88 éves lenne Maria Callas
Ma lenne 88 éves a világ egyik legnagyobb operacsillaga, a görög származású világhírű díva: Maria Callas operaénekesnő.
Csomós Éva cikke
Csillogás és magány egyaránt szegélyezik életét. Mialatt énekesek ezrei cseréltek volna vele, ő eldobni készült viszontagságos életét. Magánélete voltaképp az egyedüllét története.
Amerikában született, de görög szülők gyermekeként, Cecilia Sofia Anna Maria Kalogeropulosz néven. Apja belátta, hogy érvényesülni csak könnyebben kiejthető névvel lehet, így hamarosan Callasra változtatta. Eleinte nem örült, hogy lányai zenélni és énekelni tanulnak, ám amikor világossá vált számára, hogy mindkettejüknek csodálatra méltó tehetsége van, maga ismertette meg őket az operával. Operalemezeket vásárolt nekik és zongorázni taníttatta őket. A szülők hamarosan látták, Mariából párját ritkító énekesnő válhat, így számos rádióversenyre és zenei vetélkedőre is benevezték.
Tizennégy éves volt, amikor édesanyja visszaköltözött Görögországba, ahová ő is vele tartott. Az Athéni Konzervatóriumban tanult énekelni Maria Trivella, majd Elvira de Hidalgo énekesnők tanítványaként.
Először 1940 novemberében állt színpadra a Boccaccio című operettben az athéni Nemzeti Dalszínházban. Az első jelentős sikert pedig 1942-ben érte el, amikor Tosca szerepében mutatkozott be az athéni operában. Ezután olyan megbízások jöttek, mint Santuzza a Parasztbecsületből és Leonora a Fidelióból.
1945-ben visszatért Amerikába, hogy részt vegyen a New York-i Metropolitan Opera meghallgatásán. Sikerrel is járt, ugyanis Edward Johnson, az opera menedzsere Beethoven Fideliójának és Puccini Pillangókisasszonyának címszerepét ajánlotta fel neki, ám ő elutasította a nem mindennapi ajánlatot. Egyrészt nem akarta angol nyelven énekelni a Fideliót, másrészt pedig úgy vélte, hogy egyénisége nem alkalmas arra, hogy a törékeny Pillangókisasszonyt hitelesen megjelenítse.
Így New Yorkban a színpadi csillogás helyett Sergio Failoni, a pesti Opera vezető karmesterének lánya mellett dolgozott baby-sitterként, de Failoni nem hagyta annyiban a dolgot, s a veronai opera intendánsának figyelmébe ajánlotta a tehetséges lányt.
1947-ben Olaszországba utazott, hogy Veronában a Giocondában mutatkozzon be. Verona azonban magánéletében is változást hozott, ugyanis ott ismerkedett meg a nála 30 évvel idősebb Giovanni Battista Meneghini téglagyárossal, akivel 1949. április 21-én össze is kötötte életét. Zenei fejlődésének irányítását a híres karnagy, Tullio Serafin vette kézbe, színészi képességeit pedig Lucchino Visconti bontakoztatta ki. Munkájuk meg is hozta gyümölcsét, Callas ugyanis sorra hódította meg Milánó, Párizs, London, Chicago, Dallas, New York, Buenos Aires, Los Angeles és más operaházak közönségét. A milánói Scalában 1950-ben az Aidával debütált, majd nagy sikert aratott a Puritánok Elvirájaként, a Tosca, a Norma és a Lammermoori Lucia címszerepében is. 1952 júliusában exkluzív szerződést írt alá az EMI lemezkiadó céggel. Amerikában Normaként mutatkozott be, 1954-ben Chicagóban, 1956-ban a New York-i Metben.
De sikere nem volt felhőtlen. Sötét árnyékot vetett rá az az interjú, amit a Time magazin készített édesanyjával, akit az énekesnő gyermekkora megfosztásával vádolt. Utoljára 1950-ben találkoztak Mexikóban, amikor Callas megfogadta, hogy soha többé nem áll szóba anyjával, s ezt az ígéretét haláláig be is tartotta. A Time magazin ebből kiindulva rideg, hálátlan lányként jellemezte Callast, akit a New York-i közönség meglehetősen hűvösen fogadott, de csodálatos hangjának azonban ők sem tudtak ellenállni.
Azonban nem csak ez volt az egyedüli botrány, mi a címlapokra emelte. 1958. január 2-án a Római Operaházban lépett föl a Norma gálaelőadásán, ahol jelen volt Olaszország akkori elnöke, Giovanni Gronchi is. Maria Callas azonban szilveszter éjjel egy divatos római szórakozóhelyen pezsgőzött, s a mulatozás miatt elment a hangja. Beugró énekesnőt nem találtak, s mivel az előadást kockázatos lett volna elhalasztani, de ő az orvosok javaslata ellenére mégis kiállt a színpadra. Az első felvonás végére a közönség fele gúnyos kiabálásba kezdett, míg a másik fele döbbent csendben ült. Maria a hátsó kijáraton távozott, az előadást megszakították.
1962-ben Párizsban telepedett le, élete utolsó éveit ott töltötte Giuseppe di Stefanó tenorral. Már egyre ritkábban énekelt. Lelkileg és idegileg is tönkrement. Utolsó operai fellépésén 1965-ben a Toscát énekelte a londoni Covent Gardenben.
1969 júniusában Pier Paolo Pasolinivel közösen láttak neki a Medea című film elkészítéséhez. Akkor már alig tudott énekelni, de megfeszített erővel dolgozott, a film ennek ellenére mégsem aratott nagy sikert. Az egykori dívát altatószerek túladagolása miatt 1970-ben kórházba szállították, tettét öngyilkossági kísérletnek könyvelték el.
1977. szeptember 16-án halt meg, orvosi jelentések szerint idegösszeomlás következtében. Ám többen - közöttük Sergio Segalini zenekritikus, a művésznő egyik bizalmas barátja is - kételkedett ebben, s ők öngyilkosságra gyanakodtak.
A művésznő több mint negyven operaszerepet énekelt és húsz teljes operafelvételt hagyott maga után. Alakításaiban Bellini, Donizetti, Rossini, Cherubini rég elfelejtett operái születtek újjá.
Sass Sylvia operaénekesnő Leonard Bernstein javaslatára találkozott Callassal, méghozzá a világhírű díva párizsi lakásán, ahol öt órán át beszélgettek.
„ Bernstein titkársága mindent megszervezett, szállást, sofőrt, aki elvisz Callas lakására, és egy zongorakísérőt. Öt órát töltöttem nála, s még most is ott ülnék, ha a sofőr nem csenget, kérdezve, meddig várjon még” – mesélte Sass Sylvia.
[caption id="attachment_46749" align="alignnone" width="466" caption="Kútvölgyi Erzsébet a Mestrkurzusban"][/caption]
Maria Callas életéről Zeffirelli készített filmet, valamint Mesterkurzus címmel írt színdarabot Terence McNally, a sikeres színpadi és filmes szerző, mit 1996 novemberében nálunk is bemutatott a Pesti Színház, Callas szerepében Kútvölgyi Erzsébettel.
Csomós Éva többi cikke: