészítenie egy expedíciós csapatnak a Titanicról - számolt be róla a Science Alert.

Az 1912-ben, első útján elsüllyedt utasszállító óceánjáróról most először készült 8K felbontásban videó, ami elképesztő részletességgel mutatja be a roncsot.

Ennek köszönhetően pedig újdonságokat is felfedeztek a kutatók: például láthatóvá vált a kikötő horgonyon a gyártó neve.

"Évtizedek óta tanulmányozom a roncsot, több alkalommal is lemerültem, és nem emlékszem, hogy láttam volna bármilyen más felvételt, amely ennyire részletes lett volna. Izgalmas, hogy annyi év után egy olyan új részletet fedezhettünk fel, amely a régebbi kameratechnológiákkal nem volt látható"

- mondta Rory Golden, az OceanGate Expeditions Titanic-szakértője.

Azt is kiemelte, hogy a felvételeken látszik az a kazán is, amely az óceán fenekére merült, amikor a Titanic kettévált. Ez volt az a kazán, amelyet először megtaláltak, amikor 1985-ben azonosították a hajó roncsát.

A felvételeken jobban láthatóvá vált részletek segítségével a tengeri régészek tovább tanulmányozhatják a Titanic bomlási sebességét, de a roncsban és környékén élő tengeri élőlények azonosítását is megkönnyítik a tudósok számára.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

MÚLT
Egész életét a férjének, majd a hagyatéka gondozásának szentelte – a legodaadóbb feleség volt Hertelendy Margit
A híres Afrika-vadász és író, Széchenyi Zsigmond özvegye szinte társszerzőként segítette férjét, aztán hagyatékát is évtizedekig, tíz körömmel óvta és gondozta.

Link másolása

Minden sikeres férfi mögött áll egy erős nő” – tartja a mondás. Ez Széchenyi Zsigmondra, a magyar vadászirodalom ikonikus világutazó-írójára mindenképp igaz volt. Hiába vadászott Európában, Afrikában, Indiában és Alaszkában, itthon bukkant a legértékesebb „trófeára”, Hertelendy Margitra.

Mangika, ahogy mindenki hívta, egész tevékeny életét a férjének, majd annak halála után a hagyatéka gondozásának szentelte. Kitartó szerelmük kalandosan indult, és úgy is folytatódott.

A nemesi birtokos családból való Margit nyelvmesteri diplomát szerzett német, francia és magyar nyelvből és művészettörténetet is tanult, de hiába minden álmodozása, a világháború, majd a Rákosi-korszak üldöztetése minden számítását keresztülhúzta. Különféle megpróbáltatások után az államosított, keszthelyi Festetics-kastélyban lett végül a nemes hölgyből egyszerű takarítónő és fűtő. 1955 őszén azonban rámosolygott a szerencse, és megismerkedett (az addigra pár éve Budapestről vidékre telepített, a közeli Balatongyörökön élő) Széchenyi Zsigmonddal. Mivel akkoriban egyikőjüknek sem volt stabil háttere, földönfutóvá tette őket az élet, csak 1959-ben házasodhattak össze, de abban az évben már vissza is költözhettek Budapestre, a VI. kerületi Jókai utca 36. szám alá.

Hatalmas horderejű munka következett: az ifjú feleség gyakorlatiasan és energikusan vetette bele magát 27 évvel idősebb férje könyveinek korrektúrázásába, legépelésébe és megjelentetésébe. Akkortájt szokatlan módon Zsigmond utolsó afrikai vadászútjára is elkísérte 1964-ben, amely már a második expedíció volt.

A vadászikon ugyanis kijelentette, hogy a felesége nélkül nem megy sehova. Rengeteget fotóztak is együtt az állatvilágban. Ezeknek az utazásoknak az volt a célja, hogy pótolhassák az ’56-os budapesti harcokban leégett Magyar Természettudományi Múzeum állatpreparátumait.

Széchenyi korai halála után a Művelődési Minisztérium a fegyvereit, majd – a II. világháború után megmaradt hatalmas, élete végéig gyarapított – könyvtárát is megvásárolta a múzeum számára. Mangikát pedig munkatársként alkalmazták, sőt: ő lett a Széchenyi Vadászati Könyvgyűjtemény jogos és lelkes kezelője. Szerette felemlegetni, hogy élete során hányszor költöztette ezt a hiánypótló gyűjteményt, amely az egyik legnagyobb és legértékesebb vadászati könyvgyűjtemény Magyarországon.

Olyan gazdag régi anyagokkal van tele, mint Mária Terézia és II. József vadászati rendeletei, 18. századi vadászati kézikönyvek és vadászati szótárak, valamint egy 1696-os kötet, a könyvtár legrégebbi darabja. Mangika gyakran járt oda, és állandóan érdeklődött, hogy rendben van-e a 4-5 ezer darabos gyűjtemény. Mindig azt mondta, kezeljék őt úgy, mint a könyvtár egyik kötetét.

A szerencsére a gyönyörű kort, 96 évet megélt özvegyasszony már az 1998-ban – férje születésének 100. évfordulójára – megrendezett Széchenyi Zsigmond kiállítás szervezésében is aktívan részt vett. Ahogyan a gróf születésének 120. évfordulójára készült nagyszabású dokumentumfilm forgatócsoportját is elhalmozta rengeteg segítséggel, naplóbejegyzésekkel és pontos információkkal, méghozzá 93 évesen. Rá következő évben ott volt természetesen a Lerner János rendezte „Vadonvilág – gróf Széchenyi Zsigmond nyomában” című mozifilm bemutatóján is.

Külön érdekesség, hogy e cikk írójának volt szerencséje ellátogatni ahhoz a szenvedélyes gyűjtő-restaurátorhoz, Vágvölgyi Imréhez, akinek 1992-ben Hertelendy Margit eladta a „kacsáját”, azaz az 1969-es Renault 4-esét (a fenti fotó nála készült). A szépen karbantartott, eredeti színében pompázó relikvia – rengeteg old timer motor, traktor és egyéb ínyencség társaságában – máig a mesterember garázsában pihen, és nem eladó, pedig akadna rá vevő bőven.

Források: 1, 2, 3


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

MÚLT
A Rovatból
Amikor még Budapest – sőt, Ferihegy is – szőlőtermesztő vidék volt
Sok utcanév őrzi az emlékét annak, hogy a budai hegyek lankáin rengeteg szőlőt termesztettek. A Budapest Gyűjtemény képei pedig azt mutatják meg, milyen volt a szüret.
A FSzEK Budapest Gyűjteményének engedélyével. Címkép: szüret Jókai Mór házában, 1910-ben - szmo.hu
2022. szeptember 17.


Link másolása

Hétről hétre Budapest

2014-ben volt száz éve, hogy létrehozták a Budapest Gyűjteményt, a főváros könyvtárának várostörténeti különgyűjteményét, ahol a főváros helyismereti, helytörténeti anyagait találjátok meg. Folyamatosan gyarapodó gyűjteményükben százezer kötetnyi könyvet, kéziratot, hírlapot és folyóiratot, köztük számos régi, ritka dokumentumot tanulmányozhat bárki.

A fotótárban pedig mintegy négyszázezer fényképet őriznek, amelyek bemutatják a városkép, az infrastruktúra változásait, a hétköznapok és történelmi fordulatok jeleneteit, a hírességek és mára elfeledett városlakók arcvonásait. Facebook-oldalukon ezeket mutatják be olyan történetekkel, amikről csak nagyon ritkán hallani.

Szüret utca, Vincellér utca, Badacsonyi utca, Ménesi út, Nagyszőlős utca, Somlói út, Tarcali utca, Villányi út. A Gellérthegy környékén jó néhány utca őrzi történelmi borvidékek és a szőlőtermesztéshez kapcsolódó fogalmak nevét.

Úgy kellene kezdeni, hogy „már a rómaiak is” ismerték Buda vidéke szőlészeti adottságait, ám erről csak erős feltételezések vannak.

Ami azonban biztosan tudható: a középkortól kezdve a város egész Duna-jobbparti részének határait szőlők borították. Jobbára a pesti - túlparti - szomszédok birtokai, hiszen emitt, Cinkotát és Rákoscsabát leszámítva nemigen termett meg a szőlő.

Nem sok idő kellett a török hódoltság után hogy a Várnegyed illetve a Víziváros dombocskáin is holdszámra telepítsék a szőlőket. Jobbára vörösbort adó fajtákat. Az egyik ilyen vörös alapja a Szerémség felől a rácok közvetítésével elterjedt kadarka lehetett, ez volt a nemzetközi hírnevet is szerzett sashegyi vörös.

A XVIII. századtól aztán mégiscsak betelepítették - szőlőhegynek füllentve - a pesti oldal lankás határait is, Káposztásmegyertől Szentlőrincig.

Az akkoriban Puszta Szent Lőrincznek nevezett területen vett birtokot Mayerffy Ferenc birtokos és telepített majorságában egyebek mellett szőlőt. Ennek a gazdaságnak a helyén terül el az hegynek csak fejcsóválva nevezhető sík, amit Ferihegynek ismerünk. Természetesen Mayerffy Ferencről neveztetik, az utótagot pedig azért kapta, mert szőlő csak hegyen terem, pont.

Az 1869 és 1887 között készült III. katonai felmérés térképrészletén jól látható a jobb oldalon Ferihegy puszta és a szőlőültetvények.

A Mayerffy-család eleinte nem is volt annyira boros. Az atya, Franz Mayer, Bajorországból idetelepült sörfőzőmester volt, aki vagyonát ebbéli tevékenységéből szerezte. A Mayerffyaknak a Belvárosban és Lipótvárosban is több sernevelőháza volt.

Mayerffy-birtok volt még állítólag a Sashegy egész naposabbik oldala is, amiből az 1830-as években átengedett néhány hektárt bizonyos Schams Ferencnek, aki az ország első szőlőiskoláját telepítette ide. Schams a főváros története iránt érdeklődőknek elsősorban 1821-ben és 22-ben kiadott városleírása (Vollständige Beschreibung der königlichen Freystadt Pest in Ungarn) miatt fontos, de a szőlészeti munkássága sem lebecsülendő. Annyira nem, hogy kortársai a szőlészet és a borászat apostolának is nevezték.

Szőlőtelepét aztán a Magyar Gazdasági Egyesület vásárolta meg, amely a közelben – a Gellérthegy délnyugati oldalán - vincellérképzőt, amolyan kertészképző iskolát alapított Entz Ferenc vezetésével.

A Mayerffy- illetve Schams-féle terület talajtanilag nem volt kielégítő a szőlőnemesítés céljaira, így Entz a fajta és borvidék szerint osztályozott ültetvényt is áttelepítette ide, a Somlói és Ménesi út közötti területre. A képző iskolaépülete - persze jócskán átépítve - ma is áll a Budai Arborétumban az egykori Kertészeti Egyetem, a mai MATE campusán.

Szüret Moritz Schwindt 1837-es metszetén

Rácvárosi szüret Ludwig Rohbock rajzán. Hunfalvy János, Magyarország és Erdély eredeti képekben c. munkájából

Pihenő szüretelő, szintén Rohbock rajzán. Hunfalvy János, Magyarország és Erdély eredeti képekben c. munkájából

Ezen az 1852-es térképen ’Majerfis Garten’-ként szerepel a Sashegy „alatti” Mayerffy-birtok

A Budai Sashegyi cimkéje 1875-ből.

Még egy Sashegyi boroscimke az 1870-es évekből.

Ezredévi Kiállítás az Iparcsarnokban. Az előtérben Dietzl József boraival, aki ugyan budafoki, de itt a Budai Sashegyit hirdeti.

A Herman Ottó úti mezőgazdasági kutatót (valamikori szép nevén: M. Kir. Központi Szőlészeti kisérleti állomás és Ampelológiai Intézet), a peronoszpóra és a filoxéra elleni védekezés kutatására hozták létre.

A Magyar Ornithológiai Központ dolgozószobája a Herman Ottó u. 15. alatt, az Ampelológiai intézet telkének IV. pavilonjában. Ezen madártani gyűjtemény sorsát a II. világháború pecsételte meg. Az újjászervezett Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület ma a Költő u. 21. szám alatt, a Jókai-kertben működik – hogy ez a kör is bezáruljon.

Erzsébetfalvi famunkások szüreti ünnepélye. 1907. szeptember 15.

Szüret u. 19. szám alatti villa. 1910 körüli felvétel

Jókai svábhegyi kertjében (II. Költő u. 21.) szüret idején. 1910.

„Közbe meg utána egy hét pohár (nem 2, hanem 7) svábhegyi karcos, parádival! Nem tudják a nagyurak, hogy mi a?” (Öreg ember nem vén ember / Első képzelt regény, VII.)

Az Auguszta-telepen így ünnepelték a szüretet 1926. szeptemberében

Útépítés a Sashegy oldalában, 1933. szeptemberében. A képen látható terület közelében lehetett a Mayerffy-birtok.

Még több régi fotót a Budapest Gyűjtemény képarchívumában találtok

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk