104 éve építették a Titanicot
Márton Orsolya írása
A Titanic történetét mindenki ismeri, azonban azt már kevesebben tudják, hogy két másik gőzössel együtt, 104 éve ezen a napon kezdtek bele a luxushajó megépítésébe. Megduplázott munkaerővel két éven át folytak a munkálatok, melynek köszönhetően kora legnagyobb óceánjáróját építették meg.
A híres White Star Line hajózási társaság igazgatója, Bruce Ismay agyából pattant ki az ötlet, miszerint építsenek három óriási óceánjáró hajót, amikkel végre legyőzhetik a rivális Cunard Line hajózási vállalatot. A tervek szerint ezek a hajók forradalmasították volna az Atlanti-óceánon keresztül történő személyszállítást.
A White Star Line 1871-es alapításától fogva az Észak-írországi Harland and Wolff hajógyártól rendelte új hajóit, így a három luxus óceánjáró esetében is ők kapták a megbízást, és 1909. március 31-én elkezdték a Titanic építését. Emellett az Olympic, valamint a Gigantic nevű gőzösök gyártása is zajlott, de utóbbi nevét a Titanic katasztrófáját követően inkább Britannicra változtatták.
A munka mindvégig feszített tempóban folyt, a hajógyár megduplázta közel 6000 fős munkaerejét, így a Titanic az Olympic után pár hónappal, 1911 májusára készen állt a vízre bocsátásra. Mindezt annak ellenére, hogy méretei minden addigi gőzhajót túlszárnyaltak: a 269 méter hosszú és 56 méter magas hajó legnagyobb szélessége a vízvonalnál 28 méter volt, és közel 50 tonnát nyomott.
Az egyetlen dolog, amiben a Titanic nem döntötte meg az addigi rekordot, az a luxushajó maximális sebessége volt, pedig három óriási méretű hajócsavarral rendelkezett, melyek 24 csomós, azaz 46km/h-s sebességet tettek lehetővé. A meghajtáshoz szükséges energiát két darab négy hengeres, egyenként négyemeletes magas motor és egy kishajtású gőzturbina szolgáltatta.
A luxushajó megépítésekor a fő szempont azonban a fényűző kényelem volt, így a Titanic nem csak a technikai oldalról szárnyalta túl elődeit. Itt kapott helyet ugyanis a világ első hajón található úszómedencéje, de volt tornaterem, teniszpálya, török- és gőzfürdő is, melyek természetesen csak az első osztályon utazók számára szolgált kikapcsolódási lehetőségként.
A Titanic építésekor nagy hangsúlyt fektettek a biztonságra is, amiben fontos szerepet kaptak a vízzáró rekeszek, illetve a duplafenék. A duplafenék lényege, hogy a külső, acéllemezzel burkolt falat egy valamivel vékonyabb, belső fal követte, ami a külső sérülése esetén felfogta a víz áramlását.
A Titanicról készült filmben több jelenetben is mutatják a Titanic tervrajzait, ahol jól látszik, hogy a hajót 15 légmentesen záródó kamrával látták el, melyeknek mind automata vízzáró ajtaja volt. A kapitány baj esetén egy kapcsolóval mindegyiket lezárhatta, ezzel megakadályozva a víz átáramlását a hajótest többi részébe. Persze csak elméletileg, hiszen a valóságban a rekeszfalak felső része csak pár méterrel került a vízvonal fölé, így a víz átömölhetett az egyik rekeszből a másikba, hatástalanná téve az egész rendszert.
A biztonságot emellett tovább erősítette volna a tervezett 64 mentőcsónak, azonban az előbb említett védelmi technikák, valamint a hajó óriási mérete miatt elképzelhetetlennek tartották, hogy a Titanic elsüllyedhet, ezért a tervezettnél jóval kevesebbet, mindössze 20 darabot helyeztek el belőle a fedélzeten. A hajó katasztrófája után kötelezővé tették, hogy az utasok számának megfelelő mentőcsónakkal szereljék fel a hajókat.
A luxus óceánjárót végül 1912. április 10-én szállították le a White Star Line számára, amikor is elindult első, és egyben végső útjára az angliai Southampton kikötőjéből New York felé.
Ha tetszett a cikk, nyomj egy lájkot!