A korabeli bulvárhős: Jávor Pál
A huszadik század magyar filmgyártásának egyik, kétségkívül legnagyobb alakja, női szívek sárba tiprója, a bajuszdivatot diktáló sármőr, akinek viselt dolgain az akkori bulvár jó kedvvel csemegézett, vagyis Jávor Pál az örök legenda, aki halála után több mint 50 évvel is sokakat foglalkoztat.
Csomós Éva cikke
Épp ma 53 éve, hogy 24 órás eszméletvesztés után az égi színpad társulatába lépett. Már akkor sejteni lehetett, hogy ez számára nem a halál, hanem épp a halhatatlanság, hiszen közönsége, rajongóinak tömege sehogysem akarta elhinni: nincs többé.
Temetése is látványos, színpadias volt Budán, a Farkasréti temetőben, ahol koporsóját tízezrek fogták közre. A sajtó is úgy vélekedett róla, hogy ez volt az utolsó nagy „Jávor-premier”, mert úgy is tűnt, mintha ez csak egy lenne a számos alakítása közül. A fővárosban megállt a forgalom, az emberek zokogtak és a koporsó után kullogó cigányprímások is szomorúan húzták Jávor legkedvesebb nótáit. Elfogadhatatlan tény volt, hogy a spanyol kalandor jellegzetes és nagy intelligenciával megjátszott alakja nincs többé.
Persze, az 57 évesen meghalt színész már nem az a sármőr volt, aki hosszú, elegáns frakkjában mindenkit lefegyverzett, aki csak vonzásának közelébe került. A 30-as évek férfiideálja mai ésszel is csak nehezen felfogható módon volt klasszikus sztár. A hölgyek rajongtak érte, a férfiak pedig – titokban – vetélytársat láttak benne, aki azonban tiszteletet parancsolt maga iránt, különben is nehéz lett volna felvenni vele a versenyt, behozhatatlan előnyökkel bírt.
Az egyik előkelő éjszakai mulatóban összetalálkozott egy csinos hölggyel, aki nyomban felfigyelt rá. A fiatalasszony nyomban eldicsekedett „szépséghibájával”, hogy elvált és két gyermeket nevel. Jávort ez nem zavarta, de a két család hevesen ellenezte kapcsolatukat, házassági tervük elé pedig számos akadályt gördítettek. Jávor pedig – ahogy életének minden fordulópontján – csak önmagára hallgatott, határozottan, makacsul és kissé önfejűen.
Természetes, hogy a sajtó – amivel ráadásul épp haragban volt – sem hagyta szó nélkül a „sztorit”, házassági szándékát közprédává tette, szurkálta, belekotyogott, mintha tűrési határait kereste volna. A szerelem persze kiállta ezeket a próbákat, és Jávor Pál, valamint hitvese, Landessman Olga hosszú, boldog házasságban élt.
A hangosfilm-korszak első számú amorózója azonban nem csak mákonyos hangulatban elkövetett botrányairól és csárdába illő "szilajságáról" volt a lapok kedvelt témája, mert később már lovagiasságáról és emberszeretetéről is cikkeztek. Amellett, hogy utánozhatatlanul tudott mulatni, a másnapi "cechben" sosem feledkezett meg honorálni a pincérek és a cigányok emberfeletti teljesítményét, valamint a bezúzott tükrök árát.
De jó hírére az utolsó percig ügyelt, még ezüstlakodalmán is, amikor pedig már nagybetegen, ágyban fekve fogadta barátait. Sokan nem is ünnepelni mentek, hanem hogy még egyszer, utoljára láthassák. Az ágyban fekvő Jávor hamar elfáradt, a vendégeket ki is kellett terelni a szobából, de együknek búcsúzásként még hamiskásan ezt mondta: „Jól játszunk, mi?” - és hogy félreérthetetlenné tegye, mire gondol, még kacsintott is egyet.
Ha te is szereted Jávor Pál filmjeit, nyomj egy lájkot a cikkre! :)
Forrás: 
Forrás: 
