KULT
A Rovatból

Több szórakozóhely már az utolsó tartalékait éli fel – fogalmuk sincs, mikor tarthatnak újra koncerteket

Fővárosi és vidéki klubok tulajdonosai mesélték el, milyen helyzetben vannak három hónappal a teljes lezárás és lassan egy évvel az első korlátozások bevezetése után.

Link másolása

November 11. óta teljes rendezvénytilalom van érvényben Magyarországon, így koncerteket és bulikat sem lehet tartani. De a szórakoztatóipar gondjai valójában már közel egy éve tartanak, hiszen 500 fő feletti közönség utoljára tavaly márciusban gyűlhetett össze egy helyen.

Arról kérdeztük két budapesti és három vidéki szórakozóhely szervezőit, mire volt elég a június-október közti „csökkentett mód”, mivel telt az elmúlt három hónapjuk, milyen anyagi helyzetben vannak, illetve mennyire bizakodóak az újranyitás időpontjával kapcsolatban.

Budapest Park (Pálffy András alapító, vezérigazgató)

„Az 500 fős korlát nekünk azt jelentette, hogy a kapacitásunk kevesebb mint 4%-át tudtuk kihasználni. A 2019-es közel 600 ezer látogató helyett 2020-ban összesen alig több mint 70 ezer koncert, afterbuli vagy az ingyenes ParkKert vendégünk volt, a jegyárbevételünk a 2019-esnek kevesebb mint 5%-a volt. A Park - méretéből adódóan - infrastrukturálisan nem ilyen nézőszámra van kalibrálva. Viszont azt mindenképp pozitívumként éljük meg, hogy az élő zenére szomjazó közönségünknek egy kis kikapcsolódást, a zenekaroknak pedig fellépési lehetőséget tudtunk biztosítani, főleg ilyen gondterhelt időkben. Ráadásul több olyan előadó is fellépett nálunk, akit már hosszú évek óta nem lehetett elcsípni kis klubkoncerteken, ez pedig még különlegesebbé varázsolta mindannyiunk számára az élményt.

Az idei holtszezon abban mindenképp különbözik az eddigiektől, hogy az elhalasztott koncerteknek köszönhetően már októberben 85%-ban készen volt az idei programterv – erre még nem volt példa. Mivel korábban elképzelhetetlen volt, hogy ilyen kislétszámú koncertek valósulhassanak meg nálunk, a tavalyi év ilyen szempontból is sok tanulsággal járt, és ezen a téren is több tapasztalattal, illetve forgatókönyvvel vágunk neki a jubileumi 10. szezonunknak.

A járványhelyzet kialakulása óta minden erőnkkel azon voltunk, hogy stábunk létszámán ne kelljen változtatni. Tavaly tavasszal az óraszámokat minimálisan csökkentettük, és bíztunk abban, hogy 2020. augusztus 15-e után a nagykoncertjeinket pótolni tudjuk, ez azonban nem valósulhatott meg. Tekintve, hogy a legjobb esetben is áprilisban tudunk visszaállni a normális működésünkre, sajnos további intézkedésekre volt szükség. Állandó munkavállalóinkkal egyesével egyeztetve kerestük meg a legjobb megoldást, de átmenetileg további óraszámcsökkentések, esetenként fizetés nélküli szabadságolások történtek. Ezt részben az is magyarázza, hogy míg normális esetben az októbertől kezdődő időszakban a következő szezon előkészítése zajlik, most – ahogy említettük is – a szezon programja már októberben 85%-osan készen állt.

A Punnany Massif egyik 500 fős klubkoncertje augusztusban – fotó: Rosta Márk / Budapest Park Facebook

Szeretnénk hangsúlyozni, hogy ezekre az intézkedésekre a hosszútávú fenntarthatóság miatt van szükség. A Park teljes stábja egy nagyon összetartó csapat, akiknek lelkesedése és szaktudása elengedhetetlen ahhoz, hogy a megszokott színvonalon nyithassunk ki, ezért keressük mindenkivel egyedileg azt a megoldást, amivel ezek a nehéz idők mindannyiunk számára átvészelhetőek.

A mi csapatunkra jellemző az örök optimizmus, de ha a realitás talaján maradunk, a mostani esetszámok mellett sajnos egyre valószerűtlenebb, hogy teljes kapacitásunkat kihasználva nyissunk ki áprilisban. Ahogy említettük, éppen ezért több forgatókönyvvel készülünk. Rengeteg számítást végeztünk az elmúlt időszakban, és arra jutottunk, hogy a kapacitásunk 30%-os kihasználtságánál – a lehető legalacsonyabb működési költségek mellett – jön el az a pont, ahol már nem termelünk további veszteségeket.

Bízunk abban, hogy ez mielőbb megvalósulhat, hatalmas segítség lenne. Az viszont, hogy mikorra térhet vissza a forgalom a 2019-es szintre, sajnos rengeteg, rajtunk kívülálló tényező függvénye. A programunk nagy részét tavalyról halasztottuk idénre, a korábban megvásárolt jegyek az új dátumra érvényesek. Ez azt is jelenti, hogy a koncertekre idén kevesebb jegyet tudunk értékesíteni, tehát ez a forgalmunkra biztosan kihat.

Kérdéses a kapacitás korlátozása mellett az is, hogy a közönség mennyire mer majd tömegrendezvényekre járni, illetve mennyire élte fel tartalékait, mennyire tud az elkövetkező időszakban szórakozásra, koncertekre költeni. De mi nagyon bízunk benne, hogy amennyiben a vírushelyzet engedi, szívesen jönnek majd hozzánk a vendégeink bulizni! Úgy gondoljuk, hogy a látogatószám akár már idén is visszaállhat a 2019-es szintre, hiszen rengetegen várják, hogy újra teljes életet élhessenek.”

Barba Negra (Szűcs Mihály)

„Az elmúlt 3 hónap tervezéssel telt. Készülünk a 2021-es nyárra, és persze folyamatosan a nemzetközi szereplőkkel melózunk az új dátumok áthelyezésén. A nyitás időpontjával kapcsolatban a saját véleményünket írhatjuk le, hiszen nem vagyunk orvosok.

Április közepén bízunk a szabadtér bizonyos szabályok melletti nyitásában. A zárt térre várni kell még, és csak reménykedünk, hogy szeptember végén, szabályozások mellett az is nyithat. Ne felejtsük el, kevés tapasztalat van a világban a vakcinákkal kapcsolatban: nem tudni, meddig tart a védettség, egy téli szezonnál mennyire stabil védettséget biztosítanak.

A Barba Negra anyagi helyzete stabil. A közel 12 hónapból 2.5 hónapot voltunk nyitva és közben építkeztünk is, így természetesen nem mondható, hogy jól esett ez az időszak, de senkit nem küldtünk el a központi csapatból. Nekünk az a célunk, hogy nyitásra ugyanazok a kollégáink legyenek velünk, akikkel eddig is dolgoztunk. Biztos, hogy ez így is lesz. Nem gondolkozunk abban a forgatókönyvben, ahol "komoly baj" lehet. Optimisták vagyunk és bízunk abban, hogy a vírus nem győzhet. Nem lehet úgy jelen, hogy a korlátozások sokáig az életünk részei legyenek.

Ami a jövőt illeti: fontos, hogy a nemzetközi szereplők a kockázatukat mérsékelve tudjanak tervezni. A logisztikai cégek zökkenőmentesen talpra álljanak és az egészségügyi helyzet stabil legyen: folyamatos legyen a vakcina-ellátás. Ez a helyzet a 2022-es nyár elejére realizálódhat. Akkor a szabadtér reményeink szerint már korlátozások nélkül mehet.”

Pécs, Nappali Bár (Szép Tamás)

„A megnövekedett belföldi turizmusnak és a megszokottnál jóval élénkebb nyári pécsi életnek köszönhetően nagyon szép nyarat zártunk,

sikerült egy kis tartalékot felhalmozni. Kicsit felkészültebben szaladtunk neki a második hullámnak, de azt nem gondoltuk, hogy ilyen sokáig zárva kell majd lennünk. A Nappalit novemberben teljesen bezártuk, csak a minimális karbantartásokat, javításokat végeztük el időközben, és készülünk a mielőbbi nyitásra. Ezalatt finomhangolásokat végzünk a kínálaton, szervezzük a tavaszi/őszi programjainkat, koncertjeinket.

Anyagi helyzetünk az idő előrehaladtával egyre rosszabb, fix kiadásaink vannak, bevételünk pedig jelenleg nulla. Cégünk üzemelteti a szomszédos Reggeli Éttermet, ahol kiszállításra és elvitelre nyitva vagyunk, de ez a bevétel sajnos nagyon eltörpül a kiadásokhoz képest. A szerződéses munkatársainkat megtartottuk, a diák és alkalmi munkavállalóink pedig arra várnak, hogy kinyissunk, és újra be tudjuk őket osztani munkára.

Kubalibre koncert a Nappaliban 2019-ben – forrás: Facebook

Bízunk benne, hogy talán márciusban a teraszok nyitását engedélyezni fogják, és áprilisra remélhető egy részleges belső nyitás. Az, hogy mikor áll vissza teljesen a régi rend, és mikortól szervezhetünk koncerteket, rendezvényeket azt nehéz lenne megmondani, de május-júniusnál előbb semmiképp.

Anyagilag már most komoly bajban vagyunk, tetemes veszteséget halmoztunk fel az elmúlt hónapokban. Ha március-áprilisban nem nyithatunk, akkor aggasztóvá válik a helyzet. Nyugat-európai példákhoz képest az állami segítség nálunk elenyésző, így komoly károkat fogunk mi is és az egész szektor elszenvedni. Nagyon reméljük, hogy ősszel már teljes lendülettel tudunk majd működni, de egészében véve talán a 2022-es év lesz hasonlítható 2019-hez.”

Székesfehérvár, Fezen Klub / Petőfi Kultúrtanszék (Kovács Antal)

„Nem az elmúlt 3 hónap volt a drámai, hanem a tavaly március óta tartó, majdnem permanens állapot. Volt egy drámai tavaszunk, sok lelki mélyponttal. Nem is az volt a legnagyobb baj, hogy egy 80%-ban már elővételes teltházas szezont kellett törölnünk, hanem a teljes bizonytalanság és az, hogy hogyan tartsuk fenn magunkat, a kollégáinkat. Az elmúlt 3 hónapunk már eléggé aktív, fejlesztjük a klubokat, tervezzük a fesztivált.

Kiborító, hogy leszervezel egy szezont, elengeded, megint leszervezel egy újabbat, megint elengeded. Ez azért ad elég feladatot, csak kevés a siker... Az 500 fős lehetőség arra mindenképpen jó volt, hogy az alap működési költségeink egy részét fedezte, de sajnos nekünk ez a limit nagyjából a napi üzemelés költségeihez elegendő, veszteségeket kompenzálni ebből nem lehet.

hiperkarma a Petőfi Kultúrtanszéken 2017-ben – forrás: Facebook

Nagy szerencsénkre mindkét klubunk nyert pályázati forrásokat, így vissza tudtuk venni a technikus kollégákat. Sajnos őket novemberben el kellett engednünk, de addig tudtuk tartani őket önerőből, legalább készenléti díjon. A pályázatokkal van egy kis fény az alagút végén. Én szívből remélem, hogy húsvétkor már üzemelhetünk, legalább korlátozásokkal. Most, hogy én is a 10 millió virológus közé tartozom, úgy kalkulálok, hogy április elején lesz lazítás és, ha nem romlanak a számok, akkor talán pünkösd környékén egy újabb. Tippelni sem tudom, hogy mikor üzemelhetünk majd teljes kapacitással.

Ha március végéig nem jön egzakt infó a nyárról, akkor bizonytalanná válik a Fezen fesztivál megszervezhetősége. A klubok szerintem őszig elvegetálnak. Ha akkor sem lesz rendes üzemelési lehetőség, akkor át kell gondolnunk a hogyan továbbot.

Ahogy figyelem a nemzetközi folyamatokat, külföldi zenekarok turnéit és halasztásait, és párhuzamba teszem a hazai intézkedésekkel, szerintem 2022 tavasza a legkorábbi időpont, amikor helyreállhat a járvány előtti állapot. Ha ennél hamarabb bekövetkezik, akkor vagy mindenki oltatja magát, lesz is hozzá oltóanyag, vagy isteni csoda és megszűnik magától a járvány.”

Debrecen, Nagyerdei Víztorony / Lovarda / HALL (Süli András)

„A nyári 'csökkentett mód' folyamán elsősorban a nagy szabadtéri kapacitással rendelkező Nagyerdei Víztoronyban támadt fel az élet, itt kifejezetten jó volt a forgalom és az érintett időszak alatt meg tudtunk valósítani 20-25 koncertet is. Természetesen az egész évet ez nem tudta egyenesbe hozni, de mindenképp fontos volt számunkra, lelkileg és mentálisan is.

Szerencsére a cégnek viszonylag kiterjedt tevékenységi köre van, olyan projektjeink is futnak, amelyeket nem érintenek a lezárások. Ezen kívül konkrétan a járványhelyzethez is kapcsolódva számos pályázatot írtunk vagy éppen már korábban elnyert pályázatok adminisztrációjával foglalkoztunk. És természetesen terveket készítünk a 2021-es évre, méghozzá többfélét, hiszen folyamatosan alkalmazkodnunk kell majd a körülményekhez.

A Debreceni Campus Nonprofit Kft-vel több klubot is működtetünk (Nagyerdei Víztorony, Lovarda, HALL), szerencsére az ezek üzemeltetésében részt vevő kollégáktól egyáltalán nem kellett megválnunk. Természetesen a klubok veszteséget termelnek ebben az időszakban, hiszen valamennyi működési költség így, zárva tartás mellett is felmerül, de a lehetőségekhez mérten sikerült optimalizálnunk a helyzetet.

A 2020-as év megtanított bennünket arra, hogy sem a jóslásoknak, sem az éterben keringő híreszteléseknek nincs túl sok értelmük. Mi elsősorban a nyárra készülünk, de természetesen folyamatosan figyelemmel kísérjük a járványhelyzetet, az intézkedéseket és eleve többféle forgatókönyvvel készülünk.

Az a jelen helyzetben nem igazán tudom megmondani, mi az a pont, ami után már komoly bajban leszünk, ha maradnak a korlátozások.

Nem szabad elfelejtkezni róla, hogy a "korábbi élet" visszanyerése nem csak annak a függvénye, hogy mikor szorul vissza maga a járvány érdemben, nagyon keveset tudunk arról, hogy mennyiben változtatta meg az emberek preferenciáit, mennyiben alakított ki esetleg a nagyobb tömeget vonzó rendezvényektől egyfajta félelmet és – nem utolsósorban – hogyan hatott az emberek anyagi helyzetére a pandémiás időszak. Éppen ezért nem tudjuk a választ, de én személy szerint valószínűsítem, hogy ez nem 2021-ben fog bekövetkezni.

A Campus Fesztiválra ettől függetlenül idén is készülünk, az időpont nyilvános és a jegyek is elérhetőek, a zenei és kulturális program szervezése pedig éppen folyamatban van. Bizakodunk.”

Hasonló témájú cikkünk 2020 májusából:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Azért forgatta egyszerre az Avatar folytatásait James Cameron, hogy elkerülje a „Stranger Things-hatást”
Még a koronavírus-járvány alatt is kapott különleges engedélyt az új-zélandi kormánytól, hogy hat hónap után folytathassák a forgatást, még mielőtt túl sokat nőttek volna a gyerekszínészek.

Link másolása

James Cameron azt nyilatkozta, hogy azért forgatta egyszerre az Avatar folytatásait, hogy elkerülje a Stranger Things-hatást, azaz hogy túl sokat nőjenek a gyerekszínészek két film között - mondta a rendező az Entertainment Weeklynek.

A víz útja ugyanis több gyerekkaraktert is bemutat: Trinity Jo-Li Bliss 7 évesen kapta meg Tuk szerepét, most pedig már 13, a most 18 éves Jack Championt pedig 12 évesen castingolták. Mivel a gyerekek "úgy nőttek, mint a gomba", a második és harmadik részt, valamint a negyedik első jeleneteit egyszerre forgatták le. Volt, hogy délelőtt a második film jeleneteit vették fel, délután pedig már a harmadikon dolgoztak.

Szerencsére a koronavírus-járvány miatt sem kellett több hónapra leállniuk, Cameron ugyanis különleges engedélyt kapott Új-Zéland kormányától, hogy pár kulcsszereplővel (köztük Championnal) hat hónap után újra dolgozni tudjanak, még mielőtt túl sokat nőne.

"Hiába szeretem, a Stranger Things-hatás része, hogy bár még középiskolásokat játszanak, mindenki 27 évesnek néz ki" - nyilatkozta a sorozatról.

A film egyik 14 éves na'viját viszont a 73 éves Sigourney Weaver játssza: a színésznő sem tudta elsőre elképzelni, hogyan fog ez működni. Az idejét főként a gyerekszínészekkel töltötte.

"Elhatároztam, hogy mindenben utolérem a gyerekeket, akik tele vannak végtelen energiával és rugalmasággal. Nagyon örülök, hogy kialakult a mi saját bandánk" - nyilatkozta Weaver.

A harmadik Avatar-film várhatóan 2024-ben kerül a mozikba, a negyedik 2026-ban, az ötödik 2028-ban.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
Meghalt Kertész Ákos
A Kanadában élő Kossuth- és József Attila-díjas író 90 éves volt.
Fotó: Facebook/KMHírlap - szmo.hu
2022. december 22.


Link másolása

Meghalt Kertész Ákos, Kossuth-díjas magyar író - közölte a Kanadai Magyar Hírlap Facebook-oldalán.

Kertész Ákos 1966–1992 között a Mafilm dramaturgja, forgatókönyv- és dialógusírója volt, ahonnan 60 évesen vonult nyugdíjba. 1994 és 1997 között az Élet és Irodalom című hetilap szerkesztője és főmunkatársa volt.

2012. február 29-én Kanadába költözött, menekültstátuszt kért, mivel elmondása szerint az Amerikai Népszavában 2011. augusztus 29-én közölt cikke megjelenése óta állandóan zaklatták és megfenyegették Magyarországon.

Kertész kisregényei és elbeszélései a hatvanas évektől fogva jelentek meg, első regénye, a Sikátor pedig rögtön átütő siker lett, amit csak fokozott az 1971-es Makra, máig talán legismertebb műve.

Kertész számos díjat, kitüntetést vehetett át pályája során.

A József Attila-díjat megkapta 1972-ben és 1974-ben is, a Magyar Érdemrend tisztikeresztjét 1992-ben ítélték neki oda. Később megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét is, 2008-ban pedig Kossuth-díjas lett

- foglalta össze a Magyar Hang.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Cigányozik, buzizik, de „érzékenyít” is a A Nagy Fehér Főnök, az RTL+ saját gyártású produkciója
A dramedy műfajának megfelelően egyszerre szórakoztat és ad át mélyebb mondanivalót a produkció, amiben a legnagyobb sztárok minden szinten odateszik magukat. Kritika.
Malinovszki András - szmo.hu
2022. december 20.


Link másolása

Azt már egy korábbi cikkünkben megénekeltük, hogy legyen akármilyen megosztó Zámbó Jimmy személye és a művészete is, A Király című sorozat nagy feladatot vállalt magára. Egyszerre egyfajta sors- és szociodráma, életrajzi-fikciós alkotás, és a 80-as, 90-es évek vadszocialista, majd -kapitalista Magyarországának hiteles bemutatója. És ezt a lécet ráadásul meg is ugorja! (Cikkünk megjelenése óta ráadásul még tovább emelte a tétet.)

Nos, az RTL másik saját gyártású, fizetős platformra szánt nagyszabású sorozata, A Nagy Fehér Főnök hasonlóan merész. A dramedy műfaj egyszerre fajsúlyos és vicces volta ellenére szeretné megmutatni a XXI. századi magyar kisvárosi lét nehéz, nyomorúsággal és főleg előítéletekkel teli világát úgy, hogy megoldási javaslatot is kínál arra, hogyan lehet ezt a létállapotot túlélni – akár még jól is érezni magunkat benne.

Az alapsztori szerint Csikós Nándit (Lengyel Tamás), az élet rossz végén álló vidéki kisembert éppen kirúgják a munkahelyéről – szerinte rasszista megjegyzés miatt, valójában mert egy tróger. Ezután nem sokkal meghívják Nádai Anikó talk-showjába (gyönyörű RTL-es cameo), ahol szembesül vele, hogy öccse, Ottó immár a húga, Brigi (Rujder Vivien). (Eközben látjuk a fél falut, ahogyan a showt nézik kora este, ami miatt a filmbeli csatornát valószínűleg jól megbüntetik oda nem illő tartalom miatt, de ez mellékes, a sorozat sem tér ki rá, csak gondoltam, megemlítem, hol élünk.)

A sokk hatására hősünk a kamerák előtt veri meg testvérét válogatottan durva (hálistennek kellően és hitelesen szókimondó) szitkozódás közepette, majd még jobban kitagadja, mint amennyire addig tette. Briginek viszont eltökélt szándéka, hogy visszatér szülőhelyére, azaz együtt fog lakni bátyjával, innentől pedig futószalagon jöhetnek a konfliktusok. Főleg mivel kettejük mellett ott van Nándi fia, a sokkal elfogadóbb (bár nagy lelki hullámvasutat megjáró) Botond, és volt felesége, a talán még kirekesztőbb Rita. Emellett Nándi tartozik a helyi maffiózónak és bandájának, erre pedig már csak finom ráadás a válogatott kocsmatöltelék csapat, a főhős egyetlen kvázi menedéke nem épp polgári élete elől. (A további főbb szerepekben olyan színészeket látunk – a teljesség igénye nélkül –, mint Ötvös András, Fekete Zsolt, Pápai Rómeó, Gáspár Tibor és Farkas Franciska.)

Adott volna minden, hogy egy bugyuta sitcommá silányítsák az alaphelyzetet, de szerencsére a Tasnádi István fémjelezte írói csapatnak ennél több volt a gondolata.

Aprólékosan összeszedték, mennyi valódi problémát lehet bemutatni ezeken a szituáción és az adott karaktereken keresztül, és a sorozat több mint fele után úgy tűnik, elhatározták, hogy ezt következetes szocioábrázolással végig is viszik. Amilyen társadalmi sajátosságokat és problémákat egy mai magyar falu/kisváros életén keresztül be lehet mutatni, azt a történet igyekszik maradéktalanul megtenni. Romák, melegek, munkanélküliek, a társadalom perifériáján lévők – A Nagy Fehér Főnök az összes ziccert nagyon szépen előkészíti, és a legtöbb gólt be is rúgja. Finom bónuszként olyan társadalmi csoportok „kisebbségivé” válásának lehetőségét is felvillantja, mint az értelmiség vagy a toleráns liberálisok.

Gyorsan hozzá kell tenni, hogy nem tudná ezt megtenni, ha nem lenne hozzá egy remek színészgárdája, élén a manapság egyik legfoglalkoztatottabb, és minden szerepében brillírozni képes Lengyel Tamással. A nagyobb hangú, mint amennyire éles eszű, félig a periférián tengődő „egyszerű” srác karaktere persze ismerős lehet korábbi pályafutásából, de sem a forgatókönyv, sem maga Lengyel nem engedi meg, hogy itt is A mi kis falunk karikatúraszerű Gyuriját kapjuk. Helyette Nándi egy hús-vér figura, emberi gyengeségekkel, vállalhatatlan beszólásokkal, de részről-részre kibontakozó, ügyesen felépített karakterfejlődéssel. (Talán nem spoiler elárulni, hogy arra nem lehet egy komplett, nyolcrészes sorozatot felhúzni, hogy a szalonnáci karakter minden epizódban bucira veri nővé operált testvérét – még ha sajnos a magyar valóságban el is tudunk képzelni hasonló élethelyzetet.)

Rujder Vivien szépen alakítja a nagyon is nőies, de tökéletesen határozott (a sorozat egy pontján mókás öndefiníciója szerint: „tökös”) transznemű testvért. Az nem az ő hibája, hogy a forgatókönyv néha kicsit „elszáll”, és a bizonytalan, a nőiességével még mindig sokszor csak ismerkedő karakter bizonyos szituációkban indokolatlanul kiemeli, olykor kicsit ki is használja új testi adottságait. Itt, és még néhány szituációban (pl. Botond néha követhetetlenül gyors színeváltozásaiban vagy a közösség papjának látványosan semmitmondó karakterében), a sorozat kissé felszínes és elnagyolt tud lenni, de az ezeknél sokkal finomabb karakterábrázolások kárpótolnak.

Olyan dolgokra gondolok itt, mint például az „integrálódott” roma karakter, aki – olykor bizony szomorú és megható módon – rezignáltan azonosul, sőt: ért egyet a társak rasszista megnyilvánulásaival. (Azt sem az „arcunkba tolják”, hanem igyekeznek finoman érzékeltetni, hogy Zoli egyszersmind az egyetlen igazán életképes és magával leginkább rendben lévő figura a „többségi” környezetben.) De A Nagy Fehér Főnökig kellett várni arra is, hogy egy sorozat értelmesen és hitelesen tudja bemutatni, a pezsgő nagyvárosba felkerülő vidéki figuráját. A kínzóan rossz TV2-s Bödörék után végre nem Stohl András Szeszélyes évszakokba is kevés, kínos eszetlenkedését látjuk, hanem az első részben Lengyel Tamás nagyon finom, apró mozdulatokban megmutatkozó óvatosságát, bizonytalanságát az addigi életterétől merőben szokatlan környezetben. A néha harsány vígjátéki elemek mellett ezek szolgáltatják a dramedy drámai részét és meglehetősen erős szocioábrázolását.

A sorozat színvonalának említésekor az sem elhanyagolható, hogy (A Királlyal együtt) végre eljött a magyar sorozatokban is a „lassulás” korszaka. Azaz amikor a készítők egy jelenetet nem csak ötlettelenül az orrunk elé dobnak, hanem – olykor kifejezetten szép és érzéketes képeken keresztül – tisztességesen fel is építik, ezáltal adva súlyt a mondanivalónak. Az ilyen megoldások akár öntudatlanul és belénk ivódnak, és sokat tesznek hozzá a befogadáshoz – nem mellékesen értelmes, felnőtt emberként kezelik a nézőt, ami hálás dolog a mai tévés kínálatban.

Az már a nyolcrészes sorozat felén túl is látható, hogy A Nagy Fehér Főnök nem szűkölködik drámában és mélyebb gondolatokban, de ha hinni lehet az itt-ott elcsípett készítői félmondatoknak, ennél komolyabb fordulatok is jönnek. Ez a sorozat nem ajánlott annak, aki azt gondolja, hogy „végre jól megkapják a cigányok/buzik/zsidók/libsik” egy magyar produkcióban, de azoknak sem feltétlenül, akik arra várnak, hogy a nyolcadik rész végére minden, egykor szélsőséges és gyűlölettel teli figura belép a TASZ-ba (vagy akár a Roma Komába). De aki fajsúlyos témákat nézne jó magyar mozgóképes alkotásban, és eközben akár még időnként röhögne is egyet a különféle társadalmi rétegek csetlés-botlásain, bátran vágjon bele A Nagy Fehér Főnökbe – meg fogja hálálni a sorozat.

A Lengyel Tamással készült interjúnkat itt tudjátok elolvasni:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
Agatha Christie is csettintene egyet, annyira csavaros lett a Tőrbe ejtve folytatása
Daniel Craig habókos, de zseniális Benoit Blanc-ja végérvényesen bevonult a filmtörténelem nagy detektívjei közé, Az üveghagyma pedig éppolyan jó, mint az első rész. Spoilermentes kritika.

Link másolása

Az már biztos, hogy Rian Johnsonnál manapság senki nem érzi jobban a klasszikus értelemben vett krimizsánert, a gyilkos kilétét megfejtős fajtát.

A 2019-es Tőrbe ejtve folytatását, Az üveghagymát látva legalábbis könnyedén megfogalmazódhat bennünk, hogy ilyen körmönfont sztorikat a krimi nagyasszonya tudott csak letenni anno az asztalra.

Így méltó örökösre talált a műfaj rajongóbázisa Johnson személyében, aki egyébként mindig szeretett játszani a műfajokkal. Első filmje, a 2005-ös Beépülve például a noirt ötvözte az iskolában játszódó tinifilmekkel, a 2008-as Szélhámos fivéreket pedig nem is nagyon lehet hova besorolni, hiszen egyszerre volt vígjáték, krimi, dráma, valamint romantikus és akciófilm. A 2012-es Looper – A jövő gyilkosában már az időutazós science fiction zsánerébe vegyítette bele a krimit, eddigi legmegosztóbb és legnagyobb szabású filmjével, a 2017-es Star Wars – Az utolsó Jedikkel pedig egy kellemeset reformált az addig hasonló panelekből építkező messzi-messzi galaxison.

S vajon hova lehet még építkezni egy Star Wars-film megrendezése után? Nos, 2019-ben a Tőrbe ejtvével Johnson megmutatta, hova. A sztárparádés „whodunit”-, avagy „kitette”-film többek között Daniel Craig, Ana de Armas, Chris Evans, Jamie Lee Curtis, Don Johnson, Toni Collette, Michael Shannon és Christopher Plummer segedelmével mutatta meg, hogy 20 évvel az ezredforduló után is van még kraft ebben a loporolnivaló műfajban, amennyiben egy körmönfont és kiismerhetetlen forgatókönyv áll rendelkezésre.

Márpedig Rian Johnson piszok jó író. Oscarra is jelölték a szkriptjét 2020-ban (az Akadémia szerint azonban az Élősködőké jobban sikerült…).

Nem mellesleg a 40 millió dolláros költségeire összeszedett a világ mozijaiból 312,8 milliót még pont a Covid kirobbanása előtt, szóval a kasszasikerlét sem maradt el.

S hogy a második részt, Az üveghagymát miért nem a mozikban láthatjuk? Nos, a gyártó stúdió, a Lionsgate fejesei a Tőrbe ejtve meglepő népszerűsége ellenére úgy döntöttek, nem ők fejik tovább Johnson remekét, hanem piacra dobják a franchise-t: így került a legtöbbet ígérő Netflixhez potom 450 millió dollárért. Ők viszont kapásból két folytatást kezdtek el fejleszteni Johnsonnal, így Benoit Banc biztosan kap még minimum egy epizódot, amelyben kedvére nyomozhat. Néhány országban (Németország, Spanyolország, Nagy-Britannia, Írország, USA) mozis premiert is kapott a film, magyarországi forgalmazóval sajnos azonban nem született megállapodás, ezért nekünk nélkülöznünk kell a nagyvásznat.

Persze ez nem von le semmit Az üveghagyma értékéből, a tévében is rendkívül hatásos, noha nyilvánvalóan a látványra is kellőképp odafigyeltek az alkotók.

Mintha ezúttal több pénz állt volna rendelkezésre (pedig a hivatalos adatok szerint épp annyi, mint az első résznél: 40 millió dollár).

A sztori szerint Benoit Blanc (Craig) kap egy rejtélyes dobozt, ami egy meghívót rejt az excentrikus milliárdos Miles Bron (Edward Norton kellemesen tenyérbemászó) egzotikus görög magánszigetére egy jó kis gyilkos játékra. A többi vendég Bron baráti köréből kerül ki: akad itt exmodell divattervező (Kate Hudson) és az asszisztense (Jessica Henwick), YouTube-sztár (Dave Bautista) és a szexi barátnője (Madelyn Cline), egy Milesnak dolgozó tudós (Leslie Odom Jr.), Connecticut kormányzója (Kathryn Hahn), valamint egy titokzatos nő (Janelle Monáe), akinek nem is kellene ott lennie.

Csodabogarak találkozója lett tehát a gyilkos hétvége, ami természetesen nem úgy alakul, ahogy Miles szerette volna. Ennél többet elárulni a cselekményről azonban vétek lenne, hiszen Rian Johnson forgatókönyve folyamatosan átver minket.

Le a kalappal hát azelőtt, aki a nagy leleplezések előtt összerakja magában a hogyanokat és miérteket.

Az üveghagyma más hangulatot áraszt magából, mint az első rész: a borongós massachusettsi kúria után ezúttal a napfényes tengerparton zajlanak az események, a látvány viszont ezúttal is pazar. Miles Bron modern villája láttán legalábbis nem csodálkoznánk, ha a production designer Rick Heinrichsnek is kijárna egy Oscar-jelölés. Tökéletes terep egy jó kis gyilkossághoz. Mert annyit azért elárulhatunk, hogy gyilkosság történik, még jó hogy, hiszen egy Tőrbe ejtve-filmről beszélünk.

Az első rész egyik nagy erénye volt a remek szereposztás, ez pedig Az üveghagymára is érvényes, hiszen ezúttal is egy kiváló sztárgárda gondoskodik a szórakoztatásunkról.

Közülük is kitűnik a csodás Janelle Monáe (most az ő karaktere kapta azt a kitüntető figyelmet, mint amit Ana de Armasé az első részben), valamint Daniel Craig, aki talán most még jobb, mint amilyennek három éve láthattuk. Ráadásul magáról Benoit Blanc-ról is sokkal többet tudunk meg, közelebb kerülünk hozzá, többek között egy kiváló cameónak hála, amikkel egyébként nem fukarkodik a film: érdemes figyelni, milyen nagy nevek tűnnek fel apróbb szerepekben (az egyikük épp egy magyarországi forgatásról ruccant át egy napra a stábhoz). De Kate Hudsont és a ritkán filmező Edward Nortont is öröm nézni.

Természetesen adódik az összehasonlítgatás az első résszel: jobb vagy rosszabb Az üveghagyma? Meg lehet ismételni azt a zsenialitást, amivel a Tőrbe ejtve varázsolta el a „kitette” szubzsáner megszállottjait? Nos, igen is meg nem is, de nem ez a lényeg. Az üveghagyma a saját jogán, a saját erejéből jó film, nincs szüksége az előzményekre. Épp ezért legyen elég annyi, hogy a maga nemében mindkét alkotás egészen kiváló, és mindkettőtől megkapjuk azt, amiért a krimit imádni lehet: ütős, fordulatos sztori, hús-vér karakterek, érthető és átélhető motivációk, kifogástalan kiállítás. Az év egyik legjobb filmélménye, ennyi.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk