hirdetés

MÚLT
A Rovatból
hirdetés

5 hazai szakma, amely örökre eltűnhet

E mesterségeket vagy nem oktatják, vagy az életmódbeli változások sodorták őket a kihalás szélére.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2014. szeptember 23.

hirdetés

Gyökeresen megváltozott az életünk az elmúlt egy évszázadban. Átalakult egy sor iparág, fogyasztóként változtak az igényeink is. Mindenre kevesebb az időnk, gyors döntéseket kell hoznunk, és ha vásárolunk, gyakran csupán arra ügyelünk, hogy a termék minél olcsóbb legyen. Ezek a változások elsősorban a tradicionális kézműves szakmákat érintették. Kinek van már módja és ideje cipészhez járni, kaptafát készíttetni, és hetekig várni egy új cipőre?

Sajnos a hagyományos mesterségek egy része a hivatalos oktatási rendszerből is kikerült. Félő, hogy ezek szakmák végleg eltűnhetnek. Éppen ezért mutatunk be 5 olyan - egymástól alapanyaiban és technikáiban különböző - mesterséget, amely dicső múlttal büszkélkedhet hazánkban.

1. Harangöntő

Ezer éves szakma, amelynek tárgya a templomi vagy ritkábban valamilyen polgári célra, például temetőben használt harangok létrehozása. A keresztény templomok, majd a harangok megjelenésével terjedt el nálunk is a szakma. Eleinte főleg német ajkú mesterek öntöttek harangot. Az egyik legjelentősebb harangöntő műhely a Budapesti Ecclesia Harangművek volt, tőlük került ki a szegedi Dómban függő harang - ez ma Magyarország egyik legnagyobb harangja. A harangok bronzból és acélból is készülhetnek.

Ma itthon csak egyetlen harangöntő működik, az őrbottyáni Gombos Miklós, aki bronz- és acélharangokat egyaránt önt.

hirdetés
kormendy_pal_dabrony_katolikus_templom_egyik_harangja_1927

A dabronyi Szent Lőrinc katolikus templom egyik harangja 1927-ben - Fotó: Körmendy Pál, Fortepan

VIDEÓ: Ilyen Gombos Miklós haragöntő mester munkája

2. Kádár

A szőlőkultúrához, illetve a borászathoz és pálinkafőzéshez kötődő mesterség. Pintérnek és bodnárnak is hívják a mesterembereket, akik fából készítették a puttonyokat, hordókat, szőlőpréseket, vödröket, kádakat. Eleinte jellemzően tölgyfát használtak az edényekhez. A "hordókészítők" a fa megmunkálásától kezdve az abroncsozásig, a dugók elkészítéséig minden fázist maguk végeznek.1930

Nehezen ment volna a szüretelés a hagyományos eszközök nélkül - Fotó: Fortepan

VIDEÓ: Ezek a kádármesterség eszközei és termékei

3. Szűrszabó

A középkorban már egészen biztosan voltak szűrszabók a történelmi Magyarország területén. Munkájuk során eleinte a szűrökhöz használt durva gyapjúposztót is maguk készítették, később vált kizárólag a ruhadarab készítőjévé a szűrszabó. Erre a szakmára azért volt szükség, mert a pásztorok, juhászok, gulyások, kanászok a guba mellett szűrt hordtak kabátként, köpenyként. Elsősorban az Alföldön vált általános viseletté, mivel ehhez a területhez kötődött a legerősebben a marha- és juhtartás. A 18-19. században, amikor divatba jött a szűrök "cifra díszítése", e mesterség valóságos virágzásnak indult. A Néprajzi Lexikon szerint hazánkban a 19. század végéig a szabómesterség külön ágának számított e szakma; ekkoriban Debrecen, Nagyvárad és Veszprém volt a szűrszabóság központja. A szűrszabók számának drasztikus csökkenése részben a hagyományos állattartás változásával, részben az urbanizációval járó életmódváltásnak tudható be. Esetleg a juhászképzés feltámasztásával új lendületet kaphatna e szakma.sarkadi_gulyasok

Békés megyei, sarkadi gulyások Bagossy Sándor mester cifraszűrjeiben - Fotó: Békés Gyula, Magyarország vármegyéi és városai: Bihar vármegye és Nagyváradguba_es_cifraszur

Jól látható a különbség a guba és a cifraszűr között ezen az 1932-ben készült felvételen - Fotó: Hans Hildebrandt

4. Cipész

Semmiképpen nem tévesztendő össze a cipőfelsőrész-készítővel, aki többnyire megadott sablon szerint vágja és varrja a felsőrészeket, és a cipőjavítóval. A klasszikus cipész - mint Pető Lajos cipészmester - kézzel készíti az összes darabot, eredetileg a megrendelő lábáról vett minta - kaptafa - alapján. (A cipőket a középkorban gyakran magas fa talppal készítették - ez a megoldás a városokban kövezett út és csatornázás híján szennyes lében ázó utcák miatt volt fontos.) A hazai cipészet a 19. század táján különült el a vargamesterségtől és a csizmadia szakmától, az életmód és a viselet változásával, a polgárosodással, a cipőviselés megjelenésével (a vargák készítették a bocskorokat, sarukat.) Ma már luxusnak számít az egyedi, személyre szabott lábbeli készítése, hiszen a jó minőségű felsőbőr, talpbőr és a kézzel végzett munka drága mulatság.kurutz_marton_1932_rontott_foto

Cipészt ábrázoló rontott fotó 1931-ból - Kurutz Márton, Fortepan

VIDEÓ: Nietsch Pál cipészmester

5. Hangszerkészítő

Ahhoz képest, hogy milyen muzikális népnek tartjuk magunkat, nagyon kevesen játszunk hangszeren. Nyomokban sincs meg a tradicionális, békebelinek nevezett polgári család, ahol többen is zongorán és más hangszeren játszottak, és nem is divat ma már a rokonokkal, barátokkal összejárni és zenélni. A hangszerek kifejezetten költségesek. Az elektronikus zene térhódításával pedig amúgy is némileg visszaszorult az akusztikus műfaj. Emiatt kevesen vásárolnak maguknak hangszert. Ugyan az utóbbi pár évben mintha fellendülőben volna a hangszerkészítő szakma, ez még korántsem jelenti azt, hogy tömegessé vált volna e mesterség tanulása és mívelése.

VIDEÓ: Bakos Zoltán hangszerkészítő

Ti milyen szakmákat vennétek fel a kihalófélben lévő mesterségek listájára?

Ha érdekes volt a cikk, nyomj egy lájkot!


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk