Az év egyik legjobb kémfilmje Budapesten forgott - bemutatjuk a főhős, Eli Cohen igazi történetét
Aki szereti az izgalmas kémsorozatokat, az nem fog csalódni a Netflix új szériájában. A The Spy című hatrészes minisorozatban Sacha Baron Cohen személyesíti meg névrokonát, Eli Cohent, aki minden idők egyik legmegdöbbentőbb titkos küldetését hajtotta végre.
A film egy részét Budapesten forgatták, igaz, a magyar utcák ezúttal svájci és argentin helyszínekként szerepelnek. Ez a cikk nem elsősorban a sorozatról szól, hanem arról, ki is volt a főszereplő a valóságban. Mivel a széria elég pontosan követi a történteket, aki nem szeretne spoilert olvasni, csak akkor folytassa, ha már látta a sorozatot.
Cohen 1924-ben született Alexandriában, hívő zsidó családban. Bár rokonainak többsége 1949-ben az újonnan alakult Izrael államba költöztek, ő Egyiptomba maradt, hogy befejezze elektromérnöki tanulmányait, és közben egy szabotázsakciókat tervező titkos zsidó csoportot segítsen. Később több ezer zsidót csempészett ki Egyiptomból a Gosen fedőnevű akció keretében, amikor az országban felütötte a fejét az antiszemitizmus. Egy alkalommal le is tartóztatták. 1956-ban azután ő is Izraelbe költözött.
Megpróbált csatlakozni a Moszadhoz, de a titkosszolgálatnak akkor még nem kellett.
Cohen egy Tel-Aviv-i biztosítási cég könyvelője lett, megnősült, három gyermeke született, tisztes polgári életet élt. A Moszad azonban nem feledkezett el róla. Sőt, arra készültek, hogy rábízzák élete legfontosabb feladatát.
1960-ban azt a feladatot kapta, hogy épüljön be a szíriai társadalom legbefolyásosabb köreibe, barátkozzon össze politikusokkal és magas rangú katonatisztekkel, és szerezzen minél több bizalmas információt.
VIDEÓ: a sorozat trailere
Azért esett Cohenre a választás, mert kiválóan beszélt angolul, arabul és franciául, ráadásul külseje alapján elment volna szíriainak is. Igaz, egyiptomi arab akcentusát le kellett vetnie. Fedőneve Kamel Amin Thabeet lett, sikeres szíriai üzletembernek kellett kiadnia magát, aki Argentínában bukkant fel, az ottani szír közösségben. Célja az volt, hogy minél befolyásosabb támogatókkal barátkozzon össze, majd hazatérjen szülőföldjére. Küldetéséről még felesége, Nadia sem tudott, neki annyit árult el, hogy az izraeli védelmi minisztérium alkalmazottjaként megy kiküldetésre.
Miután 1962-ben Damaszkuszba érkezett, gyorsan a társasági élet középpontjába került, élvezte a nők társaságát, a finom borokat az előkelő estélyeken, és bőkezűen szórta a pénzt.
Rendszeresen meghívta egy-egy nagy orgiára otthonába az ország legbefolyásosabb embereit, köztük szíriai hadsereg nagykutyáit, majd türelmesen hallgatta részegen elmondott titkaikat.
Gyakori vendég volt itt Amin al-Háfiz tábornok is, akivel még Argentínában ismerkedett meg. Al-Háfiz az 1963. márciusi katonai puccs után az államfői székbe került, és Cohen rajta keresztül felbecsülhetetlen értékű információkhoz jutott.
A jóképű kém egy idő után Damaszkusz legkelendőbb agglegénye lett, küldetése alatt állítólag 17 gyönyörű szeretője volt. A sorozat egyébként ezen a ponton másképp ábrázolja a szuperkémet. A film szerint végig rajongott feleségéért, és csak alibiként tartott Szíriában egy barátnőt, akinek a kezét is kényszerből kérte meg, nehogy lebukjon.
Cohen egyik legnagyobb eredménye, hogy eljutott a szír-izraeli határra, a szigorúan őrzött, lezárt Golán-fennsíkra. Itt volt az egyik legtitkosabb és legnagyobb szíriai katonai bunker-hálózat Izrael határánál.
Cohen azt ajánlotta az egyik tisztnek, hogy ültessenek eukaliptuszfákat a legfontosabb pontokra, hogy azok árnyékot adjanak a katonáknak és elrejtsék a katonai objektumokat. Ezek a fák segítettek azután 1967-ben, a „hatnapos háborúban” az izraelieknek, hogy pontosan behatárolhassák a szír állásokat. Alig két nap alatt elfoglalták a Golán-fennsíkot.
Cohen olyan hitelesen játszotta szerepét, hogy még az is felmerült, hogy Szíria védelmi miniszter-helyettese lesz. Azonban kezdett elege lenni kettős életéből és 1964-ben, amikor titokban hazautazott Izraelbe, azt kérte megbízóitól, hogy visszatérhessen családjához, újszülött gyermekéhez, és arra is utalt, hogy a szír titkosszolgálat új parancsnoka nemigen kedveli őt.
De információi túlságosan értékesek voltak a Moszad számára, ezért visszaküldték Damaszkuszba. Cohen akkor megígérte feleségének, Nadiának, hogy ez lesz az utolsó alkalom.
Csakhogy a szíriaiak valóban kezdtek gyanút fogni, és hajtóvadászatot indítottak a kémek ellen. Ehhez szovjet elit ügynökök segítségét kérték, akik olyan különleges rádiófelszereléseket hoztak magukkal, amelyekkel képesek voltak bemérni Damaszkuszban a titkos rádióadásokat. És a jelek Cohen luxusotthonába vezettek.
Amikor rátörtek a fegyveresek, ott találták Cohent, aki épp kódolt rádióadását továbbította. Esélye sem volt a védekezésre. Elfogták, iszonyú kínzásoknak vetették alá, de az elszánt kém nem volt hajlandó kiadni titkait.
A szíriai hatóságok kirakatpert rendeztek Cohennek, amelyben még védőügyvédet sem kapott, és halálra ítélték. Nagy nemzetközi kampány indult a megmentésére, még VI. Pál pápa is szót emelt érte, hiába.
Kivégzése előtt Cohen szívszorító levelet írt feleségének, amelyben arra kérte, hogy bocsásson meg neki, menjen újra férjhez, hogy gyermekeiknek legyen apja, adják meg nekik a legjobb nevelést, ne szűkölködjenek semmiben.
„Kérlek, kedves Nadiám, ne töltsd az idődet azzal, hogy egy elmúlt dolgot siratsz. Magaddal törődj, hogy jobb jövőd legyen” – írta a mesterkém.
Eli Cohent 1965. május 18-án akasztották fel a damaszkuszi Mardzseh téren, ahol már korábban is több nyilvános kivégzést hajtottak végre. Az eseményt a szíriai tv élőben közvetítette. Cohen testére egy pergamenzsákot rögzítettek, amelyre anticionista üzeneteket írta fel, és a kém holttestét hat órán keresztül otthagyták, mielőtt eltemették.
Cohen emlékét a Moszad és Izrael a mai napig ápolja, és immár több mint fél évszázada folyik a diplomáciai küzdelem földi maradványainak hazaszállításáért. Senki nem tudja biztosan, hogy pontosan hol nyugszik. Fivére, Maurice a Times of Israelnek azt mondta, hogy az egyik változat szerint al-Háfiz egy olyan táborba vitette a holttestét, amit egy egész harckocsi-zászlóalj őrzött, majd az idősebb Aszad elnök egy mély kútba temettette el, amit lebetonoztatott.
Eli Cohenről több utcát is elneveztek. 1977-ben az akkori miniszterelnök Menachem Begin személyesen vett részt Cohen fia, Saul bar-micváján.
Tavaly pedig a titkosszolgálat külön akciót indított azért, hogy visszaszerezze Cohen zsebóráját.
Mint Sofi Ben-Dor, a néhai kém lánya elmondta, ez az egyetlen személyes emlék a kémtől, amit visszakerült Izraelbe. Az órát a Moszad főhadiszállásán állították ki.
Ez a gép zuhant le 1994. március 23-án Fotó: Wikipedia 
A kép megjelent Hunfalvy János: Bp. és környéke 1859 c. könyvében p. 78-79. között
Woolpitban a mai napig él a gyerekek legendája Fotó: Wikipédia