MÚLT

10 izgalmas dolog 1989-ből

The Cure, Teréz anya látogatása, Roger Nyúl, elfeledett Nirvana koncert, határnyitás, bizarr reklámok. Folytassuk?

Link másolása

1989. október 23-án Szűrös Mátyás a Magyar Rádióban ünnepélyesen kikiáltotta a köztársaságot. Azon a szokatlanul forró októberi napon kabát nélkül, pólóban és farmerben ültünk a gimi lebetonozott udvarán, hallgattuk a kihangosított adást, és mérhetetlenül boldogok voltunk, hogy valami egyedülálló dolog részesei lehetünk. Biztosak voltunk abban, hogy az életünk örökre megváltozik.

Ha visszatekintünk az 1989-es évre, számtalan emlékezetes mozzanat vagy esemény jut eszünkbe, amelyek közül akadt, ami apróságnak tűnt, 25 év távlatából azonban úgy látszik, hogy a maga műfajában mégis mérföldkőnek bizonyult. 10 izgalmas tényt vagy említésre érdemes momentumot gyűjtöttünk össze 1989-ből. Kíváncsian várjuk kommentben, hogy ti mivel egészítenétek ki a listát!

1. Filmbemutatók özöne

Egymást érték a kasszasikerek a hazai mozikban, és ez annak is köszönhető, hogy éppen 1989-ben alakult meg Magyarországon az InterCom, azzal a céllal, hogy a Columbia, a TriStar (ma Sony) a Warner és a Buena Vista (ma Disney) filmjeit elhozza nekünk. Már az első évben nagyot kaszáltak az Ikrek, a Koktél és a Vörös zsaru bemutatójával. Akkor még nagy szó volt az is, hogy az 1988-ban piacra dobott A hal neve: Wanda, a Drágán add az életed! és az Esőember nem több éves késéssel került a hazai mozikba. A mi kedvencünk az 1989-ben bemutatott filmek közül a Roger Nyúl a pácban, amely minden idők egyik legsikeresebb vegyes technikájú mozija. Valós díszletek között valódi és rajzolt szereplők folytatnak kitűnően megírt és remekül lefordított párbeszédeket. Egyetlen percet sem unatkoztunk!

VIDEÓ: A Roger Nyúl a pácban nyitó jelenete

2. Nálunk járt Kalkuttai Teréz anya

1989. június 16-án érkezett hozzánk a Nobel-békedíjas személyiség, hogy elindítsa az általa alapított Szeretet Misszionáriusai rend magyarországi működését. Ebben az évben kaptak újra működési engedélyt hazánkban a szerzetesrendek, ténykedésük hivatalosan ugyanis több évtizeden át szünetelt. Teréz anya (aki 1910-ben született a mai Macedónia területén, Szkopjéban, és 18 évesen döntötte el, hogy missziós nővér lesz Indiában) egyetlen dologhoz ragaszkodott, ahhoz, hogy ott legyen a rendház, ahol szegények élnek. Két üresen álló egyházi épületet ajánlottak fel e célra: a Bokréta utcai kápolnát a IX. kerületben, Érd-Parkvárosban pedig egy elhagyatott plébániát. Utóbbi lett a Szeretet Misszionáriusai Rend első hazai központja. A rend adományokból él, állami támogatást nem fogadnak el. 1989-ben négy nővér érkezett Teréz anyával, ingyenkonyhát indítottak, és elkezdték a munkát, közben magyarul tanultak. A közösség célja a szenvedők fájdalmának enyhítése a szó konkrét és átvitt értelmében is.madre_teresa_di_calcutta_1

3. A Danubius áttért a teljes egészében magyar nyelvű adásra

Emlékeztek még az 1986-os balatoni nyaralásra? És arra, amikor a rádió gombját tekergetve rátaláltatok a német nyelven, kiváló minőségben sugárzó Danubiusra? Először azt hittük, osztrák adó, ám hamarosan rájöttünk, hogy remek zenei kínálattal rendelkező adás itthon készül, turistáknak. 1985-ben Ausztriában született meg az első magyarországi kereskedelmi rádió ötlete - ott lehetett ilyen adókat üzemeltetni -, így jutott el a projekt a Magyar Rádióhoz. A vezetőség valami miatt ráharapott az ötletre, és 1986 júliusában a Balatonnál a 100,5 MHz frekvencián megszólalt az akkori szignál.

Kezdetben reggel 7-től este 18 óráig volt műsor, és kizárólag a turistaszezonban. 1989 nyarán még német nyelven készült az adás, ezért az akkor hazánkba nagy számban érkező, és hazamenni nem szándékozó kelet-német vendégekhez is szóltak. Mivel a rádió nagy siker volt a németül nem tudó magyarok között is - természetesen a zenének köszönhetően -, az év folyamán váltott a Danubius magyar nyelvre.

HANGFELVÉTEL: Néhány perc a Danubius kezdeti, magyar nyelvű adásából

4. A határnyitás

1989 májusában elkezdték lebontani az osztrák-magyar határon a megfigyelőberendezéseket, és akkor már hónapok óta zajlott különösebb felhajtás nélkül a szovjet csapatok kivonása Magyarországról.drotakadaly_lebontasa

Fotó: Urbán Tamás - Fortepan

5. A páneurópai piknik

A határzár bontásáról az akkori ellenzéki MDF egyik tagjának jutott eszébe a páneurópai piknik ötlete, vagyis hogy a burgenlandi és a magyarországi résztvevők a saját hazájukban, de nyitott határnál találkozzanak és beszélgessenek. A Magyar Demokrata Fórum, a Szabad Demokraták Szövetsége, a FIDESZ és az FKGP helyi szervezetei együtt szervezték az eseményt, Habsburg Ottó és Pozsgay Imre fővédnökségével.

Közben azonban nem számoltak azzal a több ezer NDK állampolgárral, akik a határzár lebontásának hírére a balatoni nyaralás ürügyén makacsul hazánkban maradtak. Abban az évben feltűnően sokan voltak a Balaton partján. A páneurópai piknikre röplapokon hívták fel a figyelmüket, így a rendezvény napján már rengeteg menekült volt a környéken. 1989. augusztus 19-én a délután 15 órakor 3 óra hosszára megnyitott határon 600 NDK állampolgár szökött nyugatra. A magyar határőrség az akkor még érvényben levő lőparancs ellenére sem avatkozott közbe. A többi nálunk vendégeskedő NDK állampolgár hivatalosan 1989. szeptember 11-én távozhatott Ausztriába.grenzoeffnung1989

Szökés a nyitott kapun át Ausztriába - Forrás: Múlt-kor

urban_tamas

NDK állampolgárok mennek a hegyeshalmi határátkelőhöz 1989. szeptember 10-én. Fotó: Urbán Tamás, Fortepan.

6. Elindult a Calypso Rádió

A Danubius 1986-os indulása és 1989-ig elért sikerei bátorítólag hatottak a kereskedelmi rádiózás fejlődésére, így Calypso a Magyar Rádió és a Multimedia Organisation a főváros 70 km-es körzetébe kezdett el sugározni. Naná, hogy ez is könnyűzenei adó lett! A budapestiek és a főváros környékén élők biztosan szívesen emlékeznek vissza a rádióra. Az adás főszerkesztője B. Tóth László volt, és olyan műsorvezetők fordultak meg az évek során a stúdióban, mint Déri János, Fenyő Miklós, Fiala János, Dombóvári Gábor, Kudlik Júlia, Molnár Dániel, Szilágyi János vagy Zorán. A Calypso vezette be a hallgatók rendszeres betelefonálását az élő adásba.fortepan_56361

B. Tóth László a Calypso stúdiójában 1989-ben - Fotó: Vahl Ottó, Fortepan.

7. A The Cure fellépése a Kisstadionban

Több szempontból is izgalmas volta The Cure hazai fellépése. Egyrészt a zenekar a legendák szerint csak akkor vállal fellépést, ha a helyszín rendelkezik azokkal a technikai eszközökkel, amelyeket kérnek - nem mindegy ugyanis számukra, hogy milyen a hangosítás. Másrészt abban az évben jelent meg új albumuk, a Desintegration, amelynek több dala is igen népszerű lett. Harmadrészt a nyolcvanas években erőssé vált itthon a dark-gót vonal, szinte minden városban rohangáltak gruftik, a Depeche Mode és a The Cure nálunk is tízezreket öltöztetett feketébe.

"A budapesti koncerten, ahová 17 ezer dark zarándokolt el, köztük Robert Smith mindkét nembeli hasonmásai, sajnos rövid ideig tartott a sokk. Talán a Kisstadion észbontó akusztikája, talán a túlfényezett színpadkép volt az oka, talán az, hogy a zenekar teljes keresztmetszetet akart adni a pályájáról. (Elterjedt, hogy ez a Cure utolsó turnéja…) Voltak döbbenetes pillanatok: a Kyoto Song tompa dübörgése, Robert Smith pszichedelikus gitárszólója vagy a Between the Eyes (Inbetween Days - a szerk.) remegése" - írta az Ifjúsági Magazin riportere. Erre így reagált az egyik kommentelő a Cureous blogon: "Egyvalamit azonban egyértelműen kijelenthetek, szerintem kb. 16999 társammal együtt: ez egy totális kiütés volt. És nem volt a színpad túlfényezett. Ez volt A KONCERT."koncertfoto

Fotó: Madbobrjscure

8. Bemutatták A legényanya című filmet

Schwajda György A rátóti legényanya című könyvéből 1988-89-ben készült filmet Gyermelyen forgatták, rendezője Garas Dezső volt, a férfi főszereplő Eperjes Károly. A szatírának számos aranyköpést köszönhetünk: "Béláim, az Úrban! Na, akkor gondolkodjunk!" "Túltoltuk!" "Meg kéne nyújtani a padot!" Az alapsztori szerint Rátóton minden férfit Bélának hívnak, akik egész nap a kocsmában vannak. A sorból Rozi lóg csak ki, aki a fiát Józsinak keresztelteti. Felnő Józsi, de nem érdeklik a lányok, ezért édesanyja imádkozni kezd a Szűzanyához. Közben belopózik Józsihoz Ágika, a fiú pedig várandós lesz...

VIDEÓ: Túltoltuk!

9. Úgy járt itt a Nirvana, hogy gyakorlatilag észre sem vettük

Sokáig városi legendának számított a nagyközönség számára, hogy 1989-ben, a köztudatba való berobbanásuk előtt Budapesten adott koncertet a Nirvana. Még fórumok is foglalkoztak ezzel, folyamatosan nyomozva, hogy ugyan, jelentkezzen már, aki járt azon a koncerten a PeCsában. Néhány éve az UrbanLegends utánajárt a dolognak, és némi guglizás után kiderítette, hogy maga Novoselic töltött fel budapesti képet a Live Nirvana oldalra. A zenekar 1989 október végén az Egyesült Királyságban turnézott, majd november elején egy csomó koncertet adtak Hollandiában (elsején például kettőt is!) ezután Nyugat-Németországban zenéltek, nem sok időt hagyva a pihenésre. November 21-én léptek fel nálunk - állítólag meglehetősen indiszponált állapotban - a TAD, a The Love és a nagy hazai alter kedvenc, a Szexepil társaságában. Mondanunk sem kell, hogy a Szexepil több embert vonzott a PeCsába, mint az akkor még szinte senkinek számító Nirvana...Budapest_01

10. Ma már különösnek ható reklámok jelentek meg

Bizony, a sok változással, a privát bankok és pénzintézetek, az első valódi magáncégek alapításával elindult a piaci verseny és ezzel a valódi kereskedelmi reklámok megjelenése. Ma szemmel azonban elég porosnak és avíttnak tűnnek eszközeikben, képeikben és időnkét ötleteikben is.

Ha tetszett az összeállítás, nyomj egy lájkot!

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


MÚLT
Kiderült, miért lehettek ilyen kegyetlenek a hunok
A szakértőket a tölgyfák és a csontvázak vizsgálata is segítette a rejtély megoldásában.

Link másolása

Attila hun királyt gyakran emlegetik a történelem legveszedelmesebb hadvezérei között. Kr. u. 434-ben bekövetkezett hatalomra lépését követően a hunok ugyanis egyre jelentősebb fosztogatásokat végeztek a Római Birodalom keleti szárnyán, és nagyrészt nekik tulajdonítják Róma bukásának felgyorsítását is.

Egy új kutatás szerint azonban a támadásokat nem csupán a terület-, és pénzszerzés motiválta, hanem a változó klíma is – írja IFLScience alapján a 24.hu.

Dr. Susanne Hakenbeck szerint a források alapján az látszik, hogy kezdetben a római és a hun diplomácia jól működött, több kölcsönösen előnyös megállapodást kötöttek. De a kapcsolat a 440-es évekre megromlott, és végül támadásohoz vezetett.

Ám a gondokat más is tetézhette. A tanulány szerzői úgy vélik, hogy

az időjárás is befolyásolta a kapcsolatokat. A tölgyfák évgyűrűit vizsgálva derült ki, hogy igen száraz időszak köszöntött be a közép-európai térségbe. Ekkor voltak a legpusztítóbb hun portyák

(a 447-es, 451-es és 452-es támadások).

Ezért a kutatók úgy vélik, hogy az erőszakos támadások oka a szélsőséges időjárás lehetett. A csontvázak vizsgálatából is az derült ki, hogy megváltozott az étkezési szokásuk. Ezért azt feltételezik, hogy a csoport egyes portyázásait az élelem és az állatállomány biztosítása érdekében indították. De ezek bizonyítása még hátra van.

A portál megjegyzi, hogy Attila a portyázások után jelentős földterületeket is követelt a rómaiaktól a Duna mellett. A szakértők szerint azért, hogy ezzel is növelje a földterületet, ahol élelmiszert termelhetnek.

A szárazság hatott a társadalomra is, mert a pásztorok ezt követően hagyták el a nyájakat és csatlakoztak a harcosokhoz.

Nyitókép: A hunok megszállják Rómát, a Nyugatrómai Birodalom fővárosát – Ulpiano Checa festményén


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
MÚLT
A Rovatból
Sírkövek hátára írták a tarifát a temetői örömlányok
Vágy és halál morbid kettőse: az ókori bustuáriák koporsókon háltak egy kenyér áráért, egyes kliensek kérésére akár tetszhalottként.

Link másolása

Egy prostituált, aki a város határában, temetkezési helyeken űzte hivatását” – szól egy 1898-as angol lexikon szócikkelye az ókori Rómában tevékenykedő bustuáriákról. Mielőtt még bárki megrökönyödne, a prostitúció olyannyira volt szerteágazó iparág Rómában, hogy

a Krisztus utáni első században több mint 32 000 szexmunkást tartottak nyilván a városban, és valószínűleg ugyanennyien nem voltak bejegyezve.

Számtalan szavuk is volt a legősibbnek tartott mesterség űzőire: a meretricákat szabályozták és adót fizettek, a prostibulák szabadúszók voltak, az ambulaták az utcán jártak, a delicatae magas rangú kurtizánok fedőneve volt, a famosae pedig a tehetős patrícius családok unatkozásból kéjelgő lányait jelentette. A híres Pompei ásatásokat követően derült fény a virágzó szexuális ökoszisztémára, és a római prostitúció hierarchikus skálájának legalján foglaltak helyet a temetői örömlányok, azaz a bustuáriák.

Ezek a sápadtnak, soványnak és betegesnek leírt – tehát gyakorlatilag halottakra emlékeztető – nők gyéren öltözötten vagy meztelenül kínálták a testüket a temetőkben, mauzóleumokban és a földalatti sírokon, kényelmes ágyak helyett a hideg sírköveken.

Minden zegzugot, titkos járatot, útvonalat és rejtett ajtót ismertek ezeken a helyeken. Bizarr szolgáltatásuk az egész Római Birodalomra, sőt, Londinium (a mai London) külvárosára is kiterjedt. A temetői kéjnők általában krétát használtak a sírkövek hátoldalán, hogy reklámozzák az áraikat.

Vendégkörüket sírásók, illetve érzelmileg labilis gyászolók és özvegyek alkották, de akadtak közöttük álnekrofilok is, akik kifejezetten azért választották a bustuáriákat, mert halottakkal szerettek volna közösülni, és ők megteremtették ennek illúzióját azzal, hogy csendesen és ernyedten adták meg magukat.

Míg egy átlagos római bordélyházban az örömlányok minden ügyfél között megmosták magukat az intim területeken a saját kis szobáikban, a bustuariáknál ez nem történt meg, hiszen nem volt hol. Emiatt a temetői prostituáltak előszeretettel használtak parfümöt, hogy elfedjék a halál és a korábbi találkozások szagát. A morbid éjjeli pillangóknak alkonyattól pirkadatig kellett teljesíteni, és csak utána mehettek reggel a nyilvános fürdőbe – és oda is csak akkor, ha elég pénzt kerestek a belépéshez. Ehhez legalább napi két ügyfelet kellett becserkészniük a megélhetéshez:

az egyik kifizetés egy darab kenyérre, a másik pedig arra volt elég, hogy kifizessék a napi lakhatást vagy a fürdőbelépőt. Máskülönben éheztek, és néhányan ezért eleve a temetőben éltek.

Léteznek legendák néhány kísérteties bustuariáról: ilyen volt például Nuctina, aki szemein egy-egy pénzérmével aludt egy sírban, rajta a nevével. Sajnos ahogy a többi kéjnő esetében, náluk is gyakori volt a nem kívánt terhesség, és az ezzel járó csecsemőgyilkosság.

Bár az ún. bustuarie-t a legalacsonyabb rangú és legszegényebb prostituáltnak tartották, népszerűségük kiterjedt az egész birodalomra, és annak bukása után is folytatódott. A vágy és a halál effajta összefonódása mindenesetre érdekes társadalmi és lélektani kérdéseket vet fel. Az 1880-as években Guy de Maupassant is írt a jelenségről az egyik novellájában. Ebben a történetben a Montmartre temetőben találkozik egy férfi a néhai szeretője sírjánál egy kísértetiesen sápadt, gyönyörű fiatal nővel és viszonyt kezd vele. Annak lezárása után is a névtelen lány megszállottja marad, és így emlékezik meg róla: „Nem felejtettem el őt. Rejtélyként, pszichológiai problémaként kísértett az emléke, azon megmagyarázhatatlan kérdések egyike, amelyek megoldása zavarba ejt bennünket.” A történet szerint egy hónappal később egy másik gyászoló férfival találja őt ugyanabban a temetőben, és a hős megkérdezi magában: „Melyik lényfajhoz tartozott ez a sírvadász? Csak egy közönséges lány volt, aki elment a sírok közé olyan férfiakat keresni, akik szomorúak voltak, akiket valami nő, feleség vagy kedves visszaemlékezése kísértett, és még mindig nyugtalanította az eltűnt simogatások emléke? Egyedi volt? Sok ilyen van? Ez egy szakma? Úgy vonulnak fel a temetőben, mint az utcán? Vagy csak az a csodálatra méltó, mélyen filozófiai gondolat nyűgözte le, hogy kiaknázzák a szerelmi emlékeket, amelyeket ezeken a temetkezési helyeken elevenítenek fel?” Maupassant, a 19. századi írók egyik kiválósága feltehetőleg már tudta a választ.

Források: 1, 2, 3 és Budai Lotti: A női szexualitás története c. könyve


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

MÚLT
Felnyitották a Notre-Dame alatt talált rejtélyes szarkofágokat
Egyelőre azonban csak az egyik tetemet tudták beazonosítani.

Link másolása

Miután a 2019-ben a párizsi Notre-Dame jelentős része leégett, több érdekes dolgot is találtak a romok között. A legkülönlegesebbek közé tartozik két ólomszarkofág, amelyeket valószínűleg évszázadokkal ezelőtt temettek el. Az IFL Science szerint a Toulouse-i egyetem munkatársai biztonságos védőöltözékben végre kinyitották a koporsókat.

Az egyiken szerencsére sírfelirat is volt, így be lehetett azonosítani, hogy egy bizonyos Antoine de la Porte maradványait rejtette, aki 1710-ben halt meg, 83 éves korában.

Jómódú ember lehetett, mivel az ólomból készült koporsókat csak a gazdagabbak engedhették meg maguknak. A csontjai alapján ülő életmódot folytatott, és köszvényre utaló jeleket is találtak a maradványain.

Életében gazdag és befolyásos ember volt, az általa rendelt festmények egy része a Louvre-ban vannak, valamint a katedrális felújítási munkálatait is finanszírozta.

A másik szarkofágon nem volt felirat, így továbbra sem tudni, ki nyugszik benne.

A maradványok alapján egy 25-40 év közötti férfi volt, aki már kiskorától kezdve sokat lovagolt, és valamilyen csontbetegségben szenvedhetett. Valamilyen módon viszont nagy szerepet játszott az egyház életében, de egyelőre azt sem tudták biztosan megállapítani, hogy melyik évszázadban élt. Ha kiderül, hogy a XVI. század második felében vagy a XVII. század elején született, akkor a szakértők össze tudják vetni a birtokukban lévő halotti anyakönyvekkel.

A koponyáját levágták a halála után, a felnyitott mellkasát pedig bebalzsamozták, ami a nemes emberek holttesténél volt szokás a XVI. században.

Addig is a "Le Cavalier", azaz a lovag néven emlegetik.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

MÚLT
A lepukkant magyar kísértetkastély, amelyben gyilkosság és kútbörtön is volt
Az Egyed faluban omladozó Festetics-Batthyány kastély hányattatott sorsa mögött több sötét história is lappang.

Link másolása

Aki betéved manapság a Győr-Moson-Sopron megyében található Egyed falu központjába, egy jobb sorsra érdemes épületet csodálhat meg, az egykori Festetics-Batthyány-kastélyt, amelyet gróf Festetics Károly építtetett a majorsági központnak. A 15. század óta jegyzett települést a középkorban a Festetich, majd a Batthyány család birtokolta. Ugyan az egykor szépséges épület állapota nem teszi lehetővé a látogatást, a nyitott parkból körbejárható, és maga az udvar is több érdekességet tartogat.

A birtok utolsó kertésze váltig állította, hogy az ott álló japánakác, azaz közönséges pagodafa annyira öreg, hogy már az eredetileg ide épített 18. századi barokk kastély kertjét is ez díszítette. Ezt az épületet vásárolta meg Stern (később Egyedi) Artúr, és bontotta le 1882-ben, hogy az akkori trendeknek megfelelően egy romantikus-neogótikus stílusút építtessen a helyére. A végeredmény egy lenyűgöző, bástyás sarkokkal díszített, U-alakú épület volt. Az új tulaj mindössze a Batthyány-család címerét őrizte meg a bontás után emlékbe, amit visszahelyeztetett az új kastély főhomlokzatára.

A kastélypark másik érdekessége volt a falu címerében is szereplő, Nagykútnak nevezett kútbörtön, amely egy többcellás föld alatti téglaépítményt foglalt magában. Ehhez hasonló nem volt sem az országban, sem az egész kontinensen. Ezt egészen a II. világháborúig használta az uradalom, bár akkor már élelmiszerraktárnak.

A háborút követő időszakban az új tulajdonos betemette és megszüntette a pincét, amelynek falaihoz bizonyára rengeteg vér tapadt. És nem csak a börtöntöltelékek vérét ontották ki ebben a hátborzongató múltú épületben…

Stern Artúr ugyanis nem élvezhette ki öregkorára az általa újjáépített kastély kényelmét, mivel 1924-ben megölték. Ez a tény elsőre nem volt egyértelmű: egy reggel a szobalány a napi rutinját végezve gyanúsnak találta, hogy a ház urának lakosztálya nyitva van, holott előző éjjel ő maga zárta be az ajtót, ahogyan szokta. Miután Stern nem reagált a kopogtatásra, a szobalány bement, kinyitotta a spalettákat, és a fényben meglátta az öregúr holttestét.

Stern a földön feküdt, nyakán egy lepedőből sodort hurokkal, amely a fürdőszobai mosdóhoz volt kötözve.

A nő ösztönös sikolya felverte a házat, a szobában összegyűlt minden lakó és felsegítették az ágyra az élettelen testet. A kastélyban élt többek közt Stern Artúr lánya is, aki pénzjutalmat ígért a szolgálóknak és a kiérkező doktornak is, amennyiben diszkréten eltussolják az esetet. Arra hivatkozott, hogy az apja elvonultan élt, magába zárkózva amiatt, hogy egyetlen fia odaveszett a világháborúban, úgyhogy nyilvánvalóan öngyilkosságot követett el.

Igen ám, de nem sikerült eltussolni a dolgot, mivel nyomozás indult az ügyben, amelynek során igen hamar kiderült, hogy Stern Artúr nem önkezével vetett véget életének, hanem a saját veje, Froreich Ernő ölte meg. Az indíték az volt, hogy hiába kérték, Stern nem adott nekik több pénzt, és a gyilkossággal azt szerette volna elérni, hogy megkapják a teljes birtokot és vagyont. Tette után Ernő bevallott mindent a feleségének – mondván, közös életüket szerette volna jobbá tenni –, aki megbocsátotta neki édesapja megölését –, de a rendőrség már nem volt ilyen vajszívű, és másnap már el is vitték a bűnöst, hogy elítéljék.

Visszatérve a kastély életútjára, amikor jött az államosítás, iskolát létesítettek az emeletén, a földszintből pedig könyvtár és óvoda lett. 2001-ben ezeket az intézményeket is kiköltöztették onnan, és az anyagi nehézségekkel küzdő önkormányzat ismét magántulajdonba adta, de azóta sem nyúltak hozzá vagy újították fel.

Nagyjából egy évtizeddel ezelőtt 55 millió forintért árulták egy ideig, és pár éve azt is rebesgették, hogy szakemberek nézegették az ódon falakat, hogy idősek otthonát hozzanak létre a kastélyban, de jelenleg nem úgy tűnik, hogy született volna bármiféle egyezség. Valahol érthető, ha nem kapkodnak egy olyan épület után, ahol nem csupán kútbörtön állt egykor, hanem még egy aljas gyilkosság is történt.

Források: itt, itt, és itt érhetők el.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk