/kult/wonder-woman-a-dc-ujra-megtanulta-hogyan-kell-szuperhosfilmet-kesziteni/
hirdetés

KULT
A Rovatból
hirdetés

Wonder Woman: a DC újra megtanulta, hogyan kell szuperhősfilmet készíteni

Megnéztük a női szuperhősfilmet, amit ráadásul egy nő rendezett. Vajon tényleg olyan jó, mint amilyennek mondják?

Link másolása

hirdetés

Az utóbbi években a DC vért izzadva próbált a képregényfilmek világában egyeduralkodó Marvel babérjaira törni, de bukást bukásra halmoztak. Legtöbbünknél már a Batman Superman ellen – Az igazság hajnala is kiverte a biztosítékot, de még ez sem készíthetett fel minket a Suicide Squad – Öngyilkos osztag című filmroncsra. Ezért aztán

nem meglepő, hogy amikor a DC végre előállt egy vállalható szuperhősfilmmel, hirtelen a kritikusok és a közönség is elragadtatott ódákat kezdtek zengeni.

Nehéz is hibáztatni őket, mert a Wonder Woman – bár közel sem annyira fontos film, mint amilyenre elsőnek tűnik – valóban kiemelkedik az egymás után érkező szuperhősfilmek sorából. Ez elsősorban a főszereplőnek, Gal Gadotnak köszönhető, az izraeli modell ugyanis nemcsak gyönyörű, de tehetséges is. Ő a film szíve-lelke, ugyanúgy hiteles harcias amazonként, aki egymaga veszi fel a harcot az ellenséges katonákkal a lőtéren, mint megszeppent kislányként, aki épp most csodálkozik rá a modern világ mikéntjeire. Ráadásul a férfi főhős, Chris Pine karaktere is emlékezetesre sikeredett: kettejük csipkelődő románca már önmagában elvinné a filmet.WONDER WOMAN

Maga a történet nem sok meglepetést fog okozni: egy klasszikus előzményfilmről van szó, amit egyfelől az elmúlt évtized önálló szuperhősfilmjei, másfelől az 1978-as, klasszikussá vált Superman-film ihletett. Diana (Gal Gadot), az amazonok hercegnője egy távoli, titkos szigeten, csupa nő között él, egészen addig, amíg egy pilóta (Chris Pine) le nem zuhan a sziget partjainál, és be nem számol neki az országokat felperzselő (első) világháborúról. Diana úgy dönt, elhagyja otthonát, hogy véget vessen a pusztító háborúnak, ami mögött Arészt, a háború istenét sejti.

Amint az a fenti szinopszisból is látszik, a DC legújabb filmjét két Marvel-film is erősen „inspirálta”, nevezetesen a 2011-es Thor és az Amerika Kapitány: Az első bosszúálló című filmek. De nemcsak a történet és az „időutazó” szuperhős fordulata emlékeztet a rivális stúdió korábbi filmjeire: ezúttal a hangvétel is jóval könnyedebb, humorosabb a DC-től megszokottnál.

hirdetés

A sötétebb, borongós világábrázolás helyett ugyanis most egy felemelően idealista, lélekemelő mesét kapnak a nézők, és ezért nem lehetünk eléggé hálásak.WONDER WOMAN

Mert lehet, hogy a filmnek tulajdonított feminista attitűd bátortalan és felületes (elvégre annál, hogy hősünk egy harcias nő, sokkal tovább nem jutottak az alkotók), a filmből áradó lelkesedés és pozitív attitűd hamisítatlan és magával ragadó. Hiába láttuk már vagy hússzor ugyanezt a történetet, az elmúlt évek szuperhősös szappanoperái után mindig jóleső, ha egy ilyen egyszerű és őszinte mozit láthatunk a vásznon.

Kár, hogy a Wonder Woman karakteréből adódó legizgalmasabb kérdést megválaszolatlanul hagyták az alkotók. Wonder Womant eredetileg a II. világháború hívta életre, az első képregényekben a nácikkal vette fel a harcot:

megnyugtató idealizmust kínált a kor legnagyobb, legembertelenebb háborújának ideje alatt.

A 2017-es filmadaptáció azonban az I. világháború idejére helyezi a cselekményt, feltehetően azért, hogy elkerüljék az (egyébként elkerülhetetlen) összehasonlításokat a Marvel világháborús szuperhősfilmjével, az első Amerika Kapitánnyal. Ezzel azonban egy nagyon érdekes konfliktustól fosztják meg a hősnőt, mivel sosem látjuk, hogyan reagál arra, hogy (SPOILER) Arész legyőzése után sem érnek véget az egymást érő háborúk. (SPOILER VÉGE). Ehelyett kapunk egy meglehetősen sablonos keretnarrációt a szeretet mindent legyőző erejéről, azt azonban sohasem láthatjuk, hogyan szembesül hősnőnk a II. világháború borzalmaival.WONDER WOMAN

Ettől, és a túltolt befejezéstől eltekintve (utóbbi úgy látszik, rendre a szuperhősfilmek leggyengébb pontja) ritkán bicsaklik meg a film. Jóllehet semmit nem tesz hozzá a DC-univerzumhoz (az egész film egy flashback, Diana egy íróasztalnál ülve emlékszik vissza, és onnan is áll fel a film végén), van annyira szórakoztató, hogy feledtesse a hibáit. Mesei hangvétele pedig különösen szívhez szóló. Ha minden DC-film ilyen lenne, egy rossz szavunk nem lehetne.WONDER WOMAN

A film előzetese:

Képek: Intercom


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk


hirdetés


Link másolása

hirdetés

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
Ajánljuk
hirdetés


Link másolása

hirdetés

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
Ajánljuk

hirdetés


Link másolása

hirdetés

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
Ajánljuk

hirdetés


Link másolása

hirdetés

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
Ajánljuk