Végre a mozikban A nagy füzet
15 évet várt a rendező, hogy megfilmesítse Agota Kristof regényét. Megérte a várakozás, mert már most bezsebelte a film Karlovy Vary-ban a Nemzetközi Filmfesztivál Kristály Glóbuszát és az Europa Cinemas díját. De nincs megállás: a magyar jelölő bizottság Oscar-díjra terjesztette fel a filmet.
A Torontói Nemzetközi Filmfesztiválon vastaps köszöntötte, csütörtöktől viszont már ti is láthatjátok a mozikban A nagy füzetet.
VIDEÓ: A nagy füzet előzetese
A magyar származású Agota Kristof regényét többen is szerették volna megfilmesíteni, Szász János is több mint másfél évtizedet várt rá, de végül neki sikerült az, ami másoknak nem. Az előnye sokakkal szemben az volt, hogy magyarul szerette volna leforgatni a filmet, ez a terv pedig közel állt az írónő szívéhez.
A megrázó történet a második világháborúban egy a nagymamájuknál nevelkedő ikerpár története, akik egy határszéli faluban igyekeznek túlélni a könyörtelen világot. A szívszorító alkotás azt mutatja be, hogyan küzdenek a gyerekek a túlélésért: magányosak, éheznek, fáznak. Ahhoz, hogy túléljenek, megtanulnak lopni, zsarolni. Szinte semmi nem számít, csak az, hogy megmaradjanak egymásnak és túléljék az iszonyú napokat. A címben megjelenő nagy füzet pedig nem más, mint a gyerekek naplója, amelyet apjuknak tett ígéretük miatt írnak.
Szász háborúellenes filmje elgondolkodtató, megrázó dráma, amely azt mutatja be, milyen pusztító hatással van a háború a gyermeki pszichére. Olyan alkotás ez, amely napokig, hetekig a nézővel marad: a történet földhöz vág és elgondolkodtat.
A film főszerepét egy amatőr színész ikerpár, Gyémánt László és András alakítja, a nagymamát pedig Molnár Piroska formálja meg. A nagy füzet Facebook oldala szerint a rendező a következőt nyilatkozta az egyébként remek alakítást nyújtó gyerekekről:
"A filmezés egy csalás, egy játék. Nem igazi. Ezt a két srác nagyon gyorsan megértette. Nehéz sorból jönnek, egy nagyon szegény falu szegény gyermekei. Amikor elkezdtem nekik a filmbéli gyerekekről beszélni, hogy milyen sorsuk van a nagymamánál, pontosan tudták, miről beszélek. A létezés nehézségét, a harcot, a magányt, a kiszorítottságot, a kirekesztettséget pontosan értették. Ezt nem kellett magyarázni."

Ulrich Thomsen és a rendező, Szász János
Az alkotást egyébként sokan az idén februári Berlini Filmfesztiválra várták, maga a rendező is, de a Berlinale szervezői visszautasították az alkotást. Szász egy interjújában azt mondta, amit a német szervezők láttak, az még egy nem kész változat, hanem a ténylegesnél sokkal hosszabb film volt.
A cseh válogatók azonban láttak fantáziát az alkotásban, a döntésük pedig végül helyesnek bizonyult. Szász díja azért is nagy dolog, mert a fesztivál 1946-ig visszanyúló történetében eddig még nem volt magyar fődíjas.
Ha megnéznéd a filmet, nyomj egy lájkot!