A tank és a tüntető – 30 éve gyilkolták le a diákokat a pekingi Tienanmen téren
Három nappal késôbb már kétmillióan voltak, és húsz vidéki városban folytak a megmozdulások. Csao Ce-jang nyugalomra való felszólítása ellenére. A pártfőtitkár május 19-én személyesen látogatott el a Tienanmen-térre, de miután nem sikerült meggyőznie a vezetést, arra kérte a diákokat, hogy fejezzék be megmozdulásukat és térjenek haza. Csao ezt követően többé nem mutatkozott a nyilvánosság előtt. (2005-ben halt meg, több mint 15 évi házi őrizet után, a “Tiltott Városban” fényűző életet élt, de többé nem politizálhatott). Másnap Li Peng kormányfő bejelentette a rendkívüli állapot bevezetését Pekingben és a hadsereg egységeit is a kínai fővárosba vezényelték. Li Peng 2004-es vallomása szerint Teng maga rendelte el a vérengzést. Holott már a "pekingi tavasz" fiataljai is az ő, 1978-ban meghirdetett "négy modernizálás" elvéből merítettek erőt, a 80-as évek közepén pedig, Teng népszerűsége és hatalma csúcsán tőle várták a nagy gazdasági reform és a demokratizálás véghez vitelét.
A tüntetések azonban, bár a részvevők száma csökkent, nem szűntek. 1989. június 4-én a kínai hadsereg páncélos és gépesített egységei behatoltak a Tienanmen-térre. A páncélosok áttörtek a buszokból, járművekbôl felállított barikádokon, a katonák könnygázt és lőfegyvert is használtak a fegyvertelen civilekkel szemben. Az áldozatok számáról pontos adatok a mai napig nincsenek. Egy volt pekingi brit nagykövet 2017-ben közzétett adatai szerint a halottak száma megközelítette a 10 ezret.
A vérengzésért a kormány a felelősséget a "a rendszer megdöntésére szövetkezett kis csoportokra" hárította. Ezt követôen tömeges letartóztatások kezdődtek. A diáklázadás vezetőjét, Vang Tant, elôbb 5, majd 11 évi börtönre ítélték, csak 1998-ban engedték szabadon, egészségi állapotának romlása miatt. Cseng Cö-ming polgárjogi aktivistát 13 évre ítélték, 1996-ban ugyancsak betegsége miatt szabadult. Bebörtönözték Vu Hszüe-csien volt külügyminiszter fiát, aki, mint a pekingi rádió külföldi adásának szerkesztője engedélyezte, hogy beszámoljanak a június 4-i vérengzésekről. Li Vang-jang azért kapott 13 évet, mert független szakszervezetet próbált létrehozni. Egy másik diákvezér, Vür Kaj-szi, a megtorlás elől az Egyesült Államokba menekült, társának Csan Po Linak ez csak két évi bujkálás után sikerült.
A kínai politikai reform akkor elbukott, de 1992-ben az 50-es évektől minden kegyvesztettséget túlélő aggastyán Teng Hsziao-ping, aki állítólag halálos ágyán megbánta a Tienanmen-téren történteket, beindította a gazdasági reformokat, amelyeket csak erősített Hongkong 1997-ben és Macau 2000-ben való visszacsatolása Kínához.
De ez már egy másik történet. Peking a mai napig nem tárta fel a vérengzések hátterét, nem vonta felelősségre a bűnösöket. Az áldozatok hozzátartozói minden évben június 4-én petícióval fordulnak a pekingi vezetéshez kárpótlásért és az események felülvizsgálatáért, mindeddig eredménytelenül. Az évforduló közeledtével is teljes a csend a kínai médiában, a közösségi oldalakon próbálkozó megemlékezéseket szigorúan cenzúrázzák és természetesen nem szerepelnek az események a kínai tankönyvekben sem. Három nappal a 30. évforduló előtt Vej Feng-hi védelmi miniszter kijelentette: "A hadsereg jogosan avatkozott be 1989-be. Az elmúlt 30 év megmutatta, hogy Kína jelentős változásokon ment át, és hála a kormány akkori helyes döntésének az ország szilárd és fejlődik." A miniszter nyilatkozatában értetlenségének adott hangot, hogy miért kérdőjelezik meg sokan azóta is a hadsereg fellépését a "zavargások" résztvevői ellen.
A Libération ez alkalomból megszólaltatott – álnéven - egy egykori diákot, aki így emlékezett a szörnyű napra: “Egy sebesült lábú fiú a katonák után vonszolta magát, és így kiabált: “Nézzétek meg, kikre lőttök: a testvéreitekre! Emberi lények vagytok-e még? Lőjetek rám még egyszer, ha képesek vagytok rá”. Vakmerőségéből bátorságot merítettünk. Aztán hirtelen azt hallottam a tömegből: Le a fasizmussal. De a kiáltást azonnal elnyomták a lövések.” “Cseng” megúszta kisebb sérülésekkel, de kizárták az egyetemről, azóta sem kaphatott diplomát, sőt, fia sem tanulhat Pekingben. Ennek ellenére bízik abban, hogy “Kína nem térhet le örökké az emberi fejlődés útjáról, és előbb-utóbb kell fogadnia emberiség egyetemes értékeit”.
Az eseményeket világszerte felháborodás fogadta, a tv-hiradók napokig ismételték a megdöbbentő képeket. A hírek nem kerülték el az akkor már szintén forrásponthoz közeledő Magyarországot sem. 1989. június 5-én Budapesten lépett fel egy nemzetközi rock-folk fesztivál keretében a világhírű énekesnő és emberi jogi harcos, Joan Baez. Koncertje végén Joan arra szólította fel hallgatóságát, hogy vonuljanak a kínai nagykövetség elé, és csatlakozzanak az ott szerveződő tüntetéshez. E sorok írója is ott volt azon a felejthetetlen éjszakán, amikor a fáklyák, gyertyák fényében Baez előbb az Amazing Grace című gospelt, majd aWe Shall Overcome-ot énekelte.
1998 áprilisában az amerikai Time magazin a 20. század legbefolyásosabb 20 személyisége közé sorolta - korszakunk olyan történelmi alakjai mellett, mint Mao Ce-tung, Ho Si Minh, Martin Luther King, Ronald Reagan, Lech Walesa, II. János Pál pápa, Nelson Mandela, Mihail Gorbacsov - a tankkal szembenálló "Tienanmeni téri ismeretlen tüntetőt" is....