KULT

„Mint egy katartikus befelé robbanás” – Platon Karataev-interjú

Néhány év alatt lettek az egyik legnépszerűbb magyar zenekar, pedig közel sem popzenét játszanak, inkább egzisztenciális kérdéseket feszegetnek dalaikban. Új lemezük megjelenése alkalmából beszélgettünk velük.

Link másolása

Kezdetben még a Mumford & Sonshoz hasonlították őket, de hamar sikerült elemelkedniük ettől és kialakítani egy teljesen egyedi, saját megszólalást.

Ezzel párhuzamosan nőtt a rajongótáboruk, tavaly már az összes jelentősebb fesztiválon felléptek, kétszer is megtöltötték az A38 hajót, nemrég megjelent harmadik albumukat, a kizárólag magyar dalokat tartalmazó Partért kiáltó-t pedig az Akvárium nagytermében mutatták be szintén telt ház előtt.

A zenekar két frontemberével, Balla Gergellyel és Czakó-Kuraly Sebestyénnel beszélgettünk.

– Öt éve alakult a zenekar, honnan hová jutottatok el ezalatt?

Balla Gergely: Az elején egyfajta örömzenélés volt az egész, nagyon erős angolszász hatásokkal. Az adott stíluson belül az első lemezünk, a For Her is jól sikerült, de azt éreztük, hogy túl szűk keretet szab, amiben nem tudjuk eléggé kifejezni magunkat. Ehhez képest hatalmas ugrás volt az Atoms, bár lelkiségben persze hasonlítanak egymásra, de mégis valahol olyan, mintha két külön zenekart hallgatnál. A párkapcsolati tematika helyett elkezdtünk egzisztenciális kérdésekkel foglalkozni, zeneileg pedig az effektezéssel kísérleteztünk rengeteget, miközben elhagytuk az akusztikus hangszereket. Az Atoms és a Partért kiáltó között ezzel szemben sokkal kisebb az ugrás, de szerintem ezzel a lemezzel találtuk meg igazán, mit szeretnénk együtt csinálni, mi az igazi mondanivalónk.

Czakó-Kuraly Sebestyén: Másik oldalról megközelítve a kérdést, fantasztikus érzés, mekkora közönség gyűlt körénk. Az ember néha észre sem veszi ezeket a lépcsőket, tudatosan vissza kell nézni, hogy úristen, mikor kerültünk mi oda, hogy a Kolorádón nagyszínpadon játszunk, megtöltjük az Akvárium Nagy Hallját, vagy az A38-at kétszer is? Fantasztikus érzés, hogy öt év alatt ezt mind sikerült elérnünk, ráadásul idáig angol nyelvű zenével.

Gergő: Soha nem szerettünk volna megfelelni senkinek, mindig azt csináltuk, amit épp a legjobbnak éreztünk. A közönségünk pedig kézen fogva jött velünk ezen az úton, az új albumot felvezető Elmerül című számról például olyan emberektől is kaptunk pozitív visszajelzéseket, akik már a For Her-t is nagyon szerették. Pedig óriási különbség van a kettő között, mégis mindkettőben találtak valami olyat, amiből meríteni tudnak.

– A nemzetközi karrieretekkel mennyire vagytok elégedettek?

Sebő: Nem panaszkodunk, bár az is tény, hogy a külföldi jelenlétünkre jóval erősebben rányomta a bélyegét a Covid-helyzet.

Gergő: A járvány kitörésekor nagyon jó német, lengyel és francia zenekarokkal voltunk tárgyalásban közös koncertekről itthon és külföldön egyaránt, de ez teljesen megakadt, és azóta sem tudtuk újra felvenni a fonalat. Most sajnos senki nem nyit annyira a hasonló exchange programok felé.

Ugyanakkor sikerült leszerződnünk egy holland központú ügynökséghez, a Doomstarhoz, akik április-májusra már lekötöttek egy 12 állomásos európai turnét. Ha minden jól megy, olyan klubokban léphetünk fel és olyan promóterekkel dolgozhatunk együtt, ami hatalmas szintugrás nekünk.

Nem sok magyar zenekarnak adatott meg eddig, hogy ennyit turnézhasson külföldön, nagyon lelkesek vagyunk ezzel kapcsolatban.

– A külföldi koncerteken mennyire működnek a magyar dalok?

Gergő: Volt nemrég egy német turnénk, ahol a műsor nagyjából harmadában új számokat játszottunk, és érdekes módon szinte nagyobb sikert arattunk velük, mint az angol nyelvűekkel. Szóval úgy tűnik, egyáltalán nem vágjuk el magunkat ezzel sem a nemzetközi érvényesüléstől.

Sebő: Mindemellett tervezzük, hogy néhány dalt az új lemezről angol nyelven is kiadunk ősszel, hogy életben tartsuk ezt a vonalat.

Gergő: Együtt dolgozunk egy hivatalos fordítóval, nem teljes tükörfordításokat szeretnénk, inkább az a cél, hogy a dalok lelkisége megmaradjon.

– Mikor döntöttétek el, hogy teljesen magyar nyelvű lemezt szeretnétek?

Gergő: Nem feltétlenül volt konkrét döntés, inkább egy hosszabb, organikus folyamat eredménye. Kezdetben az angolszász folk vonalból merítettünk, én személy szerint nem is hallgattam magyar zenét, és a bemenet erősen meghatározta a kimenetet. Egy idő után viszont azt vettem észre, hogy inkább magyarul kezdtek el jönni az ötletek. Ahogy egyre több dal állt össze, adta magát a gondolat, hogy akár egy egész lemez is lehetne ezekből.

A nyelvváltás több mindennek köszönhető, nem tudatos szinten például bennem volt, hogy mivel nagyon személyes érzéseket adok át a szövegeimben, ezekkel könnyebb angolul kiállni az emberek elé, mint az anyanyelvemen.

Méltatlanságot is éreztem azzal kapcsolatban, hogy a XX. század szellemi nagyjai, mint Pilinszky, Hamvas Béla vagy Weöres Sándor elvitték odáig a nyelvet, ameddig el lehet vinni, ezért nekem tulajdonképpen már nincs mit mondanom magyarul. Ez a mentális fal aztán fokozatosan leomlott, ami iszonyatosan katartikus élmény volt.

Úgy érzem, sokkal közelebb vagyok a dalokhoz, amióta magyarul éneklünk. A lemez alapvetően a legbelső énünk megtalálásáról szól, és ezen az úton sokkal egyszerűbb az anyanyelvünkön megszólalva végigmenni: bár olyan dolgokról beszélünk, amelyeket nagyon nehéz szavakba önteni torzulás nélkül, még mindig így torzulnak legkevésbé.

A teljes album:

– Kik voltak a legnagyobb hatással a szövegekre?

Gergő: Ahogy már említettem, Hamvas, Weöres, Pilinszky hatása megkerülhetetlen, de rengeteg kortárs költő inspirált, az édesanyámtól, Hegedűs Gyöngyitől kezdve Jónás Tamásig, Oravecz Imréig vagy Győrffy Ákosig. A világirodalomból is rengeteget merítek, például Nietzsche vagy Pessoa életművéből. A Biblia eddig is nagyon mélyen hatott rám, az Ó- és az Újszövetség egyaránt, de mostanában más vallásos és szent iratokkal is elkezdtem ismerkedni. Azt érzem, hogy már az ókorban minden elhangzott, amit szavakba lehet önteni, ezért teljesen elengedtem, hogy bármi újat mondjak. Kimondom azokat az élményeket és tapasztalásokat, amiket átélek, de közben tudom, hogy ezek már mind ki lettek mondva, ráadásul olyan szellemi nagyságok által, akik nálam sokkal jobban meg tudták azokat fogalmazni.

– Mi volt a munkamegosztás a lemez készítésekor?

Sebő: A szövegeket a Platonban kezdettől fogva Gergő írja, egy-egy olyan kivétellel, mint például a Disguise, ami az én szólódalom feldolgozása. A zenét viszont együtt rakjuk össze változatos felállásban, mindketten hozunk alapötleteket, amihez a másik néha csak alig tesz hozzá, máskor viszont teljesen átformálja. Alapvetően közös alkotás van minden dal mögött, a mostani lemez elkészülte során háromszor is voltunk alkotói elvonuláson a producerünkkel és hangmérnökünkkel, Zwickl Ábellel hármasban. Ő is nagyon sokat segít zeneileg és technikailag egyaránt. Amikor a dalok magjából összeáll egy szerkezetileg kidolgozott demó, megmutatjuk Lacinak és Somának (Sallai László basszusgitáros és Bradák Soma dobos – a szerk.), akik a saját hangszerükre maguk írják meg a témáikat.

– Az Atomshoz képest kevés az igazán pörgős dal a lemezen. Nem aggódtok amiatt, eléggé megmozgatja-e majd a közönséget egy erre épülő koncertprogram?

Sebő: Én azt érzem, hogy sokkal katartikusabb koncertélményt tudunk nyújtani ezekkel a dalokkal, emiatt nem is gondoltam bele abba, hogy lassabb a tempója. Tény, hogy nincs olyasfajta zakatolás, mint mondjuk az előző lemezt nyitó Ex nihilo esetében, cserébe viszont átütőbb az atmoszférája.

Gergő: Szerintem nem is a tempóból fakadó felfokozottság miatt járnak Platon-koncertekre az emberek, sokkal inkább egyfajta befelé robbanást akarnak megélni.

Rengeteg a mantra-szerűen ismétlődő, repetitív téma a dalainkban, az atmoszférikus hangszerelésekkel együtt ezek, ha más úton is, de nagyon mély hatást képesek elérni. Valószínűleg nem nálunk lesznek a legnagyobb pogózások, de katarzist anélkül is át lehet élni.

Bár a Tágul című dalra még pogózást is el tudok képzelni… (nevet)

– Kiadtatok egy dalszövegkönyvet is az új album anyagából. Ez az ötlet hogy jött?

Gergő: A Prae Kiadó keresett meg bennünket, amikor már játszottuk az új dalok némelyikét, hogy szívesen kiadnák őket könyv alakban. Nem verseskötetről van szó, de nem is klasszikus szövegkönyvről, inkább valahol a kettő között. A tördelése is rendhagyó, van benne egy játék a szöveggel, az illusztrációkat pedig Dobos Emőke készítette hozzá. A fülszöveget Vecsei H. Miklós, az utószót Győrffy Ákos írta, szerintem nagyon szép kiadvány lett.

– Neked nincs igényed Sebőhöz hasonlóan egy szólóprojektre?

Gergő: Nem igazán. Szövegileg teljesen ki tudom élni magam a Platonban, zeneileg pedig annyira közös lelkivilágunk van Sebővel, hogy az igazán jó dalötleteimet mind el tudom hozni a zenekarba, a gyengébbeket pedig eleve megszűröm. Szerintem nem is történt még olyan, hogy valamit nagyon szerettem volna elfogadtatni vele, de ő megvétózta. Igazából energiám se lenne egy másik projektre, annyira intenzíven a Platon járja át a mindennapjaimat.

– A Cz.K. Sebő projektbe akkor azok az ötletek kerülnek, amik Gergőnek nem tetszenek?

Sebő: Egyáltalán nem, sőt, némelyiket még sajnálni is szokta. A szólódalaimnak általában másfajta érzelmisége van – nem annyira katartikus, belső robbanásra irányuló dalok, valahogy könnyedebbnek érzem őket. Lágyabb, felhőben úszósabb vonal. A másik lehetőség az, ha egy zenei ötlet nagyon sok gondolatot hoz elő belőlem, és emiatt szeretnék én szöveget írni rá. Ez egyébként régen egyáltalán nem volt jellemző rám, nem vagyok egy szövegcentrikus ember, de mostanában mintha kezdene megváltozni.

A Platonba hozott ötleteim viszont mind olyanok, amelyeknél nem érzem azt, hogy jobb szöveget tudnék írni rájuk, mint Gergő. Sőt, igazi ráeszméléseink is szoktak lenni, amikor nem mondok neki semmit arról, mit váltott ki bennem az adott téma, mégis ír egy olyan szövegvázlatot, amiben pont olyan képek szerepelnek, mint az én fejemben.

Az új lemezen például a Lombkoronaszint volt megdöbbentő példa, annyira hasonló húrokat pendített meg bennünk.

– Meg tudtok élni a zenekarból?

Sebő: Most már igen. Először 2019-ben vettünk ki pénzt belőle, egyből azután viszont következett a Covid-időszak, ami mindent felborított. Ezalatt voltak necces hónapok, de túléltük, és bízunk benne, hogy lassan visszaáll a járvány előtti rend. Én jelenleg minimális számú klienst vállalok pszichológusként a zene mellett.

Gergő: Inkább a zeneiparhoz köthető plusz feladatokat vállalok be, például mentorkodom a Hangfoglaló Programban zenekarok mellett, vagy zsűrizem a meghallgatásokon.

– Hogyan tovább innentől, már csak magyar nyelvű dalaitok lesznek?

Gergő: Olyan szerintem már nem lesz, hogy egy dal csak angolul jelenik meg, de ha bejön a kísérlet, hogy bizonyos dalokat utólag lefordítunk, az akár rendszeressé is válhat. További tervünk, hogy idén kiadunk egy Arvo Pärt- és egy VHK-feldolgozást, illetve két korábbi szám, az Aphelion és a Light trap magyar verzióját is. Ezzel párhuzamosan pedig elkezdjük felvenni a negyedik lemezt, ami akár már jövőre megjelenhet. Szerintem ezúttal még kisebb lesz az ugrás, mint a második és a harmadik között volt, inkább körbenéznénk jobban ott, ahova most eljutottunk.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Meghalt Coolio, a 90-es évek népszerű rappere
A Gangsta's Paradise 59 éves szerzőjével szívroham végezhetett. 1996-ban Grammy-díjat nyert a világhíres számmal.

Link másolása

59 éves korában elhunyt Coolio, eredeti nevén Artis Leon Ivey Jr., amerikai rapper, hiphop-előadó.

A sztár halálának hírét barátja és menedzsere, Jarez Posey közölte a CNN-nel, egyelőre azonban nem adtak ki információt az okokról. Meg nem erősített információk szerint szívroham végzett a népszerű előadóval.

A hírcsatorna információi szerint tűzoltók és mentők jelentek meg a zenész Los Angeles-i házánál helyi idő szerint szerda délután 16 óra körül. AZ életét 45 percen keresztül próbálták megmenteni, de nem jártak sikerrel.

Coolio a kaliforniai Comptonban született és nőtt fel. Fiatalon reptéri biztonsági őrként és önkéntes tűzoltóként is dolgozott, mielőtt zenei karrierbe kezdett.

Előadói pályafutása legnagyobb mérföldköve a Veszélyes kölykök (Dangerous Minds) című filmhez írt betétdala, a Gangsta's Paradise, ami minden idők egyik legismertebb rapszáma lett.

Coolio – Gangsta's Paradise

A dallal 1996-ban Grammy-díjat nyert, 2022 nyarán pedig megtekintése a YouTube-on átlépte az egymilliárdos határt, és a streamingszolgáltatókon is igen népszerű. Szintén népszerű dala még az 1997-es Nekem 8 (Nothing to Lose) című filmben felhangzó C U When You Get There.

Coolio számos rajzfilm és gyerekműsor zenei anyagán dolgozott többek között a Cartoon Network és a Nickelodeon csatornáknak.

A sztárnak hat gyereke van, egyetlen feleségétől, Josefa Salinastól 2000-ben vált el.

Videó címe

Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Básti Juli: „Ne üssenek a seggünkre, ha megyünk az utcán, de ha megjegyzi valaki, hogy de jól nézek ki, az hadd essen jól!”
A Kossuth- és Jászai Mari-díjas művésznőt a Centrál Színház új bemutatója kapcsán kérdeztük többek között a metoo-ról, édesanyjával való kapcsolatáról és a pályakezdésről.

Link másolása

A Centrál Színház 2020-ban egyszer már nekifutott Tracy Letts Mary Page Marlow című drámájának, ám a Covid közbeszólt. Idén ősszel némileg új felfogásban mutatták be ismét. A címszerepet öt hölgy alakítja: Hőnig Emma, Martinovics Dorina, Földes Eszter, Gombó Viola Lotti és persze az egyik legnagyobb kedvencem: Básti Juli. A művésznővel a sajtóbemutató után beszélgettem.

– Látom, olvasom, hogy a mai napig sok interjúban kérdezik az édesapjáról, Básti Lajosról. Én arra gondoltam, beszéljünk most kicsit az édesanyjáról, Zolnay Zsuzsáról. Sok mindenben láttam, de két szerepe a mai napig emlékezetes a gyerekkoromból. Az egyik az És ön mit tud? című tréfás celebvetélkedő, illetve a Mici néni két élete, ahol szenzációsan játszotta a rosszmájú, undok kolléganőt. Kicsit meséljen róla, milyen volt a kapcsolatuk, mennyire tudta segíteni a pályán?

– A mamámnak köszönhetem, hogy egyáltalán elmentem felvételizni. Már sokszor elmondtam, hogy az apám tiltott a pályától, de a mamám, amikor megtudta, hogy mégiscsak szeretnék jelentkezni, abszolút bátorított és cinkosságot vállalt velem.

Úgy beszéltük meg, ha felvesznek, akkor megmondjuk, ha nem vesznek fel, akkor meg sem említjük, hogy megpróbáltam.

Mindig, mindenben nagyon segített. Gyerekkoromban nagyon jó kapcsolatunk volt. Apám halála után kicsit bonyolultabb lett a dolog. Egyáltalán nem akarta, hogy elmenjek Kaposvárra. Hívtak pesti színházak is, és ő győzködött, hogy maradjak Pesten, mert itt lehet karriert építeni. Viszont én pontosan tudtam, hogy ha meg akarom tanulni a szakmát, ahhoz nagyon sok főszerepet kell eljátszanom. Muszáj elmennem vidékre, mert ott megkaphatom az összes létező nagy feladatot. Ezen volt egy kis vitánk, de aztán belátta, hogy igazam van. Emlékezett rá, hogy az ő miskolci egy éve kevés volt. Összesen két főszerepet játszott, a Warrenné mesterségét és az Antigonét.

Minden színésznő pályájának az elején sok a bizonytalanság. Ha tovább lent marad, megerősödik színészként, megkapta volna azokat az emberpróbáló szerepeket, amikben fejlődni tud, jobban ki tudott volna állni később magáért, miután feljött a Nemzetibe. Mert ott aztán elég mostohán bántak vele.

– Azt nem sikerült kiderítenem, hogy játszottak-e együtt.

– Nem. Egyedül Bacsó Péter filmjében, a Banánhéj keringőben volt egy közös jelenetünk. Ő játszotta az anyámat.

– Tegnap, az interjúra készülve újra néztem A vörös grófnőt. Emlékszem, annak idején milyen népszerű volt, és meglepett, hogy az alakítása ma is mennyire frissnek, hitelesnek hat, nem érezni rajta semmi porosságot. Nem ez volt az első filmszerepe, de úgy emlékszem, ekkor figyelt fel önre igazán a közvélemény.

– Igen. A Kettévált mennyezettel nyertem az első külföldön díjam, de azt nem játszották olyan sokat a mozik.

Ezzel együtt nekem sok bajom volt a Vörös Grófnővel. Történelemkönyv szagú volt az összes dialógus.

Az író-rendező, Kovács András ragaszkodott a saját szövegéhez. Én sok helyen máshogy mondtam volna, hétköznapibban, de ő nem nagyon engedte. Ezért aztán nehezen ment a forgatás. Azt viszont nagyon élveztem, hogy ekkora feladatot kaptam. Önmagában is euforikus megkapni egy ekkora szerepet, amikor hemzsegtek körülöttem a jobbnál jobb színésznők. 110 napos forgatás volt! Öt hónapon át forgattunk. Amellett, hogy majdnem minden nap, sokszor több mint 12 órát forgattam, folyton ruhapróbáim voltak. Ha nem volt a filmben 60 ruhám, akkor egy sem. Elképesztő munka volt, de nagyon élveztem, főleg az első részt. A második rész már nehezebb volt, mert ott aztán végképp mi mondtuk föl a történelem leckét.

– Annyi párhuzam talán van a Mary Page Marlow és A vörös grófnő között, hogy ott is és itt is 10-15 év telik el az ön által játszott karakter életében.

– Ez benne a kihívás. Azért színész a színész, ezért megyünk erre a pályára, hogy mindenféle kort, mindenféle embert eljátszhassunk. Emiatt különösen jó feladat a Mary Page, igazi csemege. Amikor először, 3 éve elkezdtük, Borbély Alexandrával játszottuk ketten az összes szerepet. De tény, hogy a szerző eredetileg hat nőre írta, tehát most játsszuk majd pontosan. Egy szereplőt így is spórolunk, de szerintem most nagyon jól van kiosztva.

– A koncepcióváltást Alexandra távozása okozta? Laikusként nézve ez akár lefokozásnak is tűnhet.

– Kifejezetten erősíteti az előadást, hogy többen játsszuk!

– Hőnig Emmával, a gyerekszereplővel együtt öten játsszák ugyanazt a személyt. Négy különböző művész egyéniség. Próbálták valamennyire közelíteni az alakításukat, a szerepfelfogásukat? Hiszen végsősoron mégiscsak ugyanazt az egy embert jelenítik meg.

– Nem kerestünk külsőségeket. A sorsunk hasonló. Mindegyik Mary Page körömszakadtáig küzd. A férfiak pedig többnyire, szerepük szerint lenyomják őt. Nem az volt a lényeg, hogy mindenki szőke legyen, vagy barna.

Ez a darab mindannyiunkról szól, az összes nőről.

Különösen most, amikor felerősödött a kérdés: hogyan bánnak velünk, és miként lehetne másképp.

– A három női generáció, az anya, Mary Page és az ő lánya, Wendy ugyanabban a kiszolgáltatott helyzetben vannak, de reményt ad, hogy Wendy, a legfiatalabb, úgy tűnik, már képes kilépni ebből az ördögi körből és kezébe veszi a sorsát.

– Hozzáteszem, hogy az anya, Roberta sorsát – Pálfi Kata játssza – nem nagyon ismerjük, de azt látjuk, hogy szeretőnek kellett, feleségnek már nem. Ő sem véletlenül lett olyan, amilyen. Mindenki hurcolja magával a maga puttonyát. Ezért is döntöttünk úgy, hogy az utolsó jelenetben a patyolatból kilépve vigyek magammal két batyut, legyen a kezemben két nagy teher. Ami a darabbéli lányomat Wendyt illeti, ő valóban fény az alagút végén. Most már talán máshogy fognak a nőkhöz viszonyulni.

– Óhatatlan, hogy a darabot látva az ember a #metoo mozgalomra gondol.

– Persze. Nem véletlenül írta meg most a darabot a szerző, Tracy Letts.

– Egymás után pattantak ki a zaklatási botrányok, van saját #metoo története?

– Nagyon erős saját élményem is van, de úgy döntöttem nem akarok megszólalni, nem is fogok beszélni róla. Egyébként meg jó lenne egészséges egyensúlyt találni az ügyben. Ne veszítsék el a nők a természetes késztetésüket arra, hogy vonzóak legyenek, hogy megforduljanak utánuk a pasik.

Ne üssenek a seggünkre, ha megyünk az utcán, de ha megjegyzi valaki, hogy de jól nézek ki, az továbbra is hadd essen jól! Amerikában átestek a ló túloldalára, most már mindenért perelni lehet. Ez sajnálatos hülyeség.

Viszont az nagyon fontos, hogy akit bántalom ér, tudjon hova fordulni tanácsért, orvoslatért. Segítsenek neki, és neki segítsenek. Ne gondolja azt, hogy nincs menekvés. Az pedig a legnagyobb bűn, ha gyerekekkel történnek ilyen dolgok, az főbenjáró, hiszen ők végtelenül kiszolgáltatottak, sérülékenyek és az egész életükre kihat a bántás.

– A szakmán belül érezhető változás?

– Szerintem igen.

– Mit hoz a jövő, milyen feladatok várnak még Önre az előttünk álló évadban?

– Csak terveink vannak. Visszahoznánk a Nem félünk a farkastólt, Albee remekét, amit Rudolf Péterrel játszunk, de már Fehér Tiborral Nick szerepében. Azért nem tudok véglegeset mondani, mert beláthatatlan a jövőnk.

Nem tudjuk, mi lesz velünk télen, hogyan fizetjük a számláinkat, jön-e majd a néző.

Aztán az évad végén, májusban megint tervezünk valami nagyszabásút, amiben benne lennék. Annyit elárulhatok, hogy Shakespeare-darab.

Hamarosan látható lesz a Pepe című sorozat második évada, most zajlanak a forgatások. Épp tegnap hívott Dés László, hogy májusban megint lesz egy nagy koncert, ezúttal az Arénában, a legújabb csapattal: Für Anikóval, Mácsai Pállal és Nagy Ervinnel közösen éneklünk majd megint.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Az év legjobb Agatha Christie-filmje: Ecc, pecc, ki lehetsz?
Amit nem Agatha Christie írt, de mégis ott lebeg a szelleme. Igazi modern ki-tette-krimi a mozikban.
Szajki-Vörös Adél - szmo.hu
2022. szeptember 28.


Link másolása

Adott a londoni West End, egy remekül futó darabbal, az 1950-es években. Agatha Christie Egérfogója a mai napig örökérvényű, végtelenül szórakoztató krimi. Épp a századik előadását ünnepli a társulat, amikor drámai módon tetőzik az este: a darab hollywoodi rendezőjét csúnyán vérbe fagyva találják a színpad közepén, mondhatni színpadiasan beállítva.

Adrien Brody (a rendező) szerencsére nemcsak az első jelenetekben látható, mert flashbackből sincs hiány a filmben, ami maga a krimi királynője előtti főhajtás, színházi kikacsintós vígjáték és könnyed eleganciával levezényelt szórakoztató moziélmény.

Na de térjünk vissza a vérbe fagyott Brodyhoz,

akinek egy megátalkodott gyilkos még a nyelvét is ki akarta tépni, állapítja meg a gyorsan kiérkező detektív Sam Rockwell szokásosan briliáns alakításában.

Mellette okvetetlenkedik Stalker közrendőr (Saoirse Ronan végig iszonyú vicces, ahogy nem képes leállni az okoskodással és előre letartóztat fejben már mindenkit, aki kicsit is gyanús, aztán a végén persze mégis ő lesz az egyik megoldókulcs). Mondanunk sem kell, hogy a megfáradt, magánéleti búbánatát alkoholba fojtó Stoppard felügyelő (Rockwell) és a pörgő fiatal nő párosa lesz a film egyik mozgatórugója, az ő nyomozásuk, első pillantásra esetlen működésük vezet a megoldáshoz, ahogy anno az Agatha Christie is remekül kitalálta és a filmben is elhangzik:

kell valami furcsaság, valami szerencsétlenül emberi a nyomozóban, hogy a néző neki drukkoljon, csak esetünkben nem a dagi Poirot hívja össze a gyanús szereplőket egy nagy beszélgetésre, hanem a bizonyítási kényszeres, lelkes újonc és a megfáradt, sánta felügyelő igyekeznek megoldani az ügyet.

Amiben természetesen mindenki gyanús, betekinthetünk a színház korrupt és mocskos kulisszái mögé, miközben a rendező és a forgatókönyvíró, akárcsak Christie a regényei lapjain, úgy manipulálják a nézőt mindentudó és mindent elrejtő elbeszélőként, hogy tényleg nem sejteni, mire lyukad majd ki a sztori.

A történet sorozatosan átver bennünket, akárcsak a nyomozókat. Közben formai trükkökkel operál: hol a krimi műfajára reflektál poénokkal, hol az Egérfogót idézi meg meta-elemként, hol ki-kikacsint a nézőre – akár konkrétan a szereplőket a kamerába beszéltetve –, mintha azt üzenné: látjátok, milyen jó játék ez? Főleg, ha az ember arra is kíváncsi,

merre fejlődik az utóbbi években reneszánszát élő klasszikus who done it-zsáner, azaz a ki-tette rejtélyre épülő csűrt-csavart sztorijú nyomozós, klasszikus krimiműfaj, melynek egyik csúcsdarabja a Knives Out (Tőrbe ejtve) volt a közelmúltban.

Nem beszélve arról, hogy Kenneth Branagh sem véletlenül húzta elő a Christie-klasszikusokat és adaptálja őket sorban. A Christie-i hagyományokhoz biztos húzás visszanyúlni, megújítani vagy megugrani a magasra tett lécet meg pláne.

Az Ecc, pecc vizuálisan, ritmusában, ötletes dramaturgiai és vágási megoldásaival jópofa, de mégis kisebb bravúr, mint a Knives Out, de jókat lehet nevetgélni rajta, találgatni és drukkolni. A megfejtés nem vág fejbe különösebben, a katartikus lezárás is elmarad, de még mindig a zsáner eredetibb darabjai közé tartozik, amit filmnyelvi ötletessége, képei, remek alakításai, eredeti szemszögváltásai miatt még akár újra is nézhetünk majd.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
Új klip: Megjelent Kulka János legelragadóbb dala az érkező lemezéről
Arról a kivételes, túlfűtött és magányos állapotról szól, amikor vége az előadásnak és a nyüzsgés megszűnik.

Link másolása

Különleges természeti jelenségnek lehetünk fül- és szemtanúi a zene segítségével, mert megérkezett „a Hold a párkány szélére ül”.

Kulka János színművész hamarosan megjelenő, személyesen dedikáltatható kiadványának harmadik előfutárában, az „Esti dal”-ban hangzanak el ezek a sorok, amely az egyik legszebb szerzemény a korongról. Arról a kivételes, túlfűtött és magányos állapotról szól, amikor vége az előadásnak, és a nyüzsgés megszűnik.

Az október 7-én debütáló, sorban harmadik ’Pálmaszív’ című nagylemez hét évig készült - Tövisházi Ambrus zeneszerző és Tariska Szabolcs szövegíró a színész betegsége előtt kezdtek a közös munkába, és az „Esti dal” volt az első olyan, közös felvétel, amelyet Kulka János élőben is előadott, köztük a legendássá vált utolsó, Müpás koncertjén.

„A Merényi Dávid által rendezett, különleges kameramozgással felvett videóetűd legnagyobb kihívása talán az volt, hogy mik legyenek azok a tárgyak, amelyek körülveszik a színészt - az eredmény bár rövid, de semmihez nem hasonlítható, érzelmes mozgóképes élmény lett” – osztotta meg a szerzőpáros a zeneszámhoz társuló kisfilm hátterét.

A napokban Kulka János további örömhírt jelentett be hivatalos Facebook-eseményében, ugyanis az előadó személyesen is dedikálja a hallgatók frissen megszerzett fizikai példányát október 11-én, 16 órakor az MG Records Lemezboltban.

Az albummegjelenés további fejleményeiről bővebb infók ITT

VIDEÓ: Kulka János - Esti dal


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk