„Itt anyák szólalnak meg anyákról” – imádják őket az Instán, így indult a @nemakarokbeleszolni
Eszter, Judit és Orsi humoros és kíméletlenül őszinte videóikkal görbe tükröt tartanak az anyukák és az anyukákhoz viszonyuló társadalom elé. Hármukat az oldal kulisszatitkairól és egymással való kapcsolatukról kérdeztük.
Németh Csilla -
szmo.hu
2021. január 09.
Október óta három anyuka tartja lázban az Instagramot, akik olyan koncepcióval rukkoltak elő a közösségi oldalon, amit korábban Magyarországon még nemigen láthattunk. Humoros és kíméletlenül őszinte videóikkal – amikben görbe tükröt tartanak akár az anyukák, akár az anyukákhoz viszonyuló társadalom elé – 3 hónap alatt már a 100.000 követőhöz közelítenek. Eszter, Judit és Orsi nem sokkal az oldal megalakulása előtt még nem is ismerték egymást, ma viszont futótűzként terjed a hírük a közösségi oldalakon. Az anyukákat az oldal kulisszatitkairól és egymással való kapcsolatukról kérdeztük.
- Hogyan ismertétek meg egymást?
Eszter: Instagramon. Próbálom spilázni egy ideje, hogy ez egy érdekes történet legyen, de ez a világ legérdektelenebb története – nyáron ismerkedtünk meg Instagramon, egymás követői voltunk.
- Hogyan indult a @nemakarokbeleszolni? Sokat viccelődtetek egymással, és akkor valaki elkezdte mondani, hogy erről csinálnotok kéne egy Insta profilt?
Judit: Ez pontosan így történt.
hirdetés
Poénkodtunk mindenfélével, aztán Orsi elkezdett viccelődni Zsorcika anyukájával a saját oldalán. Majd gondolta, hogy Zsorcika anyukája ne a saját profilján legyen, hanem egy másik oldalon, és legyenek barátnői is.
Orsi: Eszter és Juci is nagyon hasonló tartalmakat gyártottak akkor is, humorosan, szarkasztikusan beszéltek dolgokról, és szerencsére rögtön rábólintottak, amikor rákérdeztem, hogy lenne-e kedvük egy közös projekthez. Én ezt semmiképp sem szerettem volna egyedül csinálni, ahhoz nem éreztem az erőt, de így hárman ez már pont jó volt.
- Volt bármilyen színészi tapasztalatotok korábban, vagy ez teljesen csak hobbiként indult?
Eszter: Én jártam a Földessy Margit színistúdióba, kb. 100 éven keresztül, 1997-től 2011-ig, de ez mindig csak hobbiszinten volt jelen. Ott szerepeltem egy-két színdarabban, és igazából ennyi. Orsinak nincs ilyen típusú múltja.
Judit: Én olyan középiskolába jártam, ahol volt tánc- és drámatagozat is, és én alapból a drámára mentem volna, de aztán úgy döntött az igazgató, hogy inkább menjek a táncra, úgyhogy végül azt végeztem el. De ezáltal lett tapasztalatom a színpadon, mivel voltak olyan színdarabok, amikben részt vettem, mint színész tanonc.
- Nagyon sokan követtek be titeket nagyon rövid idő alatt. Hogyan tudjátok ezt kezelni? Nehéz megbirkózni az üzenetekkel, vagy például történt már olyan, hogy felismertek az utcán?
Eszter: Igen, mindhármunkat ismertek már fel, különböző helyeken. Mindenki nagyon cuki, aki megismer minket. Egyelőre az adminisztratív része a legnehezebb, szóval ilyen sztárságot én nem érzek, de az üzenetek, interjúk, együttműködések kezelése nagyon sok időt és energiát vesz el.
Judit: Én most kezdem kicsit felfogni, most jutott el az agyamig, hogy mi történt itt október elseje óta. De az az érzés, hogy „engem akkor most 18.000-en követnek a privát oldalamon, a @nemakarokbeleszolni-n pedig 90 ezren”, az túl hirtelen jött ahhoz, olyan rövid idő alatt értük el ezt a számot, hogy nem is igazán tudtuk egyáltalán felfogni, hogy mi történt.
Orsi: Mi azt érezzük a kommentekből is, és a privát üzenetekből főleg (mivel ott sokkal őszintébbek az emberek), hogy a titok pont az, hogy mindenkinek vannak ilyen élményei, és ez valahol terápiásan hat az emberekre. Értékelik, hogy mi ezt feldolgozzuk vicces formában, a humor ehhez egy zseniális eszköz, mivel megpróbáljuk ezt az egészet átfordítani és nevetés tárgyává tenni azt a fájdalmat, amivel az emberek nap mint nap találkoznak. Azt gondoljuk, hogy ez a kulcsa ennek a hirtelen jött követőtábornak. A kapcsolódás.
Manapság sokszor negatív kontextusban találkozunk az anyasággal. Ezek mellett nagyon üdítő ilyen kellemesen humoros formában találkozni az anyaság témájával.
Eszter: Ami különbség szerintem, hogy itt az anya egy aktív szereplő.
Nekem sokszor eszembe jut az a példa, hogy amikor egy nő véletlenül megszül valahol, mondjuk az utcán vagy egy taxiban, akkor mindig azt hozzák le, hogy „a taxisofőr segítette világra a gyereket”, de a nő, aki amúgy megszült egy gyereket egy taxiban, meg se jelenik ezekben általában.
Az anyaszerep is sokszor ilyen, hogy te vagy a gyermekednek az anyja. Itt viszont az anyák szólalnak meg anyákról.
- Kaptok olyan pozitív visszajelzéseket, amikben arról írnak, hogy megváltozott valami az életükben a videóitok hatására?
Orsi: Olyan történt már, hogy például írt egy lány, hogy az anyósával nagyon nehéz a viszonya, és amikor vidékre mentek hozzájuk a férjével, akkor a videóink hatására teljesen megfordult a hangulat a családi hétvégén. Már nem a gyomoridegről szólt, mint addig mindig, hanem sokszor egymásra néztek, összemosolyogtak a párjával, és így át tudták fordítani az egészet.
Eszter: Sokszor írnak nekünk saját történeteket, és ilyenkor sokan hozzáteszik, főleg, ha aktuális ügyekről van szó, hogy segítene feldolgozni nekik az adott helyzetet, ha a mi szemüvegünkön keresztül láthatnák az egészet.
- Mennyi ötletelés előz meg egy-egy elkészült videót?
Judit: Összesen, onnantól kezdve, hogy kipattan a fejünkből egy gondolat, általában 2-3 óra, mire kész lesz egy videó. Ha esetleg nincs elég mondat vagy elég csattanó, akkor néha bedobjuk ezeket az ötleteket a közösbe, és együtt ötletelünk, de máskor olyan nagy az inspiráció és a löket, hogy már a kész videót rakjuk oda a többiek elé. De a témák előtt mindig egyeztetünk.
- Általában hányszor kell nekifutni egy adott videónak, hogy baki nélkül végigmondjátok?
Judit: Változó, hogy mennyi idő, mire elkészül egy videó. A legtöbb anyagunkat úgy csináltuk, hogy egy svunggal, szinte egy levegővel mondtuk fel a 60 másodpercet, amiben azért könnyű hibázni. Néha a második próbálkozásra sikerült végigmondani, de volt, hogy 50 videót kezdtünk el. Ez nagyon sok tényezős, hogy hányszor kell nekiugrani, de most például volt 3 influenszer videónk, amiket megvágtunk, ezek voltak az első vágott videóink, az ilyen típusúak sokkal hamarabb elkészülnek.
- Gondolkodtatok esetleg hosszabb videók készítésén is? Tudom, hogy Eszternek van saját csatornája, de nem terveztek közös videókat készíteni Youtube-ra is?
Judit: Nem, de azért elővigyázatosságból már lefoglaltuk a nevet Youtube-on.
Orsi: Azt tapasztaljuk, mert azért nyilván nézelődünk, hogy hol mi megy, hogy az Instagram az a szféra, ahova a legjobban passzolunk, és leginkább megtaláljuk a célközönséget.
Judit: A videók jellege talán TikTok-ra illene leginkább, de azt főleg nem az a korosztály használja, akiket elsősorban érintenek ezek a problémák.
- Rengeteg munkátok van az oldallal és a videókkal. Gondolkoztatok már abban, hogy milyen anyagi lehetőségeitek lehetnek a csatornán, akár reklámok formájában, akár úgy, hogy anyagilag támogatható legyen a @nemakarokbeleszolni?
Eszter: Nem zárkózunk el a szponzorációktól, de még nem találtunk olyan együttműködést, amire jó szívvel igent mondtunk volna. Vagy maga a termék nem passzol hozzánk, vagy pedig az együttműködés formája az, ami idegen. Biztosan nem úsznak majd be nálunk chipses zacskók a háttérben, szóval szerintem nem olyan könnyű ezen a felületen hiteles reklámot csinálni.
- Igen, pont nemrég kavart nagy port, hogy lehet-e, etikus-e kisgyerekkel terméket reklámozni.
Eszter: Igen, mondjuk ez nálunk nincs, mivel a @nemakarokbeleszolni oldalon csak mi látszunk, szóval szerintem ez nem tartozik ebbe a kategóriába.
Orsi: Gondolkozunk különböző felállásokon, voltak megkereséseink, különböző internetes portálokra szerettek volna exkluzív tartalmat kérni tőlünk, de egyelőre nem volt meg a közös nevező. Emellett mindannyiunk élete annyira sűrű gyerek, munka, tanulás mellett, hogy nagyon nehezen tudjuk beosztani az időnket, és így az ember nagyon meggondolja, hogy mire bólint rá.
Azt nem hiszem, hogy örökké ingyen fogjuk csinálni a tartalmakat, és nem azért, mert ebből akarunk meggazdagodni, hanem mert az egyensúly fontos. Ha valamibe rengeteg időt és energiát áldozol, érezned kell az értékét.
Ugyanakkor olyan rövid ideje csináljuk ezt az egészet, hogy ez még nagyon a jövő zenéje.
- Valahol ott válik el a munka a hobbitól, amikor már konzisztens határidők vannak, amikhez tartani kell magatokat, nem pedig akkor csináltok tartalmat, amikor szeretnétek.
Orsi: Ez teljesen így van, ez olyan, mint egy munka, úgy is érezzük szerintem.
Eszter: Igen, abszolút így van. Nekem most van a videóm feltöltése 10 perc múlva, és tegnap és ma is az énidőm teljes egészében erre ment el. Akár egy snittes, akár vágott videó, nagyon sok munka van vele. Főleg, ha kényesebb téma, akkor polírozza az ember, ameddig tudja, és ez még csak a videók készítése. Emellett vannak az említett adminisztratív ügyek, igazából naponta mindennel együtt szerintem sokszor három órát elvesz.
- Nem féltek attól, hogy idővel kiégtek abban, hogy mindig határidőre készítitek el a videókat?
Judit: Azért csökkentettük a videószámot, mert először az volt, hogy minden egyes nap töltöttünk fel mindhárman. Aztán azt beszéltük meg, hogy minden nap lesz egy videó, és váltottuk, hogy éppen ki mikor tölt fel, most pedig az van, hogy kétnaponta töltünk fel tartalmat. Így mindenkinek hatnaponta kell videót készítenie. Ezzel az időnket is védtük, de amiatt is szerettük volna, hogy ne égjünk ki a tartalomgyártásban. Ötlet az mindig lesz, ameddig olyan világban élünk, ami ennyire dinamikusan változik.
- Sok ismertebb ember is bekövette az oldalatokat, volt olyan, akinek a követése különösen sokat jelentett nektek?
Judit: Rengeteg! De komolyan!
Eszter: Nem is tudom elkezdeni sorolni, olyan sokan vannak, akik miatt izgatottak voltunk, de a két nagy kedvencünk, a @sikidegvagyok, és @sazabio is követ minket, őket mindig ki szoktuk emelni.
. Mennyire kovácsolt össze benneteket a @nemakarokbeleszolni?
Orsi: Ez hozott össze minket, Eszterrel az oldal létrejötte előtt kétszer találkoztam személyesen, Jucival pedig egyszer sem, az első interjúnkon láttuk egymást először élőben. Ennyire együtt indult a barátságunk az oldallal. Persze egyre szorosabb a kapcsolatunk, hiszen nagyon intenzív részei vagyunk egymás életének.
- Mostanság azért személyesen is többet találkoztok?
Judit: Igen, igen.
Orsi: Én azt érzem, ha az ember egy ilyen oldalt működtet, hetente lenne helye valamiféle brainstormingnak. Amikor személyesen összeülünk, azt nem lehet összehasonlítani egy online megbeszéléssel, élőben olyan szinten beindul a kémia és triggereljük, inspiráljuk egymást, hogy az zseniális és nagyon jó hatással van az oldalra is. Jelenleg igyekszünk havonta egyszer legalább találkozni, gyerkőcök mellett ez az, ami belefér.
- Az oldal készítésén kívül mi a kedvenc hobbitok?
Eszter: Igazi ciki anyukahobbi, de én nagyon szeretek sütni-főzni, bár a gyerek mellett most sokkal kevesebbet tudok, ami nagy szívfájdalmam. Korábban vagy 4-5 évet végig sütöttem-főztem az életemből, miközben dolgoztam, így kerültem „flow-ba” a munkámban. Ezen kívül a saját Youtube-csatornám a hobbim, és a kutyámmal is nagyon szeretek játszani és foglalkozni, amikor időm engedi.
Judit: Én a hobbimat nemrég átalakítottam egy saját vállalkozássá, úgyhogy én is nagymama vagyok, bár nem annyira szeretek főzni, mint Eszter, én inkább hímzek, horgolok és kötök, ezeket a holmikat adom el a Siss Creation oldalamon.
Orsi: Számomra, bár lehet, kicsit hülyén hangzik, de a tanulás a hobbim, mivel éppen a kis álmomat valósítom meg, és a Semmelweis Egyetem Mentálhigiéné képzését végzem, ami nekem nagyon fontos, úgyhogy most ez tölti ki a maradék énidőmet a család, a munka és a @nemakarokbeleszolni mellett. De nagyon szeretek festeni is, ami számomra terápiás.
- Ha adódna rá lehetőség, foglalkoznátok a szórakoztatóiparral komolyabban is? Legyen szó stand up comedyről, saját műsorról vagy hasonlókról?
Eszter: Igazából volt már hasonló jellegű megkeresésünk, de nem vállaltuk el. Ez azért nehéz, mert mi ezt az egész oldalt nem azért csináljuk, hogy valakik legyünk, hanem indíttatásunk van ezekkel a témákkal foglalkozni. Itt nem az a kérdés, hogy mi híresek akarunk-e lenni, hanem hogy tudunk-e olyat csinálni, ami beleillik a motivációnkba. Én a magam részéről erre, így általánosságban, nem tudok válaszolni.
Orsi: A másik oka annak, hogy nem vállaltunk el ilyen jellegű megkeresést, hogy akkor még csak egy hónapos volt az oldal, nem volt kellő tapasztalatunk és magabiztosságunk hozzá. Most már azt érzem mindhármunkban, hogy fejlődünk, aztán majd az idő eldönti, merre tovább.
