hirdetés

MÚLT
A Rovatból
hirdetés

1956 hősei: a Mecseki Láthatatlanok

A forradalom leverése után spontán szerveződött partizáncsapat három hétig ellenállt a szovjet túlerővel szemben.
Hajner Gyula cikke - szmo.hu
2015. november 04.

hirdetés

Hajner Gyula írta meg a Mecseki Láthatatlanok történetét az Amiről a történelemkönyvek nem írnak blogon. A szerző külön köszönetet mond Dávid Ferencnek. Forrásként www.bama.hu, a wikipédia és a Mecseki Láthatatlanok honlapjait használta.

...Eisenhower amerikai elnök rádióbeszédében a magyar nép iránti csodálatának adott hangot. Ugyanakkor azt is kijelentette, hogy az Amerikai Egyesült Államok nem fog katonai segítséget nyújtani Magyarországnak. Ezzel Moszkva gyakorlatilag megkapta a jóváhagyást az invázióra.

November 4-én hajnalban a szovjet csapatok megindították a háborút Magyarország ellen. A több mint 1000 harckocsit és 30.000 katonát számláló szovjet hadsereg totális túlerőjével szemben magára maradt ország több napon át folytatott hősi szabadságharcot.

Katonai segítségnyújtás egyedül Spanyolország részérül merült fel, akik el is indítottak egy százezres sereget. Csakhogy ez a 100 ezer főt számláló önkéntes fegyveres azért nem érkezett meg Budapestre, mert az Amerikai hadsereg megállította őket a spanyol határnál, mondván, semmilyen módja nincs annak, hogy hasznos katonai intervenciót (katonai beavatkozást) hajtson végre a magyar hazafiak támogatására a siker reményében és a Szovjetunióval való nagyméretű konfliktus súlyos kockázata nélkül.

lathatatlanok

hirdetés

A szabadságharc centrumában legtovább kitartó harcosok a csepeli ellenállók voltak. Csepel november 11-i elfoglalásával a szovjet csapatok a fővárosban felszámolták a fegyveres ellenállást. Az eseményt követően már szinte az összes településen világos volt: a szabadságharc elveszett. Mégis akadtak olyanok, akik nem adták fel ilyen könnyen.

Egy nappal a főváros ostromát megelőzően, 1956. november 3-án a túlerő miatt a szovjet hadsereg szinte harcok nélkül bevonulhatott Pécsre. Csakhogy a város védelmére szervezett csapatok egy része a Mecsekbe menekült, hogy ott újraszerveződhessen az ott állomásozó többi csoporttal együtt. Magyar katonák, rendőrök, bányászok, diákok és fiatal munkások, mindenre elszánt, egyszerű civil emberek hiányos öltözékben, sokszor napokig étlen-szomjan, korszerűtlen kézifegyverekkel vették fel a harcot a totális szovjet túlerővel szemben.

Az ellenállás újraszervezése

Vezetőjük a "Gazda" becenévre hallgató dr. Horváth Géza volt, aki a Tettye környéki harcokban személyesen is részt vett, s orvosként is közreműködött a harcokban, kötözte a sebesülteket és aki újraszervezte az ellenállást, ami a Mecseki Szabadságharcos Egyesület nevet kapta.

Ebben az időszakban már csak mintegy 600-800 ellenálló maradt a hegyekben. A vezető rajokba szervezte a harcosokat, majd pedig feleskette a őket. Az esküben az állt, hogy az utolsó csepp vérükig harcolnak a megszállók ellen, ugyanakkor kihirdették, hogy mindennemű szökés vagy árulást halállal büntetnek. Végül öt embert, akik szökést kíséreltek meg, halálraítéltek, de az ítéletet nem hajtották végre arra hivatkozva, hogy a szökést még az eskü letétele előtt kísérelték meg.

Ezen belül még számos ellenálló csoport ismert, amelyeket azokról a helyekről neveztek el, ahol rövidebb-hosszabb ideig meghúzták magukat.

A "mecseki láthatatlanok" gúnynév a forradalom leverése utáni években született a kormány részéről az események meghamisítására, torzítására, lekicsinylésére annak fényében, hogy az ellenállókra a magyar nép ne tekinthessen hősként, hanem inkább mint gyáva, rejtőzködő gyilkosokra, akik a kommunista rendszer ellenségei voltak.

Volt például Csigalépcső, Üdülő Szálló, Tettye, Kőbánya, Perem csoport is. Az egyes csoportok még kisebb külön mozgó szakaszokba szerveződtek, hogy még nehezebb legyen követni őket, ilyen volt például az „Ottó szakasz”, amelyet Málics Ottó vezetett. De volt „Laci szakasz” (vezetője Sima László), „Jozsó szakasz”, „Sándor szakasz”, „Béla szakasz” is, aminek vezetője a Béla becenevű Kubicza János volt (egyes források szerint "Vadász" becenévre hallgatott), aki egyúttal a Gazda általános helyetteseként is szolgált.

Egy-egy szakasz mintegy 35 főből állt és három rajra tagolódott. A rajokat is a vezető keresztneve alapján különböztették meg egymástól. Ennek az volt a célja, hogy egy csoport esetleges bekerítése és lefegyverezése ne veszélyeztesse az egész gerilla-hadsereget.




hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk