/multunk/96-eve-nyilt-meg-az-elso-benzinkut/
hirdetés

MÚLT
A Rovatból
hirdetés

96 éve nyílt meg az első magyar benzinkút

A XX. század elején, amikor elindult az autóforgalom, még nem voltak benzinkutak, hanem otthon tárolták az üzemanyagot és házilag tankoltak.
A FSzEK Budapest Gyűjteményének engedélyével - szmo.hu
2020. szeptember 16.


Link másolása

hirdetés
Hétről hétre Budapest

2014-ben volt száz éve, hogy létrehozták a Budapest Gyűjteményt, a főváros könyvtárának várostörténeti különgyűjteményét, ahol a főváros helyismereti, helytörténeti anyagait találjátok meg. Folyamatosan gyarapodó gyűjteményükben százezer kötetnyi könyvet, kéziratot, hírlapot és folyóiratot, köztük számos régi, ritka dokumentumot tanulmányozhat bárki.

A fotótárban pedig mintegy százhetvenezer fényképet őriznek, amelyek bemutatják a városkép, az infrastruktúra változásait, a hétköznapok és történelmi fordulatok jeleneteit, a hírességek és mára elfeledett városlakók arcvonásait. Facebook-oldalukon ezeket mutatják be olyan történetekkel, amikről csak nagyon ritkán hallani.

Az év első negyedévében csökkent az autóforgalom miatti légszennyezés a fővárosban, most már azonban visszaállt a nem túl egészséges (m)érték. Azért még főképp motorizálva közlekedünk.

Az üzemanyagárak is újra felfelé kúsznak, manapság azonban az autótulajdonosoknak legalább nem kell hordószámra vásárolni és tárolni az üzemanyagot, mint a benzintöltő állomások megjelenése előtt időkben. Bizony, a közút menti tankolás, ez a számunkra teljesen hétköznapi esemény, valamikor forradalmi ötlet volt. „A magyar automobilizmus jelentős és hézagpótló újítással gazdagodott. […]

A tartány megtöltése közvetlenül az automatából történik, a mennyiségük pontosan ellenőrizhető s abból egy csepp sem megy veszendőbe.”

hirdetés

– tudósított a Királyi Magyar Automobil Club lapja 1924. októberében. Ebben az évben két nyilvános benzintöltő helyet is felállított a Fővárosi Autóüzem Rt., és „a fővárosi autóforgalom központja lett a Baross-téri és Szabadság-téri benzinkút”.

Néhány képen megmutatjuk, hogy milyen infrastruktúra szolgálta az autósokat a két világháború között. Valamikor a 40-es évek elején olyan gépjárművek tűntek fel az utcákon, amelyek farán furcsa tartályszerűség volt látható. Ezek voltak a fagázos autók, a háborús benzinhiány miatt széles körben alkalmazott alternatív hajtóanyaggal működtetett járművek. A tartály tulajdonképpen egy kazán, avagy gázgenerátor, amiben a fa tökéletlen égése során fagáz keletkezik (ez széndioxidot, szénmonoxidot, metánt és még jó sok más szénhidrogént is tartalmaz). A belső égésű motor kis (?) gépészeti átalakítással működtethető így is. A háború utáni alacsony olajár mellett ez a fajta hajtás teljesen visszaszorult.

Az egyik első: a Szabadság téri kút.

Phöbus benzintöltő állomás. A kép a Színház Élet 1924. 52. számában jelent meg.

Egy Fulgor benzinkút a Gellért-garázs udvarán. „… a Fulgor benzitöltő-kut rövidesen behálózza az egész országot” írta 1925-ben az Auto című szaklap.

A STEAUA Kőolajkereskedelmi R.t. Kálvin téri Rex-benzinkútja, 1927. A kút kezelője vagy a gépkocsi tulajdonosa kézi szivattyúval húzta fel az üzemanyagot a két ötliteres üvegtartályba, majd onnan töltötték az autó tankjába.

Ugyanaz a (Kálvin téri) kút más nézetből.




hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk


hirdetés


Link másolása

hirdetés

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
Ajánljuk
hirdetés


Link másolása

hirdetés

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
Ajánljuk

hirdetés


Link másolása

hirdetés

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
Ajánljuk

hirdetés


Link másolása

hirdetés

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
Ajánljuk