/kult/premier-veletlen-szuletett-dal-egy-veletlen-zenekartol-ervin-almai/
hirdetés

KULT
A Rovatból
hirdetés

Premier: véletlen született dal egy véletlen zenekartól – Ervin Álmai

A Kitart egy kisfilm utómunkája közben pattant ki Regős Ábel fejéből, a „véletlen” született dalokból pedig októberben egy kislemez is megjelenik.
hirdetés

Az Ervin álmai egy amolyan félig- meddig zenekar. Regős Ábel filmrendező agyából pattant ki az első daluk, amikor egy kisfilm hangutómunkáján dolgozott. Ez volt a Kitart, melyet alább mutatunk be. A dal megszületése után egyik dalt követte a másik, így lassan összeállt az októberben megjelenő "nem tervezett" kislemez.

Az együttes dalszerzője és szövegírója Regős Ábel filmrendező, mellette közreműködnek olyan kiváló zenészek, mint Nagy Ádám, Wagner-Puskás Péter és Obbágy Máté.

Az alkotók zenéjüket műfajilag nem kategorizálják, de a dalok gerincét többnyire egy akusztikus gitáros, napló szerű, lírai, ámde táncolható hangulat jellemzi.

Ervin Álmai - Kitart:

A Kitartról a dal szerzője, Regős Ábel mesélt:

hirdetés

„Délután elsétáltam a valamikori törzshelyem mellett. Egy kicsi, sarki, hetedik kerületi söröző volt ez. Amióta bezárták, mozdulatlanul áll. Minden úgy maradt bent, ahogy utoljára otthagyták, két évvel ezelőtt, zárórakor. Még egy söröspohár is időzik a pulton, teljesen ellepte a por. A székek szabálytalan elrendezése őrzi az utolsó emberi mozdulatokat. Az utca, aminek a sarkán áll, elhagyta magát. Megszürkült, megbetegedett. Sorjába tűntek el az üzlethelyiségek körülötte, a nemrégiben telepített platánfa csemetéket elégette a nap.

Mintha ez presszó lett volna az utca őrangyala.

A környéket nem tölti már be a terasz morajlása, mindössze néhány magában beszélő utcalakót hallani, ahogyan panaszba bocsátkoznak, amikor álmukból felveri őket egy mentő. Amikor utoljára csuktam be a söröző ajtaját, még utánam szólt a pultos, Ágika. Megkérdezte, hogy szeretnék-e elvinni egy bárszéket magammal emlékbe. Persze, mondtam. Cipeltem is néhány sarkon keresztül, majd felismertem hogy ez faszság, és otthagytam az utcán. Elsősorban nem a presszó, hanem azok az emberek hiányoznak, akik oda jártak, akikkel alkalmanként oda jártunk, az elhúzódó beszélgetések, meg minden. Valahogy úgy alakult, hogy közülük ma már néhányan nem élnek. Ezt a dalt nekik, a kedvenc kocsmánk bezárása után írtam, de valamiért rejtegettem. Néha azt éreztem, hogy kínosan szentimentális, ahogy valószínűleg ez a szöveg is az.”


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk