Bár a magyar űrkutatás története korábbra datálódik - 1946 februárjától számítjuk, amikor Bay Zoltán és munkatársai a háború alatt fejlesztett radarberendezésükkel végrehajtották az első sikeres holdradar-kísérletet - a mérföldkövet az jelentette, amikor az első magyar űrhajós elindulhatott a világűrbe.

A szocialista országok közös űrkutatási programja, az Interkozmosz az 1970-es évek második felében tette lehetővé, hogy a szovjet Szojuz űrhajókon a szocialista tagországok, köztük Magyarország egy-egy képviselője eljusson a világűrbe.

A magyar jelölteket hosszasan, a már kiképzésen átesett berepülő pilóták közül válogatták.

Végül két jelölt maradt a küldetésre: Farkas Bertalan és Magyari Béla.

Farkas Bertalan Gyulaházán született 1949. augusztus 2-án. Magyari Béla pedig Kiskunfélegyházán, 1949. augusztus 8-án.

További kiképzésük a Szovjetunióban zajlott 1978 és 1980 között, a Gagarin Űrhajóskiképző Központban.

Farkas Bertalan űrhajóstársa és parancsnoka Valerij Nyikolajevics Kubaszov, Magyari Béláé Vlagyimir Dzsanyibekov volt. Mindkét magyar kiváló eredménnyel végezte el a kiképzést, a jelöltek közül a magyar kormány választotta ki Farkas Bertalant a Szojuz–36 űrhajóval való űrrepülésre, Magyari Béla pedig végig készen állt a helyettesítésére.