Fogorvoshoz menni muszáj, hiszen előbb-utóbb lesz fogszuvasodásunk, fogínyproblémánk, ferdén növő bölcsességfogunk vagy legalább egy kis fogkőleszedésünk. Sokan rettegnek a fúró hangjától vagy az érzéstelenítő injekciótól, de gondoljunk csak bele, hogy voltak idők, amikor még ezek sem álltak rendelkezésre. Sőt, alapvetően fogorvos sem volt, mivel a 18. század előtt akinek fájt a foga, az bizony pórul járt. És nyilván a legtöbbjüknek iszonyúan fájhatott, hiszen a szájhigiénia olyan ismeretlen fogalom volt azelőtt, mint eszkimónak a naptej.

Amikor még nem volt az orvostudomány része a fogászat, borbély-sebészek foglalkoztak ezzel a területtel, méghozzá a 18. század elejétől sebészcéhekbe tömörülve. Egy 1752-es hazai rendelet kinyilatkoztatta, hogy ahol nincsen sebészcéh, a megyének kell tartania egy külön sebészt, aki a rászorulókat ingyen gyógyítja, valamint mérsékelt áron adja számukra a szükséges gyógyszereket.

A hivatalos fogorvosok előtt fürdőorvosok, borbélyok, vándor-gyógyítók, kuruzslók és vásári foghúzók egyaránt foglalkoztak foghúzással, váltakozó sikerrel. Utóbbiak esetében a problémás fog eltávolítása egyben látványos attrakció is volt, amelyet a nagyközönség előtt végeztek.

A Pesti Egyetem Orvosi Kara az 1799-1800-as tanévben adott ki először fogászmesteri oklevelet, és zömében sebészmesteri képesítés mellé szerezték meg a növendékek ezt a szakmát. Olyan tárgyakból kellett vizsgázniuk a fogászmestereknek, mint a száj bonctana, a fogak és a környező részek kór- és gyógytana, valamint a fogászati eszközök alkalmazásának ismerete. A szigorlat és a diploma díja akkor 55 forint volt, ami rengetegnek számított akkoriban, példának okáért egy városi bába éves fizetése 70 forint körül mozgott.

Az első magyar fogorvos, Meyer János egy újsághirdetésben úgy hivatkozott önmagára, mint a Bécsi Egyetemen végzett szakemberre, aki fogorvosi jogosultságát a Magyar Királyság kormányzójától kapta. Meyer nem akárhol kezdte meg történelmi jelentőségű praxisát: a Vörös sündisznóhoz elnevezésű budai fogadóban várta pácienseit (mégsem vetettek ki rá fog-adót, elnézést a rémes szóviccért).

Testvére, Károly is kitanulta mellette a szakmát, és rugalmasan megosztoztak az ügyfeleken: a rendelőben ketten dolgoztak, de János egy pesti címen, a Christopher Patikában is fogadott pácienseket.