/multunk/antikzene-okorizene-okorigorogok-zeneje/
hirdetés

A Rovatból
hirdetés

Egészen hátborzongató zenére partiztak az ókori görögök - most te is hallhatod

Rekonstruáltak pár darabot a szakértők az elmúlt években.
hirdetés

Évszázadokon - ha nem évezredeken - át örökre elveszett művészetnek számított az ókori görög zene. Részben azért, mert az erre alkalmas technológia hiányában nem rögzítették, másrészt nem írtak kottákat, harmadrészt azért, mert az antik görög kultúra virágzása óta eltelt több mint 2000 év, és még az irodalmi, filozófiai stb. alkotásokat is csak a fennmaradt töredékek alapján ismerjük. Ezeknek a műveknek a nagy része megsemmisült.

Az antik világ zenéje azért is izgatta a 20. és 21. századi emberiség fantáziáját, mert a kutatásokból kiderült, hogy a zeneiség teljesen átszőtte a görögök mindennapjait. Homérosz, Szappho és a többi művész költeményeit énekelve, kántálva vagy dallammal, gyakran tánccal és hangszerrel kísérve adták elő. A különböző eszközökről, a skáláról és technikai részletekről maradtak ránk feljegyzések, és különféle ábrázolásokon - például vázákon - hangszerek is láthatók.

Ennek ellenére sokáig megfoghatatlan és rekonstruálhatatlan dolognak hitték az ókori görög zenét.

Pedig a dallam és a harmónia elméletéről több szerző is értekezett az írásaiban: Platón, Arisztotelész, Aristoxenus, Ptolemaiosz és Arisztidész Quintilianusz írásaiban; és a 16. század végén Firenzében előkerült néhány, az ókori zenei jelöléssel rendelkező töredék is. 1892-ben pedig a kórus énekének egy részlete került elő Euripidész Oresztész című tragédiájából.

Kutatók egy csoportja 2013 óta dolgozik azon, hogy irodalmi és egyéb írott utalások, régészeti leletek és filozófiai-elméleti írások alapján rekonstruálja az ókori görög zenét.

hirdetés

Tessék, ez például az Oresztész kórusának éneke - legalábbis a kórus által előadott ének egy részlete.

VIDEÓ:

Az Oxfordi Egyetem klasszika-filológusa, Armand d’Angour szerint - aki úgy véli, ez volt a görögök beatzenéje annak idején - nem teljességgel lehetetlen feladat újraalkotni az antik zenét, mivel a ritmus, vagyis a hosszú és rövid szótagok váltakozása, az időmértékes verselés fennmaradt az ókori művekben, szerinte pedig a zene legfontosabb eleme a ritmus.

És miután a hangszereket korabeli leírásokból, ábrázolásokból, valamint régészeti leletekből rekonstruálhatjuk, következtethetünk a hangszínekre, és a hangmagasságra.

És nemrégiben újra a figyelem középpontjába került néhány dokumentum, amelyekben egy i. e. 450 körül kifejlesztett notációs rendszerrel írták le a dallamot a görög szöveg magánhangzói fölé.

A kutatók számára az derült ki, hogy az újra elővett és újra áttanulmányozott i. e. 300 és i. sz. 300 között keletkezett feljegyzések viszonylag pontos képet adhatnak az ókori görög zenéről.

Ám a zenék újraalkotásához először is el kellett szakadni a ma ismert technikáktól, és a nyugati zenétől. D'Angour csapata olyan népzenéhez fordult ihletforrásként, amely máig őrzi az ókori görög zene vonásait: a szardíniai, illetve a törökországi népzenei hagyomány tanulmányozása segített nekik abban, hogy rekonstruálják az antik görög zenét.

D'Angour rekonstrukciója szerint így hangozhatott a görögök zenéje:

Via: Ifls; BBC


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk