12+2 káprázatos vár Magyarországon, amit mindenképpen látnod kell

Nagy Gábor cikke a Megnézlek Magyarország blogon - szmo.hu
2018. január 24.

1. Nagyvázsony

A település története az ókorba nyúlik vissza. A római idők alatt egy út haladt itt át. A honfoglalás után a Váson nemzetség kezébe került a terület. Innen ered a település neve is. A 14. században a Vezseny család kihalása után a település a magyar királyra szállt, aki akkor Mátyás volt. Mátyás a falut Kinizsi Pálnak ajándékozza azokért az eredményekért, amelyet a Fekete Seregben elért. Később Kinizsi a Sereg fővezére lett. Kinizsi Pál építtetett a településen várat, ennek hatására a falu élete virágzásnak indult. A vár felépülése után nemigen volt pénz további fejlesztésekre. Ezen változtatott, amikor Kinizsi megnyerte Mátyásnak a harmincéves háborút. Mátyás bőségesen megjutalmazta Pált, és a hadizsákmány sem volt elhanyagolható. Kinizsi ekkor kibővíttette a még István korában emelt aprócska templomot, jelentős összegeket fordított a várra, és egy pálos kolostort is építtetett a faluban.

Kinizsi Pál minden csatáját megnyerte. Utolsó éveiben több betegség is gyötörte, de még félig lebénult állapotában is több csatát nyert Mátyásnak. Természetes halállal halt meg, és a temetkezési helyéül természetesen Nagyvázsonyt választotta. Sírjának maradványai (gránitlap fedél), ma is a vár kápolnájában láthatók. A 16.században a törökök Nagyvázsonyt is megtámadták, és a település hol magyar, hol török kézen volt, de 1598-ban végleg visszafoglaltuk. Ezután a Zichy család birtokába került, akik kastélyt építettek. A várat nemigen lakták. A törökök a biztonság kedvéért még egyszer felgyújtották a várat. A település megállt a fejlődésben. A Rákóczi szabadságharc után a vár teljesen elveszítette jelentőségét, és soha nem is nyerte vissza. A várat az 1950-es évek táján ásták ki a föld alól, ahonnan csak a torony és a magasabb részek látszottak ki.

2. Csesznek

A Bakonyszentkirállyal összeépült település a Bakonyban található, Zirctől 11 km-re északra. A települést az 1200-as évekből ránk maradt írásos emlékek említik Cezneyc néven. A név szláv eredetű és jelentése: királyi hivatalt viselő. A Bakony sziklaszirtjeire épült várat a tatárjárás utáni nagy várépítkezési hullám szülte. Az első erősséget a sziklákra a Bana nembeli királyi kardhordozó, Jakab báró emeltette.

Ma, mint oly sok magyar várat, csak romjaiban láthatjuk. A cseszneki látogatás, mégis maradandó élmény lesz kicsiknek, nagyoknak. Csesznek leglátványosabb turisztikai emléke a Bakony kiálló szirtjeire épült vár. Az erősség alapjait 1263-ban építette Jakab trencséni ispán, aki nem mellesleg IV. Béla kardhordozója volt. A vár a magyar történelem folyamán sok tulajdonos kezén megfordult. Volt magánkézen és sokszor került királyi tulajdonba is. Jakab bárótól, az 1300-as évek végén, a Csákok vásárolták meg. Tőlük Károly Róbert csatolta a királyi birtokokhoz. Luxemburg Zsigmond azonban a Garai családnak adta, más birtokokért cserébe. Ekkor már 31 falu tartozott az uradalomhoz. Az 1500-as évek közepére a törökök benyomultak a Dunántúlra is. Csesznek végvári szerepet töltött be. Wathay Lőrinc várkapitány, a sors furmányaként, nem a törökök elleni harcokban esett el, hanem ittasan felrobbantotta magát és egy társát, amikor egy puskaporos löveget meggyújtott. A törökök kivonulása után a várat és a hozzá tartozó birtokot az Eszterházy család kapta meg. Ők a korra jellemző, barokk várkastéllyá alakították.

Ma számos turista útvonal keresztezi egymást a faluban. Rengeteg szálláshely és étkezési lehetőség van a településen. A vár alatt húzódik a Kőmosó-szurdok, a Török fürdővel, ami a Bakony-Balaton Geopark legészakibb bemutatóhelye. A vár pedig folyamatos felújítás alatt áll, és a Nemzeti Vármentő Programban is szerepel a Csesznek. Ne hagyjuk ki, hogy

a hegymászás szerelmesei is szívesen járnak ide, hiszen Cseszneken van az ország egyik legismertebb vasalt útja.

3. Szigliget

A Balaton váraként is emlegetett Szigligeti várat, a Balaton felvidéken, a középkorban még szigetként működő vulkanikus kúpra emelték. 1260 körül a bencések építették a vár legrégebbi részét, ami a mai legmagasabban fekvő két torony és a közötte elhelyezkedő palotaszárny. Ekkor indult a vár története, ahonnan páratlan kilátás nyílik a Tapolcai-medencére, és a Balatonra. A Pannonhalmi bencések vára annyira tetszett Béla királynak, hogy megszerezte tőlük. Közel kétszáz évnyi királyi tulajdonlás után, I. Ulászló adományozta Némai Kolos Jeromosnak. Pár év elteltével az Újlaki család kezére került. Az 1500-as években a védők feladták a várat, az enyingi Török Bálint nevében felvonuló ostromlók előtt. Török Bálint adománylevélben kapta a várat Hausburg Ferdinándtól.

Martonfalvay Imre az ostromló sereg vezetője, átépíttette, kibővíttette a várat. A török hódoltság idején kivette a részét a vár a végvárak sorában. A 15. században már elavult várnak számított. Somogyból a törökök gyakran csónakkal jártak át, hogy kirabolják a magyar keresztény falvakat. Szigliget vesztét egy villámcsapás okozta, amely abba a felső várban lévő toronyba csapott, amelyben a lőport raktározták. Ha ez nem lett volna elég, akkor I. Lipót rendelete, miszerint minden magyar várat le kell rombolni, megadta a kegyelemdöfést az erősségnek. Ma a várnak csak romjai láthatók a hegy csúcsán, és csupán elképzelni tudjuk, hogy hogyan is nézhetett ki egykor. Hasonló panorámában gyönyörködhetünk, mint egykor a várlakók, csak azzal a különbséggel, hogy akkor a Tapolcai-medence nagy részét még a Balaton vize mosta. A vár mellett nem csak elhalad az Országos Kék Túra útvonala, hanem a vár pénztárában találjuk az új szigligeti igazolópecsétet. Érdemes ellátogatni a várba, ha a környéken járunk, mert fantasztikus a története, a kilátás a falu szépsége.

4. Bánd

A vár romjait Bánd község határában, a Séd patak mellett emelkedő mészkőszirt nyugati végén találjuk. A faluból kis turistaúton közelíthetjük meg. A vár szabálytalan alaprajzú, belsőtornyos, mintegy 60x70 m nagyságú területen helyezkedik el. Első körfalai, a várudvart övező, a védőfalhoz támaszkodó, fából készült lakó- és egyéb épületek a 13. században épülhettek, feltehetően 1270 környékén, melyeket a 14. században építettek át kőépületekre, mindenekelőtt az északi oldalon valaha állt 1332-től már ismert Szent György várkápolnát. Első írásos említése 1309-re datálódik, Igmándi Lőrinc ekkor eladta a Castrum Scegh néven említett várat egy Lőrinte nevű előkelőnek. Az ő utódai vették fel később az Essegvári családnevet. Lőrinte Károly Róbert pártjára állt, így Kőszegi Iván a félelmetes dunántúli oligarcha hadba vonult ellene.

A támadók elfoglalták az erődítményt, és foglyul ejtették a birtokost és lófarkon hurcolva végeztek ki. Négy év múlva azonban a királyi hadak visszafoglalták a várat, melyet a király az uralkodóhoz hű Lőrinte fiának, Tamásnak juttatott vissza. A 15. században készültek el a fal elé ugró külső tornyok, egy-egy nagyobb épület, a keleti, valamint a nyugati falnál a lakóépületek és egyéb helyiségek. Lehetséges, hogy ekkor épült meg a lovagterem is. A vár udvarának északi részén állt a ciszterna. Az Essegváriak a trónkövetelő Nápolyi László táborához csatlakoztak, Zsigmond király elkobozta tőlük a várat és a bakonyi erdőispánság igazgatása alá vonta. Az 1440-es években I. Albert király halála után támadt belháborús időszakban Himfy Tamás veszprémi püspök fegyvereseivel elfoglalta a várat, amit csak a bátaszéki csatában kivívott győzelem után tudott visszaszerezni a királypárti Essegvári család. A trónra lépő I. Ulászló mind a Rozgonyiakat, mind az Essegváriakat birtokba helyezte, ami újabb pereskedésekhez vezetett. Végül 1472-ben Essegvári György szerezte ténylegesen vissza az erődítményt családja számára. 1499-ben Essegvári Ferenc feleségül vette Himfy Orsolyát, akinek kezével együtt megkapta a döbröntei váruradalmat. Rövidesen a kényelmesebb lakhatást biztosító Döbröntére költöztek, Essegvárat elhanyagolták. A vár pusztulásának körülményei ismeretlenek, valószínű, hogy a Veszprémet 1552-ben ostromló török sereg egyik portyázó lovascsapata pusztította el.

A gazdátlan romokat többé nem építették újjá, anyagait a környékbeli lakosság hordta el lakóházai újjáépítéséhez. 1641-ben ismét említik a várat, amikor Dömölki András az ellen tiltakozik, hogy őt Gorop Ferenc nagyprépost eltiltotta a romos Essegvár használatától. A pusztuló várból csak a keleti oldalon egy négyszögletes torony, a hozzá délről és keletről csatlakozó kevés falmaradvány látható, az egykori épületek megmaradt alapfalai a föld alatt vannak. Feltárása és az ezzel párhuzamos műemléki megóvó munkálatok 2003-ban megkezdődtek. Előbb a délkeleti torony feltárása és restaurálása történt meg, majd a keleti és déli falak napvilágra hozatala.

5. Kisnána

A kisnánai vár a késő középkori magyar nemesi rezidenciák egyik legszebb emléke. Története jól mutatja a földesúri lakóhelyek fejlődését és átalakulását. Kisnána a Mátra vidék többi településéhez hasonlóan az Aba nemzetség birtoka volt. A 13. század elején az Aba nemzetségből született meg a Kompolti család, ennek egyik ágán Kompolti Péter szerezte meg Nána birtokát. Péter az utolsó Árpád-házi uralkodók és Károly Róbert alatt hatalmas vagyonra tett szert, és magas udvari méltóságokat is betöltött, királynéi tárnokmester volt. Vagyona lehetővé tette, hogy várat építsen, valószínűleg ő emeltette Domoszló határában álló Oroszlánkő várát. 1325-ben Péter három fia osztozott az atyai örökségen, István kapta Egyházas-Nána falut. Ő tette székhelyét ide, ettől kezdte a Nánai Kompolti nevet használták utódai is. Ő építette a nánai plébániatemplom mellett az első udvarházat. Az 1400-as évek első harmadában a Kompolti család tagjai újjáépítették az akkor már Kisnánának nevezett falu plébániatemplomát gótikus stílusban. A Kompolti család fiúágának kihalása után örökösödési szerződés alapján a Guti Ország család birtokába került Kisnána. A várat átalakították, a belső várudvar alá nagy borospincét építettek, amelybe a kápolna mellé épített új épületszárnyból vezették le a lépcsőt. A pince kiásása során kitermelt földdel megemelték a várudvar szintjét, majd új kőburkolattal látták el azt. Az északi palotát is újjáépítették.

Az épületen reneszánsz ablakkereteket helyeztek el. Az 1500-as évek elején ismét megerősítették a várat, lebontották a külső vár délnyugati sarkába befoglalt Anjou-kori udvarházat, kőből épült alagsorát pedig földdel töltötték fel. Ebben az időben a vár birtokosa Losonczy István, aki 1543-ban befogadta a várba Móré Lászlót. 1543-ban alig két évvel Buda elfoglalása után a törökök lerombolták Kisnánát. Mivel a romos várat a törökök nem tartották meg, a következő évtizedekben többször is felmerült a helyreállítás és végvárrá alakítás terve. Az akkor Országh Kristóf tulajdonában lévő várat azonban nem építették újjá, többek között a birtokos korán bekövetkezett halála miatt. A vár romjait az 1940-es években takarították ki, amikor leventék gyakorlóteret alakítottak ki a helyén. A munkák során Lux Géza felmérte a romokat, amely közé egy lakóház is beépült, valamit a kaputoronyban egy lakást is kialakítottak. 1962-66 között Pámer Nóra, majd Szabó János Győző végzett alapos régészeti feltárást, amit műemléki helyreállítás követett. A feltárt falakat kiegészítették, az északi palotára fémszerkezetű védtetőt helyeztek, a kápolna tornyát lapos sátortetővel fedték be.

6. Simontornya

Simontornya környéke egykor mocsaras vidék volt. A település ennek a mocsaras vidéknek a legnagyobb szigetén épült és csupán két hídról volt elérhető. A település nevét adó vár az Árpád-korban épült és a középkorban és a reneszánsz idején élte virágkorát. Díszes és közismert várkastély volt az országban. Ma Tolna megye egyik kulturális központja. Budapestről a Pécs felé vezető úton, Székesfehérvárról a 63-as úton érhető el. Salamon fia Simon alországbíró Kun László uralkodása idején, 1277 után építette az első várat. Magas falakkal körbevett négyzet alapterületű egytornyos erődítményként kezdte el történetét a vár. Az alapító Simon leszármazott nélkül halt meg, így a település tulajdonjoga a királyra szállt vissza. 1324-ben I. Károly, János mesternek (budavári rector és óvári kapitány) adományozta. Az ő fia végrendeletében Lackfi Istvánra (erdélyi vajda) hagyta, a korabeli Magyarország legbefolyásosabb családjai közé tartoztak. Az ő idejükben történt a vár első továbbfejlesztése. Egy palotaszárny alakítottak ki, mellyel Magyarország legjelentősebb birtokközpontjává vált. A vár falain vannak azok a kő ablakkeretek, amelyek a hazai gótikus építészet első villantásai. 1397-től hosszabb pereskedés után a vár a Garai család kezére került. Garai László 1447-től volt az ország nádora, tehát ismét befolyásos család birtokolta az erősséget. 1448-ban Farkas László vette zálogba a várat és jelentős építkezésekbe kezdett. A vár köré védőövet építtetett. Elbontatta a tornyot és helyére egy új épületszárny került. A régi palotaépületet is továbbépült: az udvari homlokzat elé egy négy pilléren álló árkádsort emeltek.

1482-ben Garai Jób szintén utód nélkül halt meg, így a vár ismét a koronára szállt. Az 1500-as évek elején Gergelaki Buzlay Mózes Mátyás király diplomatája a Jagelló-ház udvarmestere, művelt főnemes tett szert a vár tulajdonjogára. Az ő idején élte fénykorát a vár mind kulturális, mind építészeti szempontból. Az 1509-es átalakítás az ország legjelentősebb reneszánsz várkastélyává emelte Simontornyát. Buzlay a fővárosban a királyi építkezések befejeztével az ott felszabaduló mestereket, hívta el, hogy felépítse a saját reneszánsz központját. A külhoni udvarokat is megjárt, művelt nemes tökéletesen ismerte a kor építészeti követelményeit. A vár alaprajzát meghagyva, a régi gótikus épületeket átépítve tette a várkastélyt Magyarország egyik legszebb reneszánsz várkastélyává.

A ma látható vár, a gótika és a reneszánsz tökéletes együttélését mutatja.

A belső terekben összesen hat kandallót fedeztek fel a rekonstruálók.

A falakat hatalmas falikárpitok takarták. Az udvar falait körbevették a fából készült függőfolyosók, amelyek az U-alakú udvarnak teljesen reneszánsz összképet biztosítottak.

7. Sirok

A Bükk és a Mátra határán a Tarna-patak észak felé kiszélesedő völgye felett áll a vár. A középkorban a Tarna-völgyében észak felé vezető utak lezárására és ellenőrzésére igen alkalmas helyen épült, bár elsősorban földesúri magánvár volt, stratégiai szerepet alig játszott. A honfoglalás után a Mátra vidékét az Aba nemzetség uralta, és a birtok elosztásakor a nemzetség egyik ága, a Borh-Bodon ág vette birtokába az ősi pogány várat a mai fellegvár helyén. Az ezt követő századokban úgy ismerkedtünk meg nevével, mint a kabar eredetű Aba nemzetség egyik birtokközpontjával. A név akkor csak a várra vonatkozott, magát a települést Sirok-aljának nevezték. A község későbbi eredetű mint a vár, mert a várat a régi feljegyzések először 1267-ben említették, míg a község első írásos említése 1302-ben történt Sirák névalakban, később 1389-ben nevezték meg egy oklevélben.

A várat a régi birtokosa, a Bodon család építette a tatárjárás után, a községet pedig a vár későbbi tulajdonosa, a híres Tari család alapítja közvetlenül 1388 után. Károly Róbert király a várat királyi várrá nyilvánította, és a hozzá hű Kompolthy Imrét nevezte ki várnaggyá, kit ebben a tisztségében 1324-ben kelt levelében meg is erősített. 1331-ben a király visszavette az adományt, és egy Ehenyk nevű cseh vitéznek adományozta. A vitéz halála után 1337-ben ismét királyi vár lett, és erős őrséggel látták el. 1372-ben Nagy Lajos király kijavíttatta a várat, a munkálatok költségeit azonban Domoszlai Miklós hevesi alispán és siroki várnagy fizette. A király ezért 2000 forint értékben neki adta zálogbirtokként. A vár alatti részen közben már kialakult a "szolgáló népek" telepe, amely alapja lett a hamarosan kialakuló községnek. Fordulatot jelentett a térség birtoklásában a Tari család megjelenése...

Ha bővebben szeretnél olvasni a vár kalandos történetéről, KATTINTS IDE!

8. Tata

Aki ellátogat Tata városába, sok érdekes és értékes műemlék között, megnézheti a középkori Magyarország egyik jeles várát, vagyis annak romjait és megmaradt, helyreállított szárnyát. Festői környezetben, a tatai Öreg-tó partján álló, műemlékegyüttesben a korhű berendezések mellett, római kori, és az Esterházy család korabeli kiállítások is várják.

Magyarország legromantikusabb várát Luxemburgi Zsigmond építette az 1300-as évek végén. Ezután a Rozgonyi család zálogába került ahonnan csak I. Mátyás váltotta meg. Mátyás bővítette a várat két emeletessé, és kikövezett árkot húzatott a vár köré. Ezután fia Corvin János örökölte a várat, akitől II. Ulászló király szerezte meg. A mohácsi csata után török csapatok portyáztak a környéken, de Gróf Cseszneky György sikeresen megvédte a várat. Ezután a Győrhöz tartozó végvári rendszerhez tartozott és a török csupán pár évig birtokolta. A visszafoglalás után egy nagyszabású haditechnikai fejlesztésbe kezdtek. Ekkor építették a külső várfalrendszer, és a ma is látható hatalmas vizesárkot. A bécsi ostromra vonuló Kara Musztafa nagyvezír a várat felrobbantatta 1683-ban. I. Lipót császár általános rombolási rendeletétől pedig a Rákóczi szabadságharc mentette meg.

1727-ben a tatai uradalmat Esterházy József gróf, országbíró vásárolta meg. Ekkor épült a várhoz a mai napig a vár megközelítését elősegítő négy félköríves híd és közvetlen a várba érve a bal oldalon található udvarbírói épület cellákkal. Az épületbe kerültek az Esterházy család levéltára és a gyűjteményeik. Több cellát is kialakítottak még az épületben, és egy új kápolnát is építettek, amiben a raboknak tartottak misét, majd később az itt élő angolok használták az anglikán egyház szolgálatában. Az 1800-as évek végén egy nagy országos hadgyakorlat miatt átalakították az ablakokat, hogy itáliai gótikát idézzenek. A 20. század elején is építkezések, boltozások voltak a várban, ezek ismerté tették a várat, de történelmi hitelességet nem mutattak. 1945-ig volt az Esterházy család birtokában. 1955-től működik benne a Kuny Domokos Múzeum. 1965-től folynak ásatások a területen.

9. Csókakő

A Vértes hegység nyugati oldalának sziklaperemén épült erődítmény, Fejér megye egyetlen, viszonylag épen megmaradt vára. A hegy oldalából kinyúló dolomitplatóra épített vár, Székesfehérvárról mindössze 15 km-re található, északi irányban. Pár évtizeddel ezelőtt már szinte alig látszottak ki a romok a föld és növényzet alól, ma a környék legnagyobb turisztikai látványossága. Tövében halad el az Országos Kéktúra útvonala. Jelenleg is építés alatt áll és régészeti feltárásokat folytat a Fejér Megyei Múzeumok Igazgatósága. A honfoglalás után a Csákok kezébe került a terület, akik hosszú ideig uralták a környező birtokokat, feltehetően Csákvár központtal. Csókakő fekvése igen kedvező, innen felügyelték a Gaja-patak mentén lévő utat. A település és a vár említése elsőként egy 1299-ben kelt oklevélben található. A Csákoktól Anjou Károly szerezte meg, mert nem akarta, hogy egy számára is veszélyes birtoktömb alakuljon ki.

A Csókakői vár várnagya a vármegye ispánja volt. 15. században a Rozgonyi család kezére kerül. Rozgonyi István 1428-ban megmentette az uralkodó életét, valószínűleg ezért kapta cserébe. A rozgonyiak után Corvin János és Bakócz Tamás is a vár tulajdonosai közé tartoztak. 16. században elvesztette a jelentőségét, hiszen a török seregekkel szemben egy ekkorka erősség képtelen volt felvenni a harcot. 1543-ban Szulejmán serege elfoglalta a közeli Székesfehérvárt. 1544-ben Ahmed fehérvári bég előtt kardcsapás nélkül megnyitották Csókakő kapuit. Innentől fogva a törökök előretolt helyőrsége volt, mindössze 33 janicsárral a falai között. 1687 őszén szabadult fel. 1850 körül Rómer Flóris ismerte fel a hely régészeti jelentőségét.1885-ben került sor az első felmérésre. A várat 1953-ban nyilvánították csak műemlékké. 1960-ban elkezdődött egy helyreállítás és ásatás, de félbemaradt. 1995-ben megalakult a Csókakői Várbarátok Társasága, és szó szerint a földből kiásott köveket kezdték el visszaépíteni a falakra. Azóta vannak régészeti feltárások is a vár területén. Ez jelenleg is, nagy erőkkel zajlik, és mára kezd kirajzolódni a vár eredeti formája. Pár éve helyreállították a kaputornyot és a kápolnát modern és régi technológiákkal. Valamint a vár szerepel a Kormány vár helyreállítási programjában is.

Talán nemsokára régi pompájában ragyog majd, őrizve a Móri árok csodálatos látványát a Vértes oldalából.

10. Várpalota

Székesfehérvár és Veszprém, a királyok és királynők városa közötti, fontos útvonalon a 13. században a Bakony lankáin egy kicsinyke vár épült. közel száz évvel később Bátorkő néven nevezik a Keleti-Bakony szirtjein magasodó erődítményt. A dolomit sziklacsúcsok azonban nem teszik lehetővé, hogy a várat tovább fejlesszék, ezért a 14. században az Újlaki család a Bakony domborulatai melletti medencében építtet magának egy U-alaprajzú épületet. Ez a mai várpalotai vár alapja. 1397-ben említik az erődítményt először egy oklevélben palota néven. Újlaki Miklós 1445 előtt egy kör alaprajzú toronnyal, és egy kapuvédművel is megerősítette.

Az 1445-ben rendeletet hoztak, hogy az engedély nélkül vagy zavaros körülmények között épített várakat földig kell rombolni. A palotai várat, öt másik társával együtt azonban nem tették a földdel egyenlővé. Az Újlaki család, aki a kora legnagyobb füldesúri hatalommal bíró családja volt 1526-ig, kihalásáig a vár birtokosa volt. Nevükhöz fűződik a monda, miszerint magát Mátyás királyt is megvendégelték e falak között, sőt Beatrix itt készült a fehérvári esküvőre és koronázásra, de ide küldte csapatait a koronáért Mátyás halála után, amit Corvin János a vérontás elkerülése végett át is adott, lemondva így a trónról. Egy újraházasodás révén a vár tulajdonjoga Móré Lászlóhoz került, a pécsi püspök testvéréhez. Móré részt vett a mohácsi csatában, és neve szerepel az Egri csillagokban is. Ellene Szapolyai János 1533-ban sereget küldött. Amikor a vár elveszni látszott, ő gyermekeit és vagyonát hátrahagyva menekült el. Később török fogságba esve Török Bálinttal és Maylád Istvánnal együtt, az isztambuli Héttoronyban halt meg.

Ha bővebben szeretnél olvasni a vár egykori lakóiról, KATTINTS IDE!

+1 Bátorkő

A vár romjai ma is lenyűgöző látványt nyújtanak, és szinte mesébe csöppenve érezzük magunkat. A hatalmas dolomit szirtre épített erősség idősebb, mint a pár kilométerre fekvő palotai vár. A 13. században épült, igazi vadregényes környezetben, hogy felügyelje a Fehérvár és Veszprém közötti fontos útvonalat.

Az Újlakiak palotai építkezése után azonban folyamatosan veszített jelentőségéből, és a törökök után teljesen lakatlanná válva, a mai napig pusztul. Ezért évszázadok óta nevezik Pusztapalotának.

Bátorkő

Kulavár

+2 Kulavár - Szabadbattyán

Székesfehérvártól csupán 10 kilométerre a Balaton felé, a 7-es számú főút közvetlen közelében található Kulavár, Szabadbattyán belterületén. Volt őrtorony, de lerombolták, majd felépítették, később magtár lett, ma múzeum. Már az 1300-as években királyi vámszedőhely állt itt. Az itt szolgálóknak építettek vastagfalú támpillérekkel megerősített őrtornyot. 1398-tól a grófi Battyányi család tulajdona volt. Valamennyi hadászati jelentősége csak az 1541-ben bevett fehérvári vár elfoglalása után volt. A törökök előbb lerombolták, majd újraépítették: palánkfallal és vizesárokkal is körbevették. 1568-ban a védők létszáma 109 főnyi zsoldos volt. A török uralom alatt, elővárként működött, innen vitték a hírt, ha nagyobb Habsburg sereg érkezett.

"E vár Székesfehérvárnak az előpajzsa az ellenséggel szemben, és katonái naponta háromszor-négyszer is harcolnak az ellenséggel, mert a Sárvíz-folyón való átmenetelre más út nincsen. E folyón átmenőktől a vár katonái vámot szednek."

- írta Evlia Cselebi, török utazó. A keresztény csapatok újra 1601-ben vonultak be falai közé, de véglegesen csak 1687-ben sikerült megtartani a Habsburg zsoldosoknak. A körülötte lévő palánkvár idővel elpusztult, magát a gótikus lakótornyot magtárrá alakították. Ma Fejér megye török kori emlékeit bemutató múzeumként működik. Épületét 1970-es években újították fel.