hirdetés

MÚLT
A Rovatból
hirdetés

100 éve született a Rímhányó, aki komolyzenében, rajzfilmben és versben is maradandót alkotott

Mi a közös a Macskák musicalben, a Flintstone családban és a tétova tevében? Természetesen Romhányi József szellemes szövege, amely az orosz hadifogságban is jól jött.
Tóth Noémi - szmo.hu
2021. január 06.

hirdetés

Romhányi József magyar író, költő, műfordító (1921-1983) már gyerekként ógörög és latin nyelvből nyert országos versenyeket, és pályája során óriási lexikális tudást halmozott fel az irodalom, a nyelvtan és a művészet területén. Emellett a zene is élete végéig fontos volt számára, miután a Székesfővárosi Felsőbb Zenei Iskolában végezte tanulmányait, ahol brácsán játszott.

Humora és rímfaragó képessége legendás volt, és ezen szuperképessége konkrétan az életét is megmentette. A II. világháború végén, 1944-ben ugyanis orosz hadifogságba esett, de ott zenekart alapított és addig jópofáskodott az őröknek, amíg a konyhára nem került, és ezáltal megúszta néhány év kényszermunkával.

Szabadulása után verseket adott el újságoknak, hogy megéljen valahogy, de sokoldalú tehetségét és munkabírását rögtön meglátták benne a munkaadók, ezért karrierje is folyamatosan ívelt felfelé. Először a Magyar Rádió dramaturgja, majd az Állami Hangverseny- és Műsorigazgatóság művészeti vezetője volt, onnan került a Magyar Televízióhoz művészeti vezetőnek, illetve hosszú évtizedekig, élete végéig a Rádió Zenei Főosztályának dramaturgjaként is helytállt. Mindeközben komolyzenei művek szövegkönyveit írta és fordította, többek közt a Macskák című musicalt és Strauss A denevér című operettjének librettóját.

Romhányinak köszönhetjük az olyan animációs remekek szövegeit, mint a Mézga család, a Doktor Bubó (hivatalos címén a Kérem a következőt!), vagy a Mekk mester, amely figurát egy tévés bábjátékhoz találta ki a sziporkázó művész. Azonban az idén 60 éves Flintstone család magyarra fordításával futott be igazán: Frédi és Béni, avagy a két kőkorszaki szaki előtt nem volt főműsoridőben rajzfilm a tévében.

A családi szituációs komédia – amelyben a kertvárosi középosztály lett pellengérre állítva, ősi közegben – három évtizedig volt a televíziózás kétdimenziós sztárja, egészen a Simpson családig, amely utána átvette a listavezető szerepet.

A Rímhányónak becézett író főleg azt a humorfaktort lovagolta meg frappáns szókincsével, hogy csupa olyan masina szerepelt a rajzfilmsorozatban, amely egy mai gépre emlékeztet, de mivel a kőkorszakban játszódik, nem működhet modern technikával. Így lett a Romhányi-féle fordításban a hajtókaros szerkezetből emeltyűs szerkentyű, vagy az igába fogott sasokkal induló repülőgépből a Csörlőcsavaros Sastársasjárat fészekhagyományos rendszerű madárgépe. Néha pedig olyan rímekkel kacagtatta meg a nézőket, mint a „kilyukad a végbelem / és ég velem”, „Azért kezdtem a testem kisportolni / hogy legyen mit a nők közt kisorsolni” vagy „Dákóm hegyén kék a krétapor / ilyen lövést nem látott még a Kréta kor.”

1981-ben a fordító azt nyilatkozta, hogy mindaddig 73 részhez kellett szöveget írnia a Flintstone családhoz, összesen körülbelül háromezer oldalt, amelyet eleinte szórakoztatónak és élvezetesnek talált, de már sokallja és belefáradt. Nem csoda, hiszen szigorú munkarend alapján gyártotta a szövegeket reggel hattól délig, majd némi pihenés után délután ötig. Amikor már nem bírta szellemileg, akkor esszéket és szociológiát olvasott kikapcsolódás gyanánt. Esténként szeretett vacsorát főzni, grillezni, és összehívni a művészvilágot egy kis traccspartira. A sorozatokon kívül egész estés rajzfilmek létrejöttében is szerepet vállalt, ilyen volt például a Hófehér vagy a Dargay Attila rajzolta Ludas Matyi.

hirdetés

Mindannyian rongyosra járattuk annak idején önálló verseskötete, a Szamárfül lapjait, és nevettünk a tétova tevén vagy a Szamármese végén: „Ámde mit csinált egy szép napon az örökkön / ődöngő-lődörgő öreg dőre Göre Döme csengeri / csengős pörgeszőrű göndör csődöre és a szamárnál / szamarabb Szemere szemérmes szamárkönnyet / szemerkélő szomorú szamara? Na mit csinált? / Öszvért!”

A kiadás évében, 1983-ban kapta meg az érdemes művész díjat is, ám sajnos nem sokáig fürdőzhetett a sikerben, hiszen szintén abban az esztendőben elhunyt. Örökségét máig gondozza lánya, Romhányi Ágnes műfordító-szövegíró, aki nagy szeretettel emlékszik vissza szigorúan oktató, de mindig derűs édesapjára.


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk