Az elöntött falu: Nagygéc
1970. május 13-án a medréből kilépő Szamos folyó éjjel 11-kor érte el Nagygécet, s a falut teljes szélességében elöntötte. A település lakosságát evakuálták, ezt követően pedig nem is engedték őket vissza otthonukba. A hatóságok akkori döntése alapján húsz évig tilos volt az építkezés a területen.
A falu egykori lakói, - az eddig soha nem látott nagyságú árvíz levonulása után -, a közeli Csengerben, illetve Csengersimán telepedtek le. Az akkoriban 749 lélekszámú Nagygécen mára csak egy-egy téglaház, a magtár, illetve az Árpád-kori templom maradt meg, a vályogházakat egytől egyig elsodorta a pusztító áradás. Nagygéc egyike azoknak a szatmári falvaknak, melyeket a trianoni határ elvágott az árvízvédelmi töltéstől.
Az egykor ott élők visszaemlékezése szerint a katasztrófát a románok tetézték, amikor hadseregük, egy rakétabázis védelmének érdekében felrobbantott egy gátat a határ túloldalán. A víz alá került Nagygécről a katonaság bevonásával menekítették az embereket. Visszaemlékezések szerint a munkásőrök a buszokra egyszerűen nem engedték fel a férfiakat, kizárólag a nőket és gyerekeket.
Nagygéc fénykorában és az árvíz idején




Egy, a katasztrófát túlélő lakos így emlékezik vissza:
"- Aznap éjjel a kutyák félelmetesen vonyítottak. A gyerekek lefeküdtek aludni, de ők is megérezték a bajt. Hamarosan dörömbölés az ajtón, valaki kiabál: meneküljenek, jön a víz! Talán csak másodpercek teltek el, az emberek felkaptak valamit a pizsamájukra - szaladtak az Erge patakig, de a hídon már nem lehetett biztonságosan átkelni. A gyerekeket erős, csizmás férfiak ragadták meg, akiket a hatalmas robajjal hömpölygő víz majdnem elsodort - aztán mégis mindenki kijutott az áradat fogságából.
Először csak a faluközpontba, a templom mellé, ami magasabban fekszik, majd hajnal kettőkor megérkeztek a teherautók. Mindenkinek csak guggolásnyi hely jutott. Addigra már az egész falu víz alatt volt. Az idegen sofőrök mellé traktorosok ültek, hogy mutassák, merre kanyarog az út, nehogy az árokba boruljanak. 749-en indultak útnak, de egy sem gondolta közülük, hogy végleges lesz az utazás.”
A román oldal sem úszta meg a természeti katasztrófát. Szatmárnémetit is elöntötte a víz. A teljes árvíz mintegy 75.000 holdat érintett a Szamos, a Túr és Kraszna teljes magyar szakaszán, 30 ezer lakost fenyegetve. A Nagygéc közelében lévő Komlódtótfalu házainak mintegy 70 százaléka megsemmisült az árvízben.
Nagygéc napjainkban
Nagygécet mára benőtte a gaz, s már csak az egykor jobb napokat látott gémeskutak emlékeztetnek arra, hogy itt egykoron mozgalmas élet zajlott. A falut 1981-ben Csengersima közigazgatási területéhez csatolták. 2011-ben a faluban mindössze három házat laktak, az építési tilalmat még mindig nem oldották fel a hatóságok.
A falu újjáélesztésére, emlékének ápolására a hajdani lakosok és a településhez kötődő környékbeliek 2008-ban közhasznú egyesületet hoztak létre, mely a Nagygécért Közhasznú Egyesület nevet viseli. A tervek között szerepel, hogy települést üdülőövezetté nyilváníttatják, a megmaradt házakat turisztikai célzattal felújítják. Az egyesület hagyományőrző emléknapokat, illetve különböző kulturális rendezvényeket, összejöveteleket tart a faluközpontban.
A településen az egykori lakosok és leszármazottaik 2010-ben emlékparkot hoztak létre, ahol minden évben találkoznak és megemlékeznek a boldog, régi szép időkről.
Nagygéc akkor és most
Még több elhagyott helyet ITT TALÁLTOK.
Ha érdekes volt az elöntött falu története, nyomj egy lájkot!