/multunk/asszonyok-remalma-a-nagymosas/
hirdetés

MÚLT
A Rovatból
hirdetés

Asszonyok rémálma: a nagymosás

A mosógép feltalálása előtt a leginkább idő- és energiaigényes háztartási munka a nagymosás volt, amihez egy úriasszony cseléd, mosónő és vasalónő segítségét vette igénybe. Békeszerető férfiember pedig ezeken a napokon elmenekült a háztól.
Jánosi Vali írása az Emelt töri érettségi blogon, címkép: 1913. Fortepan - szmo.hu
2019. augusztus 04.

Link másolása

hirdetés
A történelemkönyvek mindig csak a nagy csatákról, háborúkról és a híres emberek tetteiről szólnak. Pedig az elmúlt korok hétköznapi élete legalább ilyen érdekes. Ez a blog arról szól, ami a történelemkönyvekből kimaradt.

Mosás a boldog békeidőkben

A 19/20 század fordulóján a napi ruhacsere még nem volt elterjedt.

A felnőttek hetente két-háromszor cseréltek alsóruhát, a gyerekeket pedig hét közepén és végén öltöztették tisztába. A cselédek ennél is ritkábban: hetente egyszer cseréltek ruhát.

A családi szennyest kulcsra zárt családi szennyestartóban őrizték, nehogy a cseléd meglovasítson egy-egy szebb holmit. Természetesen a cseléd ruháit soha nem mosták össze a család holmijával.

Kismosást hetente végeztek, ekkor a konyhában, fürdőszobában mosták ki a női fehérneműket, gyerekholmikat, kisebb darabokat. Ez általában a szobalány feladata volt, a háziasszony csak ritkán segített be. A havonta egyszer rendezett nagymosás

hirdetés

azonban jóval nagyobb feladatot és felfordulást jelentett. Ezeken a napokon teljesen felfordult a háztartás. Az úrinők ilyenkor mosónőt hívtak, de besegített a szobalány és a szakácsnő is, sőt olykor maga a háziasszony is kivette a részét a munkából. Az úri kisasszonyoknak épp úgy meg kellett tanulniuk mosni mint zongorázni. Már csak azért is, hogy felügyelni tudják a munkát, és minél kevesebb esélye legyen a személyzetnek átvágni a háziasszonyt.

A mosónők

A mosónők általában férjezett vagy özvegy városi asszonyok voltak, akik a városi népesség legszegényebb rétegéből kerültek ki, és keresetükből épp hogy eltartották a gyerekeiket. A megítélésük elég vegyes volt: egyrészt a cselédeknél alantasabbnak tartották őket, mert piszkos, nehéz munkát végeztek, másrészt még az úriasszonyok is kénytelenek voltak elismerni a szakértelmüket. Ráadásul

másnak a szennyesét mosni bizalmi állás volt, az úriasszonyok ragaszkodtak a bevált mosónőikhez. Ezek az asszonyok mosási napokon tartalmas, jó reggelit, ebédet, vacsorát kaptak, sőt karácsonyi ajándék is járt nekik.

Azok a mosóasszonyok, akik épp munka nélkül voltak, az első világháború előtt a Deák téren üldögéltek. A háziasszonyok ide küldték a cselédeiket, hogy fogjanak egy jó mosónőt. Egy szorgalmas mosóasszony reggel öttől este hétig mintegy száz darab ruhát volt képes kimosni, kiteregetni.

A nagymosás

A mosás előkészítése már az előző napon megkezdődött.

A háziasszony pontos listát készített a mosásra átadott holmikról, és feljegyezte a szakadásokat is. A listát bevezette a mosókönyvbe, és mosócédulát állított ki a mosónő számára is az átadott ruhákról.

Amikor a tiszta ruha visszaérkezett a házhoz, akkor az asszony ezt összevetette a listával. A mosás előtti napon a nagyon szennyes ruhákat beáztatták, előkezelték a foltokat.




hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk


hirdetés

Link másolása

hirdetés

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
Ajánljuk
hirdetés

Link másolása

hirdetés

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
Ajánljuk

hirdetés

Link másolása

hirdetés

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
Ajánljuk

hirdetés

Link másolása

hirdetés

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
Ajánljuk