5 híres magyar nevét viselő étel legendája
Számos étel viseli hajdani magyar írók, színészek, politikusok, közéleti szereplők nevét. Akad olyan fogás, amelyet ma is titok lengi körül, hiszen senki nem tudja biztosan, hogyan keletkezett. Gyakran az ételek receptjei sem egységesek, előfordul, hogy egy-egy fogást szinte minden szakácskönyv másként ír le. Összegyűjtöttük a legjobb, egykori hírességek nevét viselő magyar ételeket.
Eszterházy-rostélyos
Gundel Károly 1934-es szakácskönyve szerint névadója herceg Eszterházy Pál Antal, a Magyar Tudományos Akadémia egykori tagja, londoni nagykövet, és az 1848-as Batthyány kormány tagja. Lajos Mari azonban azt írja e kedvelt fogás receptjéhez: "Esterházy Miklós (1765–1833) többszörösen is kitüntette magát: nemcsak Mária Terézia testőrségének kapitánya és a Szépművészeti Múzeum törzsgyűjteményének alapítója volt, de nagy ínyenc is. Neki köszönheti az utókor ezt a pikáns-finom rostélyost." A Blogkocsma szerint teljesen hiábavaló ennek az ételnek az eredetét kutatni, hiszen "elképzelhető, hogy ez az étel a kismartoni vagy a fertődi kastély fénykorához, az Eszterházy hercegek konyhájához köthető. Sőt, maga a főúr fogta volna a szakács kezét közben. Más vélemények szerint valami név nélküli szakács zseni alkotta, és az elnevezés csupán mai kifejezéssel élve, marketing fogás."
Mi az igazság? Az, hogy az elősütött hús zsírjában párolják meg a zöldségeket (petrezselyemgyökeret, sárgarépát, zellert). Ezután a zöldséget és a húst borral és csontlével együtt sütik, citrommal, mustárral és kapribogyóval ízesítik. A végén friss, apróra vágott petrezselyemmel szórják meg.
Fotó: Zsuzsainthekitchen
Jókai-bableves
Kiváló, 19.századi regényírónk, Jókai Mór nevét őrzi. Úgy tartja a fáma, hogy Jókai egyik kedvenc étele volt a bableves. Első felesége, Laborfalvy Róza nemcsak a kor ünnepelt színésznője volt, hanem kiváló háziasszony is – ezért van, aki szerint a felesége bablevesét imádta. Az íróról szóló feljegyzésekből azonban kiderül, hogy az édesanyja bablevese volt az író számára a legkedvesebb fogás.
A legtöbb, ma közkézen forgó Jókai-bableves receptjéről azt tartják közlőik, hogy azok az eredeti változatok. Eredeti azonban csak egy lehet. A legvalószínűbb, hogy a többféle zöldséggel készült bablevesben valóban volt füstölt csülök (hagyományos és nem a ma elterjedt gyors érlelésű), tradicionális füstölt kolbász (debreceni még nem létezett abban az időben), hagyma, tejföl és csipetke.
Székely-gulyás, vagy Székelykáposzta
Egy korabeli anekdota örökítette meg ennek a finom ételnek az eredetét. Székely József vármegyei főlevéltáros, író, költő, újságíró (1825–1895) Petőfi Sándor barátja volt. (Petőfi egyébként Sekszpír Jóskának becézte.) A történet szerint 1846-ban a Gránátos utcai Komló-kertbe indult ebédelni a két barát, ám mire odaértek, fogyóban voltak az ételek. A kocsmáros Székely József irányításával egyszerűen összekeverte a maradék sertéspörköltet a savanyú káposztával.
Rexa Dezső levéltáros azonban így írja le a sztorit kutatásai alapján: "Székely Jóska egyszer összeállott az Arany Sas gazdájával. Elmondta, hogy kigondolt valami jót: a paprikás, tejfölös lében főtt sertéshúsos káposzta valami felségesen nagyszerű lehetne! A gazda maga is jó szakács és gourmet, házisapkás fejével ráütött és azt mondta: Holnap!"
Hozzávalók két személyre:
30 dkg sertéscomb
1 fej hagyma
40 dkg savanyú káposzta
só
pirospaprika
sertészsír
liszt
Elkészítés:
Zsírban üvegesre pároljuk a meghámozott, kockára vágott hagymát, majd hozzáadjuk a kockára vágott sertéshúst. Két percig pirítjuk, meghintjük sóval, piros paprikával, és fedő alatt saját gőzében megpároljuk. (Ha szükséges kevés vízzel felöntjük.) Egy másik lábosban kevés zsíron megpároljuk a kimosott savanyú káposztát, meghintjük piros paprikával, majd felöntjük kevés vízzel és fedő alatt megpároljuk. Két kanál zsírban barnára pirítunk egy púpozott evőkanál lisztet, és a káposztát berántjuk. A pörköltet összekeverjük a káposztafőzelékkel.
Ujházi-leves
Annak ellenére, hogy eredetileg nem is szerepel a nevében a tyúk, valamiért ma már sokan Újházi-tyúkhúslevesként vagy Újházy-tyúkhúslevesként emlegeti, hosszú ú-val, sőt, ipszilonnal írva a híres, 19. századi színész nevét. Ez az étel így teljes tévedés! Az Ujházi-leves ugyanis kakasból készül. Ki volt Ujházi Ede? Előbb a kolozsvári színház, majd a budapesti Nemzeti Színház társulatának művésze, valamint a Színiakadémia tanára.
Egy szép nagy, megtisztított kakast aprólékával és tarajával (taréjt, ha tudunk szerezni, minél többet tehetünk bele), 1/2 kiló elsőrendű hízott leveshússal (legjobb a fartő), 1/2 kiló marhacsonttal megfelelő nagyságú fazékban, 3-4 liter vízben, födő alatt lassan főzünk. Körülbelül 1/2 órai főzés után beleteszünk 1 kiló leveszöldséget, 1/2 fej kelkáposztát, karikára vágott zöldpaprikát (amikor lehet), pár szárított vagy friss gombát, egy fej friss paradicsomot vagy egy kanál sűrű konzervet, néhány karfiolrózsát, egy deci zöldborsót, 10-15 hüvely zöldbabot. Megsózzuk, megborsozzuk, és tovább főzzük (legalább 3 és fél óra hosszat), nagyon lassan, halkan bugyborékoltatva, míg a hús egészen megpuhul. Akkor leszűrjük a levest.
Mindezt belerakjuk a tálba öntött levesbe (melynek fölösleges zsírját leszedtük), sós vízben kifőtt vékony metélttel vagy apró májgombóccal (esetleg mindkettővel) és kevés, apróra vágott snittlingel együtt. A pompás marhafartőt sem hagyjuk ott, hanem egy kis ecetes tormával vagy snittlingmártással feltálaljuk. Forrás: Magyar Elek - Az Ínyesmester szakácskönyve.
Károlyi-saláta
Azt már talán nem fogjuk soha hitelt érdemlően kideríteni, hogy a Károlyi család mely tagjának tiszteletére kapta nevét ez a fogás. Gundel Károly Kis magyar szakácskönyvében az áll, hogy fehér babbal, kifliburgonyával, zöldpaprikával, paradicsommal, kovászos uborkával, salátával, kemény tojással készül az étel; frissen kevert majonézzel keverik be, amelybe cayenne-bors és petrezselyem zöldje is kerül. Több változata ismert, ma már tejfölt is kevernek a mártásba. Szerintünk egyetlen alapszabályt kell betartani készítésekor: a saláta ne tocsogjon a majonézben, illetve a tartármártásban, mivel nem az a főszereplő, hanem a sokféle alapanyag, elsősorban a zöldségek.
Ha érdekes volt az összeállítás, nyomj egy lájkot!